Elza
Ne menj el! Az a messzi csónak-szellem
talán nem érted jön! Ide egy fáklyát;
meggyújtom a sást; vigyáz majd Antwerpen
reád, ki egykor megóvtad nemesen
brabanti Elza ártatlanságát!
Lohengrin
Bárkám az! Ezüst hattyú-alak húzza,
látom siklásán is ahogy közeleg,
karcsú nyakát gyöngy-lánc fonja át újra;
hagyd a tüzet, nem riasztja meg;
Útja ideér s én örökre elmegyek.
Elza
S itt hagysz? Helyetted csak a sír ölel át,
Nászi esküd imája semmivé lesz?
Hozzád ringok holtan a vízen s te várj,
mint az éj, ha az ég csillaga leszáll.
Maradj velem h?s Lohengrin, kérlek.
Lohengrin
S az esküd, hogy sosem kérded ki vagyok.
Megszegted, hát visszahív a bús Szent Grál;
Nos tudd: a fény országából származom.
s kételyedért Elzám, szíved elhagyom,
jön a hattyú-csónak; a Schelde vár.
