– mondod csendesen,
majd sietve búcsúzol,
hogy magamra hagyj
töredék perceink
emlék-képeivel
„Indulnom kell…"
– mondod csendesen,
majd sietve búcsúzol,
hogy magamra hagyj
töredék perceink
emlék-képeivel.
Fáradt karjaidból
lassan kibontakozom
(egy kicsit még hagyom,
hogy itt maradj
gondolataimon)
Lépteid gyorsulnak
– mégsem távolodsz…
Visszaszálló sóhajod,
lelkem köré
reményt fátyoloz.
Nézek utánad…
Elbátortalanodom…
Voltál… vagy… leszel…
(Jel maradtál Sorsomon)
Menj… csak menj…
Már várnak rád utadon.
2006. szeptember
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Arany Tóth Katalin