Az mikor volt már!
Korok t?ntek
le és fel azóta,
a vas nehéz ideje
szánalmas az aranykor,
magamhoz is méltó
színéhez.
Jó érzés, hogy vagy,
vagy vélem csak ezt,
(valami visz a valóság ellen)
de még az illúziómban is
szeretem nézegetni,
mikor szórod a fényt,
és ha mind csak az enyém,
akkor nem találhat fogást
rajtam semmi ismeretlen,
furcsa szellem!
Határozottan bizonyosak,
csak a bizonytalanságban
lehetünk.
Id? és energia egyszerre
csak pontatlan adat lehet,
ezért választani érdemes:
a helyünk melyik igazság
pillanatképe!
Azt a teret üresnek vélitek,
de becsaptak benneteket,
a tévhitek, most már
elhinni sem meritek,
hogy a virtuális részecskékb?l
épül a legrövidebb élet?,
de leghibátlanabb vár!
