/ Rainer Maria Rilke /
Ó, mint rohan testemben a szilaj vér
célba ér, s ragyog, hogy megismertelek;
ím, most büszkén járok, vállam sem alél,
tudom ma vársz; hát ki vagy te, kérdelek?
Látod: minden mi Ó, messze űzöm innen,
az öreg Tölgy is váltja csipkés levelét,
ám mosolyod, mint csillag él szívemben,
és semmi nem halványítja tüzét.
Mit megélhettem gyermekéveimben
tisztán, névtelenül, lelkemben ragyog,
Oltár épül bennem, ezt rólad nevezem,
tűzét hajad lángjából veszem,
azt melled koszorúja lágyan körbefog.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Serfőző Attila
