Káromkodik,
majd vigasztalni kel a Nap,
ugye nem lehet, hogy
többé soha nem láthatlak?
Sűrű hangod bennem tétováz,
s az egymásból született álmok,
nélküled állok az egyre keskenyülő peremen,
Te örök vagy nekem
Legutóbbi módosítás: 2020.05.19. @ 16:30 :: Serfőző Attila