*
Képzeld, Kincsem, nálad jártam
egyik nap a héten,
szomorúan üldögéltem
éppen az erkélyen,
s rád gondoltam: milyen kár, hogy
most nélküled nézem,
ahogy a kis nádi rigó
versenyt száll a széllel…
Alig a kis asztalkádról
a port letöröltem,
el sem hiszed, hogy mi történt,
majdnem hanyatt estem…!
A napernyő hosszú rúdján
üldögélt egy béka –
zöld volt, mint a fán a levél –
egy kis levelibéka!
Apró, sötét pontszemével
bánatosan nézett,
ijedtemben sikítottam:
mit kérsz? Tán ebédet?
Kiszaladt a nagypapa
a rettentő sikolyra,
jót nevetett, csendre intett,
s lencsevégre kapta!
(A nagypapa mindentudó,
olvas nappal, éjjel,
csak a reggelit cseréli
össze az ebéddel,
és az inget, meg a zoknit
hagyja szanaszéjjel…
El ne áruld a titkunkat –
kicsit feledékeny…!
Mindhiába szólítgatom
vacsorához este,
szórakozott s egyre morog,
mint egy öreg medve:
– nem is értem, miért vagy most
haragos és zsémbes?
Korán reggel aludni hívsz,
s este adsz ebédet… ?
Ilyenkor a nagymaminak
elszáll a haragja,
és a papát nagy titokban
mindig kikacagja!)
No, de hogy a történetet
végül befejezzem,
egyre vártuk, hogy a béka
hős vihart jelezzen.
– Ez egy ritka béka-fajta,
időjós! – suttogta
izgatottan a nagypapa,
s mint egy sztárt, fotózta.
Ám ez a kis zöld leveli
hamis béka-fajta,
meg sem brekkent, egyre csak a
bús legyeket falta.
A vihar meg vígan tombolt,
hullt a jég, a zápor,
béka úrfi feje fölött
napernyő volt, sátor!
Így történt a béka-mese
a nyári viharban,
s a különös látogatót
aludni kint hagytam.
Elmaradt a simogatás,
elmaradt a csók is,
elaludt a hamis béka,
a papa, és én is.
Másnap, ahogy felébredtem
s az erkélyre mentem,
nem láttam még ilyen csodát:
csupa fény volt minden!
Azt gondoltam, álmodom,
vagy hőguta kerülget,
szólt a papa: csukd be a szád,
nyitva felejtetted….!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Gősi Vali