Archiv

* Pihennem kéne: -egy kicsit elvonulva, a világ dolga most nem érdekel. Elfáradt lábaimon még a tegnap súlya, lépéseim nehezednek: – béklyókat cipelnek. Szemerkél, elered lassan az eső: – érzem már, érzem a föld illatát… Távolabb madár száll: – remélem [… Tovább]

porban fekszem t?zokádó sárkány tárja karjait mögöttem     porban fekszem   t?zokádó sárkány tárja karjait mögöttem   lángnyelve izzón várja halott testem s a remeg? félelem rémülettel vegyül el bennem   kiáltanék – de kinek?   eleven halálom keserves [… Tovább]

Az id? rabjai, ha szabadulnakarcukba csap nyirkos hideg.Zsebükben szabadságfillérekcsörögnek, tudatukban még beléjük rögz?dött börtön életük pereg.Múltjuk halott sorsot temet,jelenük kopott filmtekercs,jöv?jük gyilkos kardként felettük lebeg,nyitott szemükben nem csillog emlékezet.Leadták mikor beléptek, leltárba vették,visszakapni nem fogják soha.*A vonat robog velük, messze.Id? [… Tovább]

Már nem adhatok semmit neked,Se féltést, se szerelmet, se álmokat,Szavaid ?szintétlenné váltak, érzem,Csak a csend öleli körül nyakamat. Két szó és halkan távozom,Betölthetelen ürességgé vált a hiány,Hajóm indul messzi vizeket rovón,Billenti vastestét haragvó orkán. Én állok a korlátba kapaszkodva,Nézem az [… Tovább]

  Ha hozzám jössz, a téren gyere át, hozd magaddal a mez?k illatát, lépd át a dombot és az árkokat, bújtass szemedbe délibábokat, hozd el a tiszta leveg? ízét, hajnal harmatát, a tavak vízét, madár dalából a legszebb hangot, déli [… Tovább]

Volt egy gyönyör? fehér farkaskutya. Csillag volt a neve. A fiamé volt. Nagyon szerettem én is. Egy szomorú estén, es? után, mikor már arra sem volt ereje, hogy az es? el?l bemásszon a házába, a fiam kiült mellé, beszélt hozzá, [… Tovább]

Éjfére jár. Hosszú sóhajúvonatán befut a csend.Az állomás tétován mereng,lopva fényét oltja, smellékvágányra tolja zaját.   Es? készül. Valami konok,monoton, éj illatú.A villanydrótokon szomorúsong zsong, talán blues búsong –lágy húrjain ring, szorong a dal.   Acélszálak zúzott k?ölénkarnyújtás a végtelen.(Halkan [… Tovább]

– egy méla négysoros –   Mint falról elváló tapétána hajdanvolt ezüst erezet,felhasad a sápadt délután,ha a lét farvizén evezek.

Lopakodva oson el?re a sors Kegyetlen kacagása visszhangzik a ködben S míg mögötte csaholnak a dögök Veszettül egy hiéna röhög vérre éhesen Relikviák csillannak a kel? napon fényesen*   *   * Lassul a végtelen tágulása Vajúdik a múlt sz?zen Utódját királynak [… Tovább]

…mi vitte ügyetlen kezem e papírra , mit tettekel?ttem annyian: talán ördögröhöghet bel?le, talán Istensír boldogan. …miféle ostobajáték, nem látó sorsomon vád.Habár sosem kért megváltó fényen,buján osztozik bennem az árny.Engem ember teremtett. Így lehetekjó és rossz. …zokogva zúzhat ekeresztet, ki [… Tovább]

  Ha majd egyszer elúszik hangod a messzeségbe, s már csak lelked itt hagyott árnyéka ölel, úgy marad majd Sorsomon érintésed nesztelen remegése, mint itt felejtett, rejtett égi jel.   Most még oly jó belesóhajtani az ébredésbe – még ha [… Tovább]

  Hallgatom a sivító csendet a fák közt, lassan köd telepszik a tájra. Vonagló, vézna alakok közelednek felém: halott lelkek táncolnak a széllel.   A múltra reszketve gondolok,  nem érzem, hogy voltam, hogy vagyok. Éltem és tettem: szerettek, szerettem, hittem [… Tovább]

Álmaimban már láttam ezt a tájat, mögöttem hagyva a várost nem látok csak fákat. Döcögős úton kígyózunk lassan, Damoklész kardjaként les ránk a hegyfal titokban. Elfordítom fejem, hogy ne lássam, de odaát szakadék hívogatja lábam! Ásító mélyben fák százai ágaskodva [… Tovább]

csingi lingi lingi lingi csingi lingi lingi lingi most kéne tán útra kelni villamossal messze menni csingi lingi lingi lingi csingi lingi lingi lingi messze még a vége zengi görbe útja végtelennyi csingi lingi lengesége cseng e lomha s sosincs [… Tovább]

Nekem nem voltak híres útjaim,a rakpart kopott köve sem jutott.Rangom harang az ártér ágain,hol sorsom mint konok homok futott.   Bámulom a túloldali fákat,átdöfi dárdáit rajtuk az alkony.Vörös cipell?n átosonó bánat,arany ruháján ülök itt a parton.   Enyhe szél libben, [… Tovább]

Tik-tak elmélkedés. Elárvult napjaim szürke pora kora reggel mosolyt fakasztana, ha nem volnék oly álmos látni, hogy hullik a feledés végtelen kútjába minden  szerencsétlen eltévelyedésem.     Pedig mily fontos volt „akkor" mindenegyik apró csillogó szeme, s, hogy csikorgott fogam [… Tovább]

  Egyszer, ha majd felszállok az Égbe – ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -, akkora lesz boldogságom kertje, hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek   Egyszer, ha majd ott lehetek végre, és fénykarommal minden lelket átölelhetek, bánatos szívetek közepébe [… Tovább]

Vajon ott fenn várnak-e vizek?Talán. Igen, ha hiszem,amiben úgy hiszek.   És lesznek-e hajók? Óriás hajók,hófehérvitorlás-távolodók.   Part nem kell.A partot lenn hagyom.Sosem volt révben,sosem volt oltalom.   Csak Óceán legyen.Hatalmas-Végtelen.Melyet Isten sírt. Egyedül.Egyedül én-nekem.

* szél üvöltse gondolatom, igaztalan a világ érzéseim: tépett virág fátyol borul most bánatomra világom ködbe fonja; nem látom már a csillagokat az éj sötétlő leple alatt ím az eltűnt az út: nem vár a végén más magányomban   egyedül [… Tovább]

Mintha búcsúzna a Tél! Vagy nem is járt errefelé?   Eltévedt tán puha fellegekben, szél fújta tova, fagyos tengerekre?   Károgó varjak a néma fákon, kopasz ágon fekete virágok.   Ha felröppennek, fekete az ég, s visszhangozzák sötét énekét.   Eljön majd [… Tovább]

Ha figyelsz, most megosztom Legnagyobb titkomat veled, Egyszer egy bölcs megsúgta, Néha sírni is tudnak az istenek. 

Látom, hogy…arcomba folynak az álmok,lassan csorogva, árkot vésveszázéves mocsokba… Merre keressem az utat,mi végre villan agyamba tudat?Látom, hogyhervadt virág díszít sírokat,elfeledett ?sök halmai alá kúszikporladó csontvázig…Látom, hogykopott kokott, zsoldos, hóhér, balga,szunnyadó vére alvad,nem moccan a zajra, mígkilopja az éj, fényét [… Tovább]

-fordítás- Perceim meghalnak sorra,És ajtómon nem kopog senki Mikor durva, halott hamujátAz id? lelkemre hinti.   Köd közeleg éjszaka vállán,És elnyel a sötétség, bambán,Vihar közeleg, pogányul,Letörni álmaim szárnyát.   Nincs fény mely símítsa arcom,Csillagokból nem jön felém…Sugárzik-e még valamikorAz oltár, hol [… Tovább]

Hallgasd!Hallgasd a csendet,ott van, benned.Mélyen, ?si egészben.Hallgasd és érezd,ahogy áramlik ereidben a véred.Az élet,szinei szépek. S a fények,mint sugárzó utak, fekete lyukak.Spirális rendszerek –?rben bolyongó magányos szellemek.Lépek feléd,vezess!Engedd, hogy elkísérjelek.

Elindultam magam keresveapám-anyám rég engedett.Már kisfiúként vágytam az útrahívtak folyók, nagy tengerek.Vándoroltam, s nem vettem észrea sok csodát magam mögött.Húsom igézte az élet méze,s táncra hívtam az ördögöt.Már hitte volna, mit annyiszor,hogy végre végre megkapott,ám maradt tán helyapám keresztjén, hol [… Tovább]

  A diófáról Fekete varjú rebben Sorsa id?tlen

Szemem szikrázó szekerce.Lelkem lobogó lázadás.Markomban mennyk?nek mersze.Szívem szilaj számadás.   Vállamon világ veretlen.F?m felh?ket fakaszt.Igazam Istennek idegen.Térdem tagad talajt.   Utam ujjong, utolsó.Ölelek örökre ördögöt.Sírom sineken sikoltó.Fölöttem feledett földrögök.

Ezüst szálakbóltúlsz?tt álmainktartják bilincsbenbontatlan szárnyaink.Vágyak selyem börtönétkínnal kirágva,meghalni születünkezernyi virágra.

Érzéseim elt?ntek a semmiben.Izzó vágyaim lávafolyama lassan kih?l,már nem emészt belülr?l ?rjít?n. Nem réved távolba szemem, várva mikor jössz… nem hívlak többé… Kezem tétován elhúzom érintésed el?l. Múltba olvadt szavak, mint korhadt fák enyésznek el a végtelen id?ben…Csak nézlek – [… Tovább]

Én ki kékl? hegyeketemeltem büszkén,s romboltam porrácifra házakatg?gös fejemre röhögvetettem tüském,szorított ajakkalsziszegtem átkokat.Én ki vinnyogó vadtólprédáját vettem – bár övé a kéjenyém az áldozat – így kárhozottak lettünkmind a ketten,most felfaljuk b?nünkmint fény az árnyakat.Én ki csókoltam anyáklázas homlokát – [… Tovább]

Idejét sem tudom, Mióta nem álmodom már. Alva és ébren a fájdalom Örök bilincsbe zár. A képzelet csak maga körül forog, A valóság sötét dzsungelében jár, S nem tud szabadulni… Mint megannyi talmi csillogás, Hívogatva csal egy éji látomás; Csodás [… Tovább]

Gondolataimat Komáromi János: Kiterítetted című, számomra maradandó irodalmi élményt nyújtó gyönyörű verse ihlette.     A sorstól kérni, ha lehet, én most eléje térdelek, ha álnokul, önzőn, szertelen’ uralkodott is létemen, mint a pénzen vett szerető, ha túl kevés a [… Tovább]

Tombolj, vihar, mindegy már nekünk, büntess bátran, légy kemény velünk! Ahány csapás, mind e Földre ér, minek ide háború és vér?   Tombolj, vihar, vidd magaddal mindazt mit életen át az ember elronthat! Vigyél palotát, király termetű fákat, csavard, röpítsd, utadba [… Tovább]

Legyél százszor átkozott te isten, most álnok imáid fonják nyakam. Látod?röhögve lógok a nincsen, s majd fel vagy leoldozom magam. Ã?  Tudod sosem vágytam végtelenre, nekem mindegy volt merre kél a nap. Hiába fest?k hiú ecsetje, nem látó kéz nem [… Tovább]