Azt hittem, engem…
…hogy keresel engem is.
Én sem nyertem nagyon semmit
az életben, díjat, versenyt
még csak nem is futottam,
aztán csak mindig valahogyan
odaillesztettek valami
melegnek t?n? pontra,
és láttam, hogy vannak
további érkez?k ott,
hát így vagyok most,
figyelem a figyel? szemeket,
hátha valaki tud valamit,
de azt hiszem,
azok is csak remélik azt,
hogy itt lakik az otthon,
senki sincsen sehol,
(csak úgy t?nteti fel a látszat)
a lélek csak lohol a test után,
aztán a forma belehelyezkedik
sután egy körülménybe,
mint akármilyen folyadék
az edénybe, mi hagyja,
hogy kitöltsék,
belemetélve sok zöldség!
Mi mire való?
Na jó,
én sem tudnám elgondolni,
hogy mire vagyok,
vagy, hogy egyáltalán
az-e ami ragyog,
én csak bajlódok magammal,
hogy úgy nézzek ki,
mint a nagyok, küszködök,
hogy hihessek, hogy itt lehessek, ihletet keressek,
hogy te is, engem is vezess,
és elhitesd magad az eszemmel,
mi végtelenül egyszer?,
véges alkotás!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.09. @ 17:32 :: Kerekesné Varga Veronika