Dohos szívem falán,
Mint pince penész
Csüng a magány.
S felemészt
Minden lángot, mi már
Betörni kész.
Csattan a zár;
Kattan a lakat;
Bezár a bazár.
Ember se ki se be.
Hallgatag
Lelkem sebe
Magába vérzik el.
S minden mi örök.
És senkit se érdekel.
Csak a csönd zörög,
Tétován kopogva,
S kövér közönyök
Kaján kocsmadalát
Zengi kézen fogva
A világ.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.14. @ 20:18 :: Kastély Máté