csak feküdtél némán
hiába mondtam bármit
üveges szemeid nem láttak
füleid nem hallottak
csak nyaki verőered lüktetett
még egy picit
sárgás színű bőröd néha pirosra váltott
a sípoló műszer görbéje
ilyenkor kiugrott
fehér ágyneműd
elrejtette bűneid
és a csillogó hópelyhek
tisztára mosták őket
kedvem fagyos lett
nem bírtalak így látni
hideg kezed elengedtem
nem akartam tovább hazudni
neked kórházi ágyadon
utolsó látogatásomkor
könnycsepped letöröltem
tudom hogy elérzékenyültél
bár soha nem mondtad
hogy szeretsz
de én tudom
hogy szerettél
most csendben alszol
szememből folynak a könnyek
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Magdus Melinda