Volt egyszer egy gazdag ember. Nem sz?kölködött semmiben. Hatalmas hàzzal és vagyonnal rendelkezett, még sem érezte magàt boldognak. Néha kint ült a teraszàn és messzir?l figyelte a kertészét, miként szorgoskodik a kertben, és hancurozik kisfiàval. Feleségével is igen jól megértették egymàst. Soha sem veszekedtek. Ebédük mindig egyszer? volt, de még is elégedettek voltak és hàlàsak Istenek hogy ez is megadatott nekik – imàval köszönték meg minden egyes alkalommal.
A gazdag ember viszont ki nem àlhatta a feleségét, mert érezte hogy a pénzéért ment hozzà feleségül. Gyerekeinek a sok pénz sem volt elegend?. Mértéktelenek, és pazarlóak voltak. Érezte: szinte màr a halàlàt vàrjàk, hogy az örökségen osztozhasanak. Amint ezek a gondolatok foglalkoztattàk, az az ötlete tàmadt, hogy megsegiti a kertészt és csalàdjàt. Magàhoz hivatta kertészét, és 5.000 dinàral teli erszényt nyújtott àt neki, majd azt mondta :
-Làtom milyen szépen éltek, és csak a pénz hiànyzik a teljes boldogsàgotokhoz. Megérdemlitek a könnyebb életet . Kölcsön adom neked, hogy befektethesd valamibe. Aztàn majd visszaadod nekem, ha màr jól megy a sorotok.
A kertész alig tudott szóhoz jutni az örömt?l, és a döbbenet?l, hiszen az ura fösvénységér?l volt híres. Hazasietett a pénzel. Egész úton azon töprengett hovà tudnà úgy elrejteni, hogy a felesége se talàljon rà. Végül a pàrnàjàba dugta. Gondolatait teljesen lefoglalta a pénz sorsa. Vacsora közben sem énekelt màr, gyerekével sem jàtszott . Csak ült a sarokban, és gondolataiban messze jàrt. Majd àlmossàgot színlelt, hogy minnél el?bb elt?nhessen a szobàjàba . Amint beért, újra el?vette a pénzt, és àtszàmolta.
Az asszony nem értette mért vàltozott meg ennyire a férje. Kés?re jàrt. Mindenkit mély àlomban talàltak a telihold ragyogó sugarai, csak a kertész kerülte el az àlom. Ábràndozott, tervezgetett. Arra gondolt, hogy oliva olajba, vagy vaj készítésébe fekteti a pénzét. A felesége az oliva olajat, és a tejet szereti, a kisfia pedig a vajat, és a cukrot. De ? inkàbb gyapjúval kereskedne. Juhokat venne, melyeknek lesznek majd kicsinyei. Aztàn lesz sok gyapjúja. Vagy inkàbb sz?v?gépet venne, és a gyapjút készàrúnak eladja a piacon. Nagy lesz a forgalma, sok haszonnal. Aztàn több vàrosban fog nyitni újabb és újabb kis boltokat, ahol majd àrúsithatja termékeit.
Amikor àgyàban megfordult szembetalàlta magàt az alvó feleségével. Abban a pillanatban elillantak nagyszer? tervei. Dühös lett feleségére, amiért félbeszakitotta az álmodozásban – miel?tt eljutott volna a teljes gazdagsàgig. Gyorsan elkezdte tapogatni pàrnàjàt, pénzes erszényét keresve. Nagy megnyugvàssal tapasztalta, hogy minden a helyén van. Ezzel szépen lassan elaludt.
Eljött a reggel. Kakas kukorékolàsa kergette el az éjszaka maradék leplét. Az asszony sietve felkelt hogy reggelit készítsen urànak miel?tt munkàba megy. Amikor dolgàt végezve vissza ment a szobàjàba, csodàlkozott, hogy a férje még mindig alszik. Pedig ilyenkor szokta begy?jteni a friss mézet a kaptàrból. Próbàlta ébresztgetni, ? visszont àlmosan és gorombàn tromfolta le asszonyàt. Olyan szavakal illette, melyeket azel?tt még soha sem hasznàlt. Közben felébredt a kisfiú is, és a szokàsos reggeli puszival akarta köszönteni az apjàt. Az durvàn lökte el magàtól úgy, hogy a földre zuhant. Értetetlenül fogadta édesapja elutasitó viselkedését, könnyekel szemében csalódottan hagyta el a szobát.
A gazdag ember volt az els? aki észre vette a vàltozàst, és nagyon elcsodàlkozott rajta. Egy este a kertész is belefàradt a sok tervezgetésbe, àlmodozàsba és arra eszmélt hogy màr semmi sincs rendben körülötte. Minden olyan h?vös, magànyos, és szomorú. Pedig milyen vidàmsàg volt itt még nem is olyan régen ! – emlékezett. Azóta van a változás, hogy a pénzestarsolyt behozta a hàzba. Úgy döntött nem kell neki, és visszaviszi.
Màsnap reggel ez volt az els? dolga. Éppen akkor kelt a gazda és nem értette mi olyan sürg?s a kertészének. Amint a gazdag ember színe elé ért, er?teljesen levàgta az asztalra a pénzelteli erszényt, és azt mondta:
– Köszönöm uram jószàndékodat, de nekem nem kell ez a pénz, mert boldogabb voltam nélküle !
Majd felszabadultan, futva igyekezett otthonàba. Örült, hogy újra minden a régi lett: szeretet, nyugalom, és békesség.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:46 :: Gati Katalin
