Méta nyír fehér háncsingében a méta nyír szitálja még múló könnyeit sárgán s teríti ágyát roskadt vágyát kuporgó fohásznak gyolcsom cafatokban világa még lámpás zord éjszakában s bitangol velemmélán az életny?tt vándorbotján barázdák mélyén károg ötvenkét hollóötvenkét fekete zokszómivé lesztek ha hasad majd [… Tovább]
Naponta egy színdarabot látok: félek, mikor húzzák a függönyt. Csak nézem: percenként felállok. Hogy csináljátok Ti, hogy ültök? Megdobáltok, mert nem láttok t?lem, de ha leülök, akkor sem igazán. Egy tragédia játszódik el?ttünk. Vegyétek észre: ez nem vidám! [… Tovább]
Az ?szhöz Álmainkat, vágyainkat, melenget? f?párnánkat, a szivárvány minden szinét, ciripel? tücsökzenét, a friss széna illatát, hétpettyes kis katicát, ezernyi színt és illatot, homokban a lábnyomot, elkergetted, el?zted rég, már elnyelte a messzeség. Hagysz helyette lucskot, sarat, viharban halt kismadarat. [… Tovább]
Ki tudja, mikor szólítanak, mikor van vége a harcnak. KI TUDJA Ki tudja, mikor szólítanak, mikor lesz vége a harcnak. Mit áldott hittel, vagy keser? kudarccal h?siesen álltál, mint ahogy szarvasok akasztják egymásba az agancsot, s ösztönb?l vezérelt [… Tovább]
Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen helyeket, harmattal hintett föld-ágyon terülnek; Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen [… Tovább]
A vers azon a téves (de nagyon jóles?) feltételezésen alapul, hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk… Utoljára még szerepét tévesztett Hamupip?keként a hamuvalegyütt futok tova, nem válogatok szét többésemmit én ostoba(elrontom a mesét)Nem [… Tovább]
Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok, rajtam levél már nem ragyog. Meztelenre vetkõztetve állok itt a téllel szemben. Nincs semmi dísz, sallang rajtam, látod minden ágam, gallyam. Lombom nem rejt madárfészket, nem takar be árnyam téged. Zord idõk, ha beköszönnek, hideg, [… Tovább]
Mozdul a test, míg hallgat a lélek -elnémult világban múlik az élet Mozdul a test, míg hallgat a lélek – elnémult világban múlik az élet Csend ül az ágyon, – gördül egy könnycsepp – fájdalom szikrája ?rli a [… Tovább]
Ha színekre tépném szét a szivárványt, és ölelném egyenként magamra, szálakra a kaszált f?nek illatát, mi maradna bel?led titokban? Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó ujjbegyem, ha szilajon kelne szirmaidon táncra, kábult-zavartan,s vágyaimon napfény sisteregne? Tudd, ha részekre is hullna a világ,csak téged [… Tovább]
Mesélj, Apa mesélj! Ahogy régen… Mi az a tet?fedés? -Kíváncsian kérdem. Tedd le a könyvet, mondj igaz meséket! -Milyen egy feln?ttnek? Mondd el, éjjel mért nem látjuk a napot? Ahogy régen… -Apa, ugye én már nagy vagyok? Mesélj, Apa mesélj, [… Tovább]
Hátsó ülésen ringatózva, félálomban szenderegve, napsugárba fürösztve arcom, ismer?s dalokat dúdolok. A tegnapokon elmerengve rátok gondolok folyton: igaz barátság melegekísér végig az úton. Nem érdekel, a térképet hogyan rajzolták mások: tudom, egyek voltunk tegnap, és hiszem, holnap eggyé [… Tovább]
Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül, csak meg ne állj! Még menj [… Tovább]
Vesztergom Andreának ajánlom Legnagyobb a sok közül: Csomópont, pont ahol a HÉV s a metró útja végetér, s a tér embertömegekre tárul, s zárul sok átutazóra keskeny aluljáró. A házak: kocka kocka hátán, mit szépen próbált kirakni játszó [… Tovább]
Az éjjel kiégve, Utolsó cseppet kimérve. Egy túlfeszített húron, nótámat elhúzom. Ritmusát járja, az éjjeli járat. A járhatatlan úton, ezer kósza fény futkos. Fokozván a víziót, szememet kinyitom, és az ablakon át a fények szememet mossák. Kés?re jár… A [… Tovább]
Napra- napraforgó, mily szép a virágod, arra fordulsz mindig, hol a Napot látod. Megsímogat téged bársony fényével, nagyra, szépre nevel sugár-melegével. De minékünk ki mutatja, merre visz az utunk? Napra nem találva, merre fordulhatunk?
Uram, ha három igazat találsz… de ha kett?t… ha csak egyet, és ha… Szénkrétával a vak égbolton: „Évezredek tagadása megölte a Kegyelmet!" Ha didereg majd a Nap, szelek süvöltik tele az étert, harmat helyén jéges? dobol, [… Tovább]
Óracsörgésre ébredem fáradtan, összetörve, ólomsúlyoktól nehezülve lassan nyitom ki szemeim. De sötét van még idebenn! Az ablakból csak szürkeség árad felém szemlesütve, szememre teszem tenyerem. Elküldöm az álmokat, szépeket, és rosszakat, hallom a reggel lépteit, a kintről szűrődő [… Tovább]
Szürkül? falak közt légszomjat ölel körém a tomboló csend: Szürkül? falak közt légszomjat ölel körém a tomboló csend: a vágy-képek megfakult tónusán indiántáncát járja bennem a felborult rend Megkapta nimbuszát a létért folytatott küzdelem: Sorsom síkraszállt – [… Tovább]
Üzenet: Carpe diem! Szakaszd le a napot! (vagyis: tudd élni az életet) Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek. Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek. Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni, Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni. Szárnyaim kibontva [… Tovább]
Általa létez? a szépség: forma a forma: a mindenség maga tökéletes harmónia és káosz egyszerre mindkett? változó a forma er? a kezdet benne mint ered? a szépség: forma a látó nemzi csak általa létez?
Ezt a verset Vasile Alecsandri, román költő írta, én megpróbáltam lefordítani, hátha sikerülne jobban megismernünk egymást! Szakadékok szélén csúszkálva szánommal, versenyt repültem fekete varjakkal. A legkisebb szánom, kedvenc paripám, fehér nyomot hagytak az út fehér haván. Ölelkezve [… Tovább]
Gondolatok az élet dolgairól Töprengek.– a halál milyen ? Megváltás a szenved?nek, de ki is a szenved? ?! Ha ?megpihen, és elmegy, Lelkemb?l miért lesz temet? ?!
Ezt a verset Lucian Blaga írta. Én megpróbáltam lefordítani. Akarok lenni, s vagyok még egy percet. Testvérem a szél meghalt valahol a réten. Egyre vérzik az ősz öreg lépteinken. Hoszzú árnyak közül létem elhessentem. Valami vég felé [… Tovább]
– fordítás -* A szülők földbe térnek nap mint nap, miközben mi vagyunk a levelek, ők, csakis ők lesznek a gyökerek, megnyújtva létünket föld alatt. Kövek alatt fekszenek örökre, míg mi fényben járjuk a világot, kölcsönveszünk kevés boldogságot [… Tovább]
Gondolatok az élet dolgairól. Töprengek.– meddig is tart a szerelem ? Örökké !,- mondod, de látom, nem hiszed Te sem, hisz életed sem tart addig kedvesem. Légy számomra az Elérhet?-elérhetetlen, s ha e játékot meg?rzöd halálodig, meglásd, szerelmem is elkísér [… Tovább]
Ha én felejtek is, neked ?rízni kell az id?t.. Emlékezz szerelema pillanatokra, miket teremtettünk,emlékezz szerelema helyekre, ahol szerettünk,emlékezz szerelem,hogy általad mivé lettünk, emlékezz szerelems ?rizd magad örökké bennünk. Emlékezz a presszó mélyére,ahol kíváncsi szemek tükrébenrátaláltam szája ízére, s az [… Tovább]
Rád gondolok, Kedves. Arcom t?n?dve mereng az augusztusi vasárnap pihentet? fényeiben Rád gondolok, Kedves. Arcom t?n?dve mereng az augusztusi vasárnap pihentet? fényeiben, s képzeletem az emlékek halvány árnyjátékain táncol – veled Hol jársz most? Merre visznek álmaid? Tétova [… Tovább]
-fordítás Ha úgy történne valamikor, hogy szétosztod mindenedet, legdrágább ajándékaidból add nekem egy könnyedet. Megkapnám így lelked egy cseppjét, ami mélyten-mélyr?l jöhet, hisz' csak a tenger fenekér?l lehet halászni gyöngyszemeket… O lacrimÃ?Æ? De-ar fi sÃ?Æ?-Ã?£i împÃ?Æ?rÃ?£eÃ?Ÿti [… Tovább]
A szürke házak betonja alatt Láva fortyog az aluljáró mélyén, Mocskos betonján sárga folyam halad, S húgyb?zbe gy?lik a falak szegélyén. Rongyos test fekszik a szakadt kartonon, Lábak és kezek holtként úgy hevernek, Mint szétdobált szemét és mocsokhalmokon Elsüllyedt [… Tovább]
* Színehagyott tegnapok szakadt ruhája, Védve a portól mélyen bezárva… Bűvös ösvények kihalt világa, Nem talál senkit, tudja hogy árva. A hiánya ott van, lelkét emészti, Minden kis szöglet a múltat idézi. Szeretett szülők fényképét nézi, Morzsákat keres, szemmel kíséri. [… Tovább]
žIndulnom kell…” – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel „Indulnom kell…" – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel. Fáradt karjaidból lassan kibontakozom (egy kicsit még hagyom, hogy [… Tovább]
zörren az avarkanyargós erdei útcsendjébe lépek nyirkos nedves fáknyakadba lódítják az?sz ködpamacsát ködben ül a hegya fák közt a csend szaladneked sincs szavad
Ott ül a padon, régóta már, láttam őt reggel, és most, délután. Öreg, ráncos szeme a semmibe néz, lelke egy cseppje túlvilágba vész. Testét takarja kopott kabát, gondolatai várják a halált. De nem akar jönni. Évek óta vár. Gyönyört [… Tovább]
(meghallgatom) bontsátok vissza a kéményeket téglánként rendre hogy sápadt éjeken remegve annyi bús kopjafa ne legyen jel kuporgó házak felett tátongó kürt?k mélyén ha pislákol még parázs köszöntse a rokont a fakó csillagot mint apró ministráns ha tekintetén feszül [… Tovább]
Hittünk – majd nem hittünk. Ilyen az élet. Mikor még hittünk, tiszta volt a szó, bels? fényei világot szórtak, üvegfalain minden látható s igaz lényeget messzire szóltak. Aztán nem hittünk mattult szavaknak, halványult fények csak homályt szórtak, repedt [… Tovább]
-fordítás Hagyj nekem zöld fákat ?sz!Nézd, szemeim adom neked.Sárga szélben tegnap éjjelA fák sírva letérdeltek. Hagyj nekem kék eget ?sz,Szórj villámot homlokomra!Éjszaka a f?ben az égMajd széthasadt, hajladozva. Hagyd meg ?sz, a madarakat,Ã?°zd el inkább lépteim!A reggel egén [… Tovább]
Leheletnyi párából gomolygó felh?, Felh?b?l tornyosuló sötét er?, Mi folyamatosan hatalmába kerít, Lelkedet marcangolva leterít. Kínban érzed válladon súlyos terhed, Kicsit pihennél, de tovább kell menned. Folytatod utad, taposott ösvényen, Er?det vesztve érzed, ezen a [… Tovább]
– gazdag, csaló álom – (vetített képek)* gazdag csaló álom vetített képek vajon miért használod ki a védtelenségem- sok millió agysejt és a képzelet szárnya elröpít elvisz egy egész más világba nincsenek ott gátak megálljt se mond senki [… Tovább]
Olyan volt a gyermekkorom, mint egy fülledt, érett nyár – rezzenéstelen csend uralkodott. Csak te voltál velem örökké, mint mámor – és félelem. Világomba senki más nem jutott be. Zárakat törtél bennem, béklyókat kötöttél rám helyettük – nem engedem, [… Tovább]
A találkozás nekem egy pillanat volt: több részb?l álló pillanat… A pillanat els? része Kerít? szelek hoztak az éjben, id?t és teret szültél nekem; lobogó táncot jártak a fények, szívemre láncolt a szerelem. A pillanat másodikrésze [… Tovább]
-fordítás És minden csupa bú. Ma is – mint tegnap-, özön – fájdalmak. És fekete sorsán nyugszik az álom… …és boldogabb világ nem jön: nem várom, és senki nem símogat… …és minden csupa bú, ma is: mint [… Tovább]
-fordítás (meghallgatom) Nézd, hogy havazik: december… Szerelmem, figyeld az ablakot! Szólj, hozzanak még parazsat, halljam a tüzet, hogy pattog. A kályhához közel hozz széket, kéményben a vihart hallgatnám – vagy napjaimat? de ez mindegy- megtanulnám szimfóniáját. Szólj [… Tovább]
Csitulj szívem, hallgass! Ne légy ostoba!* Csitulj szívem, hallgass! Ne légy ostoba! Hozzád az élet…? Nagyon mostoha. Tárt kapuidon akárki átjár; mit hagy maga után? Dúlt romokat csupán. Takargatod a rosszat; mély verembe temeted? Minden fájó emléked, szépen feleded? [… Tovább]
(meghallgatom) viagra preço elkészült a YouTube változat is Közöny Kocsma falán csak firkált felirat, mocskos pultnál a pohár csörög, füstös félhomály, emberi szavak, ajtóban gyermek sírva könyörög. A féldeci csúszik az öntudat nő, az emberi érzés tompul [… Tovább]
Néma, hallgatag sötétben, a csend ijedten megremeg. Te ott ülsz, azon a széken, borospoháron kezed. Én kérlek ezredszer, szépen: Vigyázz magadra, ezt ne tedd! Sírok, reszketek az éjben, könnyebbülés, ha ébredek. Álmaimban így látlak Téged, szemem sarkából könny [… Tovább]
Ez itt az ?s-galaktika tenyészet: lakják Biosz, Nekrosz és Thanatosz, s az újjászületés, mely hazahoz, bárhogy tagadod régen az egészet. Élet-halál e termékeny enyészet (nyakad körött a döglött albatrosz[1] akarja, hogy rettegj vagy darvadozz, s kerüljön el a Nap-Szellem [… Tovább]
Zajos id?ben, zavaros térben, nem felém, t?lem halad a jelen, út mellett, szélen gyenge, er?tlen módon jár, sután a történelem. Mennyi gyengeség, olvadt eszmények, sz?nek rossz mesét, neked és nekem, foszlik a lényeg, korhadó igék között elkószál a [… Tovább]
Az írás az Er?szakok c. kötetemben jelent meg (Tinta, Atlantis Centaur) Edmund türelmesen hallgatta Annát, igyekezett elképzelni a cingár kislányt, aki itt szaladgált. Méhek keringtek körülöttük, pedig az orgonabokrok régen elvirágzottak. Most már leveleiket növesztették, és közvetlen közelükben friss kesernyés [… Tovább]
T?z, t?z, piros t?z, sárga láng,halomban a sok száraz ág. Mind arra vár, hogy egy árva gyufaszál, lobbantsa már lángra ?ket.Égni akarnak, ropogva élni a tüzet, ha hó hull, s nagy a hideg. Nagy a hideg, s lám, a kandalló [… Tovább]
Nem csak kersztényeknek Betlehembe kéne menni,Szeretetet kéne venni.De az pénzért nem kapható,Ritka, mint a fehér holló. Betlehembe kéne menni,A megváltót újra szülniS megtalálni vele az utatMely békére, szeretetre mutat. Betlehembe kéne menniS az „IGAZ" hitben megtalálniAz [… Tovább]
-fordítás- Szomorú napok egyenként folynak temet?be, s élet szálát felfejtvén, illannak el örökre. Amott csendben bánatos sóhajokká válnak, n?vérüket a holnapot – s lelkemet várva. Trec zile Curg zilele spre cimitir Trist, una câte una, Ã?ži destrÃ?Æ?mând al [… Tovább]
Ezt a verset Endrének ajánlom. (egy barátomnak kinek meghalt a felesége) Olvastam levelét és mélyen megérintett vívódása, annyira, hogy íme vers kerekedett belőle. Talán segít átvészelni a nehéz napokat (meghallgatom) Hát nem tudod, hogy folytatni kell ? Én benned élek [… Tovább]
lépj hozzám oldódj fel bennem válj egyé a mindenséggel mutatok valami szépet hallgasd a csendben lepkék muzsikája éteri hang titkos tanok közt kutassuk hová tünt az álom az angyalok miért zengik szférákon túl halhatatlanságom ~~~~ gyere fogd a kezem elfáradtam [… Tovább]
Nehéz kikerülni ezt az érzést. (meghallgatom) Eretnek gyilkos démon legyőz hamar. Gyűlölt ábránd ver kemény kaput! Ezerszer taposott kígyó emel fejet, dühödten sziszegve újra, s újra mar. Ülök csak némán, s nézem harapását, ím pár óra s menthetetlen [… Tovább]
* A tavasz elköszönt, rég elmúlt a nyár, jégvirág szövi minden ablakom. Dérlepte fákon, nem dalol madár, hogy megpillantsam: nincs rá alkalom. Néha – vágyódva – lelkem arra jár, keres és kutat csörgő patakot. Reménnyel telve titkon arra vár: [… Tovább]
Változó világban van-e állandóság? A szó sodródik átoktól imáig, s míg látásmódot végletekig tágít, lelki homályba is bevilágít. Kötegelt érzés nyalábhalmában csak elfásodott érzelem és vágy van, nem nyitottan, de magába zártan. Hullámvonzalmak cikáznak az éjben, átkúszva [… Tovább]
November végén készült, egy kedves régi ismer?sömmel való találkozás örömére. November-Lelket porhanyítóVilág hamvaiPárnád felett – Megkövült Álomban gyérÉjszaka. November –Nyugszik csendesen. Ez alattArcodrólTétova ceruzarajzotÁlmodok.
Aki Szeged belvárosában ismer?s az tudja, hogy milyen “hírhedt” intézmény épült az említett címen. Aki nem, annak egy kis segítség: egy hajléktalan szálló, ismertebb nevén “téli krízis”. Volt szerencsém az említett intézményben dolgozni egy rövid ideig, ez adta az ötletet [… Tovább]
Mint seben a var omladozó vakolat öleli a falakat. Emlékeim nagy háza, s a végtelen torony beletörpül a valóságba. A tornác mögött kifordult, összetörött, megcsonkult az otthonra nyíló ajtó, ahol a t?z zenéje, ritmusokban pattant ki [… Tovább]
Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram… Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram… Behunyt szemmel követlek – keresem Utam, de léptem még bizonytalan… Egy kósza vágy, mint lágy érintés a testen, még mellém [… Tovább]
Néha már minden oly távol van tőlem: messze a kezdet, talán messze a vég. Maradtam egyedül a sötétséggel, és úgy érzem: nekem már ennyi elég. Nem látom tekintetetemmel, merre visz út? Lábam alatt semmi a talaj; fény sem pislákol, [… Tovább]
-fordítás- Ezt a verset Maróti Györgynek küldöm sok szeretettel, amiért annyira kedves és mindig segít nekem (nekünk).* Magam, magam, magam, egy fogadóban, távol- alszik a fogadós, pusztaság mindenhol, magam, magam, magam… Esik, esik, esik, inni kéne mostan- s hallgatni [… Tovább]
A verset G?si Valinak ajánlom. Olvastam a Táncoló gyertyaláng c versét, s az ? stilusában irtam e kis verset. Feledd a múltat, bánatod dalát, Gyantát sír veled a feny?faág. Megkövült cseppjében dermedten áll, buborékba zárva minden mi bánt. Lobogjon [… Tovább]
Szomorkásan Szürke fellegekCsendesen csepereg azEsős december Ónos eső Téli csend zeng-bongJég öleli a fákatSírnak és várnak Esti séta Téli éjszakaElsodor a végtelenA csillagfényben
Nekem nagyon kedves meséim közé tartozott a négyszöglet? kerek erd?, a hétfej? tündér meg a többi és annyira igazi karakterek voltak benne és annyi szeretettel megírva….. Hát most már hiába futMikamakka és Ló Szerafin,A Szomorúság végleg megültA négyszöglet? kerek erd? [… Tovább]
Ezt a verset Maróti Gyurinak ajánlom szeretettel és empátiával. Bizony elfordul, hogy magányosnak érezzük magunkat. Szoba sötétjébe Képzelek egy képet, Csukott szemem elé Idéztelek Téged. Kósza álmaimban Talán megtalállak, Rég elveszett hitem Tudom, ott van nálad. Vallatom [… Tovább]
Akármi lesz a véges és a végtelen találkozásánál, tisztulni fog a homály, mert nyílttá tesz a végs?, nagy búcsúnál a lét maradék tudata mindent, ami engem addig körülvesz. Akármit gondolsz, semmi sem fontos akkor már neked, magadról leveted [… Tovább]
Ha meghal a Nap a csillagok hogyan vallanak? Honnan tudja az Ég, nappal van-e vagy éj? Hát a Föld: a kék, a zöld, melyik ruháját mikor vegye föl? És az öreg Hold? Sötétben csak fekete folt! Ha meghal a [… Tovább]