Karcolat

Narancsozott citromba tört a jármű áramszedője. Valahol a remízben rozsdásodik üresen, és nyitott ajtókkal várakozik. Nem a nemzetközi helyzetről, egész másról van itt szó. Virág elvtárs kérem, az már fokozódott, miközben még úgy hitte, csak a jövő emeli piedesztálra dicső [… Tovább]

saját fotó     Elhelyezkedem az ablak melletti ülésen. Még tíz perc az indulásig, egy örökkévalóság. Kinézek a vonatablakon. Sokadjára csodálom már a patinás békéscsabai állomást. Az 1933-ban épült műemlék három évig tartó munkálatokat követően újra eredeti pompájában díszeleg. Kiböjtöltük. [… Tovább]

Már-már szokásosnak mondható Balaton parti sétámon baktatok. Mert hogy hetente, kéthetente, néha meg naponta járok egyet arra. Csak úgy, magamban, másnak nem fontos ez, punnyadni jobb bezárt szobák mélyén. Elmerülni a virtuális sivatagban. Nekem a tó lett a sivatagom! Nem [… Tovább]

Csak nézett riadtan, mint az eltévedt őzike, szemében szorongás, félelem.     Fürgén ugrik talpra, mint annyiszor ötven év alatt. Mély némaság feszült neki. — Mi a franc van, gyerekek, ne hülyüljetek — mondja, de nincs válasz. Zavartan néz szét, [… Tovább]

    Árpádnak egy évvel a Krisztusi koron túl is csak és kizárólag a játék szerzett örömöt. Szinte mindent kipróbált már, amit az emberiség önmaga szórakoztatására feltalált. Játékgép, kártya, biliárd, darts és még megannyi kedvet bizsergető instrumentum.  A csajok hamar [… Tovább]

Képzeljünk el egy elégedett embert! Kissé szokatlan jelenség, de úgy látszik, itt-ott még akadnak effélék. Ugyanis Ádám úr pontosan ilyen volt.     Ugyanis Ádám úr pontosan ilyen volt. Körülötte dúlt az infláció, növekedett a munkanélküliség, az energiaválság. Ő mégsem [… Tovább]

  Cserepes Bütyök, aki nem rokona Matula bácsi neveltjének, körülnézett, kalapját megigazította fején, és belépett a vízbe. Meghökkent, mert a nadrágja térdig vizes lett, és a cipőjében is tocsogott finom víz. Ő csupán inni akart. Megfordult, kiment, nekivetkőzött és visszament [… Tovább]

Ivó Bütyök, aki nem rokona Matula bácsi neveltjének, de Cserepes Bütyöknek igen, valahányad apai elődjétől örökölt kalapjában közeledett a barlang bejáratához. Amúgy úriemberesen, másként mondva kocaturista módjára szelte át a hidat. Fellépdelt a vastag gyökerekből kialakult lépcsőn a kis hídig, [… Tovább]

Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke.     Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán [… Tovább]

“Poligráf” Elhagyott.  Persze, nekem már nem kellene! Nem érdekel! Csak az e-mailjeit nézegetem, valahogy rászoktam. Azelőtt sem titkolt előttem semmit, akkor most miért?          Egy éjszaka végre találok valamit, egy képet. Hogy ki fotózhatta és mikor, azt nem tudom, de [… Tovább]

  Ritka az olyan október, amikor még úgy süt a Nap, hogy érezni lehet az erejét. Nos, egy ilyen nap nem maradhat kirándulás nélkül. Mindenütt sok volt az ember, de azért a parkok, hangulatos kiskocsmák és kávézók is hívogatóan kacsintgattak [… Tovább]

A két öreg odahajolt a kávéautomatához, mintha az egy harmadik személy lenne és összedugnák a fejüket, ők hárman, a két öregember meg az öreg gép.   — Itt most megkávézunk urasan! — mondta a férfi, fordult az öregasszony arca felé, [… Tovább]

Beleborzongtam… Hazament a szőnyegbombázó. Nincs se szőnyeg, se bomba. Valami leperzselte a fuksziák levelét is.          Alulról néztem egy ajtót, megmozdítottam a hátammal, majd tizenöt-húsz perc várakozás után megint. Zimankós, fájó, mégis a földre csapódott hosszúlépésnél függőlegesebb, talán gerincesebb állapotba [… Tovább]

    Szabady Róbert sikeres menedzser az APN magyarországi leányvállalatánál. Hivatalosan a külkapcsolatokért felel, a gyakorlatban már évek óta ő irányítja a céget. Könnyen kigolyózhatná az idős igazgatót a székéből, de egy kis számolás után rájött, nem érné meg.  A [… Tovább]

Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó magyar szavakat, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat…   Erdélyből érkezett Eszti Budapestre, és úgy érezte, az ígéret földjére lépett. A hatalmas pályaudvar, a zajos város elkápráztatta, rabul ejtette. Mohón itta be az [… Tovább]

1957. október 4     Előadásra siettem reggel. Gyalogszerrel igyekeztem, mert nem maradt pénzem a buszjegyre, s a kerékpáromat kölcsön adtam a barátomnak. Amikor a Papiu Ilaran nevű líceum elé értem, az iskola elé kitett hangszóróból furcsa hangok törtek elő. [… Tovább]

Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került… (részlet a készülő regényemből)     Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek [… Tovább]

    Utazunk Balatonföldvárra. A vonat zsúfoltságig telt. Tombol a kánikula, tegnap száz éves rekord dőlt meg. Kelenföld, újabb felszállók. Magas, koros hölgy, de van tartása! Az ülésre mutat mellettem, szabad? Természetesen. A hölgy helyet foglal. Szemben velem kedvesem ül, [… Tovább]

Ismerős a hang, felnéz. Ő az!       Nincs mennyeibb gyümölcs — na jó, zöldség , mint az illatos, zamatos sárgadinnye! Imola már szakemberré vált a legédesebb kiválasztásában. Most is azért indult a majdnem plázába. Kosár nincs előtte, csak [… Tovább]

“Egyik mókuskerékből a másikba”     Néha egy másodpercen múlik, hogy mi lesz a következő többtízezer másodperc tartalma. Egyik mókuskerékből a másikba.   1.   Reggel óra ébreszt, rohanva öltözöl, futás a buszhoz, mert nyolctól robot. Tíz és fél óra… [… Tovább]

Jóval elhagyta a nyolcvanat, amikor észrevettük, hogy nincs vele rendben valami.     Jóval elhagyta a nyolcvanat, amikor észrevettük, hogy nincs vele rendben valami.            Hosszú deszkapalánk mellett kellett eljönnie hozzánk. Az utca sarkán apókám szétnézett, s ha úgy vélte, [… Tovább]

… mint egy színpadi jelenet   Gerő kissé gátlásos gyerek volt, s később is, egyetemista korában irigykedve tekintett jó svádájú kollégáira. A labdajátékokat sem szerette több dioptriás szemüvege miatt, ellenben a matematikában, s a többi reáltárgyakban otthon volt. Festeni szeretett [… Tovább]

1. Döme   Aznap délelőtt ő volt a húszadik páciens. Szünet nélkül jöttek, egymás kezébe adták a kilincset. Lassan kezdett elegem lenni az egészből. Amint kinyílt az ajtó, céltudatosan trappolt felém. —Jó napot, Doktornő! A felém nyújtott kezet nem lehetett [… Tovább]

  — Meglesz a szobor, meglesz a szobor, a világ első instant műalkotása, amit kis híján a természet hozott létre! Tapossanak a gázba! Kérem, ellenőrizzék katapultjaikat és minden egyebet, mert nem szeretnék más tartozékot az alkotásba kocsiinkon kívül! Haladjanak a [… Tovább]

  Ma két embert láttam a balatonboglári nyár reggelében más-más alakban, egyforma gyenge napsütésben, még hűs szellővel körbefonva. Két ember egy utcán, az utca két ellentétes oldalán. Egy irányban, de két járdán, előre haladtában, de mégis különféleként. Nagyszerű volt a [… Tovább]

    Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, virágokról szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványan kéklik a távol, felhő sehol, csak az izzó korong lövell kíméletlenül [… Tovább]

„Mégis minek örvendezik ennyire?”         A húsvét ünnepe, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. [… Tovább]

      Apám hamar elment, vállára lökte szürke felöltőjét, nadrágzsebébe rejtette kezét, majd hang nélkül biccentett, lehajtott fejjel lépte át a küszöböt. Odakint szél tépett fáradt levelet, bent kandalló ontott meleget — apám még oldalra fordította fejét, hitte, felöltözött [… Tovább]

Eddig még közre adni sem mertem. De hát, mit szépítsem…   Harmadikos kisiskolás lehettem, amikor olyat tettem, amelyre ha rágondolok, a mai napig szégyen pírja ég arcomon. Még kimondani is szörnyű: loptam. Szépíteném én a dolgot, de bizony loptam, még [… Tovább]

  András kivágta a vasajtót, Dezső bekormányozta a fatengelyes szekeret az udvarra. A frissen zsírozott kerékagyról csöpögött le a tavatta — itt így nevezték a kocsikenőcsöt. Érdekes, a helyi zöldség-gyümölcs idényáruda a gyereklerakat udvarán, az óvoda épületével szemben helyezkedett el. [… Tovább]

Volna itt egy történet, hallottam valahol, talán megírom, talán megírja más.     A két öregúr, Tivadar és Ferenc, barátok egész életükben. Már mindenki meghalt körülöttük, a feleségeik régen elváltak tőlük, és elköltöztek — Floridába, vagy Bükfürdőre, nem is fontos, [… Tovább]

  Tizenegy óra, az állomás hangos, az emberek lépteinek zaja felveri a szürke kövekre rakódott port. Néhány éhenkórász galamb repdes egyik padról a másikra, csőrébe csippentve a földre hullott morzsákat, majd szárnyukat próbálgatva bólogatnak az érkezők felé. A bejárathoz közeli [… Tovább]

Az impegát a kerek jelzőtáblájával a kezében meglátta az integetést és megállást jelzett a mozdonynak, s a vonat megállt.     A simán induló utazásunk már az elején meglepetéssel szolgált. Idejében érkeztünk a vasútállomásra, s láttuk, hogy az előző vonat [… Tovább]

  A fáramászás veszélyes dolog. A diót leverik, az orrot meg beverik. Talán a lepotyogottból is összeszedhettél volna egy kosárkányit, de vonzott a kiszámíthatatlan időközönként búgó gerle fészke. Úgy gondoltad, ha ő elbírja a magasságot, akkor te is. Most, a [… Tovább]

Én meg azóta is tűnődöm, miért döntött így Rexi? Mit érezhetett meg magaválasztotta új gazdájában?    Rexi származása anyai részről tacskó, apai részről bizonytalan. Néhány évig békésen és kényelmesen éldegélt egy városi lakásban, mindaddig, amíg »gazdája« rá nem jött, hogy [… Tovább]

  A jegyes pedagógusokat házibarátjuk hívta meg egy fejedelmi vacsorára. Nem, nem tévedés a házibarát szó, hiszen mindkettőjük barátja volt, nem egy lakásban laktak, de egy házban. A társbérlet még negyven évvel ezelőtt is létezett, az ötvenes években pedig kis [… Tovább]

A borbély kendőt terített az álla alá, és dús habot kevert a tálban,     Istvánfi úr szokásához híven, szombaton borotválkozni a piactér melletti borbélyhoz ment. Heti rendszerességgel járt ide, minden szerdán és minden szombaton. Azon a szombaton, amelyről szólok, [… Tovább]

A harangozó megkondította a harangot. Trappolt haza lóhalálában mindenki a mezőről, azt hitték, tűz van a faluban. Az ura is loholt lélekszakadva, és a szobába érve ráborult a testére, sírt, zokogott…   Zsófi néni jócskán elhagyta a kilencven évet, bár [… Tovább]

   A hétfő reggel ugyanúgy indult, mint máskor. Annyi különbséggel, hogy ma sokkal fáradtabban igyekezett a munkahelyére. Nem sietett úgy, mint korábban. Szerette volna, ha lassabban telnek a percek. Olyan elhagyatottnak, árvának érezte magát, mint még sosem. A hétvége és [… Tovább]

A kerítéseket, házakat hósapka födte be, cipője belesüppedt a puha fehérségbe. Mesevilágba került.     Csípős kedvében érkezett a szél a faluba, fekete felhőket gomolygatva maga előtt végigrohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden hivalkodó fenyőket. Ma ünnepre vár [… Tovább]

  Ebben a kocsonyában már nem tart sokáig a lét. Nem ér semmit az úszástudományom, pedig azok a pöttömkék azt hiszik, hogy úgy bánhatnak velem a folyóban, ahogy akarnak, pedig ha kell, kitekerem a nyakukat. Most ez a kocsonya vagy [… Tovább]

Az ablak felől egyre erősödött a kaparászás, fenyegető hosszú Árnyak kúsztak feléje. Borbála felhúzta lábait az ágyra, apróra gömbölyödött, hátha nem érik el, rettegett tőlük, a szemét is eltakarta, csak ne lássa Őket   A vaskályha felől lebegő meleg körülfonta [… Tovább]

Hát, csak azért, mert megbeszéltük. Mondtad, hívjalak, ha van egy kis időm. — Halló! Éva, te vagy az? — Ki lenne? Engem hívtál, nem? — De, de. Csak olyan furcsa a hangod… — Miért, milyen? — Nem is tudom, olyan [… Tovább]

-saját fotó-     Peles — kastély, Sinaia, Románia. Turisták sokasága. Évente több százezren érkeznek, hogy megcsodálják ezt az építése idején irigylésre méltó építészeti bravúrral és egyedülálló technikával felruházott alkotást.  I. Károly román király építtette. A helyválasztást valószínű a környék [… Tovább]

  Beóvakodott a szobába, lassú, óvatos léptekkel oldalazva. Felnéztem a munkámból. — Uram-atyám! — kiáltottam fel, amikor a vércseppeket megláttam a szőnyegen. — A lábad? — kérdeztem. Ő némán a szemembe nézett. Tekintetéből olyan fájdalmas ragaszkodás sugárzott, hogy a szívem [… Tovább]

Avagy az öreg Halász és a tengely    Előd tökéletesen vágta az elméletet. Bár sosem mart, de a tankönyvekből mindent tudott, és az eszterga, amin gyakorolgatott, meg a marógép között nincs nagy különbség. Az egyik mellett állni kell, a másik [… Tovább]

    Már alkonyat volt, csak a frissen leesett hó fehér derengése tette opálossá az esti tájat. Az öreg cipész most is sokáig dolgozott a műhelyben, mint mindig, rásötétedett, pedig szenteste volt. Talán bizony hamarabb abba kellett volna hagynia a [… Tovább]

Esteledett. Lassan elcsendesült a ház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani…     Esteledett. Lassan elcsendesült a kisváros szívében magasló négyemeletes téglaház, a körúton csak néhány autó zúgását lehetett hallani, egyre kevesebb fény derengett az ablakokban, a sarki [… Tovább]

Erdei életkép     Zsongott az erdő. A fák leveleit meg-megcirógatta egy arra tévedő kósza szellő, s a meglibbenő ágak között átcsillant a fény. Fülledt forróság uralkodott. A mozdulatlan levegőben kakukk szólt, tücsökzene lágy hangja, s egy patak csilingelése hallatszott.  [… Tovább]

Egészen hétköznapi délután volt. A Nap melege majd’ felolvasztotta a betont, kánikulától részegülten áradt a városi forgalom.     Egészen hétköznapi délután volt. A Nap melege majd’ felolvasztotta a betont, kánikulától részegülten áradt a városi forgalom. Béla befejezte a munkát, [… Tovább]

    Irány Debrecen! — hangzott el a felkiáltás az ország legkülönbözőbb pontján és a határokon túl május 21-én vagy az előző napokban. Legalább is ezt igazolta az a verőfényes szombat délután, amikor a patinás Aranybika Hotel küszöbét sorra lépték [… Tovább]

    Géza csuprában rotyogott valami, Tibi már ismerte a járást. Tea főtt egy kerámia edényben, ami merülőforraló átalakítás, egyben újítás és szépítés, esztétikum és minden. Géza ide-oda mászkált, az emberek is, mert nagyon közeledett az ebédszünet. Ezt itt uzsonnaszünetnek [… Tovább]

Visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz, pár nap és itt van húsvét. Én mégis az őszre emlékezem, talán nem is véletlen.       A lenyugvó Nap még el sem köszönt ezen az estén. Nem volt rá alkalma, az őszi hűvös szél [… Tovább]

  Szívében a Kiválasztott büszkeségével engedelmeskedett a késői riasztásnak, pedig a vánkos puha melege után a fagyos decemberi szél kíméletlenül gyalogolt végig gerincén. Brrr! — rázta le magáról a pajkos hópelyheket, amik játékosan telepedtek a fejére, majd egy gyors irányváltással [… Tovább]

  Rehabilitálni kell Tompabanda egykori diktátorát, mert nem is volt diktátor! Utólagos Tompaband számítások alapján kiderült, hogy hűséges, jóságos és igazságos vezetőt kell benne tisztelnünk, mert a mocskos hazugságokkal ellentétben, hét, vagy nyolc — úgynevezett — áldozattal kevesebb tapad a [… Tovább]

  Szokásunkhoz híven, szobámból, a „Várunk rád”-ból indultunk. Ráillett a név, de soha nem ittuk meg az új vendég borát. Bort nem is nagyon fogyasztottunk. No, itt némi csúsztatás van, mert a „bor jellegű termékek” kortyolásával nem nagyon haboztunk. Még [… Tovább]

illusztráció – Emmanuel Bing: Két fa   Mint minden nagyváros, Bécs is folyamatosan terjeszkedik, nő és kebelezi be a még szabadon maradt területeket. Egyre kevesebb zöld marad, mindent a betondzsungelek tömege kezd uralni. Ritkaságszámba megy, hogy a városvezetés, illetve a [… Tovább]

saját fotó, 2016. 03. 19-én;     Budapest, Keleti pályaudvar. Szombat délelőtt, tíz óra. Harmadmagammal sietek a csarnok első vágányáról induló gyorsvonatnak kinevezett százéves, ütött-kopott, jobb időket is megélt, egykori személyvonathoz. Tíz perc van az indulásig. Útirány: Békéscsaba. Nem mondom, [… Tovább]

  Na mi van, mit bámulsz úgy? A fejed tartásából arra következtetek, hogy rám figyelsz, de akinek rejtett szemei vannak, az úgy kukkol, ahogy akar. Mit mondjak, csupán néhányszor sikerült elcsípnem, amint szembenéztél velem. Most amondó volnék, csüccsenj a hátsódra, [… Tovább]

A T E L J E S S É G Í Z E   Bevezetés Ha kicsit elnehezült a testünk és a könyvespolc magasabb régióiból már csak ritkán választunk olvasnivalót, irigylésre méltó csodának tűnik az asztronauta súlytalan lebegése. Elérhetetlen. Űrjárművel [… Tovább]

    Ennyi kellett ahhoz, hogy éljek. Ennyi kell, hogy meghaljak. Ennyi kell, hogy nevessek. Ennyi kell, hogy szomorú legyek. Ennyi kell, hogy lekéssem a buszt. Ennyi kell, hogy gyűlöljelek és Ennyi kellett ahhoz, hogy szeresselek. Minden egy másodpercen múlik.  [… Tovább]

  Hátrabilincselték kezeit, nézte a többi tizennégyet. Nem tudta pontosan, miért dobták tömlöcbe. Középkorúak voltak, és kinn az őrző személyzet is, sőt akik elfogták, azok is középkorúak voltak. A kulcsszó a középkor lenne? Nem ment ilyen messze, ismerte a dolgok [… Tovább]

    Csak ült az íróasztalánál gondolataiba merülve. — Mi jár a fejedben? — kérdezte a Másik. — Az Angyalok, vajon vannak Angyalok? — Karácsonyi Angyalok? — Igen, meg Őrangyalok. — Ha tudnád biztosan, hogy vannak karácsonyi ajándékhozók, mit kívánnál [… Tovább]

  Anamnézis: A betegtől érdemi anamnézis nem nyerhető, ittassága miatt már számtalan alkalommal detoxikáltuk. További osztályos neurológiai kezelést nem ítéltem szükségesnek, viszont a beteg nyugtalan, agresszív, irányíthatatlan volt az alkalmazott medicatio ellenére, így a beteget átvittük a Pszichiátriai Klinikára, nem [… Tovább]

Az óra csak kattog és kattog Soha meg nem áll S mikor beköszönt halálunk órája A mutató akkor is jár Egy pillanat alatt elhalad felettünk Életünket a feledés sötét világába taszítva Ahonnan szabadulni lehetetlenség S a zár végérvényesen bezáródik a [… Tovább]

(1. variáció) Már nem fáj, mi régen fájdalmat jelentett Már nem boldogít, mi régen mosolyt csalt az arcomra Már nem kell, amiért régen oly keményen harcoltam Már nem kell más, csak te szerelmem, édes egyetlenem!   (2. variáció) Már nem [… Tovább]

Pattogó parancsszavait lágy, alt hang váltotta fel, ha igazítani kellett a gyakorlat kivitelezésén.     A nyári hőséget néhány napos hűvösebb idő váltotta fel. A tízperces bemelegítő után az edző elnézést se kérve elsietett, miután meghallgatott a mobilján egy rövid [… Tovább]

  Ha a dobpergés fel nem szakítaná, a csend a dobon is tapintható lenne. Lent, a porondon zajlik az attrakció. A porondmester oldalt áll, súlyos, határozottan kiejtett szavaival szeretne még egy keveset feszíteni az idegek húrján, miközben a késdobáló egyiket [… Tovább]

  Az öreg Márton bácsi régóta ült a buszmegállóban a faragott padon. Nem a buszra várt, gyalog indult a szőlőskertbe, közben állt meg itt pihenni. „Borban az igazság” — van a padra vésve a pincei hangulatkép mellé. Rábólint. Az már [… Tovább]

Betonszín napra ébredt a buszpályaudvar, hűvös eső marta a kopott falakat. A galambok, azok a városi patkányok menedékre leltek a fedett padok szárazságában. Az egyik galamb egyszerre követni kezdett egy kisfiút, meglátta kezében a kis bódéból vásárolt szottyadt pogácsát. És [… Tovább]

  Szombat reggel, nyolc óra. Kezemben bevásárlókosárral indulok a piacra. Azaz indulnék épp, amikor megcsörren a telefon. Valamelyik családtag lehet? Ki lenne más, szombat reggel nyolckor. Várok egy-két pillanatig az ajtóban. A telefonáló nem adja fel. Kitartóan berregteti a készüléket. [… Tovább]

A kajak egy olyan vízi jármű, amibe ha beleülsz, kiborulsz belőle. Majd visszaülsz és újra kiborulsz belőle, aztán nagy nehezen visszamászol és megint kiborulsz belőle. Újra beülsz, kiborulsz belőle, és ha eléggé kiborulós vagy, akkor a végén kajakozó válik belőled. [… Tovább]

Közben hangosat kondult a városka terének közepén magasló templom harangja, békésen csobogott a parkban a szökőkút…     Nóra hétfőn reggel egy kicsit gyűröttebben ébredt, mint szokott, így a reggeli készülődésnél még több gondot fordított a megjelenésére, mint általában. Belebújt [… Tovább]

    Az iskolai nyári szünet első napjaiban ragyogó napsütésre ébredtek a környék lakói. A városszéli utca végénél kezdődő szántóföldeken beszemesedett a finom zsenge borsó, zöld levelek között piroslott az érett paradicsom. A két sovány lurkó is odatartott, kicsit megdézsmálni [… Tovább]

– No, megérkeztünk! Ez az épület a világítótorony.     Az épület a hegy oldalában kialakított, sík részen volt. Nyeregtetős, emeletes, semmi kirívó nem látszott rajta. Előtte egy tagbaszakadt ember állt, érdes, erős kezében egy hófehér, kicsi kéz veszett el, [… Tovább]

Nem voltam én hős, hanem szanitéc…     Láttatok már vándorkereskedőt? Hozzánk egyszer feljött a szőlőbe, s hozott a lapos ládájában mindenféle apró dolgot. Volt ott a rekeszekben habzó fogpor, cipőpaszta, körömkefe, kis olló, tű, cérna, meg még amit csak [… Tovább]

Gyárfás történet Józsika, közeli ismerősöm fia — meséli Gyárfás — egyik este későn, már tíz óra is rég elmúlt, kopogtatott be hozzánk. Különös látogatás volt ez. Hallgassátok meg.   A fiú abban az időben éppen a harmadik gimnáziumot végezte. Szülei [… Tovább]

A huszonegyedik székről visszaszólt a rajta ülő: — Ne nyöszörögjön az a szerencsétlenke ott a négyesen! — Már hogy nyöszörögne? Bömböl! Ja persze, az az egyesen van… — Tizenhármas, szerencseszámoddal tiéd a világ. — Enyém, és akkor mi van? — [… Tovább]

  A délelőtti órákban egy feketeruhás néni érkezik az SZTK-ba. A második emeleti Röntgen osztályra tart. Az ablak előtt, ahol jelentkezni kell, többen állnak igazolvánnyal, beutalóval a kezükben. Nem szeretné végigvárni a sort, odalép az elsőként állóhoz és megszólítja: — [… Tovább]

  Karinthy nagyon sok mindent leírt önmagáról, már—már percekre lebontva követhetjük a koponyája körüli történteket, de valamit mégsem árult el a nagyközönségnek. Mint maga is jelezte, akkoriban az olyan jellegű műtétek 80-90 százaléka nem sikerült. A „nem sikerült”, ebben az [… Tovább]

  — Már megint hol jár a fejed, Dalmafi? Egyáltalán honnan kaptad ezt a fura nevet? — Ó Dalmalány, egy tőről fakadunk mi, és mégsem, mert valahányszor rád tekintek, elveszítem a fejem. Te neveztél el így. — Igen, látom, itt [… Tovább]

  A főváros éjszaka a legszebb. Mikor az ember Pesten, a Duna partján sétál és látja szemben kivilágítva a Budai Várat, a Mátyás templomot, a Halászbástyát, boldog, hogy itt élhet. Nincs a nyüzsgő tömeg, a zajos forgalom, meghitt, szerethető a [… Tovább]

  Nem hintagalopp az élet, ismételgette az utcán gyakorta galoppirozó Elemér. Előző nap felsértette tenyerét saját papírvágó késének elefántcsont nyelével. Akkor még nem gondolta, hogy szembefordul elveivel, ő ugyanis korábban tényleg soha nem sétagaloppozott. Ami elvtelen, az elvtelen. Előbb megpróbálta [… Tovább]

  Ingyen konyha, a városban több ilyen is működik. Délidőben hosszú sor várja az ebédet, a bejárat előtt. Kis csoportokban beszélgetnek, egy szakadt hátizsákos meséli éppen, amit apjától hallott többször gyermekkorában. Szülőfalujában ilyenkor nyáron kint dolgoztak a földeken. Ott ették [… Tovább]

  Van Gogh puritán domborművekkel és kagylóberakásos arany faldíszekkel felcifrázott műtermében dolgozott. Plüsskarosszékében hátradőlve hintázott még egy keveset, kisebb öblögetés után — egy serkentő whiskyt legargarizált —, megdörzsölte szemeit és indult volna dolgozni, ám beleütődött feje a korhadt plafongerendába. Rádöbbent, [… Tovább]

Tündébe kapaszkodva rója a park ösvényeit   Csery Vince fiatal korában nagy tehetségnek számított, mint drámai színész. Bánk Bánt is alakította. Később aztán történt vele valami. Valami törés. Szerelem? Senki sem tudja, de egyik napról a másikra megváltozott. Hol magába [… Tovább]

Amikor, nehézségek árán eljutunk a csúcsra, csak egy irányba vezethet tovább az utunk, lefelé! De, ezt az utat, már sokkal gyorsabban lehet megtenni. Nagyon messzi a távolban még felsejlik egy másik csúcs is, de az oda út már szinte járhatatlan. [… Tovább]

  Tikk…Takk…Tikk…Takk…. Itt ülök, csendben, félve minden mozdulattól, és várom, hogy soron következzek. Levegőt is alig veszek, mert ahogy kitágul a tüdőm és bordáim elmozdulnak, pokoli fájdalom kerít hatalmába. Ez a hely zsúfolásig tele van, minden szék foglalt, sokan állnak [… Tovább]

Huszonöt éve történt Temesvári autó állt meg a téren, a méteráru üzlet előtt. Karácsony előtt voltunk két nappal. Az emberek felfokozott eufórikus állapotban jöttek-mentek. Körülállták a kocsit és izgatottan tárgyalták, hogy lám ezek a bátor emberek, ezek a temesváriak.   [… Tovább]

  Az idén is, mint minden évben, kora tavasztól gyűjtöttük a levágott ágakat, szúrágta öreg bútorokat, tüzelhető kacatokat. Valahogy az idén úgy alakult, hogy már az első hó is leesett, és még mindig volt az előző évi alkalmi tüzelőből. Egy [… Tovább]

Az ünnepi forgatagban kímélni kell a szerkesztőket: csak a lényeget!   Szél ráncigálja a görnyedt rózsabokrot a kertre néző ablak alatt. Az asztal abroszán elárvult süteményes tálka, körülötte száradó morzsák pöffeszkednek. Békés csend honol a szobában, mikor megreccsen a karosszéke. [… Tovább]

fotó: Orbók Ildikó   Hónapokig készültem az útra, annyi képet megnéztem! Tudom, hogy vannak pillanatok, melyek úgy rögzülnek emlékezetünkben, mint ifjúkorunk lakatba zárt szerelem érzése. Mi érezzük, és csak mi látjuk, úgy, ahogy számunkra a legszebb. Nem lehet szóval elmondani [… Tovább]

    Lassan belebújt a hófehér, csipkemintás hálóingébe. Milyen furcsa ─ gondolta, hiszen más napokon csak egy kényelmes pólóban aludt, de ez nem olyan nap volt. Ma éjjel álmodni akart, valami szépet. Fehér, divatjamúlt, keményített ágyneműt húzott nemrég, olyat, amilyen [… Tovább]

  Ő a harmad szülöttem. Amikor a nevét kapta, a magyar utónév szótárban még nem volt helye. Ezzel együtt az apjának a kívánsága, legalább a harmadik viselje az ő nevét. Miután lánynak méltóztatott születni, és mert a Dénes lány változata [… Tovább]

  Megsárgult, töredezett levelek zörögtek el mellettem a kopott betonon. Vitte őket a szél. Hangjuk, akár ezernyi üvegszilánk, hasogatta dobhártyámat. Milyen fájdalmas hang. Milyen idegesítő hang. Elmúlt a nyár. Madártávlatból nézve, a város már csak sárgás-szürkés pacának tűnik. A levelek [… Tovább]

  Kucorodj le a barna rögre. A tejfehér köd oszlik, foszladozik. Nézd a zörgő kukoricaszárakat, a hatalmas tököket, mint szablyával hasogatott török fejek… A varjak a szántáson szemezgetnek, fekete-kendős öreganyók. Vastag csőrükkel fel-felpislognak. Az árokparton kontyot bont a nádi buzogány. [… Tovább]

  Az úgy kezdődött, hogy benyitottam a terembe — teljesen kikiáltva magam magamból —, és a helyiség azon nyomban kiürült. Az űr eleinte üres volt és víg kedélyű, mígnem sikeressé vált azon igyekezetem, hogy tartalommal töltsem be. S az üresség [… Tovább]

Amikor kiléptem a gondosan bezárt ajtón, és fejemet megütöttem, megütközve tapasztaltam, hogy egy következetes követ követ egy következetlen követ. A kő ugyan a kövön maradt, ám a következetes követ nem hátrált meg, így is követte. A kő viszont nem menekült. [… Tovább]

A szilánkok vérző sebeket ejtenek     Szomszédunkban volt egy földszintes lakóház, az udvar közepe táján. Gyermekfejjel mindig borzongva tekintettem rá, s ha lehetett elkerültem, nem mentem a közelébe, pedig egy kisbarátom ott lakott benne. Suttogtak a szomszédok valami tragédiáról [… Tovább]