Nem fájdítom a szívemet
Ma sem mondhatok egyebet
Gyönyörűbb sorokat sose láttam
Földbe gyökerezett a lábam
Ott a dombhajlaton
Csokonai és Vajda közt félúton
Úgy ölelték egymást a szavak
Hely nekem sehol sem maradt
Széles e világon
Gondoltam lelkemből kivágom
Mindazt mi addig voltam,
Múltam kavicsait szanaszét szórtam
Lennék bár nyomorult
Csak tudnám, hogyan visz az út
Újra oda vissza
Hol a forrás üde, tiszta,
S körötte áttetsző szívek
Örömtáncot lejtenek
Az illusztráció, Ingres, azonos című festménye.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.06. @ 11:28 :: Takács Dezső