Arthur Rimbaud- nak tisztelettel
ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!
már eszmévé szakadt,
mit megaranyozott egy késett napsugár.
siketen, az igazság ellen.
gyermekagy. a téli, tébolyult
hullámok zord dagályán,
lefelé a halk és h?vös árral
szerelmet senki szebben nem álmodott még.
s menvén az ég alatt
ronggyá rohadt köpenyben a f? közt,
honnét nincs menedék
(mert torz csontrendszerükkel, rángó kéjben
itt világok és angyalok kerengnek)
tinta-szirmok és tisztes álmok között
nyugtalan egész nap mocorog.
tíz ujja a csigolyákon dobol…
a leng? függönyök mögött úgy suttog
és izzad, mint egy
tölcsérbe szorult Múzsa,
kit megaranyozott egy késett napsugár.
már eszmévé szakadt. és
ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.15. @ 12:35 :: Borbély Gabriella