Alig egy-két kép dereng róla: félárvaként minden emlék csúf, kopott, az én hús-vér szülőm hamar eldobott. De a távolból jött valaki, akinek két gyengéd karja tán nincsen, hogy a messzeségből időnként intsen s nem ölel át, csak ha képzelem; [… Tovább]
CINKA HANNA LEVELEI okt. 1. Tisztelt igazgató úr Nevem Cinka Hanna. Negyvenéves vagyok, négy gyermek annya az ötödik most van útba. Azal a kérésel fordulok magáho vegyen visza az üzembe. Tudom hogy csak nyoc osztájom van másnak tizenketö mégis [… Tovább]
– Honnan tudtad? – álmélkodó, piruló kérdés volt, benne a kitárulkozás lehetőségével. – Szamár – mondta gyengéden, kicsit fölényesen, nem számítva a felháborodott, elcsukló hangú „nem vagyok szamár” kitörésre, amelynek végére a becsattanó ajtó tett felkiáltójelet. A jelenet feldolgozása a [… Tovább]
Főztem. Az egyik fogás már forrásnak indult az edényben, a másikhoz épp a hagymát szeltem. Még a szemüvegen keresztül is csípte a szemem, az illata beletekergett az orromba is. Amint szipogva fölfelé néztem, hogy könnybe lábadt szemem kikerüljön a konyhapult [… Tovább]
Anyám úgy mosta a hegyeket, hogy minden egyes érintése zöldellő réteket teremtett a hideg sziklák közé. Háta ráhajlott a hullámzó erdőkre. A madárdal ilyenkor felolvadt az ágakon. Amikor szomorú volt, a patakok megáradtak és mindig elöntötték az udvart. Nehéz estéken [… Tovább]
Érvénytelen v betű ajkáról felvértezetlen vér színű ajkam ha-ha-hó testem ürességed ritmusa a part tengernyi kavicsát tejcukorrá morzsolja a talp elfolyt vizeink színeit mégis fényem ékesíti
Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat, a szobában csend, a lélekben rend, csipetnyi fahéj, citrom illat. Időnként látlak az utcán, megjelensz mint hologram, a fejkendőn monogram, várom, de nem szólsz hozzám. Édes délibáb, ahogy jössz felém, de csak a köd ölel, [… Tovább]
Ezt a verset két nyelven írtam meg, 2016-ban, amikor meglátogattam a Mamám. Öt évig éltem külföldön, nem tudtam, hogy egy nap újra haza fogok költözni, így született meg először angol, később magyar nyelven (igazából Mamám miatt fordítottam le). Noha a [… Tovább]
Miután megkötöttem az ingemhez harmonizáló nyakkendőmet, elégedetten néztem bele a tükörbe. Minden rendben van, az öltözékem kifogástalan, hajam rendben, frissen borotvált arcom bizalomgerjesztő. Még egy díszmandzsetta, egy utolsó pillantás a cipőmre és mehetek. Ma fontos tárgyalások várnak az irodában, jó [… Tovább]
Csöndben kanalazták a forró, aranysárga tyúklevest. Május lévén, kinn terítettek a lugasban. Az asztalfőn ült a fehér bajszú, piros képű ünnepelt, Péntek Mátyás, nyugalmazott, pontosabban, két napja nyugdíjas kőműves. Éppen ezt ünnepelték most, szűk családi körben, fiai, menyei, egyszóval az [… Tovább]
Takaró alá bújok a csend elől, hallom, ahogy a falhoz koccan, dúdolnék pár hangot, de megakadnak a torkomban. Sötétség mered a dallam végén és nő, egyre nagyobb lesz, sokkalta nagyobb a takarónál… már anyámat várom a csendhez. Az arcot, a [… Tovább]
öregebb fákon nagy és ovális hegek elvesztett ágak de a legelső amit már kéreg takar az a legnagyobb úgy kisebb a seb ha a facsemeték is anyjukhoz bújnak
Tudom, nem hallod, csendjeink összemosódnak. Hallgatok én is, hű cselédje a szónak. Szobád emléke börtön, az ágyad, az utolsó lélegzet, dőljön rám nyugodtan, te már eleget viselted. Tudom, nem hallod, rám hagytad csendünk tébolyát. Hallgatok én is, így hordozom tovább
Egy hónap telt el a temetés óta. Azóta senki sem járt a házban, a zsalus ablakok is, mintha gyászoltak volna, hiába sütött a nap, bezárkózva várakoztak … A ház előtt álló hatalmas fenyőfa ágain azonban, nagy volt a hangoskodás. Verebek [… Tovább]
Eszter rohant az óvodába. Elhúzódott egy munkahelyi ügye, és még időben akart odaérni. Mindig kellemetlennek érezte, ha be kellett telefonálnia. Meglepetésként fogadta, hogy Virág már átöltözve várta. – Szia, kicsim! Hogy telt a napod? – mosolygott rá. – Jaj, ne [… Tovább]
Késő bánat megtenni mit nem tettem értékelni limlomnak hitt emlékeim visszasírni az ölelést vágyálom maradt anya kisírt szeme sem lesz vidámabb a megbánás nem szívja légüres térbe az ellenséggé vált szavakat a düh hiába lett semmivé mára apa sosem látta [… Tovább]
Milyen odaát? Eljutottál-e a fénybe? A bizonyos alagúton át, drága lélek, kit itt a Földön nem becsült meg testvéred. Milyen formád ott, mennyi fényt adnak ebédre? Van-e mennybéli kert rózsákat nevelni, jut-e sok virág kézre? Van-e nagyobb béke, amit a [… Tovább]
Igaz, hogy a kemény magyar forint ez év augusztusában jelent meg, de a Csillag család cséplőgép garnitúrájára még a milpengős világban köttetett meg az üzlet, a munkaszolgálatból visszajött – többnyire férfiak – és egy körösszakáli, Bajusz nevezetű ember között, mégpedig [… Tovább]
Ez a kutakodás, keresgélés olyan, mint amikor az ember egy fától nem látja az erdőt, mert annak is csak lombozata legfiatalabb elágazásaira van közvetlen rálátása, a többi a múlt ködébe nyúlik. Ebbe a homályba némi megvilágosulást hozna, ha az ember [… Tovább]
Németh József (1869) és Rebők Lídia (1877) 1896-ban házasodott össze, tehát nagyim tizenkilenc éves volt, pontosabban még nem töltötte be a húszat. Ugyanis esküvőjük bejegyzése 1907. január 6-án történt meg, Fülöp Gusztáv anyakönyvvezető előtt. A vőlegény március 27-én, néhai Német [… Tovább]
(Turai Kamil méltatásával) Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az [… Tovább]
– Anyukám, mesélj még apámról! – szólalt meg egy csöndes, meghitt estén Benedetta. Otthon nagy családunk volt, együtt éltünk mind: Bold nagyapó, nagymama, a szigorú szemű dédmama, nagybácsik, nagynénik. Nem éreztem olyan nagyon apám hiányát, mint most. Mikor Kizilbe[1] mentem [… Tovább]
2021.02.05.Péri Györgyi A jövőre emlékezve bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Késő délután érkezek anyám látogatására. Mindig ilyenkor szoktam. Figyelmeztettek, hogy lehetőleg ugyanabban az időben jöjjek, mert így egy stabil, fix pontot tudunk adni neki az összeomló világába. – Kalmár Ádám, Gábor Zsuzsannához – közlöm a portán, és zakómból kiveszem a [… Tovább]
A lány első éves az egyetemen, ahol a fiú ötöd. Az Egyetemi Kórus az akkori XI-es előadóban próbál, aminek az ablakai a szökőkútra néznek. Szemezgetnek, szemezgetnek, a kékek összekapcsolódnak a barnákkal. Aztán próba utáni séták következnek, át a Nagyerdőn a [… Tovább]
Az egyetemi büfé sarokasztalánál teázik két komoly egyetemi hallgató: Tamás a gépészmérnöki karról és Mariska a történelem-régészetről. – Idd meg a teádat! – biztatta a fiú Mariskát. – Kísérjelek el a bentlakásig? – Nem kell, jól vagyok – szedte [… Tovább]
Dr. Téglássy Főnix feljebb tolta az orrán a szemüvegét. – Na, ez szép! – dohogott magában és idegesen megrázta a kabátja ujját. Permetszerű apró sárcseppek fröccsentek szét róla. Erőltetett közönnyel nézte a cipőjét, nadrágját beterítő alvadt sarat, aztán felnézett [… Tovább]
– Azt mondta, a kapcsolatuk eddig nyugodt, stabil és kiszámítható volt. Ezen definíciók közül, Ön szerint, melyik eleme az oázisnak? – Ha sorban megyünk a víz és az élelem semmiképp. Azt nem akarhatja megsemmisíteni, hiszen minden elpusztul, ha az nincs. [… Tovább]
2021.05.05.Kabdebon János Dr. Téglássy Főnix esete az oroszlánnal III. rész bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Dr. Téglássy Főnix felhúzta a lábait, aztán kinyújtotta. Egy fiatalember átugrotta és kárörvendőn rávigyorgott, mire ő gyorsan maga alá húzta és szorosan átkarolta őket, hogy ellent tudjon állni a vágynak, hogy újfent kinyújtsa újjászületett izmait. Állát térdére fektetve válaszolt. – [… Tovább]
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virág ruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok feledtetik, milyen fáradt vagyok. Feledtetik, hogy ráncot gyűrt a vám, hogy szürke lett a [… Tovább]
apám már jó régen meghalt nem is tudom mikor ezen nincs mit ünnepelni akkor minek csak egy dátum a medárdnap fontosabb azt figyelem szóval eszembe jut néha egy-egy mondata vagy gesztusa ahogy telnek az évek ahogy öregszem úgy válnak világossá [… Tovább]
Az alagsori kislakás hálószobájában fekszem, szerdai nap. Aludni már nem tudok, de még felkelni sem. A mobil bekapcsolva pihen a lepedőn mellettem. A szoba csöndjét megtöri a csengőhang, ismeretlen szám villog a kijelzőn. Utálom az ismeretlen számokat, de azért felveszem. [… Tovább]
Mira fáradtan nyitotta ki a második emeleti apró kis lakás ajtaját. Késő éjjelig vigyázott a gyerekekre egy emelettel lejjebb, és a szülők csak éjjel kettő körül értek haza a színházi előadás után. Szőrkosztümbe bújt kis barátja, Fülike már várta őt. [… Tovább]
haza találni lenne végre jó átölelni újra szeretteim hallgatni apám meséit s érezni anyám szívmelegét szétnézni a tájon ahol felnőttem bújni az ősi tölgyes fáihoz a zúgó fenyves dalát élvezni miközben belélegzem az erdő kipárolgásait volna jó de már semmi [… Tovább]
Korunk vezető tudósai megállapították, hogy ma a Földet benépesítő összes ember a Homo sapiens („értelmes ember”) fajba tartozik, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagjai. Nos, akkor mese nincs, el kell hinni ezt a tudományos tényt, mégis, [… Tovább]
Egy fehér, ovális szoba közepén állok és a nyitott erkélyajtón keresztül a végtelen óceánt bámulom. Percekig állok így, miközben a szél sós permetet vág az arcomba. A nagy víz haragoszölden morajlik és a fehér tajtékos hullámok ütemesen nyaldossák a partot. [… Tovább]
hűvös a hajnal gyöngyöt álmodó fűben sír az árvácska * párás homályban csepp ül a létra fokán aztán lecseppen * az Izabella huncut illata bujkál zöld levelek közt * sűrű felhőkön lopva átkandikál a kék színű ég * apró gyémántok [… Tovább]
Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
viagra preçoki az erődnek szivárványfényében összerezzeni tengernyi hangod is miképp gömbölyítheti kockánként múló mindennapok jégtömbjein messze és közel elválasztva alig forróvá lehelnéd mégis bíbelődsz a sok kicsi horzsolással is fények sarkain szálanként virágzó üres tenyeredből legkékebben ősi halmazállapotban gyógyítani szeretné [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem értette [… Tovább]
Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
(Fizikatörténet, dalban elmesélve, részlet) 1. Ének (A „Veni, vidi, vici” dallamára) Planck, Einstein, Heisenberg, Planck, Einstein, Heisenberg, Csak három név az egész, Mégis aki hallja, azonnal tudhatja, Hogy miről szól a mesénk. Egy széndarab repül, Planck apánk elterül, Fájlalja ám [… Tovább]
Az ezerkilencszáz ötvenes évek elején, egy csendes kora őszi nap délideje táján, amikor anyám a nagyházban sürgős varrnivalón dolgozott, én elégedett, teli hassal sündörögtem nagyanyám szoknyája körül a konyhában. Vártam, meséljen valamit, hogy is ment egykor a csíkászás. A nagyszoba [… Tovább]