Archiv
Amerikai levelek – 4. folytatás
* Kedveseink! Mozi Mivel a gyerekeink látták, hogy olyan elfajult maradi ízlésünk van, hogy a filmektől elvárjuk még azt is, hogy tartalmuk legyen, elhatározták, hogy mind a négy „Gyereket” elviszik a moziba egy Disney filmet megnézni. Így [… Tovább]
A torony
Nézlek, torony. Jól megnézlek most, mert lehet, sokáig nem látlak…* Lukács szülői háza ott állott egy sorban az iskolával és a templommal, valahol a falu közepe táján, a nagy hegyek lábánál. A takaros, gerendákból épített, [… Tovább]
Adót a népnek! -sok-sok adót akarok!
Csak mert én tisztelem az államat! Ebadót a kopasz kutyáknakSzennyadót a mocskos kukáknakSzörnyadót a sarki kurváknakNekem egy elvet, mi mindenkor haladó Súlyadót a dagadt disznóknakHangadót a dübörg? díszkóknakFeladót a névtelen szitkoknakNekem egy helyet, mi tömegben átadó Gátadót az áradó áruknakTámadót [… Tovább]
Báró Anna temetése – 3. Befejezés
* Kállai Ica néni, a szomszédasszony, aki az utolsó héten önfeláldozóan éjjel-nappal a haldokló mellett volt, megitatta Annát, ha úgy gondolta, hogy elérkezett már az itatás ideje. Még ha Anna aludt is felkeltette, és ha csak gyenge erőszakkal [… Tovább]
Pallópalota
Az esküv? csendesen zajlott le. Nem volt hömpölyg? násznép és fényes lakodalom, mint az illett az efféle nagy alkalmakkor. Csupán Zsuzsi volt ott egyszer?, fehér ruhájában, hajában kis virággal, és egy egyszer? menyasszonyi csokorral. Ez volt minden dísze, így [… Tovább]
Szörnyeteg
Ezt az írást egy pályázatra szánom. Ha véleményetekkel segítetek, el?re megköszönöm! Az öreg szürkebusz számtábláján ez állt – Bajuszkirály. Valamikor a büszke egyes számjegy virított rajta, de most a kert szélében ácsorgott néhány téglára emelve. Nyaralóként használták. – [… Tovább]
A FELFÃ?Å¡JT HLYAG ESETE
– Ez egy nagyon szép húgyhólyag. – mondta a doktor és hümmögött hozzá. Vigyázzállásban feküdtem egy újszagú kórházi ágyon, miközben az ágyékig letolt szoknyám fölött sikamlós zselén csúszkált az ultrahang készülék kézi érzékel?je. Hát, igen. Olyan még soha [… Tovább]
Ilyen is van
Az oldalkosaras motorbicikli nagyot fékezett és a fékezéstől balra kivágódott a kocsi oszlopból: egyenesem nekem.* Nyugodt tempóban haladtunk a kanyargós úton, aztán a dombnak felfelé váratlanul kiegyenesedett az út és a kocsisor meglódult. Szorosan egymás mögött haladva igyekeztünk tartani [… Tovább]
A költ?k kínja/"így nem írtok Ti"/ ÉnPorrá töröm azt: az okos kis fejem Kutatom a szavakat a rímeket lesem…és izzad a tenyerem, ha Istennek sem lelem……….……………………………………………………….ÉnAz asztalnál hasztalan ülökLegott' a semmibe révülök…A míves szavaktól magam is szédülök……………………………………………………………………ÉnVerseket olvasok, mit [… Tovább]
A csók
Nem vagyok benne teljesen biztos, de legbelül, a szívem legmélyén úgy érzem, hogy akkor, azon a tavaszi reggelen hosszasan megcsókolta izzadt kis homlokomat. Mintha éreztem volna h?vös ajkait és a kávé illatát meg a cigaretta kesernyés zamatát leheletén, amikor [… Tovább]
Mikor a lélek nehéz
Bánat Mikor a lélek nehéz, haldoklik a test. Súlyától a szív is felneszez. Mikor a lélek nehéz, elhalkul a szó: érvet érvekkel hadba vonszoló. A vállakon nehéz, vitázó csend ül, a fülekben alig hallhatón rezdül. Minden kis [… Tovább]
Akkor sem…
Bennem él az ember Akkor sem, ha ablakomban nyúlik el az éj,vigyázza éjjelilámpám fényostora,ha szirmot bont az ég holdezüst virága,hajamba fonódik s bódít illata,hogy megoldhatatlan lesz a csönd s vekkerem pöröl,szíve,em elterül az alvók moccanása,akkor sem vagyok magam. [… Tovább]
Éjfekete És Az Alma
S?r? erd? mélyén leszállott az este, Éjfekete bolyong, a kiutat keresve. Kezében egy alma, mit egy anyó adott. – Mit tegyek most ezzel? – ezen gondolkodott. Hanem egyszer aztán messze hajította, – Kellesz a fenének! – nagy [… Tovább]
A kenyér íze
gyermekemlék Füstös konyha, t?zhely sarka hajlott hátú vén anyóka lisztet szitál, nekikészül dolgos karján ere kékül mély a tekn?, kockás kend? venyigeszál, füstös kürt? izzó szája kemencének piroslanak a kenyerek nekem könny?, neki nehéz felgy?rk?zik két dolgos kéz karcol [… Tovább]
Szakad
ezer éve jövök megállás nélkül tranzitéletek igéretföldjein ezer éve jövök megállás nélkültranzitéletek igéretföldjeinés nem vértezett föl semmia hamis igéretek ellencsodálkozni tudokharcolni nemtükröt tart saját gyávaságomnevetszavak vagyokés egyre kisebb magamnakmég szeretném ha nem vennék észrea hiúságom diktálminden rajtam kívülén isvégül mintha [… Tovább]
Könnyűvérű
Tisztában vagyok azzal is, hogy többre lennék hivatva, de a nyírségben mi jót tudtam volna kihozni csini kis testemből. A tanácselnök fia, vagyis a polgármesteré /ez mostanság a titulusa/, akart mindenáron rám mászni, de inkább az apját választottam, [… Tovább]
Bibi tündöklése és bukása – harmadik,
befejező rész – * A családba való beilleszkedés nem nagyon sikerült. A sógornők éles nyelve megingatta Bibi önbizalmát. A férfiak anyagiasságát vették rossznéven. Mama családi megbeszélésre hívta össze a gyermekeit. Még a külföldön élők is hazatértek pár napra. Születésnapja [… Tovább]
A nagy hegyek alján
* Medvekaland és gyógyfürdő A hegyek lábánál csak a helyiek, környékbeliek által ismert fürdőhely Székely-Szeltersz. Ha az országútról a Vargyaspatak folyása irányában haladunk öt-hat kilométer után kis turistatelep fogad, s a patakvölgyben borvízforrások. Érdemes itt letelepedni és tüdőnket [… Tovább]
szeptemberi hármas
szélcsendkettérepesztett napokés szélcsendnéha még fájha ennyire szótlan vagy. *** kötelékglóriát rajzoltablakodra a szeptemberazt hiszemvégleg veledmaradok. *** szerelemtegnap kilencszerhívtalak felúgy látsziknálam mostjött el a tavasz.
Társak
Balázs nem hitte el, hogy az óra cseng: – Biztos csak álmodom, nem lehet már reggel, még épp’ csak lehunytam a szemeimet… Ágya szélére ült, még agonizált egy kicsit – mit tegyen, jelentsen beteget? Minap panaszkodott Anyának: „mintha lázam [… Tovább]
Gondolatok egy kórházi ágyon
Az els? próbálkozásom Ha a Világ virág lenne, ha a szívünk Lélegezne, ha a tüd?nk Ütne-verne, vajon az Élet milyen lenne? Ha a virág ütne-verne ha lélekzetünk a szívünké lenne ha [… Tovább]
Misike
Tanulóim negyedikesek. Tanulmányi teljesítményre az osztály gyenge közepes. Különös Ismertet?jegyük a többi osztály között, hogy a fiúk nem férnek meg egymással, s?r?n kell igazságot tenni. Kedvencem Misike. Vékony, alacsony, mindig kócos kisgyerek. Ódivatú, kin?tt nadrág, mindenfelé kinyúlt, fakó póló. [… Tovább]
Zászlód a Holdon
a Hold kövébe véslek a Hold kövébe vésleknem fogyó túlsó oldaláras innens? felére majd a fénynekhogy barátom voltál s szerettelekde addig k?-lelkem falára írlak ?riz?nekne vesszen el a gyémánt ragyogáss a kihunyt lámpák oszlopánjelenléted ugyanúgy világítakár ha itt lettél volna
HANGVERSENY
Nyugodtan ült a páholy vérvörös bársonyölelésében. Nem egyszer?en csak hallgatta a szimfóniát: szinte szívta magába… arcán gyönyörteli arckifejezés fénylett, szemei behunyva, és csak figyelte, ahogy a hangok, a dallamok egységes egésszé állnak össze a fejében, hogy aztán tudattá válva [… Tovább]
BÉKA
Romhányi -utánérzés Lehet, hogy megköveztek ezért, de vállalom, ha mosolyt csaltam arcotokra. Három nagyszem? béka, álmosan ül a ganéba. Arra ballag a Béla, orcája néki méla. Ránéz a Béla ganéra, látja a békaszem [… Tovább]
Életképek
Variációk egy témára * A mértéket tudni kell! A kiskunsági buckák között körülbelül hatszáz lelket számláló helyen falunapot tartottak. Barátkozás, bográcsozás, iszogatás, ahogy illik. Jani bácsinak olyan jól sikerült a napja, hogy [… Tovább]
A moszkitó, avagy a cél szentesíti az eszközt
Tegnap este autóba vágtam magam és a nejemet. Irány Torontó. Tulajdonkeppen csak egy kicsit ki akartunk zökkeni, a hétköznapok szürke egyhangúságából. Egy magyar vendéglő volt a célpont, ahova régen rendszeresen jártunk. Tudtuk, hogy lesznek ismerősök, akikért még ez [… Tovább]
A kis foltos nyúl barátot keres (esti mese)
A kis foltos nyúl barátot keres (esti mese) Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesét mondok én most neked… Valahol a messzeségben, kerek erd? közepében, élt egy kis nyúl meseszépen. Bársony zöldf?, édes patak, csobogva [… Tovább]
Kirándulni voltunk
* Kirándulni voltunk Na szóval kérem szépen, Békáék / ez én volnék / kirándulni voltak. Ez így milyen egyszerűnek hangzik, pedig nem volt az. Manapság Békáéknál nem történnek egyszerű dolgok, és még tervezni sem kell, bonyolódik az [… Tovább]
Két lépés
A csenevész kisfiú rémülten állt az iskola kapuja el?tti lépcs? tetején. Tulajdonképpen nem is igazi lépcs? volt, mindössze két lépcs?fok vezetett fel a bejárathoz. Néhány méterre a fiúval szemben egy borostás, fiatal férfi várakozott. Teintetét némiképp sürget?en a vékonydongájú [… Tovább]
Id? – Milyen hosszú öt perc?
riási bulit tart a vállalat a dolgozóinak. Családi nap. Rengeteg játék, gyermekprogram. Hatalmas programsátor, mellette egy kisebb mesesátor. A kett? között a ââ?¬Å¾legjobb” lenni, ahol összetalálkozik a két hanger?, és megharcolnak a gy?zelemért… a közönség figyelméért. [… Tovább]
Okosságból- hülyeségek
Csak egy játék Ki sokat markol, keveset fogHa a kevés elég, ami jut: az sok Lakva ismeri meg az ember a társátHa sokan laknak ugyanott, ki fogja be száját? Inkább ma egy veréb, mint holnap tíz túzokEl? fordul néha, hogy [… Tovább]
Képek a költészet színeváltozásaiból I.
…honnan j? az ihlet? … Mi hát a versírás? És honnan j? az ihlet? Milyen mélységekb?l vagy magasságokból? Nem tudom pontosan. Megpörgetem a szavakat, mint valami b?vös kockákat, lehullnak az asztalról a sz?nyegre, még a szekrény alá is [… Tovább]
Istenek (h)arca
Ne a piros gombooooooooooooooooooot! – üvöltötte teli torokból a katonatiszt, de már kés? volt…. A rakéták kirepültek, és szinte azon nyomban robbantak. Izzó pokollá változott a Föld, az atomrobbanás minden él?lényt elpusztított. Embert, állatot… senki nem maradt… [… Tovább]
Ihlet
Szeptember végén Weninger Jen? legszívesebben jó órányira a f?várostól, dombok lankái között meghúzódó hétvégi házának verandáján id?zött. Habár a f?könyvel? örökké tevékenykedett, a színesed? lombok és az elhulló virágok között mégis el-elmélázott a természet körforgásán, az eliramló életen. A hétköznapokban [… Tovább]
Éjszakai gondolatok
Van-e oly magány, mi a csillagokéval felér? Egy csepp domborán dereng mosolyod. Írmagom emel a kihalt, végtelen sötétbe, de nem érhetem fel, mert ember vagyok. Végtelen szőlősök szőnyege siklik tova, hogy átadja helyét az emberi öregedés időtlenségének, míg az esetlegesség [… Tovább]
Kutyamennyország
Balabán már régi kutya volt a menhelyen. A személyzettel pertuban volt, illetve lett volna, ha megszólalt volna emberül. De mért is szólt volna? Eddig még egyáltalán nem adtak rá okot. A zaba jó volt, udvarra is mehetett a társaság. [… Tovább]
cigányélet
1. jelenet a pub egy pincehelyiségben van, és bár a lefelé vezet? lépcs?k, a légkör h?vösödése, az aláereszkedés mindig a lecsúszottság érzetét váltja ki bel?lem, ehhez képest szinte luxuskörülmények fogadnak. a falon bordó és királykék kárpit öleli egymást szépen [… Tovább]
Világrekord
– Meg kéne már fürdetni a gyereket, er?s testszaga van. – Nem! Majd holnap. Megmondtam el?re, vagy következetesek leszünk, vagy ne is csináljuk. Emlékezz vissza, majdnem elszúrtuk az egészet, amikor az új kezeslábasra vártunk. Gy?z?ke kishíján egy centit n?tt négy [… Tovább]
Játékok
Lásd az abszurd novellák születésének körülményeit a naplómban. A hajléktalanok borozójában ültünk, mindnyájan számkivetettek és újfent megállapítottam, hogy azt senki sem mondhatja a hajléktalanokról, hogy hidegen hagyja ?ket a nagyvilág eseményei. Bármi is történt e sárgolyó féltekén, ?k mindenr?l [… Tovább]
A kaszás
Gyermekkoromból * Úgy tíz éves lehettem, amikor izgalmas hír röppent fel a családomban. Ági, az unokanővérem férjhez megy. Eladósorban lévő lány volt már, csakhogy a vőlegény nem falumbéli! Innen legalább hetven kilométerre folyik a Tisza, annak is a [… Tovább]
Izzó csend fénye
A hajnal halkan kúszik fel az ablakon, harmatgyöngyök gurulnak szét az avaron, szél pengeti húrjait a reszkető fényben, izzó csendfények zuhannak lefele az égen. Odakint szél süvít, bent máglya lángol, vágyunk egyre hevesebb tangót táncol, szédítő vihart teremtesz forró testem [… Tovább]
Ã?Å¡t
Hány lépést és hány órát tesz meg a lélek, Hogy megkapja azt, mi illeti ?t? Útján keres vad szeret?t, Kir?l ha lehullatja leplét, Nem talál mást, csak a testébe Burkolt más Keres?t. Lágy hajnalt lel, csókot. Míves álom-takarót, simogató érintést, [… Tovább]
visszajátszás
kifehéredtek ujjaimannyira kapaszkodtamegy plasztikus ábrándbanem voltse forróse hidegcsak mozdulatlan viaszmegéreztemnem lesz márképlékeny holdfogyatkozás haladtam a lassansüppedõ homállyalés nem féltem többéa tartós alakváltozásta szoborszerû merevséget tudtam hogy vársz könnyû lettem és szabad. /2007-04-02/
Id?szárnyak
, megannyi ki nem mondott szóba fulladt már számtalan felismerés! Ó, megannyi ki nem mondott szóba fulladt már számtalan felismerés! S mert szeretni vágyunk, reméljük, hogy egyszer majd igazzá válik a nagy megérkezés. Véljük, hogy talán lesz [… Tovább]
Játék a szavakkal-1.
Lét Lángoló lelkem lassan lecsitul, loholó léptem lassan lelassul. Leszek lázadó, leszek lángoló: Légy létem legbelül.
Szárnyak
Szárnyak n?nek lelkemen az Érintéseid gyengéd iramától, B?r húrján emlékként pereg A hajnal, csókok íze perzsel, És felkeltik vágyam a testre. Mégsem húsba vágyva ölel át A tegnap. Csupán lelkeink egymásba Olvadása érint meg megint. Vágyva a csendek ünnepl? Magányára, [… Tovább]
Utolsó éjjel
Szűkölve hajolt rám a reggel, fáradtan intettél. Hamis ölelésed nem kell… inkább ne lennél! Levegőbe csókolt semmi, …most jó volna nem lenni.
Hanna
A sz?rt, hajnali fény finoman beszökik a félig nyitott spalettán, a májusi zápores? egyenletesen kopog az elavult rézpárkányon, tisztaságot ontva a földre. Hanna Hanna gyors mozdulatokkal, nesztelen léptekkel belép lánya szobájába. Bernadett barna, göndör haja szétomlik a hófehér [… Tovább]
Szilánkok
Táguló nappalban melegszik a föld Sz?köl már a tél, egyre több a zöld Élednek a fák és kelepel a gólya El?bújt a nap is az els? kakasszóra Messze az itt és közel van a távol Semmit sem értesz e jeges, [… Tovább]
Valahogy más volt még
Valahogy más volt még A nyári éjjeli utak íve Valahogy más volt még A hold ahogy a fák lombján elpihent Valahogy Valahogy ott voltál és homlokod körül Lángba borultak a felmázolt messzi felhők Akkor valahogy úgy néztél rám [… Tovább]
Elhúzódva
Megfogadtam 6 évvel ezel?tt, els? – és akkor még remélve, hogy utolsó – versem leütésekor, hogy nem állok be a sorba és nem írok verseket. Nem fekszik nekem amúgy sem. Most ezt megszegtem. Az eredmény nem lett fényes. Bocsánat érte, [… Tovább]
Tagadás
Tagadom, hogy voltál és tagadom A léted, már kés? neked hozzám Ideérned. Hosszú áldás és rövid, puha béke Csendje bújtatott el t?led erre A szigetre. Már nem kell a jöttöd, s nem kell A jelenléted. Megtagadlak, bárha Szeretlek Téged. Véd?hálót [… Tovább]
vázlat
halomba raktam álmaidkörülfog a hajnalmég dereng bennedegy más-világnem így akartam nem veledés nem nélkülednem ennyire átkozottnakelaprózott érzésekbenlebegsz és nem tudomlesz-e újra fahéjillatú a holnap ma nincs kedvem semmihez. /2007-05-18/
Lepel
Lehullott a testem a vázról, Mint szégyenem a leányról- Ki egykor voltam hajdanán. Ha testburkomhoz Férfi ért Levettem hát a g?g-ruhám. Másképp most sincs, csak A múló id? és tapasztalás. Tudás arról, hogy a lélek Nem átjáró lét [… Tovább]
Hangjegyekbe zárt füzér
Leülsz fekete zongorád elé kottádra hangjegyeket rajzolsz, ismerős dallamot játszol, majd felém fordítod fejed, s a számra nyíló ajkadon hallom befejezetlen sóhajod. Suttogj!… mert érezni akarom, fülledt hajnalokon kottákra írt végtelenbe játszó dalod, mi levetkőzve fonódik össze, a hangjegyekbe zárt [… Tovább]
A Nihil látomása
Áll a semmi önmagában.Vak tükrébe réved.Üres ötlet null-agyában.Végtelen nem-létek. Semmi bámulja a semmit.Groteszk kacsint vissza rá.,,Oly nagy feladat nem lenni…"– suttogja a nulla-száj. Vadászgép zéró szemében.Átsuhan nincs-íriszén.,,Ennyi e kósza nem-élets minden volnék benne én?"
Alaktalan formák
Alaktalan formákat öltve szálltok, s ködruhátok mögül rejtett jelekkel paroláztok Alaktalan formákat öltve szálltok, s ködruhátok mögül rejtett jelekkel paroláztok kódkeres? tekintetem felett… Láttassátok, s ne t?lem várjátok a szót! Segítsetek elmondani, hogy kiálthassam: Létezik! Az érzés, a [… Tovább]
Ha nem teheted …
“Ha nem teheted azt, amit akarsz, Azt kell akarnod, amit tehetsz!” "Ha nem teheted azt, amit akarsz,Azt kell akarnod, amit tehetsz!" Így élem évek sorát. Élettapasztalat?Nem tudom,Csak találgatom:Lehet balgaság,Ég? remény,Örök fény,Szentkép a falon,Hazug mankó,Véremmé vált,MondvacsináltÁlboldogság. "Ha nem [… Tovább]
Requiem
Megajándékoztál hiányoddal és Ismerem csókod fényszirom ízét, Leheletednek diderg? forróságát, S a b?rödön kószáló csermelyeket, Villámok közt alvó vándor lelkedet, Tekinteted önmagadhoz Visszaparancsoló szemedet. Idegszálad rezdülését a feltámadt csöndben, Izmaid szövetében a fáradtság piros vánkosát. Nem ismerem szellemed ünnepszín? röptereit, [… Tovább]
Szép volt
Szép volt, mikor együtt rázogattuk a sz?nyeget az udvaron, egymás álmait álmodtuk tovább, s harapásnyomod ajkamon hagytad b?njelként. El?re faltuk fel a másnapi vacsorát, majd jókat kacagtunk rajta, mit bántuk azt, hogy hogyan lesz tovább! Múltba vész [… Tovább]
bármikor
tudodsosem leszelzárkába fulladtegyszeri látomás mert tegnap láttalak és két lépésre a föld feletttörhetetlen porcelán-csigaházadmerõlegestvetített az alkonyra zuhanj rám láthatatlan szemedremegésével érteni akarlak. /2007-02-08/
Á(L)hulláMOK
Hullámok lassan mozogták körré az időt a kontúrtalan szépia-hajnalban a titokból született csillogások festettek arcot a hullámoknak és én csak néztem őket és nem néztem arra ahol feküdni hittelek és nem néztem arra, csak a hullámokat az ezredéveket sorsnak [… Tovább]
Az igazi gazdagság
Csak beleálmodok kicsit a gazdagságba. Képzelek kék fürd?szobát oválisan ível? káddal, tálalószekrényes konyhát faragott lábú márványasztallal s hozzá székeket, puhákat, tizet… Karjaik átölelnek engemet és a tizedik szék üresen állana, mert az-az örök egyetlenemé. Képzelek képeket, faerezett lambériát hozzá, [… Tovább]
Bosziverseny
Én mint önkinevezett boszi, néha leírom mi megtörténhetett volna boszis életemben. 🙂 Ez egy tavaszi hideg napon íródott visszaemlékezés. 🙂 Esténként lábam közé kapom a sepr?met és repkedek egy kicsit a város felett, hogy a nap közbeni bosszúságokat kivigye [… Tovább]
A jegesmedve
Kovács Antal még birkozókorában megszokta, hogy a korai edzés miatt már hajnalban talpon van. Bár a sportból kiöregedett, mostanában sem esett nehezére fél öt körül kikászálódni az ágyból. De talpon maradt volna akár egész éjszaka is, nehogy elkéssen új munkahelyér?l. [… Tovább]
Hajnal blues
Valami ócska bluest játszik a hajnal,lassú ritmusára rongy es? hörög.Szajha szél sziszeg, s akár egy karvalylomha félhomály köröz a rét fölött. Ólomból öntött felh? csüng a fákon,korhadt ágak sírják súlyos csókjait.Reccsen a csend, s a monoton tájonnéhány sanda csillag [… Tovább]
Rácsoda
Az apák bóttyában pijáltunk a haverokkal, amikor az a bazi nagy csávó beavelt. Elkezdte hozni a formáját, snóblira hívott kajakra mindenkit, oszt aki nem állt kötélnek, se szó se beszíd lecsalavázta. Na, gondoltam engem nem fog csicskáztatni a fószer, [… Tovább]
Szeretlek mint …
Az örök szerelem, amely másfél éve gyönyör?vé teszi az életem. Szeretlek, mint . . . S itt megállt kezemben a toll. Nem találtam megfelel? hasonlatot,Mert ahogy szeretlek, semmihez nem hasonlítható. Szeretlek, mint . . . Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén.Már itt van, [… Tovább]
Fényúton
* látomás kísért… kósza árny oson felém lassan átölel hangtalan ringató csend s fényút vár mely végtelen *
Csendélet
A földből kimeredő lécek a porszemek szemében csendeddel, csendemmel toldva-vesztve hova, meddig érnek? Csak összekövesedett évek. Porózusabb sivatag, ha önmagából semmi sem marad. Szikraélces élek. Az ég parázs tüzét pupillád: időtlen tó nyeli el. A vérerek tánca még átölel, [… Tovább]
Örvénylő magasban
Kitárulkozva felszív a nap repülő sólyomszárnyad magához ragad, kapaszkodva a szélben, szétfeszülve tenyereimben, a csönd medret váj az emlékezésben. Látom a völgyekben rejlő apró csodát, a csordogáló halk patakot, s hallom a vízfátyolban elbújó vad zuhatagot. Majd ismét magasra [… Tovább]
Kié vagy Te?
ÁÃ???lmaimban Apollónban gyönyörködöm Ujjaidat egyenként simogatnám,lelked lelkemmel elringatnámbársony hangod magamhoz ölelnémKié vagy Te?Álmaimban Apollónban gyönyörködöm
Elkeseredett verseny az id?vel
Elkeseredett verseny az id?vel Atomenergiával felpörgetett Percek suhannak el mellettem, Mire én egy pillangóról leszakított Szárnnyal sírva utánuk eredek.
nyugati pályaudvar
1. jelenet még b?ven napvilágnál pihenek le a nyugati pályaudvaron, a tizenegyes és tizenkettes vágány közti padsor egyik éppen elfogadható mértékben mocskos padjára. ezek a padpárok egymásnak háttal állnak ott, szimmetrikusan, mindkét irányba biztosítva a gazdag panorámát a vonatra [… Tovább]
A madridi bosziverseny el?tt
Visszaemlékezés az el?készületekre. Lassan a tél visszavonulót fújt. Itt-ott virított csak néhány hófolt. A hóember is már amorf formára olvad kertünkben. Alsó részéb?l nézett az ég felé szénszeme, a répa elhelyezkedése pedig tisztára megmozgatta boszis fantáziámat. Kalapja visszavedlett éjjeli [… Tovább]
Fekete delíriumok (I)
– egy esetleges látomásos versciklus els? darabja – Fekete kupolákba csapó villámok, téglákon áthatoló elektromos ?rület, szívek burkát széthasító ostorok. Acélláncok összef?zte, soha ki nem mondott szavak egy rácsok felszabdalta bálterem közepén. Állnak. Nézik a semmit, bámulnak el?re és [… Tovább]
Fekete delíriumok (II.)
Mikor a fekete lovak lovasaik ledobva vágtattak át a lemen? napon, acélpatáikkal szilánkokra rúgva a csillag üvegszívét… Nem volt többé három fekete, vákuumos dimenzió, nem volt többé a vér és a szavak mulandósága, a képlékeny formák kék gyémántokba olvadtak [… Tovább]
Fekete delíriumok (III.)
Vágta. Keresztül a fekete éjszaka groteszk álmokból öntött acélrácsain. Szavak és tettek körvonalai egy ?rült pergamen aranysárga síkján. Keresztüll?tt sólymok penészed?, zöld csontvázai akaratok acélos, sziluett nélküli m?t?asztalain. Kapuk. Tárulás, zárás, végvesztett cselekmények magába visszatér? spirálja. Vágta. Keresztül a [… Tovább]
Ámodtam
Csak a kezemet fogtad jó volt, ahogy ujjaid az enyémet érintették. többet nem akartam, nekem ez is elég. Bánatpalotámat talán elhagyom, már kinéztem kicsit az ablakon.. Magányom csendben izzó parázson lépeget kicsit lángol… néha még éget [… Tovább]
Nyári szél
A meztelen nyári szél a szomjazó fák között bujkál Szereti egyenként mindet. Langy testével simogatja Kérges szívüket, léhán kitárva magát, s hallgatja Forró, izgatott susogásuk, holott ? messze túl jár Már a mez?n… Körbefon füvet, s virágokat buján… A finom [… Tovább]
n és én
Önmagaddal ha találkozol Már nem színpadon állsz, Gerinc-tiszta tekintettel Már nem varázslóra vársz. A varázsló már elt?nt rég, Láss már, kiskomám! Nem véd meg az ön-csalás. Kristály-forrás mentén Még én-magad lehetsz. Ön és én? Meddig tart a határ? Nézz hát [… Tovább]