Rönk szélén ül? reményed haszna,
hogy tudod volt jobb és lehet,
a fukarság tönk szélre taszíthatna,
de már nem számolsz órákat, perceket.
Feszítsd szét merev ujjpeceidet,
nyúlj bozontos tincsek bokrába,
s az ellazult fonalon érezheted,
mennyit görcsöltél a semmin hiába!
Behozható a megkésett jöv?,
s nem vánszorog veled a múlt,
add tovább, mit megérlelt az id?,
mit a lélekszobrász formába gyúrt,
mit csak Te adhatsz, és hozzád ill?,
mi oly emberi, s mégis agyafúrt!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 15:56 :: Németh Zsolt László
