Főoldali megjelenésből kivont írások
Gina vagyok egy nagyvárosban élek családommal, férjemmel és két lányommal. A gyerekek a közeli iskolába járnak, és sok barátaik vannak. Én egy nagy kórházban dolgozom, belgyógyászként.. A munkám mindig rutinszerűen végeztem, a célom a helyes diagnózis felállítása, fütyültem a tiszteletre, [… Tovább]
Ússzál az élet tengerén Hogy kiköthess az álmod szigetén Fejed felett sokszor csap össze a hullám Imádkozz sokat ha erőd már fogytán Sokan fogják gyengíteni az erőd Ne add fel a cél legyen a szemed előtt Kerüld ki a jéghegyet [… Tovább]
Sötétségben van a világ Sok szív némán sír Jajgat a szegény segítségért kiált Ki az aki segíteni bír? Meddig süllyed az ember a gonoszságban? Miért nem látják a sebzett lelkeket? Pedig segíthetnének oly sokan Sok éhező tehetne asztalra kenyeret A [… Tovább]
Van képem magam a ti kedves arcmásaitok közé tolni, szeretettel és tisztelettel Váradi József
Az első szó születik várandóságból. A vers várja a költőt, ha még vajúdik, talán nem negyven hétig. Mikor megszületik, ezer költőt szaporít és olvasókból csinál izzadós várandós költőket, akik papírnehezék alatt, gyűjtik a sorokat. Ma még több szó születik és [… Tovább]
Azok a csodás diák évek Oly gyorsan elrepültek Mikor még a tűz égett bennünk Minden akadályt legyőztünk Akkor még mertünk nagyot álmodni Nem állított le bennünket semmi Tele voltunk fiatalos erővel Úgy éreztük ez sosem fogy el Ma már csak [… Tovább]
A bajban mindenki imádkozik Szívében feltör a reménység Ateista ekkor nem létezik A hit feltör amikor jön a nehézség Amíg az embernek jól megy dolga Úgy érzi soha nem lesz semmi baja Hiábavalóságnak tűnik minden ima Nincs Isten sok ember [… Tovább]
Ha úgy érzed mindenki elhagyott már A kutyád mindig melletted áll Észreveszi ha bánatos vagy Erős szeretete megnyugvást ad Elmondhatod neki a bánatod Szíved csalódni benne nem fog Melléd ülve veled együtt bánkódik S a hangulatod egyből megváltozik Nem mondja [… Tovább]
Emlékezés a megölt gólyákról Ha a kék égre felnézel Csodás madár repül feletted el Kitárja hosszú szárnyait Szélben szállva vitorlázik Méltóságteljes a megjelenése Dicséretes az élete Mindig hűséges párjához és megvédi Utódait gondozza s tanítja repülni A családjáért odaadná [… Tovább]
A sötét Univerzumban Egy gyönyörű kékség felbukkan Ha valaki már fentről látta Biztos mindenki csodálta De lent a Föld vörös a sok vértől Sok könny fakad a szemekből Az ember csak rombol pusztít Nem vesz figyelembe semmit A Föld már [… Tovább]
Keresem a boldogságom Nem tudom hol találom Káprázatos álomképek Hajnali fénnyel mind eltűnnek Illúzió volt csak semmi más Fájó ébredés újabb csalódás Nem vágyom én gazdagságra Szeretet a szívem vágya De az nem kell senkinek Nem hagynak el a fellegek [… Tovább]
Búskomor az élet, nehezek a napok, Elfogytak a fények, rohan az élet, A boldogság csak múló állapot, Tovatűnnek álmok, szép remények, Mindig fent tündököl a Nap, Szüntelenül ontja sugarát, A sűrű felhők szertefoszlanak, Rád ragyog, s elűzi szíved bánatát. Hagyd [… Tovább]
Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, hogy [… Tovább]
A toronyóra éppen elütötte a nyolcat, amikor a mester kilépett a boltajtón. A megszokott, mindennapos mozdulattal tolta fel a redőnyt. Ma is, mint minden hétköznap, jókor reggel nyitott és későn zárt. Arra számított, hogy a reggel munkába igyekvők betérnek hozzá [… Tovább]
Gyere, pajtás, itt a nyár, Ránk köszönt a napsugár, Mászóka és libikóka, Nézd, itt egy verébfióka. Száll a hinta felfelé, Vigyázz, jaj, ne fuss elé, Építsünk homokból várat, Vödör, lapát legyen nálad. Kidobósdit ismered. Dobd a labdát, nem mered? Sebaj, [… Tovább]
Megnyertél egy „sosem volt” csatát. Boldogságod egy „nincs ilyen” világ. Reményed egy elfutó mosoly, Sikered egy foszló álompor. Néma sikoly füstölgő szaván Csókolod a hamis éjszakát, Hinné véled a jövendő telet, Ősznek tincse sosem lesz tied. Karcos hangon szólít meg [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem értette [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Értesítések