Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal.
Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok.
Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok.
Percek telnek értelmetlen siránkozásaimmal.
Percek, melyek hosszú évek, és mégis röpke pillanatok.
Életem szánalmasan apró „nagy pillanatai”
a legdurvább változásokat hozták.
Szeretném, ha megértenél, bár nem
érdemlem meg, hogy meg akarj érteni.
Sosem tudom félretenni a Büszkeségem.
Nemrég még oly nagy öröm volt egy
mosolyban, egy hangban, egy szóban!
Nemrég még önfeledten játszottam
talán a Bolondot…
Fárasztó szerep volt, és nem volt túl jó a fizetség,
én mégis szerettem játszani másokat.
Mindegy volt, csak ne kelljen felvállalni önmagam.
…és én most is itt siránkozom…