Szemedben megkékült égbolt!
Fényes kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok –
Egyedül ketten.
Szenvedély, szorít a lánc…
Várok az Idő kapujában.
Őrizd életem –
Egyedül ketten.
Kezed kezembe tettem.
Lelkem dereng a végtelenben…
Lassan hallgatunk –
Egyedül ketten.
Gyötrődő mámor, alvó magány.
Bolyongó Időben csapódó láng!
Már én Te vagyok!
Egyedül ketten.
Érzem szíved dobbanását –
Ujjaim arcodhoz terelem.
Suttogom Érted!
Egyedül ketten.
Hegyek fenyvese reccsen –
Zöld koszorúja reményemnek.
Kiáltok Érted!
Egyedül ketten.
Csend mossa az éj köveit –
Hallgatnak a fák, alszik a Hold…
Alkonyuló csöndben –
Egyedül ketten.
Áldás –
Életeddel imádkozom.
Szemed behunyom –
Egyedül ketten.
Mosolyogva jönnek-mennek –
Úgy dalolnak életed napjai.
Epedő szívem –
Egyedül ketten.
Szemedben kialudt égbolt.
Sötét kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok.
Egyedül ketten.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 09:58 :: Z. Farkas Erzsébet