Gyereksarok

        Az én kutyám a kis Berci,         Szeretem, mert nagyon pici,         Kedveli a jó kaját,         Imádja a pancsolást.

A téli fagy nem túl jó, Befed minden házikót, A kocsiról is lehet Leszedni a havat, Te is könnyen megfázhatsz. Jobb lesz most, ha mindenki vigyáz, mert kezd?dik a hóvilág.

Messze száll a pillangó, Száll egészen a rétre, Találkozik a barátaival, Kik várják már a játékra. A pillangó, ha elbújik a virágra, Nem találják meg soha, A pillangó nagyon jó, Ha bújócskáról van szó.

     Rianó jégen a szél farsangot játszik, Fűzfaágakon barka ébredez,   Cinkék tépik a rét rongyos gubáját, Ház ereszéről tél könnye pereg.   Fenyők homlokára arany koszorút fon Napsugarakból a felhőtlen ég,   Messzi tájakról árva otthonába Dalnokok serege [… Tovább]

  Fehér a hó, fehér a só, havat szitál egy sószóró, összekutyult mák a sár, csupa kosz a csizmád már.   Fehér a hó, fehér a só, fenn potyogó, lenn tocsogó, locspocs, lucsok, pocsék szutyok, a sok jármű mind maszatos.

     Egy szép tavaszi napon szomorúan üldögéltem a szobámban. Ki-kinéztem az ablakon, s a tájat szemléltem. Szeretem én a telet, s a havat nagyon, de valahogy hiányzott már a természet ébredése is.     Nagymamám látván, hogy tétlenül ücsörgök, megkért, hogy [… Tovább]

         Volt egyszer egy kis kakas,          Abból lett egy nagy kakas,          Elkergették ?t a háztól,          Megszabadult a levágástól.

         Az én cicám lusta cica,          Állandóan tejet nyalna,          Dorombol is eleget,          Fogja is az egeret.            Ha megfogja, nem engedi,          Szegény egér, jaj lesz neki,          Cin-cin, cin-cin, egérke,          Macska koma ebédje.

Els?sorban ajánlom minden diáknak, de nem csak, s nem utolsó sorban saját magamnak.      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy néma szabó. Jánosnak hívták, s a falu szélén lakott egy faházban. Reggelt?l estig dolgozott, de meg is volt [… Tovább]

  Fáradt fejét álomra hajtsa Kati, édesanyja félt?n óvja esti dalban. Gomb szemével kedvesen nézi a maci, mint rejti el kis barátját puha paplan.   S ha a lámpafény gyertyalángként lobban, színes álomruhákat sz? reá az éj. Valahol távol, egy [… Tovább]

Nyikkan, nyikorog, Zökken, imbolyog KENETLEN VERSECSKE     Kelemen          szekere Kenetlen           kereke Nyikkan,           nyikorog, Zökken,            imbolyog. Két ló           istrángban Húzza           zihálva… A bakon            Kelemen Pipázva             elmereng.  

Tónak partján a csacsi,                    Iá, a csacsi, Csacsifülét hegyezi,                     Iá, hegyezi, Nyújtogatja a nyakát,                     Iá, a nyakát, Rettenetes amit lát,                     Iá, amit lát! A vízből neki egy alak,                    Iá, egy alak, Szamárfület mutogat,                    Iá, [… Tovább]

Kása Terka meséje és filctollrajza   — Édes, aranyos Nagyapókám — szólt Sárika hízelkedőn — ugye jössz? — Nem mék’ én sehova. Hova mennék ugyan? — Nem fáradtál még el? — kérdezte körmönfontan a kislány. — Éppenséggel, jól esnék mán’ [… Tovább]

saját fotó *   Egy csacska macska kémlel, követi léptemet, macskaszemét rám mereszti, néz velem farkasszemet.   Ártatlan kis vad-állat, eszelős egérvadász, öntörvényű, konok, hízelgésben  ász…   Vajon mit gondol most? Dorombol, figyel, les, tányércsörgés… már kortyol, lefetyeli a tejet. [… Tovább]

           Ez a szánkó gyorsan repít,            Künn a havon nagyon csúszik,            Ha nem hiszed, próbáld meg,            Meglátod, milyen jó lesz.

Végül minden jelmezes díjat nyert a bálban… Álarcosbált rendez Meseország népe, kíváncsian várják, ki lesz a bál szépe. Bohócruhát öltött a csinos Piroska, a nyúl varázslóként  lépett a porondra. Mehemed lett a róka, a farkas meg macska,  Nagymamának öltözött a [… Tovább]

Mi lelte a kengurut, hogy tegnap úgy begurult? Kenguru   Mi lelte a kengurut, hogy tegnap úgy begurult? Hogy mért olyan ingerült, végül mégis kiderült. Bokszmérk?zésre nevezték, és esélyesként jegyezték. Készült és edzett rendesen, lazított, pihent csendesen. Az összecsapás elérkezett, [… Tovább]

Aranyos a kicsi borz, bár a feje kicsit torz.                Borz     relatório completo Aranyos a kicsi borz, bár a feje kicsit torz. Felborzolja kedélyem… Tovább is van… Elmeséljem? Lábán er?s ásókarmok, ? amolyan ásóbajnok. Ássa fel a kiskertem! [… Tovább]

Hatalmas a pocakom, kint ácsorgok a havon. Azt mondod, hogy kevélyen? Egy kis faggyal beérem.   Mindössze csak az a vágyam: hóból legyen puha ágyam. Jószerencse el ne hagyjon,  víg orcámra mosoly fagyjon.  

    Csendes éjnek sötét leple, Csillagokkal ki hímezte? Ki varrta a zsinórt rája Ezüstből font selyemszállal? Ablakomra fehér csipke Jégvirágát ki lehelte? Délceg fenyők hókucsmáját, Pőre mezők hóbundáját Ki hozta el csengős szánon Messzi Hetedhét országból? Tél tündére, ki [… Tovább]

Nyolc patkó dobban az éj csendjében. Négy szarvas vágtat a fényességben.   Villan a csillag, az ég szikrázik. Hajlik az erd?, a jégcsap fázik.   Jajgat a nádas, reccsen a jég is, csillagos pelyhet hint le az ég is.   [… Tovább]

    Száll a színes buborék, Várja őt a magas ég. Odafenn a fényes nap Unatkozik naphosszat, De egyszer csak felragyog, Megpillantja a ballont: Odalent egy színes gömb! A huncut nap menten dönt, Sugarait kitárja, Buborékot biztatja: Gyere, kedves, szállj [… Tovább]

Nagy a hajtás óriás Pajtás, üres a padlás, nincs maradás, el?re mez?re egy-kett?re, Szaladni aratni, máris haladni. Óriások aratása Nagy a hajtás óriás Pajtás, üres a padlás, nincs maradás, el?re mez?re egy-kett?re, Szaladni aratni, máris haladni. Szedem, veszem, teszem a [… Tovább]

“Hogyan tudhatod meg róla Vajon mi áll szándékában?” Csatolmány: Fotó- Legkisebbik unokám Ki hamisan mosolyog, Bajsza alatt somolyog, Szeme sandán hunyorog, Lopakodva sompolyog, Lehet ravasz, lehet félős, Alattomos vagy füllentős, Készen minden huncutságra. Vajon mi áll szándékában?

Sajnos ez éppen aktuális. Nincs valakinek egy kis protekciója? Jó lenne már egy kis havazás…     Apró kis gömbök koppannak rajtam. Egyre s?r?bben hull – szakadatlan.   Néhányat ebb?l markomba szedtem, hódara omlik szét a kezemben.   Roppanó, fényes, [… Tovább]

  Lenge lépte lankadó álmos világba lopta a telet,   bohókás jó kedvében puha lepellel betakart mindent,   pelyhek közt látta, lehelet fátyla libegve táncol a széllel,   pihe palástja, fényes stólája csillagokat szórt az éjben.      

Kása Terka meséje és filctollrajza Nagyapó a veteményest kapálta a kiskertben. Kitisztogatta az oda nem való fűtől a retek, a saláta sorokat. A paprika- és paradicsomtöveket megigazgatta, hogy ne boruljanak ki. Földet húzott a kibújó krumpliszálak mellé. – Pihennem kell [… Tovább]

                    Tél, tél, hideg tél,                   Dobára is megjöttél,                   Havat hoztál s hideget,                   Nekem is sok örömet.                     Hull a hó, hull a hó,                   Bel?le lesz hógolyó,                   Hógolyóból hóember,                   Örül neki minden ember.

    Itt van a farsang, készül a fánk. Hatalmas móka vár itt ma ránk.   Pattog a t?z, és serceg a zsír, mindenki ehet, amennyit bír.   T?njön el innen végre a tél, ropja a táncot aki csak él! [… Tovább]

Építettem egy kis házat. Minden madár ki, bejárhat. Jönnek is a kis cinegék, Hogy a magot, mind megegyék.   Szórtam belé napraforgót, Nem is csuktam be az ajtót. Tárva, nyitva vendéget vár, A sok madár mind ide jár.   Ázva, [… Tovább]

  Hógalléros január, Mindig nagykabátban jár. A nyomában február, Deres, havas a határ. Március a tavasznyitó, Hóvirágot bontogató. Április, ó április, Tavaszi szél, jaj de friss. Májusban a lányok szíve, Szerelemmel van már tele. Tanévzáró június A mez?re, huss, kifuss! [… Tovább]

(Jég van, de hol vannak a hófelh?k?)       Titkot mondok, nem egyebet: ellopta a szél a telet. Miel?tt még ideérne, elrejtette köpenyébe.   Jó messzire repítette, hegyek között – hopp – letette. Jegesmedvék, fókák között… így hát a [… Tovább]

  Jégb?l van a topánkája, roppan a hó alatta. Fújhat a szél, mégsem bánja, megóvja a kalapja.   Hullhat a hó egész télen, süvíthet a fergeteg. Kacaghatják, az se bántja, hisz a dolga rengeteg.   Vessz?kosár lóg a karján, odajár [… Tovább]

Szunnyad az erd?, békés az álma. Megszokott útját hetyke szél járja.   H?s, téli szell? felh?ket kerget. Már napok óta hullnak a pelyhek.   Tölgyfa tövében vár puha vackom. Zord hóesésben békésen alszom.

Tündérek járják, ?rzik a tájat, ablakodon az est bekacsint. Orcádra fényl? csillámok szállnak, pálcájuk édes álmokat hint.   Elvisznek messze, csillogó rétre. Víg muzsikájuk mámorító. Csillagot szórnak holdfényes égre. Úgy fénylik, mint egy távoli tó.   Fénysugarakból csónakot fonnak: ott [… Tovább]

      Sötét éjjel azt álmodtam, Fényes Holddal játszadoztam. Belibbent az ablakomba, Lecsücsült a vánkosomra.   Mesét mondott, jaj de szépet, A sok csillag, mind rám nézett. Meséje oly szépséges volt, Elaltatott engem a Hold.

Andikosznak     Csillan a napfény tükrös a jég, Víg zene hallik hangos a tér.   Fiúk és lányok kéz a kézben, Vidáman futnak  körbe a jégen.   Lebben a sál Csillan a szempár, Boldog a mosoly Nevet a száj. [… Tovább]

  Január jégen fut, Februárnak szele zúg. Márciusban csermely csobban, Április szeszélye lobban, Május fényben tündöklő, Illata elbűvölő, Júniusban erő duzzad, Július már kalászt ringat, Augusztus megérett arra, Hogy a nyár legjavát adja, Szeptember, mint őszelő, Bölcs termés-mérlegelő, Október, hogy [… Tovább]

Toncsikának *   Milyen büszkén lépeget   ez a pöttöm kisgyerek!   Nicsak! Ez a Toncsika!   hátán táska, mekkora!     Kezdődik az iskola,   elsősnek ez nagy csoda!   padokba kell beülni,   csendben nagyon figyelni…     [… Tovább]

Fényed, ha melenget, hókedved felenged!   Szél jár-kel, köd száll fel, hó tere szikrázik, nap heve ráfázik, fagy foga vicsorog, tél tava jeget fog, fényed ha melenget, hókedved felenged!  

Gyerekzet     Karácsony a legszebb ünnep, feny?fákon díszek függnek, kisjászolban széna, szalma,  asztalon a dió, alma.   Kerek földön mindenfelé ez a nap a szereteté.  Kicsi, színes gyertyák gyúlnak,  küls? zajok elhalkulnak.   Csingilingi! Cseng? csendül, karácsonyi dallam zendül, [… Tovább]

    Kicsi a legényke, Nagyra akar nőni, De a mákos laskát Nem akarja enni.   Ezért nagymamája Egyre biztatgatja: Gyere, kisunokám, Itt a mákos laska! Cukros is, mákos is, Ettől nősz te nagyra!   Ám a kicsi hamis A [… Tovább]

  Szilveszter az év utolja, itt az óév búcsúzója. Ez a nap a vígságszerző, holnap vár egy új esztendő.   Vígan tülköl minden duda, retteg tőle minden kutya. Puffog, pattog a petárda, szikrát vet a betonjárda.   Otthon semmi sincs [… Tovább]

Ici-pici sz?rgombolyag ott szuszog az ágyon, fordul jobbra, fordul balra, kerüli az álom. Mancsát nyalja, körmöt élez, mégis jó a kedve, rémlik neki itt a reggel, jön a friss tejecske. Az ágy mellett csahos kutya felriadt a zajra, nehogy már [… Tovább]

                  Holdsugár nem unatkozott egy pillanatig se. Amint holdanyókája útjára engedte, meggyújtotta fényszóróját, intett pár lézengő csillagnak, hogy kövessék és elindult kóborolni.  Kíváncsi természete volt, szeretett volna tudni egyet-mást az éjszaka világáról. Fényt árasztott amerre járt, [… Tovább]

    Januárra virradóra éjfélt üt a falióra. A naptárunk tavalyi. – Cserélje ki valaki! – A régebbi  nem érvényes, hiszen elmúlt  már egy éves. Ha felfrissült a naptárunk,  boldog újévet kívánunk!  

      Öreg tölgyfa odújából, Népes méhraj otthonából Méz illata szállott. Falánk barna mackó Brumi, Mindig éhes hasát tömi, Most épp mézre vágyott.   Lábujjhegyre ágaskodik, Nyújtózkodva kapaszkodik, A méhlakot eléri, Könyökig benyúl a mézbe, Megdézsmálja jól, kedvére, Akkor [… Tovább]

Búcsúzóul…   Illeg?- billeg? hófürtös Hófelh? fehérben, mesében s?r? hóesésben hópuha bundában lakik a hóvárban. Hófelh? bodrában, hóf?ggöny fodrában, pelyhecskék siklanak, fogócskát játszanak, Hótündér kedvére sürögnek, forognak, görögve gurúlnak, bukfencet tanúlnak, térülnek, terülnek, jókedvre derülnek. Hipp, egy csöpp orrocska, hopp, [… Tovább]

Fúj a szél a hideg éjben, bent a barlang melegében csöppnyi gyermek földre szállott, ?az, kire szívünk vágyott.     Édesanyja megszoptatja, Kis babáját betakarja. Elringatja szép dalával, égi angyalok karával.   Fény ragyog a barlang felett, hirdeti az angyalsereg, [… Tovább]

      Sokat havazott az éjjel, Most először az új télen. Puha a hó, friss, tapadó, Éppen hóembernek való. Lányok fiúk erre vártak, Azonnal munkához láttak. Havat szedtek, összegyúrták, Addig-addig gurították Amíg jó nagy lett a golyó, Majdnem, mint [… Tovább]

Bánatos a medve, nincs neki jó kedve. Dirmeg-dörmög, járkál, a füle is szétáll.   Azért rossz a kedve, mert éhes a medve. Elfogyott a méze, nincsen neki pénze.   Honnan vegyen mézet? Bánatosan nézett. Eszébe jut menten, ügyesebbek ketten.   Hívja [… Tovább]

       ?a legöregebb ember,        A neve December.        Minden gyerek kedvence,        Szánkózik a kis Bence.          Mikulások, Angyalkák,        Készítik a feny?fát,        Sül a pulyka a lerben,        A család már ünnepl?ben.          Ez a legszebb ünnepünk,        Vacsorához készülünk,        [… Tovább]

          Szánkózunk és hull a hó,         Szánon repül Télapó.         Cukor, dió, mogyoró,         Jó gyereknek az való.  

         Tyúkok húsa a kedvence,        Vadászatra indul este,        Ólak körül ólálkodik,        Friss húsra leselkedik,        Reggelire, s vacsorára,        Csirkére van étvágya.

    Csön-csön gyűrű, karika, ellopta a szarka, csillog-villog aranya, felkacag a napra!   Szarka viszi csőrében, rejtené a fűbe…   Perdül-pattan a gyűrű, csirr-csörög a szarka, ám az arany karikát egy napsugár felkapja!  

  Kicsi cinke toporog, minden ajtón bekopog. Erd?n, mez?n nem talál ennivalót a madár.   Hó takarja a magot. Talán éhen is halok! Hideg szél fúj, hull a hó, ebédelni volna jó!   Éhes a kis pocakom, azt reméltem jól [… Tovább]

  Egyik este a róka, beosont a tyúkólba. Azt gondolta ?kelme, tyúkot enni jó lenne.   Sötét volt az éj nagyon, „Elemlámpám felkapom, úgy, ahogy sok éven át, elviszem a Tyúkicát!”   Ám a Bodri várta ott, így hát, semmit [… Tovább]

                Az én kutyám okos kutya,               Foltos, mint a tehén farka.               Eszik, iszik rengeteget,               Lustálkodik is eleget.

  Patyolat hópihe Leng a szürkeségben, Majd leszáll tétován Meleg tenyerembe.   Egyszer csak megered, Mintha álom lenne! Hol az út? Merre fut? Nincs már a házunk se!   Jobbra hó, balra hó, Hótengerbe lépek, Ablakból a gyermekek Hóembernek néznek! [… Tovább]

Eresz alatt, téli éjben apró jégcsap didereg, Csillagfényben, hóesésben egy madár sem csicsereg.   Eresz alatt, téli éjben apró jégcsap didereg, Csillagfényben, hóesésben egy madár sem csicsereg. Halk léptekkel surran-libben angyaloknak serege, Mikulás és krampuszai járnak körbe ma este. Hej-hohó, [… Tovább]

Mirának és gyerekeknek szóló   Hull a hó, suttogón közelít karácsony. Könnyűléptű angyal siet, száll át a világon, fehér varázsálom.   Köd szitál, s a téli táj ezüst-fehér álom, hócsipkéből van a fátyol, a dermedt világon, szétterül a fákon.   [… Tovább]

“Tette-vette, pörgette, Sodorta és tekerte,” Nagyanyó, hogy reggel lett,Sütötte a perecet. Tojást liszttel meggyúrta,Írósvajjal locsolta, Tette-vette, pörgette,Sodorta és tekerte, Aztán cs?rte, csavarta,Kisütötte rózsásra. Kerek perec, ropogós,Mákos, diós, mogyorós! Szaladnak az unokák, Egy tál perec! – kiáltják. Magukat nem kéretik,Kerek-perec megeszik!

(ringató – advent idejére)       Vajon miről álmodnak a télen az elfáradt, kis szorgos krampuszok? Alhatnak-e tétlen, hosszan, mélyen, ha éheznek az őzek, mókusok?   Gondolnak-e karácsonykor arra, hogy van, ki fázik, van, ki éhezik? S ha harang [… Tovább]

“Hol volt, hol nem volt… Kéred már a kakaód?” Semmicske mesécske Hol volt, hol nem volt… Egyszerre csak vége volt. Nagyanyám mesélte. Hirtelen jött a vége. Ráncos keze fejemen, soha el nem feledem: “Hol volt, hol nem volt… Kéred már [… Tovább]

saját fotó Ez most a rég várt éjszaka, a titkokkal teli, ny?tt csizmácskám a Jó Öreg remélem megleli. Dús lombú jégvirág nyílik a rozzant ablakon, rajzolok mellé fényt, napot, hadd lássa, itt lakom. Nem kérek én modern csodát, szaloncukorhegyet, csupán [… Tovább]

               Hideg a tél, szeretem,                A kedvencem énnekem.                Hullik a hó, havazik,                Hógolyózzuk Tomicit.                  Csúszik a szán a havon,                Szórakozunk mi nagyon.                Visítozunk, nevetünk,                Szánkóversenyt rendezünk.

“Ahogy világosodott az ég, úgy vált egyre tisztábbá a földi világ.”     Az első hó           Azon a decemberi napon ólomszínű ég terült el a város fölött. A levegőben érezni lehetett a tél hóillatú leheletét. Aztán a vékony, [… Tovább]

“Pille, pille, szállj alá, Lenn a búza sarja vár!” Pille, pille, szállj alá!   Pillék szállnak keringve, Betakarnak fehérbe. Csiklandozzák orromat, Tüsszentek is nagyokat! Pille, pille, szállj alá, Lenn a búza sarja vár! Melengessed dunnával, Patyolat hóbundával, Melengessed reggelig, Barkát [… Tovább]

           Bodri kutya egy jó kutya,            követ engem mindenhova.             Ez a kutya vidám is,             tarkabarka, tréfás is.              Szót is fogad, aranyos,            szeretem, mert nagyon okos.            Vicces kutya, cifra is,             játékos és ugrál is.

       Cini-cini egérke,        Macska koma ebédje.        Megmentettem egészben,        Megköszönte, gyere be.          

“alma pottyan, szilva pattan, kopog a dió,”     Őszi szellő hancúrozik tar mezők fölött, pók hálóját fonogatja faágak között.   Alma pottyan, szilva pattan, kopog a dió, szőlő érik, leve csordul, szüretelni jó!    

      Napsugárral kacérkodik Már a barka, föld illata száll, Hazatérő madarakra, Kertek mélyén tavaszidő vár.   Harmaton kelti a reggelt, Delelőben forrón tűz a Nap, Virág kelyhéből a méhek, Nyár idusán friss nektárt isznak.    Rozsdabarna levelek közt Fütyörészve [… Tovább]

saját ügyetlen fotó Volt hozzá egy-két jó szavam, hát bízott bennem boldogan. Szaladt utánam, kis barát, bár nem értettem a szavát. Védelem kell! Ezt mondta tán, s betévedt házam ajtaján. Nekem pajtás kell, jó pofa! Jöjj, lakjál nálam Kis Cica! [… Tovább]

“Mondd, mert a szó, Ha szájról szájra jár Nem vész el soha!”      Mondd azt, hogy anyám, Mondd azt, virág! Mondjad, hogy mező, Tücsök, szarkaláb! Mondjad, hogy álom, Hajnal, ébredés, Mondd bátran, felhő, Villám, jégverés! Mondd, mert a szó, [… Tovább]

 Tyúkanyó szomorúan éldegélt egy farmon. Azért volt bánatos, mert nagyon féltette a kicsinyeit róka komától, aki valahányszor a farmhoz ért, mindig bekapott egy kiscsibét.       Egy szép napon róka úrnak újból kiscsibére fájt a foga. A picinyek felé  közeledett, amikor meglátta a farm ura, aki így [… Tovább]

“Mire lehull a lomb Tél hidege jár!”     Tavasztól télig   Egy fecske nem tavasz, Ám ha jön egypár, Zöldet ölt a mező, Barkaillat száll.   Sok fecske őszt jelez, Búcsúzik a nyár, Mire lehull a lomb Tél hidege [… Tovább]

     Egyszer egy nyuszi elhatározta, hogy elköltözik egy szebb és barátságosabb erd?be. Azt gondolta, hogy indulás el?tt el kellene búcsúznia a barátaitól. El?ször a medvét?l köszönt el, majd a többiekt?l.    Végül útnak indult. Talált egy hatalmas, s?r? erd?t. Fáradt [… Tovább]

   Élt egyszer, messze, még a Fekete-tengeren is túl, egy róka, egy farkas meg egy majom. Elhatározták, hogy verekedni fognak, és így eldöntik, ki a leger?sebb közülük.    Megkezd?dött a harc a róka és a farkas között. Összeverekedtek, s addig-addig [… Tovább]

Kisfiammal reggel elkezdtünk egy dalt költeni, hát ez lett belőle:)       Nílus partján három béka ül, Búslakodnak bizony cefetül. Vadsás közt a tücsök hegedül, Mátkájául hangyalány kerül.   Krokodil az olyan retikül, Foga van, de nincsen rajta fül. [… Tovább]

Éhes a kis verebecske, Eleséget keresgetne.                                        . Ám hiába ugrabugrál, Ennivalót mégsem talál.   Ugrik erre, ugrik arra, Mégis üres a kis gyomra. Rákiabál anyukája: Gyere haza vacsorára!   Van itt minden ennivaló, Zsíros kukac, kövér hernyó. Neked hoztam, kis [… Tovább]

nyelvtörő, fotó: saját   Kerge kecske merre mekegsz? Legelned kell el ne feledd! Lemehetsz e kertek fele, ehetsz erre rengeteget. Este legyen tele begyed, tejed legyen eledelem.

         Hatalmas töklámpát csináltam,          Rá szemet, szájat, orrot vágtam,          Kis gyertyát állîtottam bele,          S apát ijesztettem meg vele.

                Édesanyám, jó anyácskám,                 Te vagy nekem a mindenem.                 Te fogod mindig a kezem,                 Ha baj-bánat ér engemet.                   E szál virággal köszöntelek,                 Fogadd el kérlek, szeretettel,                 Mert ilyen jó vagy mindig hozzám,                 S [… Tovább]

             Megláttam egy kisfecskét,            Beszorult a ,,kislegény”.            Segitettem én rögtön,            Megköszönte a pöttöm.

Sün Samu a bokor alatt Motoszkálva szuszorog. Tüskés hátán almát cipel, Avar között toporog.   Megindul, de nehéz neki, Elfáradt a kicsi láb. Bevackol az ágak között, Ott alszik majd télen át!     brasil-libido.com/    

Nem vitt magával lovat, kocsit, hétmérföldes csizmát, csak egy tarisznyát. Abban sem volt sok minden, még hamuba sült pogácsa sem, csak egy kulacs, tele annak a forrásnak a vízével, amely a kastély alatti völgyben fakadt.   Egyszer volt, hol nem [… Tovább]

Azt hiszem, hogy ez a téma rövid pár sort megér: ki mondja meg, hogy a zebra fekete vagy fehér?   Melyik is a csíkja vajon, egyik vagy a másik, s milyen is az alapszíne, ha csíkja leázik?   Én azt [… Tovább]

    Elengedtem a kisfecskét, Hiszen olyan kicsi szegény. ?is elmegy Afrikába, Itthagy engem sirdogálva.

A boldog zümicsalád állomásai, örömei és szenvedései, dióhéjban. Szeretnék elmesélni egy igazi történetet! Egy történetet, amit talán csak én értek meg majd teljesen. Ez a zümikék története!                                                           Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, rózsaszín? virág. [… Tovább]

  Mirci vagyok a fehér kedvencke Búvóhelyem a meleg kemence Oldalához simulva elnyúlok Egész nap békésen szundítok.   Macskafröccsöt iszom vacsorára Bajuszomat megnyalom utána Mancsocskámmal bundámat simítom Randevúra várom  a barátom.   Szívem nagyot dobban és indulok Az ajtónyíláson kisurranok. [… Tovább]

    Iriggyé sárgultak reggel a levelek, fészkén a gólyát hiába keresed.   Afrika felé tart,  félúton, szegény, ökörnyál szárnyal a tollpihe helyén.  

         A hegyekben nyaralok,          s vidáman rád gondolok.          Feny?fák között sétálok,          S emberekkel találkozok.            A nap mosolyog, sugárzik,          emberekkel kacarászik,          melegséget varázsol be,          minden ember lelkébe.            Kis nyuszika vigyázva,          kibújt [… Tovább]

Egy szép nyári napon édesanyám kiment a mez?re dolgozni. Én otthon maradtam egyedül, s arra gondoltam, hogy anya biztos fáradt lesz majd ha hazajön. Kedveskedni szerettem volna neki, ezért elhatároztam, hogy tisztaságot varázsolok a házba: elmosogattam, felmostam a földet, megvetettem [… Tovább]

Mocsolyán az I. helyért harcoltunk a Makrogruppal. Nagyon nehéz mérk?zés volt. Az els? félid?ben 2:0-ra vezettünk, de a második félid?ben már az eredmény 2:2 volt. Végül a tizenegyesekb?l eld?lt, hogy jobbak vagyunk mint ?k, de azért nem voltak rosszak, ezt [… Tovább]

saját fotó: 2008. 08. 06.*   Kirepültek a  fecskecsemeték. Egy villanydróton  szorosan sorban egymás mellett  csendben figyelik fecskeszüleik repüléseit. Nem mocorognak. Fecskemama egy piruettet ejt  csemetéik előtt, fecskepapa int…,  a kicsinyeik  elélejtenek. Röppennek egyet-kettőt, mint parányi kis hulló levélkék őszi [… Tovább]

  Dinnyeföldön sétálok, Sok zöld dinnyét találok. Bekopogok: Kipp, koppi! Van-e itthon valaki?   Tompán szól a dinnye hang Úgy kong, mint egy nagy harang. Bizony akkor érett lehet, Jól esne egy jó nagy szelet.   Piros húsban apró magok, [… Tovább]

    Azt álmodtam, naplány voltam,Kerek égen sétálgattam.Kelet fel?l el?bújtam,Nyugat felé elvonultam. Azt álmodtam, holdlány voltam,Sötét égen, fényem szórtam.Hull a fényem, hull a földre,Rákacsintok bús felh?kre. Azt álmodtam, csillag voltam,Nyári égen én ragyogtam.Fényl? csillag nyári égen,Úgy ragyogtam, álomszépen.    

Egyhetes már az unokám…*   Az ősz elém teríti bíbor palástját Neved suttogja halkan a szél Jöttödet vártam én   Érett fürtök kelletik magukat Piciny ujjad egy-egy szőlőszem Oly édes is nekem   Alig rezdül a bokrokon a lomb A [… Tovább]

Ne félj, vigyáznak rád      Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, de még Meseváros határain belül, élt a Jótündér. Az volt a hivatása, hogy el?zze a gyerekek rossz álmait, félelmeit és megjutalmazza a jókat. Ennek a tündérnek [… Tovább]

Szinte mindenki szeretett volna repetát kérni, ami szerencsére nem volt, mert akkor bizony l?ttek; volna a délután sétaúszásnak, ami a környezetük megismerését célozta az öreg Tintahal szerint. – A sok evés ellustít – szokta mondogatni. Persze a fiatal, fejl?d? szervezeteknek, [… Tovább]