Archiv

Ugattamezer szót,számrólfakadót.Átok és ígéretrégi kísértet.Hamis hódolat,csaltam bókokat,földre dobtama kócbabám,amit adott a gazdám.Soha többetnem kellett, itt hagyott-felejtett.Nem vágtamjó pofát,sírtam a múlt után.Kimartam sebemet,kérges lelkemet,meghaltam értetek,de nem volt érdemes.-Indulok, messzire.Ne temessetek földbe,hamvaim vigyétek,már nem hallom igétek.Szórjatok szerte s szét,szél zúgja énekét.-De még,vakkantok,utolsót [… Tovább]

 magot vetettem  s kelt fényre rejtett ragyogás      lobbant égig láng      mint telhetetlen vágy      ha elhagyja katlanát  s megkértem egy kóbor csillagot       virrasszon      míg leemelem       az utamba botló vakablakot és átf?zöm magamon hogy lássam mit rejt az odaát  épp emeli poharát  hahó hát mégis van itt valaki   ki barázdát mar [… Tovább]

Felh?k közé eresztett szárnyak surrogása,Vad álmokból kikelt madarak vijjogása,Viszi a szél… viszi a szél… messzire. Éjjelek csendje sisteregHalkan kúszik a sötétbeTekereg áspis sereg Egeken néma csillagokRobbannak szerteElfolyik az élet ereje teljeVége. Horpadt bádog koporsókVégtelen sorakoznakNem hoznak több halottatSivatagig ér a [… Tovább]

  Zöld vízen tétován pöfög? komp – égbe nyíló házak, felh?kbe foszlott hegyek, hajók áradata, szampák, szerpentinek.   Ködök árnya az emlékezés hálójában: utak, nevetések, elmúlt h? szerelmek, arcok, lebbenések, gondoskodó kezek.   Füstöl?k illata: mennybeszállt remegés, hitek, révedések összetört [… Tovább]

 Gondoltam mesélek egy történetet.  Elmondom hátha te is felismered,  Magad benne mint a fiú vagy a lány.  Lehet, hogy nem is olyan nagy a talány.  Az id? nem számít, éppen most is lehet.  A karodban ott lehet ? is veled. [… Tovább]

Régen várt, drága unokámnak.   Nézlek téged angyalom,átölel a két karom.Napsugarát elhozom,holdsugarát rád adom. Hozok neked csillagot,egy vödörben tökmagot.Madárfüttyöt,jó napot,mesebeli kalapot. Ha rám nevetsz, nem bánod,rádadom a kabátod.Elmegyünk mi messzire,magos dombnak hegyibe. Ott majd szedek tenekedpiros rózsa levelet.Betesszük egy kosárba,almát [… Tovább]

*Ahogy ma éjjelhosszan az égre néztem,egy csillag köszönt.Aranyló fénnyel üzentnekem Csillaggyermekem. *

(kerge-t?sdi) Félholt a Telihold,nap-nap után gurul a Nap után,egyre csak kergeti,nem hagy nyugtot neki. Amaz nem akarja, sodorná csak bajba,de jó a bújócska,delejes hajsza,mégis kedvét leli. S pirul a Hold,sápad a Nap némán,alattuk a Föld,kissé meggyötört.Majd közéjük áll,árnyat tetovál.Rövid a [… Tovább]

  -Hát nemcsak bánt, de sért? hazugságod,a mennyezet leomlik, csakhamar –(Mert súlyos volt a helyzet és ez bántott)– omoljon hát, ha vége – felkavart, s elcsendesült a sóvár szó a szádon,és összeakadt nyelvünk – mily bizarr –vad csókcsatánk – míg [… Tovább]

   Felh?k csatája az égen, fekete torkuk vízözönt kiált. Szél karja kergeti ?ket, szaggatja, mint elny?tt vitorlát. Menetelnek a hullámok, kering?zik víz, leveg?, â?¢ parttalan a világ, elnyeli a napot, a lemen?t; a hullámtaraj gyászszalag lobogás.   Hegyoldal méhében orgonasíp [… Tovább]

                  A                fák               tüzét              akard             magadra            ünnepelni             ragyogd              nekem                  .                  .                   a                    fény             otthonom           ?srégi sétáló-           helyem talán a           kóbor árnyaim           vagy [… Tovább]

Múlt Megcsuklik a hang,még sem szól a száj.Könny csorog végig,barázdát mosva az arc bársonyán.Csak halk sóhaj felel,elszáll a széllel. Tegnap még virágok szirma hullt,ma elszáradt avar köztfekszik hallgatva a föld dobbanását.Lassan szétporlik emléke,eggyé válva múlt lesz bel?le.

Az este széles kontúrokat rajzol.Firkál.Lassan eltüntet minden láthatót saznajte više.Valahol gondolattá sebesül a fény,s mi, az égalattiak,hidakat építünk egymásragondolásból.Alkotlak éjb?l és fényb?l,földb?l és égb?l,formállak szelídnek –mindent akarj!Nem bánt a csönd,nem fáj a zaj.Megsz?nni benned…Némán töröl az este.S a távolság lassú [… Tovább]

Alkonyodik a hegyek fölött,Álom párát sodor a szél,Lenn a szurdokban avar zörög,Hallom a vad pihenni tér. Állok fenn a szirt tetején,Lenéznék, nem merek, mert félek.Vörösen izzik a napfény,Oda száll, s forr egybe a lélek. Mikor a csillagok kigyúlnak,Indigókék lepel suhog.Félelmeim [… Tovább]

Melankólia Az ?szi fák árnya alatt fogadom, Szerelmed rám mért ítéletét, És mint új gyászoló megásom, Szerelmünk fekete fekhelyét. Most meghaltunk magunkban, Nem táncol bennünk a vágy, Eltévedt lépteink fájdalmában, Egy új érzés némán lelt ránk. Hajdan élt mámorunk sírjában, [… Tovább]

A csend üvöltése Nem az fáj, hogy egyedül vagyok,Hanem, hogy a csend üvölt nagyot.Mindig minden éjjel hallgatom,Reszketve takarómat markolom. Nem az fáj, hogy sír a nyári szél,Hanem, hogy nekem sír és fél.Mindig minden reggel jön felém,Hideget hoz s hideget ígér. [… Tovább]

Odaértem hozzád a végtelenben s míg fényből font mosolyodra leltem fájdalmas földi létre riadt a lelkem   *  

Nagy keresztút,   hol elcsigázott busz kacsint össze robotlelk? villamossal, elnyomva átutazó némberek siet?s cip?koppanását.   Megcsúfult magasztos hely.   Meg nem élt emlékmorzsákból összerakosgatom, s hallom a Nemzet Csalogányát, kétségbeesetten omló végs? falak lassított képként ereszked? k?zuhataga mögül. Csupaüveg [… Tovább]

Ã?Å¡jsághír: Egy ember kiugrott a lakótelepi kilencedik emeleti lakásának ablakából. A rend?rség nem talált okot az öngyilkosságra az ember egyedül volt. Általában Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve élenjár a világ országainak sorában.   Még megült az ablakpárkányon csendesen, mint riadt, [… Tovább]

  Mikor az aljas felh?k telet köpnek a légbe, fagypelyhek örvénye a világ. Szemed a fehérségbe vakul, s mennél, ha tudnád, hová. B?rödet kristálypengék hasítják, torkodban hideg köd zihál, görcsbe bénult lábad jégtáblák merevségében áll. Pont pontra halmozva ad rád [… Tovább]

pillanatkép Szocreálba merevedett vörös-díszes megállóból a felszínre érvebarnab?r? feketemunkások ácsorognakszürke létük aznapi megváltásátvalami munkát s abból jó tompítót remélve Tarka galambsereg kereng éhes-kiszolgáltatottansorsára közömbös embercsürhe feletts ki nem vigyáz….bár mondják… szerencséje lesz Fáradt villamosok ki-be nyikorognak a térres nézik a [… Tovább]

Bor…szép lányok… Barátok.. meddig???   Üresen kong a donga,hordómból a bor lassacskán elfogyott.A sok barátnak hirtelenmáshol akadt dolga,engem szép sorbaoly csúful mind elhagyott. Hogy aztán lapos lett a buksza,benne csak az adósság ideje perceg,a sok szép lánynak, milyen furcsamár nem [… Tovább]

            Milyen üveghegyen mész át, hol nincs árnyékod, hol lenyom a mélység, az ismeretlen önmagad?   Milyen üveghegyen mész át, hol minden kristály te vagy, hol önmagad kergeted, és visszhangoznak a falak?   Milyen üveghegy az, honnan [… Tovább]

* Állsz a tükör előtt, nézegeted magad. Míg simogat a napsugár, megigazgatod hajad. Aranytincseid szemedbe hullnak, kéklő csillagokat takarnak. Csendben figyellek a sarokból s úgy érzem, te magad vagy a Nap. Ha látod, hogy nézlek, durcásan fordulsz el, magamban mosolygok, [… Tovább]

Ijf. Endrey Árpád, “Muki” , általános iskolai tanuló emlékének                                           SZEMÉLYEK:                                         HERNYÓTALPAS                                        A HANG                                        ELS?HALOTT                                        MÁSODIK HALOTT                                        DAVAJGITÁR                                        A FIÚ                                        A LEÁNY                                        ÚTSZÉLI FA HERNYÓTALPLAS: csusszanjanak és nyikorogjanak   és szusszanjanak és csikorogjanak      és csakazértis mennydörögjenek         a di?cséges nagy [… Tovább]

éjsötétcsillagokködköténybe bújtatok   hulla pókszíve jéghó harapta fagyvidék.   karcolata mélys megkövesedett   bús hang döng dalt   életunts hideg

Nehéz elengedni akit igazán szeretünk, és a remény az hal meg utoljára….    Majd ha örvényl? élet forgószelek, Mint törékeny pillangót a magasba rántanak s szárnyadról a szivárványport lemossa az id?, S te zuhansz halálraváltan S egyetlen, villanásnyi ösztönödben Segítségért [… Tovább]

  Futásra kínzott lábainkbangörcsbe fagyott a pesti nimbusz –öszeszorított sárga szánkbólfagyba lehelt a néma himnusz – es?t?l cuppogó barázdáksarába sírt a barna bakancs,s jajunk dúlt rettegésbe zártak,a pisszenések "csöndbe …! …hallgass!""Aztán most merre?" – Messzi fényponts egy erd?sor. …"Talán az [… Tovább]

Életünk belefér egy köt?jelbe. Abba, amely majd felirattatik a születési és a halálozási dátumunk közé. De a vonal inkább hullámzó, mint egyenes… Erre jöttél –(eltévedtél?),mentél, tettél –(mit kerestél?) itt maradtál –(mit találtál?)ment az élet –(sodort téged?)jártál, álltál –(és jótálltál?)lelkesedtél –(álmot [… Tovább]

Lépéseket  törvemégis és máris,kapaszkodni  körbe,ha köt tagadás  is,felhasított burkotlihegve nyalni,cseppenként lecsurgottvízben megmaradni;ráhajolni lágyanostoros vállra,    fagyasztó magánybana leltárt lezárva;terpeszteni végülösszezárt kezet,utolsó ínségülfogyó emlékezetrácsain kihullvaelkopni halkan,csodára hangolvacsodátlan korunkban.

B?zös csatornákba tévedtsell?ként rabulejtveKereslek buborékba zártsóhajom szorítva.Sötét hínárral tömöm számat,nehogy kimondjam,mit nem szabad.Lehet, távoli léted csak illúzió,saját lelkünkkicsiny darabját féltjük,s a másik énje csak tükör.Mint ez a víz itt,mely mégis,Rád gondolva is,T?led tisztuló

*   Meghalt a Tegnap, béke poraira. Volt reggele, nappala, s eljött az alkonya. Temetésekor éjfélt ütött az óra csillagok gyújtottak fényt a búcsúzóra.   S megszületett a Ma, most éli világát, élvezi a Nap játékos varázsát, de estére elfárad [… Tovább]

Hétlakatra zárták a Napot,álomba merültek a tegnapok.A falióra sem üti id?nket már,mutatója éjfélen áll. Titkot suttognak félve,s a csendben osonó árnyak képesötéten lebeg…Fák leveleir?l hideg könny pereg.Temet?kert vadgesztenyefái alatt,sírok közt, ?szi szél jajong.Gyertyaláng…– mint apró léleklángmutatja a holtak otthonát.Most nem [… Tovább]

borban az igazság (s a borászok megélhetése) A bor Jó bor és szép nő Ismerős és mindig más Kacér ragyogás *   Alföldi kékfrankos   Csillan a pohár A vörösbor illata Szívemig hatol Karcsú-édes ízével Rád emlékeztet kedves *   [… Tovább]

                                                             Gátlások abroncs-kerítését                             feltörni egyre nehezebb,                             szitált viszonyok átcsomózott                             kötege jelzi helyemet.                                Szakadnak gyenge idegszálak,                             érdekkel sodrott keretek,                             bizonytalan az átívelés,                             nehéz a fel-le meredek.                                Köt?dés foszlott terít?jét                             magamra venni sietek,                             fények ritkuló h?értéke                             nem [… Tovább]

* Zörgő avarban Őszülő szerelmespár Boldog zavarban.   Szélborzolt tollú Didergő vadgalamb pár Búg fájdalmasan.   Két sárgult levél Összefonódva szélben Együtt sárba hull.     szerkesztette: Verő László – 2006. november 5., vasárnap, 17:32

1. Rád virít a Hold.Tested zafírkék virágés ne felejtsem. 2. Apró tengerekvizében merítkezemtekinteteddel. 3. Lelked angyalakis ártatlan, hófehérvirágölelés. 4. Tested tüzéb?lsóvárgó földjeimenreggelre Nap gyúl.

Hol a borús ?sz? Vadul tombol még a nyár itt Afrikában.   Sivatagi út, bögölyök hada kísér teve-karavánt.   Imára hívó hangos müezzin-ének jajgat a szélben.   Feljött már a hold. Pálmafák árnya terül k?sivatagra.   Lehajlik az ég Vörös [… Tovább]

Ezt a verset Zsikének küldöm, gondolatban.   Emlékszel még gyerekkorunkra? Megfogadtuk- mikor együtt játszottunk minden délután vidáman-, nem válunk el soha.   Fájt aztán az ébredés, ma sem tudom feledni, nyakamba borulva zokogtad: -Kár volt megszületni!   Istenem! hányszor zárkóztunk [… Tovább]

avagy egy csóringer patópálúr-komplexusos egyetemista nyekergései   Nagyon nagy az én bajom. Asztalomon könyvhalom S ha mind holnapra hagyom Nem lel fogást agyamon …   Légypiszok-hegy a falon Kertem felveri a gyom A konyha is borzalom Az albérlet egy vagyon!   [… Tovább]

…olyan én féleképpen. 1.A bels? csendbenHalk szavak hallatszanakA csend szavai 2.Székemben ülökKint minden mozdulatlanHol tél van hol nyár 3.Állandó vagyokCsak a világ változikMúltját keresi

A magam keltette tér-id? örvénybenkih?lt gyárkéményhez tapadva kúszokegyre fel. T?zlépcs? fokaiként csúsznak, hullanak lábam alól kongón az évek. A jelen téglái mállanak kezem alatt fakón,csak a távoli felh?k színesek, csak aki sem n?tt f? zöldje pihenteti szemem.Már nem tudom merre [… Tovább]

  hiszem … már régóta hiszem hogy a figyelem jó szó a gondoskodás nyitottság az elfogadás megértés ha nem csak papírra vízre homokba szélbe írt szó marad – jólesik mindenkinek szívet melegít s hinni engedi hogy szüksége van ránk a [… Tovább]

Hargita völgyben Falucskák tornya fehérlik Istent dicsérve.   Kis templom mellett Domboldalon nyugvó lelkek. Évezred csendje.   Szent Anna-tava Tündér ejtette könnycsepp. Vágyódom oda.   Úr ajándéka. Ember meg nem gyalázta Ős táj. Marasztal.

Sok hasonló éjszakám után ez született. Apámtól cigit loptam,S most az id?vel folytatom a sort.Megúnt életemen suhanckodtam,Hogy legyen rajta folt.– Mint ha nem lenne elég –S már nem is kérdemSe magamtól, se mástól, hogy Miért?– Éjszakai menedék –Ez lett az [… Tovább]

  talán menthetetlen vagyok átlépnek a sz?k nappalok forró kövön csonttá fagyok jégváramban elolvadok   zálogházba csapott óra reménykedem évek óta ugyanaz a régi nóta nem lelhetek semmi jóra      kútba ugrott üveggolyó sárga félhold gyorsan fogyó medertelen szomjas folyó [… Tovább]

Álmomban a kezemben tartottam arcodat, És úgy csókoltuk egymást, mint miel?tt sírni szoktunk. A szemedben bújkáló fény  a cirmokat Fonta koszorúba szivárványhártyádon, s mondtunk   Szavakat hangtalan, csak a szívb?l formálva ?ket valami titkos jelbeszéddé, ami csak A Tiéd és [… Tovább]

Végre letisztult bennem a Mindenségben megbújó Csend. A fák kockásra sz?rik az úton a napsugarakat. A bennem szület?, ringató Egység magával ragad, S szemeim el?tt feltárul a teremtett, ?si Rend. Ott vagyok kívül a duzzadó levelekben, a Fényben, Megérint, s [… Tovább]

Csókja rebben felém, majd száll a mélaszem? égre, Szunnyadó álmából felh?permetet szór a kékbe. Pihe íze szádnak Síma tenyér ölén a légbe, Ódon gyönyört lobbant felém a napigér? fénybe. S vajon gondolnom egyáltalán miért is kéne, Hogy a fájdalom a [… Tovább]

A fénytelen semmiben megvetett hideg ágyban Lebegek, a világ?r közepére álmodva Magamat, egyedül, kifosztva, úgy kapaszkodva, Mintha el tudnám engedni mindenemet bátran, Hogy szétszóródjak és tiszta energia legyek, Mely gépeket mozgat meg, szíveket dobogtat föl, És Rád talál; hisz innen [… Tovább]

Talán szerettem volna megízlelni újra azt a csókot Ott maradni kitárt érzékekkel karjaidban, hallgatni A szívverésed, s a széthulló perceket megtartani Húnyt szempilláim könnyhintáló ága mögött. A meglopott Id?t értve térdepl?, áhítatos imádságban várni, Hogy Magadhoz kiegészülésként felemelj, míg nem [… Tovább]

Hulló falevélAz ?sz a lelkedig érSzavakba öntöd

Annyi minden voltam már És annyi mindennek néztek S még mindig élnek bennem képek – Mert megúnt álarcát Az Id? mindig újabbra cseréli S míg a vágy eléri Majd felhasználja Léthét Testem itt marad feledve S égi fényben a világ [… Tovább]

…mert teher a Való,nem tudom leráznisivárság-kelepcébe ejtett,kiköpdösött unalom-magvakkal etetett,látszat-fészekmelegmadárjussom

Ma éjjel kitárta ablakát egy álom: keringve szálldogált a sötét égen át, majd megpihent a vágyak csöndes rejtekében, s ölébe vette lágyan, szívem zsarnokát. Ma éjjel kitárta ablakát egy álom: keringve szálldogált a sötét égen át, majd megpihent a vágyak [… Tovább]

Valahol félúton járok talán; álságra vagy valóságra várok sután     Valahol félúton járok talán; álságra vagy valóságra várok sután – zarándoklat csupán az élet s ez az ?rjít? magány; s míg lélegzetem fojtja a lét gubancos bojtja ólom-léptem szétterítem [… Tovább]

    Fáradt múltnak dohos kunyhójában lakattal ?rzik a sápadt reményt. Vágyaknak korhadó ládájában elringatta bús könnyeit a bánat, s betemette az álmatlan éjszakákat. Nyikorgó padló olajos b?ze árad – a sarokban fekete vaskályha szétcsúszott könyökcsöve ontja a mérgez? füstkarikákat. [… Tovább]

    Hajnali fényl? napsugár ezüstport hint a tájra, teríti az ?sz asztalát ködpára bársony fátyla.   Reggeli friss harmatvarázs tükröt állít az égnek, csillognak benne tompán az ébredez? fények.   Lassan oszlik a ködfoszlány, álmot bont a pirkadat, simítja [… Tovább]

éve volt vagy el se múlt hogy erre járt a vándorélt? macskalépt? szélcibálta úr? napra napés holdra holdfényre sötétlyukra foltéve volt vagy el se múlt hogy erre járta vándorélt?macskalépt?szélcibálta úr? varázsige ez a dallamelvarázsolsz te is halkankhávé khotyogszemed – érzem [… Tovább]

*   Szobámban az óra nagyon halkan ketyeg, régen nem számolom a múló perceket.   A mutató halad, egy irányba körbe, viszi az időt szép, lassan előre.   Eszembe juttatja a nyár elmúlását, tarka színeivel beköszöntött az ősz.   Az [… Tovább]

Majd akkor boldog leszek,ha tekinteted fényörvénye helyettszemed tompa kih?lt bogarát látom. Majd akkor boldog leszek,ha szavad többé meg nem rengetiholdbéli jeges szörnyeteg világom. Majd akkor boldog leszek,ha nem rebben végig soha kezedmár lázas testem valahány zegzugán. Majd akkor boldog leszek,ha [… Tovább]

Valami csöndet… Valami csöndre vágyom,úgy, mint a túlvilágotlátó a halálos ágyon,sötét bú-feketeségben.   Valami csöndre vágyom, olyanra, mint amibenhanga él a lápon,Kárpát-embernélküliségbe.   Valami csöndre vágyom,valami magányba, télbe,kies-kietlen ?sgyönyör?ségre. Valami csöndet…!Valami csöndre vágyom,amit remete se tapasztalt soha,mint a hó fehérsége;csöndre, [… Tovább]

Ég és Föld között lebegsz, mint egy mozdulat, mely biztos utat kutat       Ég és Föld között lebegsz, mint egy mozdulat, mely biztos utat kutat   a végtelenbe kapaszkodva vársz, majd sietve törsz hajszálerek résnyi légi folyosóin el?re   [… Tovább]

Én ember leszek! S kövezzetek, Vagy nevessetek Ha megvetlek Te lapos föld, Mi belém kerekedett.   S e félkör Alakú homlok, Mi egésszel ér föl, Kört formál majdan A lapos élet ráncain, S lehullnak láncaim.   Új eget csihol A [… Tovább]

Hibiszkusz virág.Percnyi öröm, ma látod,holnap elköszön.

Méta nyír     fehér háncsingében  a méta nyír   szitálja még múló könnyeit  sárgán  s teríti ágyát  roskadt vágyát    kuporgó fohásznak    gyolcsom cafatokban  világa még lámpás  zord éjszakában  s bitangol velemmélán az életny?tt vándorbotján     barázdák mélyén károg ötvenkét hollóötvenkét fekete zokszómivé lesztek ha hasad majd [… Tovább]