Igen, Végülis főzhetünk láncot Sok szép színes gyöngyből. A valódi nem lesz sekélyebb a műtől, S az üveggömb nem szór valós fényeket, Csak mert igazgyönggyel ékes… A belső lényegétől fényes – Nem lesz attól értéktelenebb. Igen. Végülis vethetünk konkolyt [… Tovább]
-fordítás- De Tiku nem volt honnan tudja ezt, és ahányszor elment az öreg ablaka mellett az orra elé téve kezét integetett, vagy egy képzelt láncon egy képzeletbeli kutyát húzott maga után, mondván: — Gyere, gyere, Cingilingi, mutasd meg nekem [… Tovább]
Akkor is Akkor is szembenézek veled, ha ollóid újra nyitogatod, nézzünk hát farkasszemet, nem vagyok az asztalod! Ollóid ne csattogtasd nekem, nálam ne üld meg víg torod, még egyszer ezt meg nem engedem, már rég leírtalak, tudod. [… Tovább]
A teherpályaudvaronkevély az éj, hull a koromsötét kovács szél bezúzza homlokom. Roggyant falakon hatalomnyoma virul, egy szénhalomelpirul valami régi dallamon. Csonka vágányon tébolyultvagon álmodik, mélyén múltlapul, csokit, nápolyit majszol vadul. A csend vállán lódenkabátsunyin köhög, lesi a [… Tovább]
Álmodj drágám szép életet,ne lásd a bút,csak fényeket!Szeress engemnagyon-nagyon ,érted égek,hagyom-hagyom .Te vagy nekemminden-minden ,Te vagy nekemkincsem-kincsem.Ó szerelmemlátod-látod,megszépítnémálmod-álmod.Odabújok szerelmesen,vágyak útjángyere velem! Álmodj drágám szép életet,ne lásd a bút,csak fényeket!
* Van a házunkban, a lépcsőházban egy hatalmas fehér falfelület, ami telis-de teli van régi családi képpel. Ide gyűjtöttem össze a felmenőimet… a szüleim fiatalon, anyukám gyönyörű hófehér esküvői ruhában… itt vannak a nagyszüleim… dédszüleim. Sokszor kézen fogom [… Tovább]
Minden viszonylat kérdése. Hittem, a világnak vége ! Kinyújtott kezem szíved el nem érte. S a belémart fájdalom ‘majd elhozza önpusztításom. De magam elszégyellve eszmélek fel, az élet erre mit is felel ?! Mert fájdalom, mit sugall a háborúban [… Tovább]
Tudod van úgy, hogy egy-egy sötét, borús, őszi napon egyszerűen hiányzol nekem nagyon – nagyon … de csak egy búcsúzó falevél köszön be futtában bús emlékeddel az ablakon. Üres szobádban kósza árnyak járnak lassú táncot veled a fehér [… Tovább]
Csörgősipkában jönnek évek, árnyékon hizlalt napsorok… Mint neonfények éjszakában világít bennem valami, tört szófüzérbe mar a szájam s vélem a holdfényt hallani; préselt felhőből szüreteső hullik tátongó föld fölé, én, ködben mindig fényt kereső, csápjaim nyújtom ég felé. Kapaszkodom a [… Tovább]
Egyszer csak ott volt. El?tte soha nem lehetett látni, de az egyik ?szi délutáni naptól kezdve mindennap arra ténfergett. Kócos, ?szes, göndör haj, felül kopaszodó fej, fürkész? kis szemek, és valami alázatosság az egész megjelenésben, amib?l az ember nem tudja [… Tovább]
Találkozás egy rovarral. Érdekl?dve néztem, ahogy az apró, kissé hosszúkás fekete rovar nagy igyekezettel haladt el?re. Úgy ítéltem meg, hogy nem kell tartani t?le, nem csíp?s fajta. Miközben a lábait szedte elmerengtem, hogy egy ilyen egyszer?nek tetsz? kis rovar [… Tovább]
Ez a vándorló élet már csecsem? kora óta beleívódott mélyen a szöveteibe, és már annyira várta a következ? állomást, mintha valami életment? dologért kellett volna sorban állnia. Apja egyedül nevelte már több mint tizennégy éve, és eléggé t?rhet?en jöttek ki [… Tovább]
-fordítás- Tört kerítésnél állok, És ázott levéllel fújdogál a szél- Csúnyább vagyok, aszott, Izzadt üveg a hidegről mesél. Mint egy régi vers, olyan ez az ősz Az utcán, mely a völgy fölé hajol- Nők szoknyája az úton előttük köröz, [… Tovább]
Elgurult fények, üres sorok a színpadon poros homály. Vérbársony csend a karzaton, kopott taps tenyérre vár. Majd lágy zajok, hegedű matat, s elsírja a-moll álmait. Cyranó-vágy csókol falat, megsárgult jegy vívátozik. A pénztárnál lehúzott függöny, előtte álldogál az est [… Tovább]
Férfiszív Ó arctalan világ Mennyire hiányzol nekem! Ha Vágyak Serege üldöz. Szellemek ültetnek a t?zhöz. De ott is utolér a végzet Felröpít engem is A rothadó enyészet Irtanám az ellent egyre De minden csapásnál fejem hull a földre Nem [… Tovább]
Egy kis nyári hangulat Tintakék testén nyílóBíborhasadássalvérzett el az éj. És csobbant a víz,és vágott a szél,s a kezem melegével védtelek. Amikor szétnyílt a száda szemhéjam alól néztelek.S mint sirály a vízre,úgy hullottam rád,mert csillagot véltemfelfedezni benned. [… Tovább]
* Azt nem mondhatnám, hogy Korokna nagy falu lett volna. Gyógyszertár, iskola, posta nincs a településen, de viszont van egy parányi kis temploma a 18. századból. Az egyszerű mellékoltár oltalmában egy szomorú, csodálatos Mária kép szunnyad, amit egy vénségére alázatossá [… Tovább]
Már többször is érezte ezt a furcsa, végzetes, kesernyés émelygést, amióta ideköltözött. Több mint két hete itt él ebben a másfélszobás albérletben, és viszonylag jól is érezte magát. Egészen a mai napig. Már reggel tudta, hogy ennek az egésznek nem [… Tovább]
Hideg reggel, dermeszt? érzés, bénító látvány. Tisztaszoba, asztalka pohár, tusádnak nincs nyoma. Vesztettél?! Két év: ennyi. Nincs több. Bevégeztetett a harc, mit a kórral vívtál. Cseppenként szívta el az életed. Hol reményt, hol bánatot adott a harc [… Tovább]
* Ma reggel egy kicsi lánytól hóvirágot kaptam. Sarkunkban van még a nagy tél, de ő már kipattan. Üzenet a várt tavasztól: megérkezik gyorsan. Bár hírnöke szerény, fehér, büszkén áll a hóban. És most itt van az [… Tovább]
Csak veled és benned élek, Csak neked és érted élek, Csak érted és veled halok, Nélküled már nem is vagyok, Elveszett világunk árva, Árulásnak nagy az ára, Lelkem lelkedért cserébe, Adtam a pokol tüzére. Lelkem tiszta, szívem [… Tovább]
Ahogy megáll a jégen, elhal a tombolás. Csend van egészen. Szinte hallani a szívdobbanást. Lopva megszólal a MŰ: fájdalmas hangú, csodahegedű. És kezdődik a tánc: elsöprő erejű, igazi románc! Egyre gyorsabb a vonó, lendületesebb a tánc, hihetetlen, magával ragadó, [… Tovább]
Tizenhét éves. „Bözsi néni nem szeret engem" – mondja halkan, mint aki nem kommunikál, csak (akaratlanul) hangosan fogalmazza meg a gondolatait. „Látom a szemén. Ahogy néz. Somfajit szereti, amikor ?t kérdezi, tényleg kíváncsi rá." Hallgat. Ingatja a fejét. El?ször jobbra-balra, [… Tovább]
Még nem lehet tudni, De talán érdemes…. Egyszer sóhajts egy nagyot hunyd be a szemed, legyen könnyelm? a lelked.Gondold, hogy talán megteheted.Ne riasszon erkölcs, b?ntudat és korlát !Az egészet, mint egy álmot éld át ! Kóstolj meg [… Tovább]
Szívedet szaggató ördög Lassan, mélázva tolta a biciklit, alkoholtól g?zös feje húzta lefelé a zúzott-köves talajra. Azért egyenesen járt, bár néha a kopott járgányra támaszkodva, magában morogva: – Berúgtam, na és? Bassza meg! – szeme felvillant. – Úgysem vár [… Tovább]
Abban az évben nagyon hamar kezd?dött el a nyár. A hosszúra nyúlt matematika órák alatt majd meg lehetett sülni az ablakok közelében, de azok hiába is voltak nyitva, mert a rojtos vég? függönyök élettelenül lógtak a mozdulatlan leveg?ben. Legyek sütkéreztek [… Tovább]
Egy lépéssel a többiek el?tt. Kedves Szül?k! Örömmel értesítjük Önöket, hogy gyermekük felvételt nyert nagymúltú intézményünkbe. Iskolánk az elmúlt évtizedekben oktatási rendszerünk etalonjává vált, hosszú ideje diákjaink hozzák el a legtöbb helyezést az országos tanulmányi versenyekr?l. Tanulóink itthon és [… Tovább]
Február 12-én, 19 órakor rendezzük a következő fölolvasóestünket az Erzsébet téri Gödörben. A tervezett műsor: HORTOLÁNYI GÁBOR / történetsíró: Felkészültél? MATOS MAJA: A bosszú BLAZSEK ATTILA: Emlékek otthonról GÁMENTZY EDUÁRD: Ahogyan régen MAGYAR CSABA: Megáll az ész VÉKONY ANDOR: Haikuk a télről FEHÉR MIKLÓS: Éjjelünk ARANY TÓTH KATALIN: Bezárt [… Tovább]
arcomon a könnyáztatta bánatom nyomán dacolva nyíló, fagyos jégvirág- fájdalom. Nagyon fáj, mégis hagyom, hogy jégvirág helyett arcomon kinyíljon végre tavaszt üzenő, fénytől éledő, riadt hóvirág – mosolyom.
Mámoros bús fejem nyúz,részeg vagyok.A bor s a blues az útra húzha maradok, meghalok.Még ülök. Kocsmában nyert,keser? öröm.Kivénhedt kurva, gondolat gyötörs pár törött m?köröm.Uram, te költ?nek küldtél ide?vagy hallgatva halnimikor szólni illene?hát nem akad emberfia, kiordítana, micsoda demokráciaaz, mely térdeket [… Tovább]
-fordítás- Mily bánat olt,maradniakarniazzal, ki holt. Mily lendület,örökrebelépve,egy sírgödörbe. Mily hasztalanélni,vélni,hogy vége van. Egy szó mi vár…rejtélyaz ég,s föld egyaránt. Nihil Ce trist amorSÃ?Æ? vrai,SÃ?Æ? stai,Cu cei ce mor. Si ce avântSÃ?Æ? treci, Pe veci, Într-un [… Tovább]
Aki olvasta Jodieline eddigi írásait – nem csak itt, hanem egyéb helyeken – az nem nagyon lep?dik meg a novella végkifejletén. A kezdeti feszültség egyszer?en magának követeli a váratlan megoldást, a fordulatos és szinte fantasztikus véget, amely csak afféle romantikus [… Tovább]
Rekviem Kih?lt várótermek mélyén Koszos padok tövében teng?dve. Az ember nem Remél, Szép holnapot Az éhesség és hideg, elgyötri vágyait s eltörpül szívében a világ Baja, nincs jöv?je. Csak múltja s jelene – mely csak [… Tovább]
Szervusztok Nyelv?rök! rülök, hogy olyan sokan eljöttetek és benneteket is üdvözöllek otthon a tévé el?tt. Akkor kezdjünk is hozzá, jó gyomlálgatást! Tudjátok, anyanyelvünk díszkertjében annyi minden megterem, jó is rossz is egyaránt. Az édes gyümölcsök, a fanyar bogyók, a f?szernövények [… Tovább]
Emlékszem. Csonttá fehérlett ujjaid mégszorongatták sorsod üvegbe zárt mámorát.A fák még ?riztek valami furcsa danát,s a szél avarral tömte a nagykabát zsebét. Hat évem minden álmával zokogtam mesét,felolvaszthatatlan szíved talán még dobbant.Csak egyet, én örökre ?riztem titokban,ám menned kellett, [… Tovább]
Voltak, kik olykor elhitették:Velem vannak, s örök talány,Ágé, vagy a hulló levélé –S én ág vagyok-e – a magány. Nincsen már szívemben olyan éj,Melyen napként hajt zsenge ág.Mint igazgyöngyre a kagylóhéj, Rámcsontosult a némaság.
Hideg reggel örjöngve ordítom: ne még!!!De csend, egyedül állok.Kezemben a telefon.Mintha minden rossz hírért ? lenne a felel?s,földhöz csapom.Kocsiba. Egy perc és ott vagyok. A ház ahol játszottunk nevettünk,most megdermedt.Feltépem az ajtót, megtorpanok.Ott fekszel fehér leped?n, ünnepl?ben.Anyám összekulcsolta elgyötört [… Tovább]
Hol szükség van és kell a kell, hova jó szó sosem jut el, hol az élet szükséges rossz, hol az ember bútól gonosz, hol a gyermek nem kell, csak van, mosolyt nem lát, csak álmaiban, hol a kéz üt, nem símogat, [… Tovább]
Mégis mit akarnak t?lem?! Állandóan engem szólongatnak, de nem értem mit akarnak. Hogy nézzek már rájuk… Szólaljak már meg az istenért… Mégis mi történt velem? Hallom-e ?ket egyáltalán? Sokan vannak, nem is ismerem ?ket, akkor meg mit akarnak t?lem? Mi [… Tovább]
Az öregasszony csak annyit lát az egész világból, amennyit az ablakból szabadon hagyott a barna, ócska bársonyfüggöny: arasznyi, függ?leges rést. Se rádiója, se televíziója, se telefonja. Csak a vén, korcs, kövér tacskó. Közeli rokona már régen nincs egy se, a [… Tovább]
A jól sikerült kokszlopás után kezd?dhet a buli. Ma nagyon érdekeset olvastam a különleges szénéget? mackókról. Állítólag cirkuszi medvék leszármazottai, akik egy a XVII sz.-ban erre turnézó vándorcirkuszból szöktek meg, és az ott tanult fortélyok közül csak a biciklizés és [… Tovább]
Szól a lélek: hallga’, hallga’! Csendre vágyik most a gazda. Van, hogy ő is úgy akarja, csituljon a lélek hangja … Most a csend kell, most a néma gondolat vár, hogy leírja… És a csendben – hang se’ rebben – [… Tovább]
* Ha valaki manapság Erdőszentgyörgyre látogat, a helybeliek, mint különleges attrakciót említik a „tavat”. Néhány kilométerre a falutól — bocsánat a várostól — a Küsmöd-patakát hatalmas gát zárja el. A gát mögött keletkezette a tó. Lehet [… Tovább]
* I. Nagyvárad Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy édesapám költöget. •- Kelj fel kisfiam! Vedd ezt a kabátot a hátadra! •- Mi az? Mi van? — motyogtam ijedten. •- Légiriadó, bombáznak. Már hallottam is [… Tovább]
* II. Sopron Végül Sopronban állapodtunk meg. Itt volt egyetemi hallgató Zoli bátyám a Soproni Egyetem Erdőmérnöki karán. „a soproni egyetem őse a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, amelyet Mária Terézia 1762-ben [… Tovább]
Csendélet A konyhát még a sül? krumpli szaga járja át amint asztalhoz ül a család. Húsleves, rántotthús, uborkasaláta, mint már oly sokszor. Az asszony meri a levest, zöldséget, répát, zellert és egy darab marhahúst mér az urának. Az er?spaprikát és [… Tovább]
Halott Ember Ritkán Táncol Tett vett az udvaron, monoton egyhangúsággal söpört. Nem gondolkozott, nem tervezett. – A rohadt kurva anyád! Erre már felkapta a fejét, megállt kezében a söpr?. Nem a mondat volt, ami megzavarta egykedv?ségét, inkább a hang, [… Tovább]
Szétfeslett a nap korongja –darabjait elnyelte a sötét – könnyét szórta avilágra, ahogy zokogotaz ég. Csendesen áztatta a földet,lassan gy?lt, gy?lt a víz,tet?n csorgott,s úgy okádta a csatorna,mint lelkem a kint.Sáros mocskát széthordozza,a felduzzadt patak,. Lelkem terhét cipelem én [… Tovább]
* III. Újra Váradon Budapesten átszálltunk, és robogtunk tovább Várad felé. Vám nem volt, csak a határőrök néztek be a fülkébe Borsnál. Az állomásról egyenesen a hegyre mentünk fel, a házunkhoz. A hátsó kertkapunál mentünk be, a [… Tovább]
* IV. Szappanbuborék Amikor a szőlőben levő házat rendbe tették, kiköltözünk hármasban: Anyuka, Apuka és én. A szobában, ahol addig laktunk, Imre bátyám megnyitotta a rendelőjét. A névtábla helye a kapu mellett, a falon még most [… Tovább]
* Babonaság és gyógyítás A babonaság, és más népi hiedelem sok fejtörést, gondot okozott nem csak kezdő orvos koromban, de még ma is. Fél éve dolgoztam egy kis faluban a Kis-Küküllő völgyében, és gyorsan megismertem az embereket, csak [… Tovább]
-fordítás- Láttad-e már életedben,ahogy leszáll az ?sz, sápadtan,egy lemeztelenített kertbe,hol ujjászületését élte egy elkésett faág virága? Nem álltál-e meg ott, az úton,megérteni: miféle titkot-mit nem láthat bölcs gondolatod,-rejtenek e fázós szirmokha felh?k takarják a napot?… S ahogy itt állsz, mint [… Tovább]
Mottó: A virág? Az kibújik az iszap alól is. (Elekes Emma 94 éves) * Emberségből példát! Udvarhely széki Siménfalván voltam látogatóban. Az augusztus végi árvíz nyomait követtem. Néztem a letarolt földeket, a kidőlt kerítéseket, a megrongált, sok [… Tovább]
gyeptakaróról álmodik éjjel a rét fagyos föld-ágyon téli románcról dalol az északi szél hópihe táncol kiteríti még bársony-zöld fűszőnyegét a tavaszi rét
Az erdélyi magyarság életének egy lezárult fejezetét szándékozom bemutatni egy életút állomásain keresztül. Írásom műfajának a “keresztmetszet” kifejezést találtam a legalkalmasabbnak, de mivel ilyen kategória nincs, marad az egyéb. Egynapos késéssel érkezett új munkahelyére, mert az első napot, ugyebár, [… Tovább]
* Kapocsi Bimbi kisasszony csak esős időben szállt fel a Széna téri piacon a lóvasútra. Akkor is csak az első osztályra vásárolt bilétát húsz krajcárért, mert egy májusi reggel a zsúfolt tömegben egy férfi annyira hozzányomta az alsótestét és egy [… Tovább]
Kitalált történet. Bárki felismerni vélne ismerős személyeket, vagy helyszíneket, téved.* A rendőr az asztal túlsó oldalán ült, mellette az írnok, szemben vele álltam én, a Kormos. Ez a nevem. Nem a szent keresztségben kaptam, hanem úgy ragasztották rám [… Tovább]
A pilóta el?bb feladott néhány levelet, aztán a Szahara fölött háromezer méterrel leállította a motort, s egy néptelen, tiltott zónába zuhant. Egyik levele így szólt: „Barátocskám, nem azért szabom meg én, hogy hol, mikor és hogyan sz?njek meg, mert ebben [… Tovább]
Kés? bánat… Kérlek szépen, a hárpiasas az egy eléggé veszeked?s fajta. Nem azért veszekszik mintha mérges lenne, hanem csak úgy az érdekesség kedvéért. Egyáltalán nem ismeri a kultúrált viselkedési normákat, azonnal belevág a másikba (néha cs?rét és karmait használva), szüntelenül [… Tovább]
-fordítás- Régen jártam otthon, s azt meséliegy ember, aki járt arrafelé,kinyílt már az olajfa virága,és hajad fehér, anyám, hófehér. Más valaki szólt, hogy beteg voltál.Én nem tudom, hogy is hihessem el,hisz leveledből azt olvasom mindig,hogy Te egyre fiatalabb leszel. [… Tovább]
Süvit a zivatar odakinn, itt benn csendre int a fél? szeretet. Nem rémit száz vihar ereje, nem ér el a világ szemete – karjaidban. Nyughatatlan vágyam messze száll, ölel? karod puha ágy. Bíbor köd lassan rám borul, vad [… Tovább]
üres fáradt összetört életem romján ülök merengek a múlton sírok a jelenen de nem remélek szép jöv?t elmerülök s?lyedek e rút világ posványán repülnék szállnék de nem lehet ki porból vétetett végül vissza hull a porba s [… Tovább]
A teás zokni esete * Télen a Kelemen havasok volt a kedvelt sítúrázó helyünk. Both Karcsi bácsi vitt fel először a Kelemen havasokban levő Fehér Mező-i menedékházba. Tél volt és nem sok gyakorlatom volt a téli túrázásban. Azt [… Tovább]
Csendes napon, csendes estén, Csendes vagyok, csendesedtél. Csendes öröm az örömünk, Csendben fáj, mit nem jól tettünk. Csendben lassan megbocsátunk, Csendben foszlik minden álmunk. Csendben éljük napjainkat, Csendesülő vágyainkat. Fogjuk egymás kezét csendben, Lecsendesült szeretetben. Csendben ülünk egymás mellett, Csendben [… Tovább]
Csoma Pista * 2 Csoma Pista Másik csodálatos tája az erdélyi havasoknak a Madarasi Hargita. És a legendás menedékház gondnok: Csoma Pista. Télen, nyáron érdemes volt hozzá oda felmenni, bár megközelíteni nehéz munkába került: •Ø Egyik útvonal [… Tovább]
A képen Maja Morgenstern A jeles Északrajna-Vesztfáliában norvég anyától és dán apától született srác korán árva maradt, és egy magyar család fogadta örökbe. A Ruhr-vidékre menekült erdélyiek voltak, vissza is tántorogtak Erdélyországba. A fiú feln?tten színész lett, kemény, okos, öblös [… Tovább]
Valaki elment, vagy én voltam halott? Szólított a mély, vagy mélyen hallgatott? Voltam ?zött vad, s voltam a vadász, remegve féltem, és osztottam halált. Futottam magamtól, de elkapott a láp, kiáltottam, de néma volt a szám. Riadtan láttam, [… Tovább]
Gyárfás Guido először látogatott Erdélyországba. A családi analesekben olvasott arról, hogy elei kúriájában töltötte Petőfi az utolsó estjét a fehéregyházi ütközet előtt. Argentínából — ahol is női konfekció üzeme tekintélyes céggé növekedett az idők során — utazott Európába — gépeket [… Tovább]
„Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.” — Gyönyörű sorok — mondá Guidó megilletődve. — Mondjunk egy imát költőink lelkének békéje érdekében — hajtja le fejét a szintén megindult plébános. A [… Tovább]
Autós túra a Körös völgyében * Gyermekkoromban sokszor elterveztem, hogy milyen jó lenne végighorgászni a Sebes-Körös völgyét. Felmenni vonattal a Sebes patak beömléséig, és horgászgatva lejönni Váradig. Közben megismerkedni a vidékkel, az emberekkel, éjszakánként megaludni vendégszerető falusi [… Tovább]
Az ezredforduló után megpróbáltam furcsa számvetéssel felleltározni fél évszázados megaláztatásaimat ezen a tájon. S mert nem csak személyesen engem ért sérelem, szeretném közre bocsátani az eddigi eredményt, mintegy 20 leltári tételben, hátha másokat is saját történeteikre emlékeztet ez a cseppet [… Tovább]
* Keleteurópai megaláztatásaim, itt…és nem csak most. Évezred eleji leltár, 1. tétel: Elkereszteltek … és nem csak engemet, nem is csak egyszer, ezért a leltárkészlet ebből a tételből az ezredfordulón meghatározhatatlan. Hogy miért kell ezt mellre szívni? [… Tovább]
* Tóni megállt a járdaszélen. Most jött ki katonai parancsokságról. Sorozáson volt, meg orvosi vizsgálaton. Alig egy hónapja fejezte be a szakközépet, s már is hívták. A barátait is Bercit, a doktor fiát, Picit, az orosztanárnő fiát, és a [… Tovább]
Egy kicsit kifordítom-befordítom, mégis, ill. mégse… Tekeredik a kígyóB?röd akar lenni Hátadon a zsákomZsákomban a mákony Ec-pec ki lehetszHolnap után de szeretsz Mese mese mátkaPillangó a sárba’ Nem kell menni pincébeNagyon dideregni: Hinta-palinta Régi duma nincs lakoma Répa retek [… Tovább]
„Öregem, neked elmesélem, megírhatod. Hédi volt az iskola legszebb lánya, de egyszer a napfény átvilágított a lábán, és elkezdtem rettegni, hogy boszorkány, vagy angyal, talán istenség. Észrevette, hogy eszel?sen bámulom, és az ajkam némán mozog; megsimogatta a homlokomat, 'Ne félj, [… Tovább]
Nem írhatok vidéki trágyaszagról, búbos kemencér?l, tehéncsordákról, mert itt n?ttem fel a belvárosban… A versemet kéretik némi humorral kezelni! Leszakítja az els? sárga falevelet az ?szi hajnal, ködbeburkolódzik a városi éjjel. Sárga holdudvarként világító lámpák, nézem ?ket hosszas kéjjel. [… Tovább]