Lassú léptekkel haladt az út túloldalán lév? hatalmas ház felé. Élvezte a tavasz friss leveg?jét. Kabátját összehúzta magán, miután egy kisebb szélroham belekapott a vastag szövetbe. Orrában érezte a virágok édes, mézes illatát. Képzeletben végigsimított minden egyes virágszirmon.
A kertkapu el?tt hever? gördeszka mosolygásra késztette. Tegnap a tulajdonosa véletlenül felejtette ott a kísértetkastélynak min?sített ház el?tt. Felnézett a sötét épületre, a sötéten csillogó ablakokra. Nem talált semmi különöset. Persze a városi suhancok idejártak mindig, hogy csak azért se legyen nyugodt az otthontöltött id?.
Bezzeg mikor meglátták ?t, akkor versengtek, hogy melyikük eresszen bele a gatyájába.
Elég volt tegnap megeresztenie egy-egy eszel?s, gonosz vigyort és a fiú egyb?l rohant el.
Lenyomta a bejárati ajtó régi kilincsét, majd az ajtó csikorogva kinyílt.
Nem kellett villanyt kapcsolnia, látása mindig tökéletes volt a sötétben. A fürd?szoba felé vette az irányt, mikor meglátta a padlón visszatükröz?d? gyertgyalángtáncot.
Halk csobogást halott, majd mikor belépett, ledobta a padlóra kabátját, kilépett a már kényelmetlen t?sarkúból, majd megszabadult a ruháitól is. Macskaléptekkel odasétált a kádhoz, majd megcsókolta a kádban már félig alvó férfit.
A fürd?szoba leveg?jében kellemes vanília illat terjengett. Mary kényelmesen hátrad?lt barátja karjaiba, majd átadta magát a víz kényeztetésének.
Nyugalom, midig ezt érezte, mikor a karok átölelték. Melegséget, puha, hatalmas párnákat látott és néha elnyomta az álom, mikor Damian átölelte. Befészkelte magát a férfi elé, majd annak mellkasát párnának használva hátrad?lt rá.
A vízb?l kiemelt egy kis buborékot. – Gyönyör? – gondolta. S valóban… A gyertya fénye táncolt a gömbön. El?ször fehér volt, aztán a hirtelen megjelen? színek vad táncot jártak rajta.
Mary csodálattal nézte a parányi gömböt, majd a színek mellett észrevette a tükörképét. Az fejjel lefelé nézett vissza rá egy szintén fordított fürd?szobából.
A férfi csukott szemmel hátrad?lve élvezte a fürd?t, s érzete, hogy a lány még mindig a buborékot nézi. Szája sarkára egy mosoly csúszott, majd lassan elaludt.
Szemei vadul itták a látványt. A gyertyaláng képe egyre gyorsabban pörgött a gömbön. A szivárványszínek egy utolsó gyors mozdulattal egybeolvadtak, majd egy ragyogó aranyszínbe állapodtak meg.
A lány szíve egyre vadabb táncot járt a mellkasában. S egyet kihagyott mikor a gömb színe aranyra változott.
A pörgés abbamaradt, amit a lány csalódottan nyugtázott.
Figyelte önmagát a visszatükröz?d? szappanhártyán, majd a szeme átsiklott a férfi alvó tükörképére is.
A buborékot tartó kezén hirtelen remegés futott végig, majd a gömb színe feketébe váltott át. Leveg?t venni is elfelejtett hirtelen, mikor a fekete gömbön felt?nt a már annyira jól ismert, régen látott smaragdzöld szempár.
Szinte gúnyosan nézett le rá. Megvet?en, mint régen, akkor az álmaiban. Nem…Nem tudta elviselni már ezt a tekintetet. Hegyesre reszelt körmével végigsimított a gömbön, mire az szétpukkant.
Gyorsan kimászott a vízb?l, majd maga köré tekert egy törölköz?t.
Szinte dacosan nézett bele a falon lév? tükörbe. S az ott látottakon nem talált semmi különöset. Hosszú, vörös haja vizesen és kócosan állt. Tekintete zaklatott volt. Hófehér b?re, ha lehet még jobban elsápadt.
Még emlékezett rá, arra az id?re, mikor minden éjszaka vadászni ment a zöldszem? szörnnyel. Rengeteg energiába, meg fenntöltött éjszakájába került, mire az árny feladta a kísértését. S ennyi év után újra megjelenik el?tte.
Ismét érezte testében az ébredez? szenvedélyt. Tépni, gyilkolni, és inni…vért. Érezte ismét az ízét.
Szemeit lecsukta, majd kezeivel hátrasimította haját. Nem…nem ? csinálta. Ott állt szorosan mögötte, hozzásimulva, mint egy szeret?. Nyakán érzete h?vös leheletét, pár csókot ami annyira gyengéd volt, hogy talán csak képzelte. Er?s karok ölelték át a derekát, majd er?teljes mozdulatokkal végigsimítottak a testén. Az egyik kéz végig a hasán egészen le a combjáig, míg a másik fel a válláig, hogy aztán hátrafeszítsék a testét.
Szíve egyre hevesebben vert. Kívánta, hogy az árny hozzáérjen, hogy a b?re izzon az érintése alatt. S elégedetten felnyögött mikor a háta mögött a férfi beleharapott a nyakába. Szempillái megremegtek, ajkát beharapta. Fülében tompán hallotta vére lüktetését.
B?re libab?rös lett, a férfi keze alatt.
Loccsanást halott, majd a kábultság lassan abbamaradt. A kádban lév? férfi keze belecsúszott a vízbe.
Szemeit óvatosan kinyitotta, mintha valami er?s fényre számított volna. Ismét találkozott a tekintete a tükörben lév? n?ével. Szemei vágytól csillogtak.
Az árny nem volt mögötte, bár teste határozottan emlékezett az érintésekre. Kezével megérintette a nyakát. Nem volt véres, mint ahogy számított rá.
A falnak támaszkodott, majd lassan lecsúszott a padlóra.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.28. @ 09:56 :: Szabó Nóra