Lengyel Joli : Ma is hazamegyek

*

Színehagyott tegnapok szakadt ruhája,

Védve a portól mélyen bezárva…

Bűvös ösvények kihalt világa,

Nem talál senkit, tudja hogy árva.

A hiánya ott van, lelkét emészti,

Minden kis szöglet a múltat idézi.

Szeretett szülők fényképét nézi,

Morzsákat keres, szemmel kíséri.

Egy mosoly kéne, vagy simogatás,

Kihalt az otthon – üres a ház…

*

Szemeit becsukva elaludt minden,

A járdán most, csak a szél oson…

Mély depresszió veszi körül,

Jöttömnek itt már, senki nem örül.

*

Kapuban többé nincsen ki vár,

Aki ha érkezek karjába zár.

Szeretett, ölelt, megértő volt,

Elszállt a gondom, tovavonult.

Boldog mosollyal lépett hozzám,

Kék szeme féltőn tekintett reám.

Eltűnt már minden, mi szép, mi jó,

Ettől az élet olyan fakó…

Felsejlik szívemben Anyám szava,

– Oly régen mondta: „Gyere haza”

Legutóbb szerkesztette: Verő László – 2006. december 10., vasárnap, 11:35

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.