Csak szendergek, nem jön a fukar álom,
Isten is üzent, rozzant tetőm alatt ázom,
bársonyos erdő rám sóhajt, mord fényeket.
Mohón körbetáncol, durván megragad,
erőszakos kezén az ér kékre dagad…
-párom szelíden átnyúl és megsimogat,
összeölel, s csókjával ringat hajnalig.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.08. @ 18:39 :: Serfőző Attila