Kék szemű volt, hófehér szőrű, nőnemű és nyolchetes. Öt testvérével együtt riadtan kuporogtak a kosárban, mert érzékeiket éles, félelmetes hangok és rettenetes szagok bombázták. Nem tudták, hogy egy vásárban vannak, ahol az élénkségüktől elgyötört Gazdi új családot próbál találni [… Tovább]
Adjisten, aranyoskám! Aranyoskám és lelkem a képzeletem által összegyúrt, korosabb menyecskék, akik olykor értetlenül, olykor mulatva, olykor mérgelődve szemlélik ezt a mai világot, amiben olyan sok újdonság van, és amiből annyira hiányoznak régi dolgok… I. – Adjisten, aranyoskám! Mit vásárolt? [… Tovább]
eső kéne csendes eső három napig permetező szárazföldre hulló cseppek törjék meg a dermedt csendet adjon reményt a vetésnek lendületet szívverésnek láztalanítsa a Földet oldja fel az összes könnyet aggodalom szőtte ráncot zene nélkül szétszórt táncot minden test nélküli [… Tovább]
Ordítani halkan torkod szakadtából, Porrá zúzni mindent, hogy semmi se törjön. Magadból kitörni néma mozdulatlan, Torkig tele lenni, s folyton csak éhezni. Egyre csak keresni, meg sose találni, Folyton úton lenni, s meg sose érkezni. Gyöngeségben erős, bivaly erős lenni, [… Tovább]
Egy előadás margójára (Én, József Attila) Szegény József Attila, Ki magát úgy szerette, A szerelmet folyton, folyton csak kereste. Korabeli költő magát úgy szerette, szoros öleléssel magát átölelte. Szegény József Attila, ki magát úgy kereste, Kézen fogva magát, magát úgy [… Tovább]
Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt. Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt? Biztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid! Figyeld a májust! Szeretni készül. Levetkőzte már [… Tovább]
Fúj a szél, Lengedez, Kerget kósza felleget. Sárga tenger a határ, Rajt’ ezer méh, Hangicsál. Repcetábla, Napsugár, Rabja az, ki arra jár. Illatmámor Messze száll, Ígérete boldog nyár.
Kósza felhők kóborolnak, Esőcseppek egyre hullnak. Egyszer esik, máskor süt, Hamar zápor rajtad üt. Esik eső, szemerkél, Arany május esőt ér. Hajladoz a zöld vetés, Ígérete lágy kenyér. Rózsa szirma harmatos, Nem bánatos, illatos. Sárga, piros, viola, Mámoros [… Tovább]
Égi fénynek szikralángja, Fűz ágait fény babrálja. Hullám csobog, cseppben tenger, Merre nézel, csillámfény kel. Égi fénynek szikralángja, Tüzes szekér útját járja. Merre halad, sziporkázza, Fényremény kél, ég országa. Égi fénynek szikralángja, Öreg füzet vízben látja. Hullám csobog, licseg- locsog, [… Tovább]
Kihalt a táj, Magányos lelkek szédelgik az éjszakát. Árnyékban alak álldogál, Szükségét végzi tán. Sötét ablakok, Mögöttük bánatok, Az öröm az ablakban áll. Kihalt a táj. Szökőkút magában csobog, Senki sem kérdi, Miket is locsog. Kihalt a táj. Tátongó utcák, [… Tovább]
Öreg varjú, hat óra, Fölszállott a karóra. Nem volt rajta karóra. Arra sétált a róka, Fölnézett a karóra. Varjú koma, hány óra? Varjút igen bosszantja, Nem tudja, hogy hány óra. Kár, kár! Karom sincsen, nem óra! Eredj innen, te róka!
Gyöngéden, halkan és nagyon, Úgy ölelj, ahogy én akarom! Érints meg, ha jő a reggel! Ébressz föl csöndes szerelemmel! Tedd, ami jó, hagyom. Mosolyogj, légy a Napom! Melengess, ha szívem vacog! Gyöngeségben nyújtsd erős karod! Lelkemet a Nap ne perzselje, [… Tovább]
Fúj a szél és kevereg, Zörgeti az ágat. Hideg eső permetez, Áztatja a házat. Felkapja a levelet, Messzire elhordja, Hideg herceg tábornoka Vad szél úrnak kardja. Fúj, süvít és kavarog, Megtépi a fákat, Messze hordja az avart, Kisöpri a [… Tovább]
Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket magadban, [… Tovább]
Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A lányok [… Tovább]
Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A [… Tovább]
Pista bácsi megtömte pipáját, begyújtotta, majd kisétált a kapuja elé. Komótosan körbenézett, lát-e valakit az utcabeliek közül. A járdán egy lélek se volt kint, viszont az úttesten egy férfiembert látott közeledni, pont az ő irányába. Mikor kicsit közelebb ért, megállapította, [… Tovább]
Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket magadban, [… Tovább]
A nevezetes szerszámgép öregecske volt, akárcsak a gazdája, aki megvált tőle, minthogy felszámolta a műhelyét, valamelyik, Rábéhoz közeli faluban. Az ezerkilencszáz hatvanas évek elejét írtuk, amikor Muschitz Karcsi (†) – a kedves vevő -, már több szakmának is a birtokában [… Tovább]
Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Értesítések