Ahogy látom a fák szélfútta koronáit, amint puhán, hajladozva engednek a szél rendezetlen játékának, úgy hajlok én is meg neked Édesem!
Ahogy játszi könnyedséggel keríti hatalmába a vizeket is, és csipkéssé formálja, tarajos hullámossá felszínüket, úgy változom én is kezed nyomán Édesem!
Egykor még hajlíthatatlan akartam lenni! Hittem – ez visz majd előre -, de tévesen! Mert az IDŐa bölcs mágus, ellenség is meg jó barát.
Árkokat ás két megperzselt szív között, majd megvigasztal, beláttat, és velünk békét köt!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: B.G.Boróka