Fordítás

Írta Ion Luca Caragiale Megjelent 1907-ben Caragiale román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.*   Úgy mondják, hogy úgy jó százegynehány évvel ezelőtt Dardarot, a pokol császára [… Tovább]

saját fotó   Egy dal… E dal utolsó hír legyen, többé nem hívlak kedvesem; Egyszer még lásd,- azt akarom- mennyire mély a fájdalom. Egy dal, talán ezt még szabad, csak átölel, csak simogat. Szelíd szavak, s az is lehet, elérik [… Tovább]

saját fotó       Jöjj, nézd az érkez? tavaszt…. Jöjj, nézd az érkez? tavaszt, s a tengernyi csodát. Városon épp, hogy átrohan, erd?ben ver tanyát. Messzire hátrál a hideg, utcákon át, suhan, megadva magát szeliden, elillan nyomtalan.     [… Tovább]

(Bengáli mese Carmen Mușat-Coman tollából, megjelent a POLIROM kiadó gondozásában – 2008-ban) *   Volt egyszer egy szegény ember, Mánozs nevezetű. Olyan szegény volt, hogy az sem volt, amire igyon. Ennél is nagyobb volt azonban a gondja: meg akart nősülni. [… Tovább]

nem saját fotó   Fordította. Koosán Ildikó Semmi baj   Semmi baj, a Szerelmemr?l tudhat nyíltan a világ, szépségét dicsérem, lényét képzeletem járja át. Rózsaerd? árnyékában piheg, megejt a varázs, telve rejtett rejtelemmel, izzik titkon a parázs. Szikra pattan, gyanús [… Tovább]

saját fotó     Éjszakámról…         Elcsendesül az éj, kandallóban lassan kialvó parázs b?völ, pamlagom sarkából merengve nézem, míg álmom pillangó-röpt? fátylát pillámra hullni érzem, szobámban kialszik a fény, befon a  puha varázs.   Akkor jössz felém [… Tovább]

saját fotó Románc zene nélkül / Az estén, mikor eljössz hozzám/ Az estén, mikor eljössz hozzám – mert eljön az az este – három ezüst gyertyatartóban gyújtok lángot, kedved keresve, verset olvasok a szeret?kr?l, s mintha közöttük volnál Siracuzán, Kithérán, [… Tovább]

nem saját fotó       Fordította Koosán Ildikó   K é s ? visszhang A kékl? égbolt messze már, hiába álmodoztam én, rég volt tavasz, elmúlt a nyár, Te nem jöttél! Vártalak nyári éjeken, hárslomblugasom rejtekén, ?szbe hervadó réteken, [… Tovább]

(Bengáli mese Amita Bhose tollából, megjelent a POLIROM kiadó gondozásában – 2008-ban) *     Éldegélt a Gangesz partján egy bölcs remete. Vesszőből font és pálmalevelekkel borított kunyhóban lakott. Gyümölcsökkel táplálkozott, amit a fák adtak. Egész álló nap egy dús [… Tovább]

saját fotó fordította Koosán Ildikó   Szépséges parancsolómnak       Szépség, nem lehet józanon kibírni veled, ez borzalom. Szólnék, te nem szólsz, értesz? soha, sóhajtok, dalolsz, te mostoha. Maradnék, elmégy, fényre ború, sírok, nevetgélsz, ez szomorú. Téved az ember [… Tovább]

Fordította Koosán Ildikó                 Szív korona tükör                                                                 A                 [… Tovább]

Régóta egyik kedvenc költ?m.       -Mért hajladozol erd?m, miért, es? nem áztat, vihar nem borzol, ágaiddal a földet karolva? -Mért nem ringhatok én köddé karodba’, ha id?m múlik, szólít az óra! Fogynak a napok, tárulkozik az éjjel, lombom [… Tovább]

Forditotta: Koosán Ildikó     Csillagok Fényeim csupán, csillagok, az enyém, mind érted ragyog! Mégis miféle csillagok? Lásd, épp a könnyeim azok szememb?l szállnak el messze, felaggatom az egekre, ahogy megül friss hajnalon harmatcsepp a virágokon!… Hullattam bel?lük sokat sanyarú [… Tovább]

saját fotó   V á l t á s Kortyolt a virradatból mohón és mind kimúlt az éjsötét madárhad, végs?t sóhajt a hold. A hajnalpír flamingók lásd, fényt raknak halomra, ég selyméb?l a szárnyuk, s szell?, aranyba fonva.     [… Tovább]

saját fotó   Száz árbócos Indul száz árbócos éppen,     védett parttól elszakadva, vajon hány marad majd épen     hullámtáncban, szélviharba’? Hát a vándorló madárhad,     földkörüli küldetéssel, mennyi pusztul tengerekbe,     hullámsírba sarki széllel? És kit hajt a vakszerencse [… Tovább]

saját fotó Hátha…       B ú c s ú Letörtem egy szál hangarózsát, legyen tiéd, az ?sz halott, nem jöhetsz többé, én sem hozzád, ?szid?-illat, hangarózsák, még visszavárlak jól tudod.     L’ a d i e u [… Tovább]

Egy omnibusz át a hídon, Mint sárga lepke, úgy kúszott; S egy gyalogos itt, meg amott, Nyugtalan szúnyogként oson.   Egy omnibusz át a hídon, Mint sárga lepke, úgy kúszott;S egy gyalogos itt, meg amott, Nyugtalan szúnyogként oson.   Sok [… Tovább]

  The Third   The most imperishable of the three of us, your icon eternally shining, your dune eternally crumbling, the most suffering is me EREDETI MAGYAR VERS:   A harmadik   Hármunk köz?l legmaradandóbb, örökké fényl? ikonod, örökké omló [… Tovább]

Halántékomon ?szül a homályba veszett fiatalember hajkoronája. Szemem lángja már alig lobog. Szám már nem követel csókokat. Ha szeretsz még, hát ne szerelemmel tedd: önnön magammal csalnál meg.     EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:   Já sobre a fronte   Já [… Tovább]

The desert is yawning. With his thousand evil, sleepy eyes, The sandocean is mockingly blinking. The desert is yawning. With his thousand evil, sleepy eyes, The sandocean is mockingly blinking. I’m standing in the middle of dustwaves, Both of my [… Tovább]

Az egyik szék lesz Dél-Amerika,     Másik: hajó a tenger vizén, Harmadik: nagy oroszlán ketrece,     S a negyedik az enyém.   Az els? szék Ha az Amazonon megyek, Éjjel puskámmal tüzelek   S hívom h? bandámat. Indiánok hárman, ketten [… Tovább]

Anne régi és új Olvasóinak, szeretettel L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült “Anna” és “Váratlan utazás” c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? békebeli, idilli világát szeretném [… Tovább]

– merész kísérlet, de talán nem tilos… – In Parentheses   Father, you have died. Mother, you are dead. Teach me to die, too, as once I learnt to speak and walk. (From you, I believe).       EREDETI [… Tovább]

– további ferdítés –   On the coast   The sea lies out on the seashore, my beloved rests at the world’s end, like a remote sun, flares my heart, we all belong to its shadow. EREDETI MAGYAR VERS:   [… Tovább]

  Félénk, félénk, Félénk szerelmem T?z fényét?l távolabb Vonul merengve.   Behozza és lerakja Sorban mind az edényt. Egy tengeri szigetre Vele elmennék.   Behozza a gyertyákat, És fényes a terem, Félénk az ajtón S ha homály kereng.   Félénk, [… Tovább]

saját fotó Irina Kowacs: Lumina Fény A halál sötétje itt, e földtekén… Míg kezeimet kulcsolom, ima fakad az ajkamon, addig világít, vezérl?m, csillagom.   Lumina Intuneric de moarte e pe pamant… Pana cand mainile mele vor fi unite, si buzele [… Tovább]

Irina Kowacs : Si am chemat rugina…. És segítségül hivtam a rozsdát…     csupán a szegeknek, kihullni,   -amit a rozzant kereszt tart-   Kitárt karjaiddal, vérz? tenyerekkel   újra átölelsz majd…         Si am chemat [… Tovább]

A víz zokog a kulacsban, amint számhoz emelem. „Micsoda friss hang ez”, szól oda nekem, aki nem iszik. Elmosolyodom. A hang pusztán zokogás. Miközben iszom a vizet, a torkom süket marad.       EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:      A [… Tovább]

(Simona Cratel írása – megjelent: LiterNet.ro / 29. 11. 2008) *       A pizzához paradicsomszósz, a csorba leveshez zeller, a rántott sajthoz liszt kell. Ilyen szomorú megállapításokkal kezdem a napomat. Tehetetlennek érzem magam a halom mosatlan edény láttán, [… Tovább]

spanyol anekdota   Egy király úgy gondolta, megajándékozza kegyeltjét: egy könyvet küld neki, aminek a lapjai bankjegyek.   A kegyenc levélben megköszönte neki, és ezt írta:  – Ez a könyv olyan érdekes, hogy meg szeretném kapni a második kötetet.   [… Tovább]

  Királyút a fénykapu mögött,   ahol azel?tt ellenjel számolt le az oroszlánjellel,   égitest, felfordított, ingoványba merült,   te, sebek mélyét feltáró szempilláddal.      Der Königsweg hinter der Scheintür,   das vom Gegen- Zeichen umtodete Löwenzeichen davor,   [… Tovább]

– A “The Waste Land” c. klasszikus vers újrafordítása – I. A holtak temetése Április a kegyetlen hónap, Orgonát sarjaszt a halott földb?l, egybeolvaszt Emléket és vágyat, és unott gyökereket Ajz fel tavaszi es?jével. Melegen megóvott minket a tél, Elfedte [… Tovább]

Hajnal halvány tócsáiból ittak az éj madarai míg halk sóhajával a hold holttá nem mem dermesztette mind. S ím a rózsaszín flamingók, már fényben rakják fészküket, a kék selyemhorizontból s szélb?l otthont építenek. Eredeti francia szöveg: Echanges Dans la flaque [… Tovább]

      a nők nem tudják hogyan kell szeretni mondta te viszont értesz hozzá a nők csak rá akarnak akaszkodni valakire mint a pióca én csak tudom, mert nő vagyok   hahaha, nevettem   azért ne bánkódj, hogy kapcsolatod [… Tovább]

    Nem számít, hogy bal, vagy jobboldaladon fekszel-e, dinnyét szelsz, vagy egy pohárban vizet hagysz fényleni. Éjjel nélküled a gyertya szépsége is éppoly érdektelen, mint a körötte vibráló levegő.   Délután egy páva – egy árnyas virágcsokor – telepedett [… Tovább]

Mivel sosem szerettél, kedvesem, azt gondolod, nem is fogsz sosem már? Míg él az ember, t?nt reményeken töpreng, s ennyi az utolsó mentsvár. S mert életem szép lassan tovaszáll, nekem nem hoz új virágot a nyár? Nem nyílik nekem már [… Tovább]

Hardcastle Crags-ben, abban a visszhangos múzeumban, Ahol avarhumuszt ásott maroknyi kertje számára, És megtanított téged járni, ott mások verseket írnak.   Mutató- és hüvelykujj között hentereg a t?. Érezd a lüktetést, érezd, hogyan hozták mozgásba A varrógépet. És Billy Holt [… Tovább]

A “The Waste Land” c. klasszikus vers els? passzusának újrafordítása   I.                   A holtak temetése   Április a kegyetlen hónap Akácot sarjaszt a halott földb?l, egybeolvaszt Emléket és vágyat, és unott gyökereket Ajz fel tavaszi es?jével. Melegen megóvott minket a [… Tovább]

Simona Cratel írása /megjelent: LiterNet.ro (30.08.2008), eredeti címe: Trenul de Viena /     Hallgatom a rádióban az időjárás jelentést. Bár már egy hete havazik, változás nem várható. Nézem a térdemre helyezett noteszbe írt fegyelmezett és jól olvasható betűimet. Egyszerre [… Tovább]

Az állat nem fél s nem remél, ha pusztulnia kell. Az emberben, ha itt a vég: remény és félelem. Számtalanszor meghal, s újra feléled, küzd a vén Kaszással, ennyi az élet. Már ismeri minden apró gesztusát, hisz maga az ember [… Tovább]

És nem lesz soha többé úr a Halál: kik elporladtak, mind eggyé válnak majd, eggyé az ?szi széllel és a holddal, a csillagok között szabadon szállva, letisztult, csupasz koponyával s csonttal, tiszta elmével, megtébolyodottan merülnek a mélybe, s felbuknak újra, [… Tovább]

Valahol Valahol távol innen kell lennie valakinek, ki hallja szavam, egy szívnek, aki csak rám vár, Istenem, s nem hagy majd el soha! Valahol távol, tán túl a tengeren, túl holdon s mélysötét éjszakán, hová már nem láthat el emberi [… Tovább]

A kinti létben béke vár, ÁÃ???lombéke mindenképpen, ÁÃ???rnyékvilág mély csendjében, Mély csendben, hol az árny megáll.   La Fuite de la Lune   A kinti létben béke vár,Álombéke mindenképpen,Árnyékvilág mély csendjében,Mély csendben, hol az árny megáll.   Halld a sírást: [… Tovább]

Mert megosztjuk bánatunk és örömünk, És enyém minden drága gondolatod; Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk, Hiszââ?¬â?¢ tudjuk: álmaink igaz jóslatok,       Mert megosztjuk bánatunk és örömünk, És enyém minden drága gondolatod;Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk, Hisz’ [… Tovább]

Facsillag Kék facsillag,apró rombuszokból tákolta össze malegfiatalabb kezünk. A szó, amíg sót nyersz az éjszakából, a pillantásújra a széljelet kutatja: – Egy csillag, helyezd, helyezdel a csillagot az éjszakában. (- Az én éjszakámban,az enyémben.)     EREDETI NÉMET SZÖVEG:   [… Tovább]

  Szakítsd ki magad az álmok forgatagából, cip?d csomagold, áfonya-szemeiddel jöjj és kötözz meg jól.   EREDETI NÉMET SZÖVEG:   Zerr dir Zerr dir den Traum vom Stapel pack deinen Schuh rein, Rauschelbeeräugige, komm, schnür zu.

Tisztán fúj a nyugati szél Az Égei tengeren át, S a titkos márványlépcs?nél Gályám várakozik Terád.     Tisztán fúj a nyugati szélAz Égei tengeren át, S a titkos márványlépcs?nélGályám várakozik Terád. Nézd bíborszín vitorlámat, Szunnyad a várban az ?rszem, [… Tovább]

spanyol anekdota   Egy este a francia király, XIV. Lajos ünnepséget rendezett a palotájában. Az ünnepség alatt megkérdezte egyik udvaroncától:    – Tud Ön spanyolul?    – Nem, uram – felelte az udvaronc -, de megtanulok, és négy hónapon belül [… Tovább]

spanyol történet   Reggel belép egy aragóniai férfi egy Párizs központjában lév? boltba, ahol egy feliraton az áll: „Beszélünk spanyolul.” – Jó napot, hölgyem. – Jó napot, uram. Mit óhajt? – Nagyon örvendek, hogy megismerhetem. Hogy van? – Köszönöm, nagyon [… Tovább]

                                      Szelíd szikla. Malomk?-szilánk – lelket fel?rl? homokszem. Világ-gerinc-teteje szél És es?, és es?.   Mennyország – egy k?fejt? arca. Kovácsoltréz tölgylevelek, olyanok, mint Cranachban. Sav-zöldítette f?szálak.   Szél. Hideg. Alátámasztandó, Örök súly. És es?.   Egy nép, amelyet [… Tovább]

Simona Cratel írása, megjelent Felix címen a LiterNet.ro 2008. 08. 02 oldalán *    Hangos üvöltözés hallatszott a szomszéd lakásból. Nem is tudom, vajon ez csak a mindennapi, megszokott üvöltés, amivel együtt kell élnünk, vagy valami különleges dologról van szó, [… Tovább]

– Vas István fordítása után persze pofátlanság a kísérlet – Leszakítván egy szál virágot, az ?sz meghalt – füledbe suttogom. arcod e létben már nem látom, – id?szagot ontó virágok – ám mindig várok rád, jól tudod.     EREDETI [… Tovább]

E világ olvashatatlansága – minden kett?s.   Az er?s órák krákogva ismerik el a hasadás-id? igazát.   Te, ott legmélyebb mélységed fogságában, most kiürülsz magadból, örökre.       NÉMET SZÖVEG:   Unlesbarkeit Unlesbarkeit dieserWelt. Alles doppelt.   Die starken [… Tovább]

Az ehadarandó világ, amely vendégül látott, falról leverejtékezett név, odalentr?l seb nyaldossa.    EREDETI NÉMET SZÖVEG: Die nachzustotternde Welt   Die nachzustostternde Welt bei der ich zu Gast gewesen sein werde, ein Name, herabgeschwitzt von der Mauer, an der eine [… Tovább]

Szív-id?, akiket megálmodtak, azoknak most éjfélre jár.   Volt, ami beleszólt a csendbe, volt, ami néma maradt, volt ami csupán folytatta útját. A szám?zöttek és elveszettek végre hazatértek.   Ti, dómok.   Ti, láthatatlan dómok, ti, fül-nem-hallotta folyók, ti, órák, ott, mélyen mibennünk.   [… Tovább]

Gabriel Lobo Lasso de la Vega (1555-1615) kasztíliai költ?, színm?író és a spanyol aranykor történetírója     Az ?sz… A fák megint aranyban állnak.      A nap gyengébb, a nappalok kurtábbak.       Csupa levél a park minden ösvénye, szök?kút s a halastó [… Tovább]

spanyol elbeszélés   Egy éjjel er?sen kopogtak egy fogadó ajtaján. – Ki kopog? – kérdezte a fogadós. – Nyissa ki az ajtót, legyen szíves – felelték. – Nagyon hideg az éjszaka. – De ki az? – kérdezte a fogadós. – [… Tovább]

Federico García Lorca ( Fuente Vaqueros, 1898. június 5.- Víznar, 1936. augusztus 18. ) Federico García Lorca: BÚCSÚ Amikor meghalok hagyjátok nyitva a balkont. A gyerek narancsot majszol. (A balkonomról látom.) A kaszás learatja a búzát. (A balkonomról érzem.) Amikor [… Tovább]

Az Öt év múlva című drámájából Federico García Lorca: Az idő legendája Az álom az idő felett Mint vitorlás lebeg. Bimbót nyitni senki sem tud Az álom szívében. Halld a hajnal dalát, halld a hajnal dalát! Ébreszti az égen jéghegyek [… Tovább]

  Kezed árny-vaddisznóormányán átvezet? utak.   A négyujj-barázdából kikotrom magamnak a k?vé dermedt imádságot.     Wege im Schatten-Gebräch Wege im Schatten-Gebräch deiner Hand.   Aus der Vier-Finger-Furche wühl ich mir den versteinerten Segen.       Fordítói megjegyzés: a" [… Tovább]

Anne összes jelenlegi és jövend? barátjának, szeretettel   L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült "Anna" és "Váratlan utazás" c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? békebeli, idilli [… Tovább]

Ami minket egymáshoz csapott, most szétesik.   Nap-távolságban világ-k? zeng.    Eredeti német szöveg: Was uns Was unszusammenwarf,schrickt auseinander, ein Weltstein, sonnenfern,summt.

(Simona Cratel írása, megjelent: LiterNet.ro oldalán – 2008. 08. 09.-án)*         Újabb megálló következett.  Egy bakancsos lány értelmetlen sietséggel végigtrappol a széksorok között. A padló csak úgy dübörög. Egy férfi trombitálva fújja az orrát néhány sorral előbbre. [… Tovább]

Hardcastle Crags-ben, abban a visszhangos múzeumban, Ahol avarhumuszt ásott maroknyi kertje számára És megtanított téged járni, ott mások verseket írnak.   Mutató- és hüvelykujj között hentereg a t?. Érezd a lüktetést, érezd, hogyan hozták mozgásba A varrógépet.                                                     És Billy [… Tovább]

–         a dombok Öregembere, amint ázott padján Kinyúl a leveg?be – Hadd szivárogjanak emlékei.   Már nem szólítja többé a nappalt, Nem kiált Stoodly felé, megfanyarodott a szemközti hegygegincen. Stoodley pedig hátát A múzeum-csend felé fordította.   Nem vesz tudomást [… Tovább]

  Egyedül vagyok, a hamu-virágokat elemi feketeséggel teli vázába rakom. N?vérem szája, kimondasz egy szót, amely az ablak el?tt tovább él, és amit megálmondtam, zajtalanul felkúszik rám, a magasban.   Távoli óra virágai közt állok, félreteszek egy kis feny?gyantát egy [… Tovább]

– a költ? egyik legismertebb verse – Lator László, Faludy György és Schein Gábor kiváló fordításai után talán merészség újrafordítani…   Pirkadat fekete tejét isszuk este isszuk délben és reggel isszuk éjszaka csak isszuk és isszuk sírgödröt ásunk a leveg?ben, [… Tovább]

spanyol történet   Egy ember épített egy házat. A ház szép, de kicsi. Az ember meghívja a barátait.    Megérkeznek a barátok. Mindegyikük mond valami rosszat a házról.    – Az ajtó túlságosan keskeny.    – Nincs elég ablak.   – [… Tovább]

Most, ó most e barna vidéken, Hol édes szerelmünk zenélt, Vándorolunk, kéz a kézben       Most, ó most e barna vidéken, Hol édes szerelmünk zenélt, Vándorolunk, kéz a kézben, S a régi id?k kedvéért Nem siratjuk szerelmünket, Hisz [… Tovább]

Pádraig H. Pearse, ír költ?, író és hazafi. Az 1916-os felkelésben való részvételéért kivégzik az angolok. W.B. Yeats több versében is megemlíti, utal rá. Alább egy rövid színdarabot olvashattok t?le.   Zöld gyep a kolostor el?tt. Felhallatszik a szerzetesek kántálása. [… Tovább]

Különös fantom nehezedik rám az éj gy?rött leped?i alatt semmivé foszlatva szét álmomat, s ébren a szemem már semmit sem lát.   Ám egy rég elfeledett borzalom, mi még mindig áthatja életem trónjáról leszáll hozzám hirtelen s meg nem bocsát, [… Tovább]

– Paul Celan (1920-1970), német anyanyelv? zsidó költ?, eredeti nevén Paul Antschel, a II. világháború utáni id?szak egyik legjelent?sebb európai költ?je, verseinek gyakori témája a Holokauszt –   Penészes zöld a felejtés háza. Minden tántorgó kapu el?tt lefejezett heged?söd kéklik. [… Tovább]

Fonál-napok a szürkésfekete pusztaság felett: egy fa- magas gondolat, amint fény-dallamba csap: vannak még dallamok az emberen túl is.       Fadensonnen   Fadensonnen über der grauschwarzen Ödnis. Ein baum- hoher Gedanke greift sich den Lichtton: es sind noch [… Tovább]

                   Színpadul szolgálnak A menny el?adásaihoz. A közönséget az alkalom szüli.   Hatalmas Királyok és Királyn?k sakkvilága Kering pompás fenségben, Ruhájuk hullámzása alatt T?zeg-gomb remeg.   Nap-bohócruhás bolondok hánynak bukfencet, Kacagás – premier plánban hal el Kövek tövénél, f?szálak hegyén.   [… Tovább]

kép: Megan Follows (Anne szerepében) a Kevin Sullivan-rendezte filmben   L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült "Anna" és "Váratlan utazás" c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? [… Tovább]

Egy kincseskamrában nagyon nehéz meglelni, melyik az igazi gyémánt…   Koronák, nemes bíbor, aranytrónok, Ónix és szárder, csillogó fejékek, Csiszolt lápisz, vörös cirkon – oly szépek, Hogy arról még Babilon sem álmodott. Legyen egy ár, amiért eladjátok, Mint ezüstért a [… Tovább]

spanyol elbeszélés      Egy mórnak volt egy szép fekete lova.   Egyik éjszaka, amikor a mór aludt, jött egy ember és ellopta a lovát.   Másnap reggel a mór felkelt és elkezdte égen-földön keresni az állatot. Szomorúan érkezett egy [… Tovább]

Testet gyászol az, ki megöl egy lelket, S ki él?ket gyilkol, holtakat sirat.     Mikor meghalok, ne hagyd, hogy a könnyek Összemocskolják szomorú síromat, Hogy meg?szülj végleg a sorsom miatt, S hogy sírboltom a félelem töltse meg: Sírkövemen megjelenik [… Tovább]

A felh?n Napsugarak ragyognak, ÁÃ???gy ragyogsz te is, s hogy ne sebezzen Az örök éj, szemem el kell fednem, És felh?idr?l kell, hogy daloljak,   A felh?n Napsugarak ragyognak, Így ragyogsz te is, s hogy ne sebezzen Az örök éj, [… Tovább]

Azért a régi dallamért eldobok Minden Rossinit, Mozartot vagy Webert, Csak egy dal, sóvár, sötét és megkopott, De titka az enyém – nekem vezényelt.   Mennyiszer szólt már, s valahányszor csendült Lelkem kétszáz évet fiatalodott. A zöld buckákon aranyozott csend [… Tovább]

  / Rainer Maria Rilke /     Ó, mint rohan testemben a szilaj vér  célba ér, s ragyog, hogy  megismertelek; ím, most büszkén járok, vállam sem alél, tudom ma vársz; hát ki vagy te, kérdelek?    Látod: minden mi [… Tovább]

Giovan Battista (Giambattista ) Marino / 1569-1625 / Nápolyban élő és alkotó olasz költő, – az itáliai Barokk reprezentánsa.*       Occhi, s’è ver ch’uom saggio le chiare luci pote signoreggiar dele celesti rote, a me perché non lice [… Tovább]

Antonio Machado (1875-1939) spanyol költ?   A téren van egy torony,            a tornyon egy erkély,              az erkélyen van egy hölgy,        nála virág, fehér.                      Arra járt egy lovag,                  — Ki tudja, hogy miért!            magával vitte a teret                             toronnyal, erkéllyel,                  erkéllyel a [… Tovább]

hagyományos spanyol dal szövegének fordítása        Kis fehér lovacska, vigyél innen engem; vigyél a földemre ahol én születtem.      Van nekem, van nekem, neked semmid olyan; van három bárányom egy kicsi kunyhóban.      Az egyik tejet [… Tovább]

E. H. Shepard illusztrációja   Ern? elefánt volt, jókora, nagy fickó,    Leó oroszlán farka hat láb hosszú volt, György kecske szakálla sárga színbe hajló,             Végül Jakab, a kis csiga araszolt.   Leónak nagy, er?s ketrec volt otthona,    [… Tovább]

asztúriai (spanyol) dal fordítása   A napok már rövidek, hosszúk az éjek; A földek fehérlenek a hóesésben. Csillagocska, te ragyogsz reggel, délel?tt, vezeted a kis pásztort fenn a hegytet?n. A napok már rövidek, hosszúk az éjek; Csendesek, szomorúak már a [… Tovább]

Rövid részlet a drámából     INKVIZÍTOR: [elveszi az írást Cauchon-tól]: Ezennel megszabadulsz a kiközösítés veszélyét?l, ami fenyegetett. [Ledobja a papírt az asztalra].   JOHANNA: Köszönöm.   INKVIZÍTOR: De amiért igen merészen vétkeztél Isten és a Szent Egyház ellen, és [… Tovább]

kép: Megan Follows (Anne szerepében) a Kevin Sullivan-rendezte filmben    L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült "Anna" és "Váratlan utazás" c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? [… Tovább]

Federico García Lorca (1898-1936) spanyol költ?.   Ha meghalok, hagyjátok nyitva a balkonom.     A fiú narancsot eszik.     (A balkonomról látom.) Az arató búzát kaszál ott.     (A balkonról sajnálom.)     Ha meghalok,     hagyjátok nyitva a balkonom.   [… Tovább]

Felkelt a szél meg a tenger, És egy hullám is felkelt,   Felkelt a szél meg a tenger, És egy hullám is felkelt, Szomorú évfordulón Egy gyászos dalt énekelt.   Egy öregemberr?l dalolt, Kinek szívét gyász ölte meg, És lelke [… Tovább]

  Halvány arc, ?sz haj, lágy kéz,                         Volt egy barátom, oly szép                                          Álmomban a holt remény                                                                                         Végül szerelemmé ért:                                      ?szívembe pillantott                                                   Látta ott arcod képét;    Sírt, zokogva elhagyott.                                                                            az eredeti vers angolul: THE LOVER MOURNS [… Tovább]

az illusztráció Kádai: Tóparti kunyhó c. m?ve   Indulok és megyek most, Innsifree-be megyek, Kis kunyhót építek ott, agyagból, sövénnyel: Kilenc sor babom lesz ott, és kaptár a méheknek, Egymagam a zümmög? réten.   És békét lelek ott, mert a [… Tovább]

És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad,     És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, [… Tovább]

Carmen Muşat Coman írása (megjelent saját honlapján 2008.03.18)*      A szomszédom elhunyt. Ahogy nagymamám mondaná, itt kering a halál a közelben, mert meghalt a múlt évben, a lépcsőfordulóban, ahol lakunk egy másik szomszéd is. Ez a második szívinfarktust kapott, [… Tovább]

Lassan finom alkony hull A világra, s elhalkul Lágyan minden éneke, Csend borítja be s béke Lassan finom alkony hull  A világra, s elhalkul Lágyan minden éneke, Csend borítja be s béke A szende földet, nincsen Bú, csak öröm, s [… Tovább]

A víz fehér hulláma, A fán arany levelek, Akár Mananan leánya A tengerb?l feljöttek.     A víz fehér hulláma, A fán arany levelek, Akár Mananan leánya A tengerb?l feljöttek.   A zöld hajtás és a virág, A haboknak gyümölcse, [… Tovább]

vé a halál irgalma, Jósága megment, hogyha bír, Szíve tág, mint ég sóhaja, S mély, mint a sír.     Övé a halál irgalma, Jósága megment, hogyha bír, Szíve tág, mint ég sóhaja, S mély, mint a sír.   Ájultan [… Tovább]

A. K. Ramanujan angol fordításából   A kedvesem, ki borzasztóan hazug éjjel mellém feküdt álmomban mely hazudott.   Felébredtem, csalódva, ágyam öleltem s hittem, kedvesem az.   Borzasztó. Elszáradok a magánytól, mint egy tavirózsa, mit bogár emészt.     az [… Tovább]

A falon oleander n?, R?tre festi a hajnalfény, Bár az éj árnya Firenzén Nyugszik még, mint egy szemfed?.     Leander piros árnya n?, Falra festi a hajnalfény, Bár éj homálya Firenzén Nyugszik még, mint egy szemfed?.   A dombon [… Tovább]

Harminc ezüst: hat minden sebért: a kezeiden, a lábaidon és az oldaladon.     Egész nap árulni Téged – Ezt vágytam -, s mentem piacra, Becserélni száz aranyra, S lám! Nem fizették meg.   A harminc ezüst sírva kért, Hogy [… Tovább]