Hit-remény-szeretet
Ötvenedik nap hajnalán
Mintha új világ nyílna ránk
Zúgás, szétoszló lángnyelvek
Meglebbentve a végtelent.
Hit és ébresztő kegyelem
Fénnyel áldott szent reggelen
Forró tizenkét szív dobog
Leboruló apostolok.
Igéző olajfák illatát
Érzik a kertben odaát
Ígéret-kenyér szent ízét
Elviszik a világba szét.
Kipattant a sok-sok titok
Mit az Úr nekik tanított
Izzó fény honol mindenütt
Forró vezekléssé vált életük.
Reménység és göröngyös út
Elárasztják a vértanúk
S a tizenkettő ott halad
Előttük fényes ég alatt.
Piros érzelem, szent csoda
Isten kezünket megfogja
Az ember és az égi láng,
Egy lobogás lesz, egy világ.
Egyedülálló ajándék
Fénylik a föld s a messze ég
Egy fény, egy tűz, egy akarat
A Szentlélek velünk maradt.
A felizzó szeretet lángra lobban.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.12. @ 10:50 :: Z. Farkas Erzsébet