Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe
a lakótelep száraz levegője,
a Nap melege hámba fogva tombol
az átforrósodott betonfalakból,
ellódulok – kis út, mi nem hoz bajt rám,
s a levegő itt más, Nagy Tavunk partján,
a fény csitított, szelídített fajta,
s pár bárányfelhő békén eltakarja,
a lélegzet beízesül nádba,
a parti víznek nőne kezd a lába,
és mintha minden csöppel táncot járnék,
az egész világ ma született játék,
s a mozdulat archimedesi körben,
ott ringatózik hullám-víztükörben.
Böröczki Mihály - Mityka : LEVEGŐVÁLTOZÁS
2019.08.02.
Böröczki Mihály - Mityka
Vers
4
Szerző Böröczki Mihály - Mityka
1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.