Hintaszék
megkopott karfa
tenyerembe
csókol
vén bolond
mint ragyás jós
tapintja
sorsom
kusza vonalát
bogozza
lefejti róla
tán
évek korhadt kérgeit
feszengve reccsen
felzokog
nyeklett élet
ring
hintaszék álmán
kandalló száján
csók
melegszik
vedlett medveb?rön
csend henyél
megvakult tükrön
nyöszörg? árny
vonaglik
vélt fények morzsáin
a dereng? múlt
mint pókhálón fennakadt
áldozat
verg?dik
Lucskai Vincze : Hintaszék
2008.05.14.
Lucskai Vincze
Vers
21
Szerző Lucskai Vincze
201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...