Van, akire az Isten rátalál,
És van, aki rátalál Istenre – nagy dolog -,
De van, aki megleli magában az Istent,
És amúgy, igazán szívből vele eltársalog.
Te is ilyen vagy hulló csillagod egén,
Megtalálod, amit keresel,
És hiszed, hogy van remény,
Pedig elbánt veled a sorsod, kemény…
Mint ahogy elbánt mindannyiunkkal,
Kik éreznek, szenvednek – mások helyett –
És alázattal keresnek kegyet, dacolnak
Földi hívságokkal, és elégedetlenek.
Mert ami úgy hiányzik, mint egy falat kenyér,
Az nem található az atomok egén,
És a galaxisok mélyén sem leled,
Csak benned munkál, és csak veled.
(Budapest, 2010. október)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Horváth János