Archiv

* Elhagy az agy Mikor Elönt a zagy   Köröttem Zombik tenyésznek Gondolat távol   Mondja Vagy százszor Van neki   Öntudata Érteni nem fog Maga   Az origó Egója Feketelyuk

Kovácsné Tóth Arankahumánérzelmiségiszerény kis lakhelyébenvarázsernyő elé ül. Tizennégy óra húsz perc.Ilyenkor Mexikóban,a forró pálmafák köztRoberto és María,de sajnos don Hiacinto.Aranka szemhatárána könny már készülődik. Egymásé lenni vágyikRoberto és María,papírkendőbe könnyezKovácsné Tóth Aranka.Letörli homlokát is,olyan furcsán meleg van,akárha Mexikóban.Mi van ma, [… Tovább]

Mit érnek bármi képsorok,szemhéj alól ha vér csorog? S a fül, mihaszna két tasak,mit ér, ha ólomittasak? Mit ér, Uram, hogy üdvözülaz énekes, ha megvazul?

Bocsássa, ó, meg, Cizellácska drága,ha néha-néha mellőzöm magát.Képzelje el csak, kedvesem, a fát.Piciny virága van, meg vastag ága. Na, most egy cseppet értelmezze át,vonatkoztassa egy kicsit magára,és értse már meg, végre-valahára:kell, kisvirág, a vastag ág alád. Másik hangra szerelve át [… Tovább]

Formák folynak,vonalak vásnak,szürkül egy újabbaznapi másnap.Túl bonyolult e világ farakásnak. Ott van az égen,persze, hogy ott van,nyomja magát, hogymajd beleroppan,hasadoz a hajnal, lóg cafatokban.

Romantikája önnek annyiban van,hogy, tudja, ön merő egy vonzalom.Dühös lesz tán, vagy zavart majd miattam,de mégis asszem, el kell mondanom, kezét ha néha meg-megfoghatom…de most ez inkább mégis mondhatatlan.Bocsássa meg, netán ha untatom,csak azt hittem, hogy végre ráakadtam a jó [… Tovább]

Búcsuzom immár tőled, múzsa, ki sokfele bojkott,Schiller, s Heine urak: nékem e földböl elég.Vérrel azonban e létben, mégha saját is a vér, énnem koszolom be kezem: lőjön a ronda tahó.

róladírásom ujjmosolyfélig átlátszó jelmezedbenpapír és toll közt bujdosol

Szelíd ezüstből fonnálak szakadatlan.Ki halhatatlan vágyakat kíván –csodálni fárad.Feszülő fénnyé váltlak,de te erős vagy,mint a gránit,pedig pókháló-kötélenereszkedsz aláa Napból.

Szemedben égő diaképek,tenyeredben változó vonal.Az Írás.Hullámokban érkezőfény-képek a Napról.Hegyek.Futamok.A csúcsról visszaballagok,lassan,a Nap tarkómra céloz,egy ismeretlen árnyékelőttem halad –hasonlít rám.Talán.Mennék utána, de makacskodik,hogy jön velem.Egy körbe-körbe gondolat;szemembe húzom,melegít, szorít,karimájáról eső csorog,szomorú, langyos tócsába gyűlik,de közel hajolvaarcom víz-rajzánföldszínű szivárvány pihen.

Történik: mindigSzemélyek: mindegy – Most dalolhatnék rólad és magamról,hogy kék szemed van, meg hogy szép a melled,hogy létrát fonnék hozzád szép szavakból,és szólhatnék arról is még emellett,hogy tudom: e vers a szíved, mint a henna,szépen, de lemoshatóan festi be,vagy öledről, [… Tovább]

Elátkozlak, nap, te pengeujju vámpír!Agyamból húzd ki aranymocsku körmöd,pusztító fényedet, mivel letörlöd,mit éjjelent' a szesz dalolva ránk ír! Húzz el innen, menj, te is nyakalj szeszt,hűs pince mélyén zöldeleg az abszint:húzz belőle! Arcod majd tőle kap szint(ahogyan Kosztolányi írja majd [… Tovább]

Csendes kávéba kötött reggel.Nyolcezer-néhányszázadik.Még néha fel-fellázadik,de szemez már a vert sereggel. Habarcot kever, megtükördül.Borotva mind a vérpadig.Egyre több dolgot ért alig,egyre gyakrabban elcsütörtül. Ennek-annak még néha felcsap,de túl sok már nem kell neki,és – mert azt tán még nyerheti –már [… Tovább]

Sarokban állok arccal a falnak,rossz voltam, lehet. – De mért rossz egy gyerek?Állok a sarokban, csendben várok,a megbocsátás reménye messze.Állok a sarokba` csendbe`.Teszem a dolgom, guggolok a múlton,torkom fojtja hangtalan kínom,majd jön, csattanva suhog a szíj,szakad a hús, reped az [… Tovább]

éjjeli menedékemben lapulvakét tenyerem közé fogoma törött vakablak résénbeszűrődő hold sugarát arcomhoz emelve nézembenne táncoló álmaitokmint vonul keresztül sokapró gond ráncos homlokcsüggedt szem néz rámcsendes kéréssel áldjam megvétkeit öntsem a lefolyóbatiszta vízben fürdessemkosztól ragacsos testéttévútra tévedt menthetetlenévezredek vétkét nem tudomnem [… Tovább]

Pihenés, mily fenséges érzés!Lazul a test,lazul a lélek,nem gyötör az élet.Semmi sem számit,lustaságom kábít.Lábaim lóbálom,elnyel a mély álom. Lágy szellő ringat engemet – orromról csapkodom a legyeket – nyújtózkodom egy nagyot,nem rontom el ezt a napot.Másik oldalamra fordulok,újra lazulok,semmire nem [… Tovább]

Körbenyalta kis poharát kacéran, úgy ült rég a szép fenekén a céda. Combján férfiak szeme járta táncát, ráharapott mind, ujja szája sarka körül kopogta -Mennybe jutsz, ha pénzedet énbelém még este bétömöd te vadállat ember, higgy mosolyomban- Kézről kézre járt [… Tovább]

Ádámnak Villám robbant a szemem közé,őrjöngve vibrálta sejtekben,és megremegtekaz izomkötegek. Ajtók hasadtak fel,zsoltárok lüktettek pulzusom ütemére,és íriszemszivárványt szórt. Soha nem ismert erő,és soha nem ismert fényektűzték fel testemeta lét céltáblájára. Életem melegébe burkolózvaláz tépte fel hörgőimet. Minden rohant, omlott, buzgott,és [… Tovább]

Hintalóca, víg fa póni,merre rúg ki görbe lába?Dőlne hátra, majd előre,Sorsba verve ringatózik. Ej, te póni, hintapára,Víg kacajba vésve éledingaléted, összerúgvaálmaidban ős királyfit. Romba törne vaspatájaGyermeket, vad csintalant is.Árva senki, átfaragvaRút vigyorba, átkarolva.

-…s ha még hiszel a lélek tisztaságában,igen, akkor önnön lelki tisztaságodpatyolat fehér, soha ne sározd be hát,gonosz kísértés ne fesse feketéreszínes álmaid mosolyát…?(bölcs mondás, saját gondolat, hogy a tárgytól eltérjek kissé) ~~~ – Az idő kérdése állandó, mindenható?Múlik, vagy csupán [… Tovább]

Egy este megjelent.Kis árva várta őt.Családja bent pihent. – Gonosz, te! Nagyra nőtt!Üvöltve támadottaz ifjú, s nem köszönt. A vendég suttogott.– Nicsak te félsz? Hahó!Te! Mondjad! Fáj a gond? – Na less ki, hull a hó! –sziszegte csendesenfehéren egy bitó! [… Tovább]

Vad ló odarúgakinek a szeme csúf.Vad szív, csodaszép,a szeme sötét. Éj-tánc, elegáns.Pata dobol a faháncsszálkás lemezén.Ez a paci fél. Hold-árny ma leszáll,fekete a fakarám.Baljós, veres éj,lovagol a szél. Szikrát csahol épp.Szereti a melegét.Vad szél, csuda láng,ropog a faház. Szép ló, [… Tovább]

Éjjeli menedékemSzéttört emlékem darabjaiHoldfogyatkozás Tintába mártott tollheggyelTörött ablaküveget karcolokSzétfolyt fényekre vadászok Préselt leveleket ragasztokSzínesek és nagyok erdő emlékeiMint a halott pillangók Imakönyv lapjai közt elszáradtRózsaszirom száz év magánySzökik el láthatatlanul Éjféli ébredésekTeljes sötétségbe borult szobaHoldfogyatkozás

Petri György emlékének Nem kell ma már se vers se jó regény,hacsak nem az, ami – izgalmas szenzáció?,ami Hollywoodi szélesvásznú filmre való.Sok pénz legyen benne – ez itt a főremény,s csak úgy dőljön belőle a féligaz fikció. Nem kell a [… Tovább]

Az asztallapon tányér áll. Nem csúszik le, mert egyenes. Mer?leges lábakon súly. Tükörben képe visszanéz. sszekacsint, de nem talál. Suttogva kél a rojtokon. Mit ér ruhánk, a cifra haj? Üres faház hiába áll. Mit ér a ház, ha benne ülsz? [… Tovább]

A második küszöb*: az ?r.Színekre, árnyalatokra bontott szavak,szempillantások lézereégeti, vágja a felh?gomolyagotszürkeségbe s?r?södvehomlokom ráncai, s véd páncélja mögött: Å?Sugárlényem feloldja véred vörösét,fényt ültet sejtjeid kivetett magjába,átölel, átlényegít majd,szépségem megsemmisít…, vagy:maradj egyedül és legyenbizonyosságod szület?,zsendül? emberi er?d, a pórusoshéjba burkolt akaratod,a [… Tovább]

Kinyitottam egyszer az ajtót, És te ott álltál el?tte. Együtt tisztelegtünk, Kékre festettük az eget, Nem sírt ránk ónos es?t, Csak súlyosan ránk bökött. Én bokádhoz szórtam lelkemet, És te kérdezted: enyhült tán bánatom? Átléptem letört gallyakon? Talán ló rúgott [… Tovább]

Emlékrésekszárnyaló sassík vidékensíkok metszik egymástsíkban csíka csíkbanpontfókuszálttudatomvakoncsapongcsapongvakongaz ürességt?l nemrég születtemmost árkom ásomszélesen vagyokvagyokvagyokelhatárolt falakközt de szemtelenénem által építettemfültelena csöndbeszédre csont a falvagy hús a falvagy hang a fala börtönömvagy idegducokcsintalankodásacsupán magamképzetem? lélek! lélek!félek! félek!oda ki – oda kiodakint a varázskantárelszakad-éelpörög-éa [… Tovább]

Kányádi Sándornak70. születésnapja alkalmából …És akkor a démonok meglátván az Ã?Å¡r Jézustfelismerék, hogy ?az Istennek Fia, a Megváltó,eszel?sen rohanni kezdének,karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvástekként rikoltozának: ž…mert hogy mostantól mindörökkéa gyilkosoké és a terroristáké minden ország,a [… Tovább]

Csend. Halk hang sír. Berobog vonatán, elid?z ma talán ?. Itt vár. Csitt. Reggel született,délben megeredt,hóban befagyott,éjjel kidobott test függ. Halk fütty.

Aranysarkantyús reggelek trombitája¦/Szécsi Margit emlékére/ számlálatlanul múltak el a napok –fejed felettmadarak serege ujjongva repdesettbuborékokat kergetve zeng? torkúpávák futkároztak, s a t?zfalakona gesztenyefák árnyai játszottakcsalóka békeérzetet lopva szívedbedaloltál nekünk, de elvették t?ledsanzont énekeltél, mégis elvittevad forgószél hangod, már nem hallodmikor [… Tovább]

avagy egy mécsbogár tánca éji fuvallat tarantella táncát f?szálak járják s én ejtem lelkem a vonagló világrafelfogni talán karját kitárja mikor is ültem ki az éjszakába tarisznyám alatt verg?dik réga savanyú hold vagy árnya ki tudja mire vet?dötthamun érlelt vágya [… Tovább]

kumrán tekercsét tele írtam és csak haldoklott a tenger esszénus szemekkel míg b?re aszalódott szavakat görgetett a szél a puszták sárga fodrán kuporogtam s feleztem id?t táncoltak rajtam sánta hangjegyek turbékoltak s én csak etettem fa gyökerén a fejsze vitorlát [… Tovább]

crescendo harsogjatok égnek sípjai szelek szelencéje fogd be a hurrikánt mossa rád hangok zuhatagát s ha lebeg már kupolád enyelegjen minden oszlopod a vonagló végtelen felett áztass pánsípok jajában dudák bánatában formázd bennem templomok csendjét s ha süvít végig rajtam [… Tovább]

* üzent még barnán benne az egész világ már rezdületlen * magányos az éj fényt oltott az utolsó szentjánosbogár * elült a vihar letépett nyírfa ágon egy hajnalmadár * végtelennek t?nt porán szomjazó léptek még kísértenek * lebukott a nap [… Tovább]

tornyok ha görbítik utamat keréknyomban csobban ködbe fojtott kolomp halk zabolája s befog ölel?n galambdúcok búgó kupolája tövében guanó porlik kallangó nemere szitálja régi léptek nyomáttömjénezi vele a hargitát vezekl?k ruhája isten templomában ábel csuhában s?r?bb egyre s?r?bb rengetegje hamut [… Tovább]

"elhallgatok ti játsszatok én majd ?rzöm a látszatot " valamikor hogy tudott muzsikálni valamikor élt röviden sokat hogy túlzásokba ne essen fejetlen ünneprontó rontásba rekedten sorakozó koroknak átadta kusza játékait faragott háncsait halk szavakkal kikövezte Felek alját a Házsongárdig szomjazik [… Tovább]

él bennem egy világ bérces hon rhododendron színekbe mártott fájdalom hol a szívfelzokogkonokzerge ösvényeken szárnyszegettenbolyong a gondolatbolyhosfellegtenger alatthol a vad magánybangleccser gyalulta völgyekhezsimulokhangos rianással él bennem egy világhol tekn?völgyek mélyénhajnalmadárköszönt le rámés bánatomvad vizekbe veti magátfehér tündérrózsaalussza álmátráterítem tekintetemszerelmesenmíg csillogó [… Tovább]

csak ült mily nagy volt körülötte a park kuszák az ösvények ráncosak a kerítések sárgán csikorgott valahol egy villamos hangja átcsörtetett a bokrokon és a tóba pottyant fodrozódni víz tükrén csak ült és fogadta az érkez? perceket a következ?t és [… Tovább]

Fák levelei közt átcikázó arany árnyak,Bódult álomba szőtt porcelán emlékvirágaim.Várlak egyre, hisz oly rég éreztem csókjaid,Szemem lecsukom, arcomhoz simítom a vágyat. Gyöngyökként guruló boldog kacagás,Fátyolba burkolt sóhajokra nyílik ablakom,Álmodón, lant húrjáról száll a dalom,S felhők suhannak remegőn, mint a várakozás. [… Tovább]

Éjjeli köd a hegyek közöttfelkerekedik hogy hazatérjen.Hajnali ég álmos lassúsága,fekete dombon csendes fehér kereszt.Távolban egy pagoda táncos csúcsa.Mehetsz jobbra,mehetsz balra,… úgyis hazatalálsz. * Nightly cloud among the hillsflying upwards, going home.Sleepy winter morning.White cross in the front,Pagoda in the far.Go [… Tovább]

Álmodtam szíved dobbanását, vagy csakképzeltem, hogy a fény felé törvesiettem hozzád a végtelen tengervízsodrásában, vad viharok ordításában?Mondd Anyám… vártál rám a tegnapokmúlandóságának nászágyán?Mondd Anyám… mi végre adtad kezembeéletem fonalát, miért nem szakítottad elTenmagad, mikor még megmenthetted volnaegyszülött magzatod? – De [… Tovább]

Megállok a téren.Mellettem idegen emberekFélelme dörömböl.Hallom a sziszeg? ösztönt,Rést vágva szabadul¦A virág mosolya csalhat,Szirma ízletes falat számban.Vágyom elfajult érzéseimHátadba marni kegyetlen.Még ne eressz. Feszítsd túl a húrt¦ Nem ad okot agóniáraAz utálatos horpadtÁlom-bádogdobozba zárt-óraA zárt-osztály fehér falai közt.

Ábrák, csíkok,zöldek, pirosak,kékek, sárgák,színek, csodaszépárnyak, s testek,és mind idebent.Mert kint az a színcsupa ránc csak, s dörzs,fényingázás,repedés, rezg?táncot lejt?zizegés, f?töttleveg? húsán.Mert kint ami vak,Bent már csupa folt.Piros ajkad fény-izzás, s nyelvünkízén csak a domb.Lelked kutatom,Testünk csupaszon.

Egy álmos délután a hideg bekúszott az ajtó alatt végig lebegett a szobán bebújt a sublót fiókjába aztán az ágy alá majd megfordult gonoszul mustrálta mit támadhatna orvul felemelkedett a plafonra onnan nézett végig a szegényes bútorokon a kancsó boron [… Tovább]

Éjfekete lovak robognak a parton nem evilágiak fenséges árnyékok mint kósza délibábok sziluettjük vibrál gyorsabbak, mint a hullámok s a partot metsz? ár versenyt futnak a széllel mi sörényükbe kap kacagnak e rab léten: az ? létük szabad a lemen? [… Tovább]

Isteni színjáték Karolj belémKísérj el a Hold házáhozFordított kereszt jelével áldottIstenedben feloldódtálHarmónium halk hangja zúgA leveg?ben parányi atomokSzárnyukon repkednekS mint kis t?zijátékok robbannakApró gomba spórákLebegnek Vér Élénken csillan a napbonBíborpirosan csordogálVakon tapogatózomSzemem helyén üresFekete lyukKivájta a hollóNevét áldjuk Víz Lemosnám [… Tovább]

Az ?rangyalomnak Zuhanunk a mélybe,zuhanunk a télbe,csónakunk kagylóhéj. Börtönünk csúszós föveny ââ?â?¬Te vagy az életjel…ââ?â?¬ Arcodat ne takard el! Iszony az odaadás, mámor a száguldás,végcélja: létezés. Hab habot nyel,kering az ismeretlen,tüdeje türkizkék. Fekete foltok az égen,mi itt lent a mélyben [… Tovább]

Fekete á, fehér e, vörös i, zöld ú, kék ó Egy nap elbeszélem születésetek: Á, fekete palást, vadul dongó legyek A b?zért odaadón rajongó sötét árnyékok E, élvezetek fehér áradata Büszke gleccsercsúcs, fehér ruhás királyok I, vörös vérár, nevet? ajkak, [… Tovább]

Kotkodált az agyam, gondolatom támadt,papírra kéklett, mélyen beleszáradt.Képek. Szépek, rémek. Rímek, a vers-krémek.Hol zene a szemnek, hol k? a vesének.Egyszer oly egyszer?, kétszer is kétked?,de mindig tettre kész, szemed a térer?.Kesze-kusza sorban tesze-tosza tinta,hullámzó ingaív, örökmozgó hinta.Vagy vigyor, vagy sikoly. [… Tovább]

Tombolj hideg szél, üvölts vad vihar! Nyomd el a hangot, túl nagy port kavar. Hiába a szó, nincs igazad, Juszticia keze sehol sem szabad. Hallod a zenét? – táncra fel barát! Ha nem lépsz az ütemre… Fogd… ott a kabát, [… Tovább]

Változó fényben úsznak átszemem el?tt halhatatlanságodnakvíztiszta emlékfoszlányai.Emlékszem rád, ahogyan jöttélazon az es? mosta hosszú betonúton.A lámpák fényei köröket rajzoltak,mint glóriát, fejed fölé.Lehet, csak álmodtam, mégisarcodon láttam nemsoká-halálod.Fenn magasan sötét viharos szeleknyikorgatták a rézkakast,lenn rozsdás láncok csörögtek,sírósan suttogott egy elfeledett régiházban [… Tovább]

Horváth Imrére emlékezve* Az ifjúságom szét, itt szórtam. Még összeszedném, de nem lehet. A bukdácsoló harangszóban inkább rátaposom létemet. * Horváth Imre Nagyvárad emblematikus alakja. Születésének századik évfordulója alkalmából a "Körös-parti Pantheonban".november negyedikén szándékozzák felavatni a költ? egész alakos szobrát. [… Tovább]

Bátor, gazdag,nemes lovag,a világnak nekivágott:sokat utazott,bátran kutatott,hogy meglelje Eldorádót Sok-sok év eltelt,megöregedett:ám ? csak tovább vágtatott:át hegyeken,át völgyeken,de nem lelte Eldorádót. Hosszú útján,élte múltánkóbor árnnyal találkozott."Igazmondóárnyék, mondd! óhol találom Eldorádót?" "A holdvilág helyein?az alvilág árnyain?A tájon túl, hol minden halott?""Menj, [… Tovább]

Borostyán-kígyóknak tengerén, szürkébe ível az alkony. Elkopott kockakő hangtalan tükrözi régi arcom. Boltba hajló régi köveknek otthona volt a balkon, kolostorkerengő udvarán, elszáradt fű között hallom nyelvtelen harangok, elnémult léptek zaját: s én is alszom.

Az id? éjfélre járt márÉn merengtem, mi is vár rámA fejemben millió elfeledett hang kerengettSzinte már-már elaludtam, majdHirtelen zajt hallottamValami motozott, halkan kopogott az ajtónžVendég lesz az? â?? mondtam halkan, – žAz ajtón Csak vendég kopoghat.? , emlékszem, december volt, [… Tovább]

Mircea Dinescu fordítás A történelem lebegtet. A város elvetél. A dolgokat a Hivatal kereszteli át. Puskin fehér nadrágjában mit remél posztumusz?¦ oly távol szó-szibériát. Hírlapba csomagolt templomok, mint boros palackok, sietve süllyesztik ?ket pincékbe. A szomszéd bódéba menekült angyalok megbújnak [… Tovább]

Kint még a zajos világgal határ de bent csend áhítat lélegezni is alig mersz régi mesterek m?ve ez poruk van már csak – de az ég felé nyúló oszlopok között itt a tér ívekbe zárva a kopott köveken elmúlt léptek [… Tovább]

Feje felett sasként angyal lebegs rángatja a b?nös ember haját,,Ember, jól tudod, hogy mi a helyeseszerint élj, kövesd az Ã?Å¡r szavát! Parancsa, hogy szeress önzetlenülbolondot, koldust, vakot, öregetel?le sötétbe ne meneküljszeresd ?t, ahogyan ?is szeret! ?maga az igazi szeretetnélküle a [… Tovább]

Ülök egy híd tetején,egy magas híd tetején.Alattam vad folyó rohan,felettem t?zgolyó robban. Hogyan kerültem ide?Nem emlékszem.Csak arra, hogy a kabátom felveszem.S elindulok.Egy hosszú úton,hideg, téli napon. Ülök a híd tetején,A magas híd tetején.Alattam ezer kísértet,Felettem pokoli fények. Hogyan kerültem ide?Nem [… Tovább]

Végnapok ugornak át tegnapokatde elbotlanak a küszöböna lépcs?n gurulnaküveggolyóim bim-bim-bim-bammmbokám megbicsaklik s ez arra ad okothogy bután eltávolodjak magamtólez okbólkét id?sík közé zártam vélt tévedésemnincs kilincs hogy rányissaks az állapotom várhatóansemleges nem éppen kellemesrendeltem egy életethelyettem átvette a szomszédmajd egy [… Tovább]

ajánlom Sz.P.-nek az ódon falak kérd?n hajolnak fölém itt avárosomközénholtimpanonok?rt állnakvárnak nyitottablakbólkóbor napzuhanelémtarkamacskakap utánajátszvafénygombolyagcsacskavágya a járdátlassúléptekkelgöngyölömmint rongysz?nyegfeszüllábam alatt hívtál¦ha erre jársz¦ és erre jároklátodmegállok egyversre" ide bejár kávézni az elme"írtadés leülöktörzshelyedre versetlopni t?ledmert vallommint tetanulni kell"egyenesen járni"a költészettelhálnifattyátdajkálni " ide [… Tovább]

/Selma Lagerlöf regénye nyomán/ Az éjszaka csendjébeórakattogás dübörög.Pattog a sublót,a szú, mint szorgos élmunkás teszi a dolgát.Vaksötéten folyik kezemre a ragacsos id?,megérint,lehúzza a takarót, áll fölöttem.Érzi félelmem.Fényesen villan pengéjekettéhasítva torkom, s ahogy fuldoklomszáz magányba csorog vérem.Nem issza be a föld,hiába [… Tovább]

Mikor az augusztusi éjbenMihály kardjáról pattan a szikra,fény hasít a sötétségbe.Meteorcsóvák robbannakvasat permetezve véred zuhatagába,s e csillagpillanatban megérint az Arkangyal ereje. ntudatod életre ébreszt;b?neid falát áttöröd,göröngyöket görgetsz,tengerhabbal áramlaszâ?¢és megtorpansz a keresztúton megoldásra várva.Lázban égsz, csodagyógyírt remélsz,ám homlokodon az üzenet: váradat [… Tovább]