Fordítás

 fordította Koosán Ildikó      

A bulgáriai keresztények lemészárlására Krisztusom, Te tényleg élsz? Vagy csontjaid Még mindig rejti az a sziklasírbolt? S feltámadásod csak annak álma volt, Ki Téged imád, s vezekli b?neit? Itt szörny? gyász s jajkiáltás hallatszik, S hív? papokat gyilkoltak halomra, Nem [… Tovább]

      Woody Allen: Needleman emlékezetére   Négy hete már, hogy Sandor Needleman meghalt, ami számomra még most is felfoghatatlan. Ott voltam a hamvasztásán, ahová a fia kérésére vittem flekkenhúst, de végül mélységes bánatunkban a sütögetésb?l nem lett semmi. [… Tovább]

King Crimson: Epitaph A szöveget írta és a zenét szerezte: Robert Fripp, Michael Rex Giles, Greg Lake, Ian Mcdonald, Peter John Sinfield. King Crimson: Sirató   1. vsz. A jóslatok súlya alatt minden fal leomlik. A pusztítás eszközein fényes nap [… Tovább]

(megjelent: LiterNet.ro 2010) A szerző, Cristiana Grigore fiatal roma értelmiségi, Romániában él. Fulbright ösztöndíjjal az USA-ban tanul a Vanderbilt Egyetemen, az International Education Policies and Management szakon.*        Amikor erre rájöttem igazából alig jött, hogy elhiggyem, s azt [… Tovább]

Igyekeztem hűen visszaadni Leonard Cohen gondolatait… ő komponált egy dallamot, Volt benne néhány szép akkord, És könyörgése szállt a magas égbe. Egy vétkes király így dalolt, Istennek tetsző dallamot, Bűnbocsánatért szólt a           Hallelújah.   A holdfényben meglátta őt, A [… Tovább]

Az én olvasatomban

A molnár lánya – részlet    (The Miller’s Daughter)      Ímé, a molnár lánya! Hogy’ fejl?dik, mi szép! Mi szép! Oh, bárha ékszer, drága Fülönfügg? volnék, S hajfürtjén bújva-nyúlva át, Érinthetném fehér nyakát!   És ha könny? öv lehetnék [… Tovább]

(egy ifjúkori zsengém)   Sponte sua carmen numeros veniebat ad aptos, Et quod temptabam dicere, versus erat.     Önként formálódtak a verslábak dalaimban, Szóra nyitottam a szám: verssorok álltak el?.

illusztáció: Caspar David Friedrich Szonett a tudományhoz    (Sonnet – to Sience)      Tudomány! Te let?nt kor porontya! Hamissá lesz mind, mit vizslatni kélsz. Kesely?! – Zord tények szárnyas mása – Mért épp a költ?nek szívébe tépsz? Ugyan mért szeressen, s tartson bölcsnek: Hisz nem hagyod kóborolván vagyont Szerezni; kincsét dús-ék? égnek, Mid?n merészen magasban csapong. Nem szám?zted-e végleg Dianát? S nimfát erd?-honából, hogy fusson Menedékért egy másik bolygóra át? Najádot; ki jól megvolt ár-habon, Tündér-manót a rétr?l, s fák alatt Fekv? magamtól nyári álmokat?           SONNET–TO SCIENCE by Edgar Allan Poe 1829 [… Tovább]

Ovidius talán leggyakrabban idézett két sora     Donec eris felix, multos numerabis amicos,Tempora si fuerint nubila, solus eris.     Míg a szerencse veled, számlálni nehéz a barátod,Jönnek a bús felh?k, sorsod a puszta magány.

Jöjj, ó Krisztusom, és segíts! Nyújtsd kezed, Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom, Mint Simon a galileai tavon: Az élet bora homokra folyt, nézzed,   Jöjj, ó Krisztusom, és segíts! Nyújtsd kezed, Mert dühösebb a tenger, hol fuldoklom, Mint Simon [… Tovább]

Charles Dickens: A Child’s Dream of a Star cím? novellája Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú sokfelé kószált, s ezernyi dolgon törte apró fejét. Volt neki egy testvérkéje, egy kisleány, a kisfiúnak elválaszthatatlan társa. [… Tovább]

A képen a King Crimson 1969-ben: Michael Giles – dob, Ian McDonald – mellotron, fúvósok, Peter Sinfield – versek, Greg Lake – ének, basszus, Robert Fripp – gitár. – Peter Sinfield (angol 1948- )költ?, dalszövegíró a rockzene progresszív irányzatának egyik [… Tovább]

Christopher Marlowe (1564-1593) I. Erzsébet korában élt drámaíró, költ? és m?fordító. Ezt a verset el?ször halála után, 1599-ben adták ki. Hamiskás stílusa, kétséges ígéretei miatt több költ? (J. Donne, S.W. Raleigh, C.D. Lewis) is versben válaszolt. Illusztráció: Terry Grundy (1956-) [… Tovább]

Mély erdőnek homályából Ki a rétre hajnalban, Fehér karú, barna szemű Faun surran! Az erdőben   Mély erdőnek homályábólKi a rétre hajnalban, Fehér karú, barna szeműFaun surran!   Bozótban dalolva szökell, Árnyéka ott táncol vele, És nem tudom, hogy mi [… Tovább]

(kb. 1552-1618) Kalandos élet? költ?, utazó és politikus. I. Erzsébet lovaggá ütötte, kés?bb viszont a Tower várbörtönében raboskodott. Kétszer is résztvett az “Elveszett aranyföld”, Eldorádó megkeresésére irányuló expedíciókban. Vérpadon végezte. Ez a rövid verse a “színház az egész világ” elgondolásra [… Tovább]

        Elbitorol a kegyetlen Id? mindent: fiatalság, Öröm elt?nik, kietlen S néma sírod, a vak homály, Mely lezárja történeted, Ha utadat bevégezted! De bárha a sír kietlen Megment Isten, az Egyetlen!   – – – az eredeti [… Tovább]

  Odi profanum vulgus et arceo. Favete linguis: carmina non prius audita Musarum sacerdos virginibus puerisque canto.       Távozzatok, gy?lölt avatatlanok! Mint Múzsa papja én dalolok sosem hallott új dalt, szentélyi csöndben, tisztasziv? gyerekek, tinéktek.       [… Tovább]

Kedveskedés azoknak akik olvasgatják a fordításaimat

Wolfgang Borchert (1921 – 1947) német költ?, drámaíró. A háború utáni német “elveszett nemzedék” els? nagyhatású, nagytehetség? írója volt. Rövid életm?ve a híressé vált Gruppe 47 írócsoport közvetlen irodalmi el?zménye. Ã?rásm?vészetét a német expresszionizmus hagyományai, er?teljes költ?iség, és végtelen, kétségbeesett [… Tovább]

Ver? László emlékére

Robert Lowell, amerikai költ?. (1917-1977) Híres és régi bostoni családba született, amely több hírességet adott az Egyesült Államoknak. Egy tábornok, egy kormányzó, a Harvard egyetem egyik elnöke és két költ?. Lowell Summa Cum Laude képesítéssel végzett irodalomszakon, John Crowe Ranson [… Tovább]

Robert Browning 1812-1889 a viktoriánus kori Anglia egyik legkit?n?bb költ?je volt.                                                                           Éji találka      Szürke tenger, sötétl? földnyelv, A mélybe függ? sárga félhold, Megannyi álom-riadt hullám Szökellt lassuló hajóm orrán, Majd öblöt érvén föld [… Tovább]

(A vers az alábbi kötetben jelent meg: Jan Wagner: Achtzehn Pasteten, Berlin Verlag, 2007) Most olvastam, fiatal költ?knek m?fordításpályázati anyag.    

Edward Estlin Cummings amerikai költ? (1894-1962), a Harwardon szerzett diplomát magna cum laude képesítéssel. Formabontó, extravagáns, id?nként rébusz-, vagy rejtvény-jelleg? költészete a maga korában meglehet?sen népszer?vé tette. sszes verseit 1963-ban adták ki.       mozdulatlan cica   (a XAIPE [… Tovább]

    Álmok     (Dreams)       Ó, bár volna ifjú éltem álom! Lelkem nem riadna, míg sugáron Nem hozna rám holnapot az öröklét. Igen! Még ez álom, s a reménytelenség Is jobb lenne, mint az éber élet [… Tovább]

– fordítottam a Föld Napjára – Mindennapi tárgyaink titkokat mesélnekannak, ki okosan szemel és fülel. Hogy asztal legyen, deszka kell,hogy legyen deszka, ahhoz fa kell.Hogy fa legyen, magvak kellenek,s a magvak gyümölcsben rejlenek.Hogy gyümölcs legyen virág kell,kell egy virág, egy [… Tovább]

Bár a télnek vége, de úgy érzem, egy kis h?sít? gyanánt ez a kis szonett is megteszi!    Holnapig várunk még ezzel a fordítással, elolvassuk az eredeti verset….     Télen, megy velünk egy kis rózsás vagon Mely bársonyos, kék [… Tovább]

      A tengerbe merült város   (The City in the Sea)         Lám, a Halál trónt épített, Ott hever, furcsa városban lent, Messzeködl? Nyugatban, Hol jónak, rossznak, legjobbnak és legrosszabbnak Már örökre nyugta van. Szentélyek, [… Tovább]

Itt ez a vad, nyüzsg?, modern világ, Odalett a szívünk boldogsága, Hangom   Itt ez a vad, nyüzsg?, modern világ, Odalett a szívünk boldogsága, S most hajónk vitorláit bevonták, És eladva flottánk rakománya.   Azért lett arcom ily korán sápadt, [… Tovább]

A változatosság kedvéért…    

Simona Cratel írása, megjelent — LiterNet.ro / 2010. 03. 27 (fordítás a kiadó engedélyével)*       Fél négykor találkozom Andreával. A líceumból ismerem. Soha sem voltunk túl jóban, és mégis néhány nappal ezelőtt rám telefonált. Éppen a gáztűzhely alatt porszívóztam [… Tovább]

      A víkend vége  (The End of the Weekend)      A kandallófény haldoklón simít Flancos öntöttvas-cowboyt, mely apám Könyveinek d?l, örvényl? lasszót, S testhezálló farmerbe bújt babám, Kinek ujja könyvlapon követ szót; S blúzára ingerl? árnyat vetít. [… Tovább]

  A pasához jön egy arab, Szomorú szemű hallgatag,-  “Pasa beduin a fajtám, És Bab-el-P Manteb a hazám Eladó El-Zorab.   A sátraikból pattanak, Csak, hogy láthassák lovamat Gyeplős táncát, és galoppját! Szemem fényéért nem adnám Sem élve, sem holtan. [… Tovább]

         Rutin hajt, vagy az ihlet         (In my Craft or Sullent Art)          Rutin hajt, vagy az ihlet Magánya – iparkodom. Éj-csönd, csak a Hold tombol, S e szeret?k az ágyban; Ölelve [… Tovább]

Christian Morgenstern ( 1871 – 1914 )     Egy komor szamár így szónokolt az esküv?n, mert újra férje volt:   „ Buta vagyok, te is buta, ez itt a halál kapuja!”   Mégis -mint gyakran- merték remélni: Mindketten vígan [… Tovább]

V.Andrea kérésére   Thuléban a nagy király, egy sírhalomnak rabja, meghalt a szép leány, ?rökül serlegét hagyva.   Szenvedett, hiánya fájt, búját borba temette, hívta vígságban mámorát, serlegét érte emelte.   Mikor halálát várta, szétosztott várost, földeket örökül, akinek szánta, [… Tovább]

illusztráció: John William Waterhouse: Az Alvás, s féltestvére, a Halál     Az aluvó   (The Sleeper)     Június-hó, éjfél-tájék, Titkos Hold alatt megállék. Arany ajkán a félhomály G?zölg, s mint ópium-talány; Lágyan elcsöppen, cseppre csepp, A hegy csönd-ormán túlcsepeg, S lomha dalként alászivárog; Hol völgy alant, s egyéb világok. Sírhalmon bólint rozmaring, S a tavirózsa messzi ring. Málló omladék már a rom, Ködbe d?l, mely mindent befon.. Tetszhalott Léthe – nézd, a tó, Énjét magába fordító, Világért meg nem mozduló. Alszik, mi szép! S sors kényeként: (Tárt ablak esd éji fényt) Meglátom aluvón, Irént! Fényt szomjúzó! Helyén való? Ablakod tárva hagyható? Fák csúcsáról ledér dalok [… Tovább]

Anthony Hecht Pulitzer-díjas amerikai költ? 1923-2004   A fogadalom (The Vow)     Harmadhóra, hirtelen vérfolyás. Örömzenénk, lant-, s dob-vígasságunk Odal?n. A gyarló Isten-képmás Kiloccsant, alaktalan. Sem fiúnk, Sem lányunk. Mégis, vér a véremb?l, Majdnem-gyerek. S párom fakó arcán aznap [… Tovább]

    Nagymosás   (Wash)        Hét napig esett akkor júniusban a vihar, félig kint a tengeren forgolódott, mint egy kutya, amikor helyét keresi a rongysz?nyegen mi voltunk a sz?rében panaszkodó bolhák   a nyolcadik napon, miel?tt felkelhettem [… Tovább]

  Kedvenc nemes lován -sz?re hófehér- a legszebb herceglány ügetett felém.   Az út, ahol a ló táncol kecsesen, mint arany, csillogó, féltett fövenyem.   Te rózsaszín kalap, fel, le döccen?, ó, dobd egy tolladat titkon büszke n?!   és [… Tovább]

Vajon hol tartózkodott Jézus Krisztus kb. 12 éves korától 30 éves koráig? A legesélyesebb tanító-központok Alexandria és az indiai Kashmir. Ám az angol misztikusok szerint a druidák is beszálltak a nevelésébe, valahol a dél-angliai Stonehenge közelében. Erről szól Blake verse. [… Tovább]

illusztráció: Amadeo Modigliani (1884-1920) halotti maszkja, melyet a francia szobrász, Jacques Lipchitz (1891-1973) mintázott meg és öntött bronzba         Modigliani halotti maszkja   Fogg’s Art Museum, Cambridge, Massachusetts   (Modigliani’s Death Mask)          Egy játék-baba [… Tovább]

Anne legkitartóbb és legh?ségesebb Barátainak (is), türelmükért elismeréssel és köszönettel L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült “Anna” és “Váratlan utazás” c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? [… Tovább]

illusztráció: William Collingwood: Nárciszok       A nárciszok   (Daffodils)       Magamban vágtam tájon át Mint felh?, domb-völgyek felett, S aranyló nárciszok hadát Találtam; nyüzsg? ezreket. A fák alatt, s a tó ölén, Szél-táncban bókoltak felém.    Mint [… Tovább]

  Minerva, mikor kedvencét Prometheust, hogy köszöntse, nektárral telt csészécskével az égb?l a földre jött le, benne rejtett boldogsággal hogy a népek tele vággyal éljenek a m?vészetnek, szaladt, mint akit kergetnek, Jupiter ne vegye észre; Megbillent az arany csésze, bel?le [… Tovább]

foto a szerz? privát archívumából           A holtak lelkei   ( Spirits of the Dead)       Lelked majd magára marad Baljós eszméj? hant alatt; És senki, rád sem kandikál, Amíg legf?bb titkod áll.  Kushadj ez egyedüllétben,  Mely nem magány. Végül, akik Lelke ismert életedben Rád lel a halálban megint. S akaratát a sok halott, Kiterjeszti rád; légy nyugodt.  Pikkeljen rád a tiszta éj, S csillag se bámuljon kevély Mennybéli trónjáról, fénnyel, Mint halandóknak szánt reménnyel. Sugártalan, r?t ég-kövek, Fáradt magadnak csak t?njenek Úgy, mintha lob, s láz gyötörne, Rád tapadva mindörökre.  Most, mit gondolsz, el ne ?zzed, El nem múló víziód lett, Többé nem tágít lelkedt?l, Miként harmatcsepp a f?r?l. Szell? fú – az Isten zihál Halkan – s a köd összeáll A dombon; kétes-árnyas egésszé, [… Tovább]

       Toronyban hallja a fül   (Ears in the Turrets Hear)     Toronyban hallja a fül Kezek ajtón döngenek Vártáról látja a szem Az ujjakat a záron Nyissam-e a reteszt, vagy Maradjak veszteg holtig E házban, láthatatlan [… Tovább]

Az 1947-ben született angol Greg Lake a progresszív rock két meghatározó együttesének volt alapító tagja, a King Crimsonnak és az Emerson Lake and Palmer nev? formációnak. Különlegesen szép hangjával, s remek dalaival beírta magát a rocktörténet legfényesebb lapjaira. Ezúttal az [… Tovább]

Here and now   I’m watching the lawn, maybe the lawn. The grass is stirring. It’s maybe wind or shower, or simply that you are, what is stirring the world here and now.     Itt és most   A [… Tovább]

illusztráció: Basch Arnold: Telefonpóznák 1932 Telefonpóznák (Telephone Poles)      Régóta velünk vannak már. Túlélik majd a szilfákat. Fákat vizslató szemeink, mint durva rostán a gabonaszemek, úgy szaladnak rajtuk át. Összemosódnak a kisvárosi utcák mentén, Akár a puszta mitológiába tévedt [… Tovább]

Változni akartam, hogy jobb legyek, lámpással kerestem, hogyan tovább, lennék feny?k fensége, sz?zi virág, s éjjel alhatnék, akár a gyerek.   Eltelnék büszkeséggel, mondanák: ez ?, a világon párom nem akadna. Szépség, a törvényt aki maga szabja, s kutatnák, bennem [… Tovább]

Theodore Roethke amerikai 1908-1963. Német bevándorlók gyermekeként a Michigan Állam-béli Saginaw-ban született, ahol apja, Otto Roethke egy hatalmas növényház és park tulajdonosa volt. A költ? egész gyermekkorát ebben a ââ?¬Å¾Greenhouseââ?¬Â-ban töltötte, s ez korai lírájára nagy hatással volt. Teljes életm?ve [… Tovább]

(Patinoarul — Carmen Muşat-Coman írása, megjelent a „Cum s-a fãcut de-am rãmas fatã bãtrânã” című kötetben, a Cununi de stele kiadó gondozásában — Bukarest, 2009) *     Elértem a nyolcvankét évet. Öreg vagyok, már eleget éltem, és eleget láttam, [… Tovább]

John Updike amerikai író, költ? 1932-2009.     In Extremis  (In Extremis)     Láttam lábujjaim minap, Sok hete rájuk se néztem. Egykori barátaimat, Ha elt?nnek, se észlelem.   Kicsiként mind jól ismertem, Rajtuk számoltam el tízig, S számba véve [… Tovább]

Kisfiú térdel az ágya mellett, Kis kezén pihen csöpp arany feje. Csitt! Csitt! Csak suttogva! Imádkozik most Róbert Gida.   Isten, áldd Mamát. Azt hiszem, így jó tán. Nem volt ma este a fürd?ben mókás? Hideg a hideg, a meleg [… Tovább]

Ó, siess: ott a folyónál, fák között A könnyű-léptű szarvas és hölgye sóhajt Mikor képmásukat lesték víz fölött — Csak te meg én szerettünk, más soha!   A halvány, büszke, ezüstcipellős Libbenő égkirálynőt hallottad, Ha a nap aranyából bújt elő? [… Tovább]

…még egyetemista koromból, amikor a Szabó L?rinc-féle fordítást kimondottan rossznak találtam… 🙂   Hallgass, rejt?zz, s titok legyen,Mit érez és óhajt szíved, Lelked mélyén suhanjon át,S csituljon el a néma vágy,Mint fényes éji csillagok, Csodáld csak ?ket, és ne szólj! [… Tovább]

Néhány napja, január 19-én ünnepelte a világ Poe születésének 201. évfordulóját.     A holló       (The Raven)                                                                       Egyszer, sivár éjfélórán,      Elmerengtem gyengén, mélán      Néhány furcsa könyv kötött le;       Rég feledett fóliáns.      Fejem végül lebólintott,      Majd hirtelen zaj riasztott,      Kopogtatásnak hallatszott      Ajtómon a koppanás.      “Vendégt?l van – így motyogtam –      Ajtómon a koppanás.      Csak az lehet, senki más.”         Ó, de milyen jól emlékszem:      Padlómon a zord december     [… Tovább]

  „Ó, maradj, maradj itt nálam, szeretlek, te kis legény! Minden rejtett óhajtásod én ismerem, én, csak én;   H?s árnyaim homályában akár herceg is lehetsz, víz tükrözi tiszta mélyén fényl? fekete szemed;   Túl a patak csobbanáson, füvek rebben? [… Tovább]

Edward Lear (1812-1888) író és grafikus, leginkább abszurd humoráról, limerickjeiről és képtelen verseiről ismert. Eme limerickje a “The Book of Nonsense” (Képtelenségek könyve) egyik darabja.   Volt egy Öreg Úr egy dombon, Szinte soha sem ült nyugton; Fel-le vitte lába, [… Tovább]

                                  Csillagos ég alatt az ér könnyt?l dúsul, rohan az ár, vágyom félt? pillantásod, vágylak látni téged anyám.   Anyácskám, Te: nézd, a kerted, benne virág, dió, alma, szemeimben te világolsz, ajkam a te hited vallja!   Anyácskám, Te: nekem [… Tovább]

festmény Camile Pissarro   Komor tél után: fényesebb napok tisztább ég feszül berkeim felett. Hallom szívemet, gyorsabban dobog, frissül a lég és szebb a chansonett’.   Nekem ma Párizs rideg, elhagyott, hiszem, az új tavaszt fogadni kész, hogy átöleljen minden [… Tovább]

A képen Sarah Elmira Royster, Poe legnagyobb szerelme, állandó ihlet?je       Lee Annabella    (Annabel Lee)     Jó rég történt, sok-sok hosszú éve már Csuda tenger üde partján, Hogy élt egy lányka – tán névr?l ismert: Az én kis Lee Annabellám; Hogy szeressen, s szeressem – ennek élt csak, Nem vesz?dött másnak gondján. Gyerek voltam, s ? is gyermek Ama tenger csuda partján, De egymást több, mint szerelemmel szerettük – Én és Lee Annabellám. És angyalok irigyelték meg szerelmünk, T?lünk elkívánván. Ez volt oka, hogy akkor régen Honunkat a tenger partján Rossz szél érte, s meglehelte Gyönyör? Lee Annabellám. Jött is úri pereputtya S vitték, t?lem elszakítván, Kriptájába zárták menten E honban, a tenger partján. [… Tovább]

Walter De La Mare angol 1873-1956. Költ?, író, szerkeszt?, publicista. Francia hugenották leszármazottja, Kent grófságban született. Költészete a ráció és az imagináció mezsgyéjén hat, munkássága voltaképpen hidat képez a misztikus-gótikus líra, a kísértet-történetek és a mai fantasy-irodalom között.                                A [… Tovább]

                                     Ezüst                                             (Silver)                                     Halkan, lassúdan jár a hold                               Ma színezüst cipell?t hord.                               A fák közt itt-ott kandikál,                               S csak ezüst gyümölcsöt talál.                               Sugárnyalábját tetten ér,                               Ezüst [… Tovább]

                  A figyelmez?k                                      (The Listeners)                           „Van itt valaki?” A holdsütötte kapun                              Egy utazó zörgetett,                      Lova a néma erd? páfrány-padlatán                              Harapdálta a füvet.                      S egy madár röppent ki a toronyból, épp az    [… Tovább]

Walter De La Mare angol, 1873-1956. Apja a Bank Of England f?tisztvisel?je, anyja, Sophie Browning, a híres költ?, Robert Browning unokahúga.       Megkísértve    (Haunted)     Vackán a nyúl, ahol lakik Nem fél, békében alhatik. Farkas üvölt, hívja [… Tovább]

Carmen Muşat-Coman írása, megjelent a „Cum s-a fãcut de-am rãmas fatã bãtrânã” című kötetben, a Cununi de stele kiadó gondozásában — Bukarest, 2009) *    Az árnyék megnyúlt, majd összezsugorodott a fehérre meszelt falon követve gazdája mozdulatait: kicsit meglendült, mintha [… Tovább]

  Szállong az els? hópihe, ma fagyott. Állok az ablaknál, kérdem, miért vagyok?   Mondd meg nekem Uram, feledtél csupán morzsányit adni az álmokból talán?   Hová t?ntek az évek egymásután? Voltam gyermek, gyertya fénylett a fán.   Szüleim vajon [… Tovább]

Egy klasszikus. Kicsit másként. Paul Verlaine:?szi sanzon(Chanson d’automne)   ?sz vonójaBúját rójaSzívembe,Komor könnyelHosszan önt elKeserve.   Megjött hát azÓra: sápaszt,Kínzatok.Emlékezem,S a múlt bennemFölzokog.   Útra kelek,Vad szél követ,ElragadS himbál, cibálHoltan, akárHolt avart…   Chanson d’automne   Les sanglots longsDes violonsDe [… Tovább]

Lord Alfred Tennyson angol költ? 1809-1892. A viktoriánus irodalom kiemelked? képvisel?je. 1850-ben koszorús költ?vé, poeta laureatusszá nevezte ki Viktória királyn?. Kés?bb a lord rangot is megkapta és tagja lett az angol fels?háznak. Romantikus költészetében a lovagkor szellemisége, idealizált képei jelennek [… Tovább]

     Mi heten     (We Are Seven)    Az ember, míg csak kislegény, Oly könny?, friss er?, A halálról, míg élte fény, Mit is tudhatna ?? Egy lánykára leltem én; Nyolc volt – ? mondotta így – Göndör hajzat virult fején, Rusztikus volt, s szelíd. Erd?-, s földillat lengte át, Különcmód öltözött; Szemében égi tisztaság, Bája leny?gözött. ” Testvéred van-e, mondd nekem; Hanyan vagytok, hanyan? ” ” Hányan is? Összesen heten. ” Szólt, s nézett kíváncsian. ” S a többiek? ” – ” Heten tehát; Kett?nk már elvirult, S Conway földjében vert tanyát, S kett? tengerbe fúlt. E kertben ketten nyugszanak, Egy fiú- s egy lánytestvér, S e temet?ben napra nap Id?zöm anyámmal én.”    ” Kett?tök tehát elmaradt, S kett? vízbe veszett. [… Tovább]

?szinte és nyers vallomás Szólj, harmonika, unva… unva…Muzsikuskéz húz h?vösen.Vedelj velem, te ótvaros szuka!Vedelj velem!   Szétraktad másnak lábad nem egyszer – Kiver a frász!Mit lesel nagy kékfoltos szemeddel,Tán pofra vársz?   Varjakat kergetni, kertemben,Jó báb-képed.Epémig gyötört engem mindenBallépésed.   [… Tovább]

Kép: A vers William Blake saját kézírásában és illusztrációjával. Tigris! Tigris! Éj-erd? Rejtekében felfényl?! Mily kéz vagy szem mért ki rád Ily  iszonytató arányt? Mily messzi mélység vagy ég Csiholta szemed tüzét? Mily vágyakra szárnyalt mersze? Tüzed mily kéz gyújtotta be? Mily ész, s er? keltette Szíved izmát életre? S mikor szíved ütni kélt, Milyen kéz, s mily láb félt? Mily pöröly, s bilincs került? Agyad mily kohón hevült? Milyen üll?n verte rád Félsz halálos terrorát? S hogy csillag-könny a Mennybe Hullt, vajon mosolygott-e Munkáját tekintve ?? S ? volt, a Bárány-Teremt?? Tigris! Tigris! Éj-erd? Rejtekében felfényl?! Mily kéz vagy szem mért ki rád  Ily iszonytató arányt?                                                               William [… Tovább]

Itt van az ?sz, teríts a szívemre takarót,egy fának árnyékát, vagy inkább a saját árnyékod Félek, néha, hogy nem látlak többé énhogy hegyes szárnyakat növesztesza felh?k pereménhogy elrejt?zöl egy idegen szembemit bezár majd egy üröm levél És akkor odamegyek a kövekhezés hallgatok: [… Tovább]

Kellemes karácsonyt kívánok ezzel a gyönyör? verssel minden Héttorony-olvasónak. Hószín? rónaság, a hold patyolat,Fehér szemfed? födi az utakat.Nyírerd? könnyez sz?zfehér alakban.Ki halt meg itt? Ki? Tán csak nem én magam?   1925   СнежнаÃ? Ã?â?¬ÃÂ°ÃÂ²ÃÂ½ÃÂ¸ÃÂ½ÃÂ°, белаÃ? лÃ?Æ?на,Саваном покÃ?â?¬Ã?â?¹Ã?â??а наÃ?Ë?а Ã?Ã?â??оÃ?â?¬ÃÂ¾ÃÂ½ÃÂ°.ÐË? [… Tovább]

átköltés Shakespeare: 75. szonett   Lelkemé vagy, mint lété az étek,Vagy mint földé zápor sóhaja, csöndes.Békémért folyton harcokban élek,Mint szegény, ki kincsért fejére b?nt vesz.Olykor örülök, rád oly büszke vagyok,S rémít az id?: „Kincsed elveszíted!”Legjobb, ha mindig melletted maradok, –Majd: [… Tovább]

Leszja Ukrajinka (1871-1913) az ukrán klasszikus irodalom legnagyobb n?i költ?je. 1881-ben halálos betegséget kapott, csonttuberkulózist. Ett?l kezdve líráját a halálközeliség, a reménytelenség-remény ellentéte hatotta át. Legismertebbek tájleíró, ill. szerelmes versei.   El innen, merengés, ?szi felleg!Ébred? tavasz napja van ma!Vagy [… Tovább]

B?vüljön fordításommal is a változatok száma           A bércre csend terül puhán, lomb-s?r?nben elül sejted csupán a fuvallat; Madárdaltól nem zeng az erd?. Várd az éjt, elj? nyugalmat ad.                                   [… Tovább]

Omar Khayam perzsa költ? rubáiyát- jainak els?sorban angol fordításai ismertek. Én egy francia könyvtárban a régiségek között találtam egy franciára fordítást.A fordító szerint ez az igazi és eredeti szöveg, de nem versformában közli. El?ször e szerint fordítottam és most utólag [… Tovább]

Egy kis meglepetés az orosz líra szerelmeseinek. Anna Ahmatova: Élek, akár órában a kakukk…   Élek, akár órában a kakukk,Nem érint, vadonban másnak mi jut.Fölhúznak – kakukkolok.Tudod, efféle sorsotLegnagyobbEllenemnek se kívánok.   (1911. március 7.)   Анна АÃ?â?¦ÃÂ¼ÃÂ°Ã?â??ова: Я живÃ?Æ?, [… Tovább]

szabad átköltés Fáradt lettem, halál, várlak zokogva,Szegény az érdem, koldusnak született,És méltatlan fejekre száll a pompa,És a hit útján hitetlen mennek,És nem érték az igaz becsület,És bitang b?nöst szolgál a sz?z erény,És bénaság gy?z az er? felett,És tökéletest ront a [… Tovább]

                    A csend hegytet?ket                 Ölel,                 Lombok közt ébred                 Gyenge nesz:                 Sóhajtva megállt a szél.                 A madár-karének elnémul az erd?n.                 Várod? Nem? – Eljön                 Érted is az éj.     Wanderers Nachtlied [… Tovább]

John Milton 1608-1674 a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja, f?m?ve az Elveszett Paradicsom cím? eposz. Nagy hatást gyakorolt a 18. és 19. század els? felének angol költészetére. 1651 telén egy betegség következtében teljesen megvakul, de az írást nem hagyja abba. [… Tovább]

szabad átköltés (Shall I compare thee to a summer’s day…)   Egy nyári napnak lennél méltó mása?Szelídebb vagy, ajkad sem oly tüzes:A május bimbóit vad vihar várja,S a nyári pompa semmiségbe vesz.Az égbolt szeme olykor lángra lobban,Arany színe máskor homályba [… Tovább]