Levél

A zárójelek nélküli szöveget hiába küldtem. Jaginak   (Oly nagyon tudni mások versét, mint az a messiás, aki mögül kihátrált az Isten; pokolba az igazságok viszonylagosságával, a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel, egyáltalán az élet sem tud meglenni halál nélkül.) [… Tovább]

Saját fotó   Istentelenek Istene, Jó Uram!   Vádollak. Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért, ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint [… Tovább]

Az illusztrációt a hálóról vettem.     Tisztelt XY!   Hagyományosan politikamentes témaválasztásaid során az innovációval kapcsolatos felvetéseid mélyen érzékeny területre vittek, megint komolyan ámulatba ejtettél! Pláne úgy, hogy uniós szabályozást messze figyelembe vevő törvényalkotásunk 2014 óta a kérdést rendezettnek [… Tovább]

(mert az angyalok is írnak haza)   Egy napon, mikor minden olyan csodás, és azt hisszük életünk csodáit csak mi érdemeljük meg, csak nekünk szépül a világ, egy napon hirtelen minden megváltozik.                 — Úgy mentem el, hogy időm sem [… Tovább]

Drága fiam!   Írom én azt a levelet, egyre csak írom.          Nem akar vége szakadni sóhajomnak, és a könnyek zápora, sem apad. A fehér lapon feketék a betűk, pedig ma színes ceruzát vettem kezembe. Minden fekete színt ölt magára [… Tovább]

Elmozdult higany a szelíd köd villája. Hálás tapintattá lett szótlanság baja: homlokra csodált óriás napkorongok. A misztériumok ideje lépéseké, amíg szárnyalás asztrálerezete egy darab. Csalánteával ringatja kertjét álmom, és egész éggel szereti világ a világot.    

Pintyőkés Rózsalugasaim, avagy mélyen tisztelt szerzőtársak! Több jó hírem is van:     1. Készül a Héttorony antológia „X”, ahol az x messze nem ismeretlen: az   első szerzők idén éppen tíz éve jelentek meg az alapító által megálmodott Héttorony [… Tovább]

Önvalód önzés nélküli, önözéstelen: egyben szemlélődés tudatos fénye rezzenéstelenné teszi felkorbácsolva, Bácsimmá tesz egótlanodó védelem. Minden a szeretet, és szeretet mind. Az igazi férfi nem más – felébredés.

Drága pici meg nem született lányom! Megdöbbentem video-üzeneteden, amely, a youtube-on, bejárta a világot… (Lásd a naplómat – olvasd el mielőtt ezt elolvasnád!) Drága pici meg nem született lányom!   Megdöbbentem video-üzeneteden, amely, a youtubeon, bejárta a világot.[1] Persze, hogy [… Tovább]

Történelmi párhuzam, minden politika nélkül.   Emlékszem, nem oly rég viccelődtünk ezen a méltán sikeres TV vetélkedőn. Például nekem a „Maradj tampon!” mondén szóferdítésed nagyon tetszett. Akkor nem mondtam el neked, amit gyakorta érzek ezzel a műsorral kapcsolatosan. Enyhe émelygést, [… Tovább]

  Már megint mentegetőzéssel kezdem a levelem, drága Icám, de most komoly az oka, hogy ennyit késtem a válaszommal. El se tudod képzelni, mennyi gondom, bajom származott nekem a Bangúrteás esetből. No, de az elejin kezdem. Van nekem két rosszcsont [… Tovább]

Az utolsó levél Robertonak     Azt olvasom váratlanul vitt magával a legerősebb, akit eddig még senki sem tudott legyőzni. Pedig oly sok éven át őrizted a hited, akkor is bíztál az értékek hatalmában, amikor a könyvkiadó  vaskos díj fejében [… Tovább]

tekintettel a 7torony est előtti városnéző sétára. Ha a Gyenes térre értek, tudjátok történetét. Tisztöltetöm kendöt, Jucus néném!   Ha má úgy bévetődtem Köcskemét városába, há, ne higgye ám, hogy úgy gyüttem ki belőle, mint hülyegyerök a kukoricásbó! Ganajosan, me [… Tovább]

Bármennyire egyedül vagyok – ha folyamatos szavaid nem bélelik ki bensőm – bármennyire növekszik bennem falevélszőnyegével az évszak, mohásabb nem is lehetne szívem körül messzeséged. Puhább nem is lehetne emléke, feledése. Tágabb és többdimenziós nem is lehet más, csak Te [… Tovább]

Levél fiamnak 77.   Drága fiam!   Már két napja esik megállás nélkül. Az a kevés kis hó, ami ott nevetgélt az udvar végében, halk-csendes megadással olvadt el, és magával vitte a tél emlékeit. A tavalyi avarban a levelek örök [… Tovább]

Ajándék a tudat, hogy létezel – valahol. Valahol, valahol… Valahol. Kint csillaglajhárok kapaszkodnak fellegek ágaiba, én mégis a legföldibb, de egyúttal legszebb földi érzést próbálom a lapra örökíteni, tintám kopott, elmém gyatra, hisz még nem ismerlek, csak akkor érezlek egy [… Tovább]

Hitélet   Noha mostanság érdekes számodra a spiritualitás és a hitélettel való ismerkedés, mégsem fogok bele vallási közösségekkel kapcsolatos fejtegetésekbe, mert édes szüleid gondoskodása mindenkor elégséges és mértékadó kell, hogy legyen. (Tudod, hogy ehhez tartom magam.) Ehelyett elmondok neked egy, [… Tovább]

Tényleg mozgalmas év volt.   Európa máig tartó gerincsorvadását — benne Magyarország fölszámolását — Bakócz Tamás sikertelen ambícióiból vezettük le egy korábbi beszélgetésünk során. Most csak emlékeztetlek néhány akkori gondolatunkra: amennyiben őt választják pápának, akkor nincsen reformáció, Magyarország a régi [… Tovább]

  Akár művészettörténettel foglalatoskodó órán is mutathattak neked egy csodálatos kópiát és elmondták, Auguste Rodin a neve annak a szobrászművésznek, aki megformálta ezt a témát, A gondolkodó-t. Tényleg lebilincselő látvány! Léteznek prózaibb megközelítések is, amelyek közül a legismertebb egy latin [… Tovább]

  Nagy örömmel olvastam leveled, amelyben az ünnepi ajándékozásról írod meg okos gondolataidat. Megható, hogy a többiek mellett, kishúgodnak olyan játékot szánsz, amely egyszerre több értéket képvisel. Ez az, ami miatt lelkesen támogatlak így, a válaszom keretein belül is. Ötleted [… Tovább]

  Kevesen tudják, hogy nem tudok helyesen írni. Nem sajátítottam el a helyesírást, úgy ahogyan „illett” volna, és ezért egyáltalán nem a volt tanáraim a bűnösek. A kék dolgozatokból pirosak lettek, amikre mégis ötösöket kaptam. Jóindulattal úgy magyarázom, hogy nincs [… Tovább]

Beszélj magamban. Minden hajnalod kibontja fényem kontyát. Minden erdőd kecses fuvallatod érintésétől borzolódna. Mint hosszú pálcaujjak, fegyelmezik szívünket a fák. Madárcsevegésbe fojtva őrzöm, hozzád repülni kész, beszédes leveleim. Itt ősz van. Kint még tavasz, esőtől tompa észjárású délelőtt. Lomhaságba bújna, [… Tovább]

Nyugalmunk záloga, ha néha nem hiszünk a szemünknek. Nagyon megleptél a kérdéssel, hogy mik is azok a néhol rácsos szerkezetű, másutt szabályos csík-mintázatok, melyeket egyre gyakrabban láthatunk az égbolton, időnként közvetlenül a fejünk fölött. Övezzen csodálkozásom és egyszerre elismerésem is, [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény   Ismét egy anyák napja, amin már nem köszönthetlek édesanyám. Ismét egy évvel öregebb lettem és te már nem vigyázol reám. Elolvasom kedvenc idézeteidet, könnyeim mossák róla a port. Mesélnék neked, volna mondanivalóm sok, de te mindezt [… Tovább]

Már nem tudom, miért adom borjúszemeimet,  s bár kapum a régi, sőt rozsdáján évtizedek pora, pókhálókkal hímzetten, nincs ki lemossa? Kérdezi ki beléphet, mint első rácsodálkozás, bár van kilincs, de az még odakint. Betérsz. Hogyan nőnék fel e szent pillanathoz! [… Tovább]

Lángolt benned Isten. És a szerelem is. Könnyű volt téged megérteni, és ma már be is láthatom, hogy egy hajszál van a gyilkos és a belénk égett isteni között. Fellebbenteni olyan könnyű, mikor végül legnehezebbkor is csak hajszálnyira van, és [… Tovább]

    Bölcselkedni az élet értelméről szavakban, ‘mondd, mit érlel’? Örömmel fogadnak szüleid, mint a kisdedet, még ha véletlen szerettek életre. Lefotóznak, ahogy nősz, fejlődsz, okosodsz, s már zsákot is cipelsz, Csörgőt adnak kezedbe, hogy rázzad, zajt csapsz, hogy rád [… Tovább]

Ma értem ide régi hazámból, régi-új házamból is. Eltiltott tőled a világ rendje? Alul maradtam? Izgalmasabb nem hinném, nélküled a világ? Nehezen. Bandukolva. Az útra léptem. Kászon* átvezet. Mint az őslényeknél, megcsontosodott, púppá nőtt nyakcsigolyám csúfítja testem. Rám hiába vártál, [… Tovább]

Bősze Emil Miklós barátomtól nem kértem engedélyt az e-mail címkénti használatára. Számomra ő inkább B.E.M. apó. Gondolatai pedig toronyiránt halhatatlanok.   Nézzük a dolog jó oldalát: gondolataink kölcsönös megismerését nem szükséges találkozásainkhoz, vagy időhöz kötnöd. Csak be kell kapcsolnod a [… Tovább]

Ha gyűlölsz, ha rámtaposnál, ha kisembernek lát szemed, vagy mint testvért szeretsz, ha másképp úgysem lehet, nekem ez mind egyre megy. Bennem ősi totemoszlopon történetünk. Egy rémesen csúnya nőt kellene látnod bennem, ezért csavaros ez a veszteségekkel fordulatos szerelem. Ha [… Tovább]

Tükörvilág   Már tisztáztuk, milyen előnyökkel jár számodra egy bármikor megnyitható levél, ámbár ez minden más irományra és élményforrásra érvényes. Nekem tetszik ez a kölcsönösségen nyugvó állapot, annál is inkább, mivel egyre több időt töltünk a számítógépünk képernyője előtt. Mostani [… Tovább]

      Merész ölelést hordok karjaimban. Kit nevezzek meg a pillanatokban? Gyötrődés nélküled, mesétlen, űr. Úgy fakasztod fel szemérmetlenül, varázslatokkal mindenttagadásom, mint az engedelmessé érlelő csend. Mégis szavakba bújtatott képekkel, filmtelenedve lelkesít csupasz valód. Míg másokét néztem, és valótlanná [… Tovább]

    Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkertbe zártak. Onnan lestem az éji világra. Ma végre megjöttél, s ebben az álomban ismét [… Tovább]

      Kedvesem, szerelmed – ez lennék én – nem maradt ébren, minden éjjel kidőlt, álmában hűségeset nyekkent, oldalára fordult volna, s akkor laptopja lehullt. Latorkertbe zártak. Onnan lestem az éji világra. Ma végre megjöttél, s ebben az álomban [… Tovább]

Gödre, Lehőczey Berengárnak (rangjavesztett, kisemmizett nemesi sarj, filozofáló, méltatlankodó, harmincas ifjú)         Kedves Berengárom!   Kinek írok? – tehetné fel a kérdést, hiszen korom nem jogosít fel ilyetén megszólításra, pedig rövid ámde tartalmas ismeretségünk úgy érzem, felhatalmaz [… Tovább]

Duruzsolnék füledbe, már szebb a konyhám, egy bútorral több van, és lett hely a várva várt szakácsnak. Mosolygok, mert ezek is igazából rád várnak, főzhetsz itt prózát s verset. Elképzelhető, hogy őszig valóban elkészül a ház, és fogadni merlek? Korai, [… Tovább]

Akkor minden sóhajt ide kérek. Csöndet. Pálca kopogtat a katedrán. Átlényegülni. Ennem kell, pisilnem kell, kiszaladnom kell. Tanárnéni! Mindenki ül a helyén. Ma arról fogunk beszélni, a fene tudja, miről is kellene. Mindig vannak kerülőutak, életutak, érdekes, izgalmas törté netek [… Tovább]

Nem így van. Tegnap az ezredik belealvás, és rámmaradt ragaszkodás fájt nagyon… Mégis fárasztóbb napok, a meleg, házfelújítás, vendégek. Tíz perc múlva kimegyek a kertbe, leszedem a ruhákat. Ma meg sem álltam, vannak ilyen napok. De máris képet, verset kaptam, [… Tovább]

Minden tejszagúságon innen, átvérzik a tejszínű anyai hormon, s amint kitelik a csend, biztonságba fárad el, mint csecsemő mellemen – a tudat, hogy bármit teszek, szerelmeddel fedezve, s mi mindent fedezek fel benned-általad… és egyszercsak veled. Minden tejszagúságon túl is, [… Tovább]

  Szép napot, Kedves!   Bár engem még az éjszaka árnyai öleltek két szavam között, de mikor ez a szemedhez ér, te már a nappal kacérságával játszol, s fáradhatatlan kezeddel teszed ide-oda napod kíméletlen súlyát. Engem a kezd? ?szi éjszaka [… Tovább]

Jó reggelt, kedves! Valami egészen különös nyugalom érte ma a reggelt. A szeptemberi napfény óvatosan kúszik fel a fatörzseken, csendben öleli magához harmatos leveleit, és lassú halált mér az éjszakára.Itt voltál éjjel, a meséidet hallgattam, a mosolyodat néztem te a [… Tovább]

* Levelem a mennybe címezem. Kicsim! Neved, s nemed sem ismerem. Ezért így szólítalak:   – Drága meg nem született gyermekem!   Húsz hétig voltam bölcsőd és koporsód, apró zigóta voltál már szerettelek, becéztelek. Húsz hétig hordtalak szívem alatt, méhem [… Tovább]

komoly csend visszatértem magamból feszítem ki a félszem magyargenerikus.com hunyorgó depresszióval ékes ragrímtakaró alatt csak hiányzol hisz nem csak szenvedélyem vagyunk  

vereség-e a harangkonduló ősz elveszett tudatom szú méretű butaság serceg sorsváltóra könyökölök horizontod tűzét nézem szavakból kinyerném vagy mentve kertirutát méltatlan lomokból szemétdombbá nőtt hányadát        

  s szemed sarkából mosolyok bújtak elő szavak nélkül halott kontúr a szó láthatatlan érzelmekre csuklás korgó elmém sóhajtó kérésére mindig ennem adtál

*     Vártalak. Tizenöt évesen életem első randevújára. Ott a folyóparti árnyas fák alatt a viharvert pad szélén illedelmesen ülve. Fehér blúzban, sötét rakott szoknyában, csak ici-picit magas sarkú szandálban. Hullámos hajam tincseit előre húztam kicsit, azt hittem úgy [… Tovább]

ezek most fáradt vallomások kérheted a szám kezem minden rejtekem tied csókjaiddal zárd be repes? szívem      

Régebbi írás, kicsit átfésülve visszahoztam… *   A napokban kezembe került ez a levél egy régi barátomtól – katonacimborámtól. Olyan meggondolkoztató és tragikus a sorsa, és olyan szemléletesen eleveníti fel a történteket, hogy változtatás nélkül adom közre. Csupán néhány nyelvtani [… Tovább]

Fotó: Fotóház – sora                 Nagyon sajnállak, mert gyönge vagy, törékeny, akár a becsben tartott porcelán, ami nem tanult használatot, csak egy bedohosodott vitrinben áll. Rám mosolyogsz és érzem a remegésed, ahogyan attól [… Tovább]

Vajon mi a baj velem? Csak bámulok bután, a fáradtság mintha elvágta volna lábam és kezem, de mégis leginkább az agy ami kihagy, kihagy. Most bújnék másba gond- feledten, mint éles sóhajok testet öltve. Oroszlánb?gést sír minden porcikám. Már tudtad [… Tovább]

  Nem bújhatok el, hogy megtaláljalak. Mégis sokszor, mint az állatka, ki odújába tér az eleséggel, úgy maradnék csendes sarokban nekem is írt szavaiddal. Képlékeny érzés, amit felborzolsz folyton. Ha prózai vagyok, lírát adagolsz vénásan. Micsoda ötlet. Olykor kiböksz, és [… Tovább]

„Legközelebb írj a szerelemről, mesélj a hétköznapjaidról, bármiről, csak nekem szóljon.”       Drága barátom!   Remélem boldog vagy, mert jó volna azt hinni, hogy legalább te szebbnek látod a világot, mint amilyen. Legközelebb írj a szerelemről, mesélj a [… Tovább]

Inkább Te vagy, de mégis szerelmünk bennem n? még. Hasadt, ikerpár, bomlott elme. Vagyunk ez is az is, egyel?re én. Te pedig ott ülsz horizontod bozontos halálvonalának katonás peremén. Ha a kicsiket az ölbe, vannak a nagyok, nem féltékenység – [… Tovább]

  bennem kiteljesedtél eddig is magamat bár hozzád mértem nincs idebent más remény mint a tükrös szemérmes több amitől semmi kis homlokomat az anyaföldhöz dörgölve hiszem ártatlanságba viszel és fel mélységünk összebújva tisztára vetkezi egyszer a múltat

Haragudtam Rád! …mert negyvennégy évesen nem hal meg az ember! erre nincs igazolás, nincs magyarázat…és nincs mentség…Negyvennégy évesen az ember terelgeti a gyerekek lépteit, óvja az addig felépített szerény kis életet – és tovább építgeti amennyire az erejéb?l telik…Minderre a [… Tovább]

*   Kedves Elza néni!   Igaz, hogy már megszoktad és elvárod a beszámoló levelem a Héttorony estekről, de sajnos, csak most jutottam hozzá, hogy írjak a novemberi rendezvényről. Eddig rengeteg dolgom volt, de tudom, hogy az ilyen kibúvók Téged [… Tovább]

Kislányomnak * Drága kislányom!   Kinn ülök a kertben, a melegen szikrázó napfényben csillognak a frissen kikandikáló levelek, az orgonabokron a lila virágfürtök szinte ontják magukból a tavasz illatát. Eljött újra az április, s mint minden évben ilyenkor, rád gondolok. [… Tovább]

Vizsgadrukkból jeles…*     Kedves Barátaim!   Azért írok Nektek, hátha közben enyhül egy kicsit a görcs a gyomromban, ami már napok óta kínoz. Kíváncsiak vagytok rá mi okozza? Pár nap és vizsgázni fogok. Amikor nekiveselkedtem a sulinak, még mintha [… Tovább]

http://www.youtube.com/watch?v=XBojreRyubk&feature=related     A kép megfagyott, havon ott álltál, lelked tépkedte bölcs Idő. Kinek kell e balga dallam, hisz’ jelen a jövő.   Soha ne kérd számon, mit hoztál, a lényeg benned éjszakáz. Fájdalmad maradjon tiéd, s idővel a láz. [… Tovább]

Ludwig van Beethowen: Holdfény szonáta /parafrázis/   Bőven rakott polcokon tartom hajad színét, gyöngyfényű leheleted,  (hűs illatú permet simogatta Hold…) fényedben hömpölygök, álmodom, hogy van és mindig volt, – Szerelem.  

A megbékélés háza sajnos de nem épült fel ez eddig, bár látszatra minden rendben volt…   A megbékélés háza — 770. —   Már mindenki a házszentel?re gondolt, jóllehet az még a házavatóra sem volt alkalmas, nemhogy annak felszentelésére…   [… Tovább]

  Képzeletem már nem jön velem. Oda.   Összegyűjtögetem levelenként a csendet, őszi kosárravalóm, hervadt fodrú, felsírt, kisírt valóm. Zordabb ne légy, adj pihenést. Pihegő lélekőr a jó is.   A pillanatnyi lehetséges szó szerinti halott.   Valahol egyszer magamra [… Tovább]

* … Nem hallottad, hogy kiabálok? Sikítottam utánad, mint a fészkében magára hagyott fióka. „Segíts! Adj ennem! Add a tested melegét, anyaságod illatát! Add a szavaid, kedves hangod! Szép szálkás betűiddel írj nekem! Csak nekem! Adj a műveltségedből, beszélj hozzám [… Tovább]

Az ébrenlét, a valóság néha olyan álomszerű… * Drága, kedves Marcsikám!   Attól tartok, ma nem tudunk személyesen találkozni és csevegni. Írok tehát néked és tudatom is távolmaradásom okát.  Reggel, amikor felébredtem, magam is meglepődtem. Felültem, de nem az ágyamban, [… Tovább]

* Drágáink!     Vasárnap elmentünk az újonnan megnyitott planetáriumban, amit a párizsi Orsay mintájára a régi Mississippi parti vasútállomásból alakítottak át múzeummá és planetáriummá. Két hete nyitották meg és persze rengeteg látogatója van. A szépművészeti részlegen kívül, egyiptológiai, természettudományi [… Tovább]

Ilyen is van, mert sokfélék vagyunk… *     Kedves Öcsém!   Levélírásra szántam rá magam, ahogy kérted, mikor legutóbb otthon voltam. De látodé, nem tollal írok, s nem is a régi írógéppel kopogtatom a betűket, hanem ezzel a csoda [… Tovább]

A napokban kaptam levelet egy régi barátomtól – katonacimborámtól. Olyan meggondolkoztató és tragikus a sorsa, és olyan szemléletesen eleveníti fel a történteket, hogy változtatás nélkül adom közre. Csupán néhány nyelvtani elírást javítottam az eredeti szövegen.     Kedves barátom! Nehogy [… Tovább]

Régi iratok közt böngészve került a kezembe a napokban néhány megsárgult lap. Egy levél. Egy érdekes levél. Íme:   Drága Édesanyám, Édesapám, Nővérkém!   Azzal kezdem beszámolómat a Moldovában töltött éveimről, hogy szerencsésen megérkeztünk Gizussal, Katával és Tímeával együtt Iaşi-ba [… Tovább]

Drága Nagymamámnak! *   Olyan régen megfogalmaztam már a sorokat. Érzések voltak, lesznek. Emlékszem, azon a tavaszon mikor elutaztál, mennyire szerettem volna Veled lenni, de nem sikerült. Még a búcsú is olyan kusza, furcsa volt. Mi ketten, feketében. Virágot adtam [… Tovább]

Három éves már ez a történet, amit ebben a levélben mondtam el, de úgy találom, semmi nem válzozott…*             Kedves Öcsém!       Levélírásra szántam rá magam, ahogy kérted, mikor legutóbb otthon voltam. De [… Tovább]

Drága Dédi!   Fenn a magasban ritkán viszik az angyalok a híreket. Oly rég elutaztál abba a távoli, ismeretlen országba, hogy azt hihetnéd, már a feledés homálya takar. Dédi, ne hidd ezt, Nagyi sokat mesél Rólad, szívében élsz, amíg szíve [… Tovább]

Mostni kell, micsoda trauma tortúra, ha ha, viccelni sem tudok, megérteni – igen.

Havazik, hanyatt fekszem kőrised alatt, hajamba belekapott a szél – suttogja neved – látod jó fiam, eljön az ünnep nélküled – ujjaim nem engedik az utolsó érintést – hangod is itt suttog mellettem – lépted a hóban topog, egy nyárról [… Tovább]

Csókod lopnám, Szeptember,fehér köd a varázsköpenyed.Tarlódon lépkedő ujjbegyek,tépkedhetném tükörarcomat. Új utak szemeid szeretet-éh.Azzá fordítod tét vermeimből.Lopakodás csak a beszéd,hallomásaink játszóterén Ő. Becsapós szokás a könnyű,nehéz szívvel most tekergő.Barátkozni erő-dobbanásig,akaratlanul is egy levéltánc.

Annyira szeretnék újra alkotni – a játék örömével -, mint horgolt ruhát játékbabának, rajzolni  színes fényt, festeni, te mögülem nézed – a vállam felett – titokban odaállva. Elengedett vágyakkal zabál fel helyette Hiány. Mert hiány itt kimondhatatlanul végtelen érzésű tenger, [… Tovább]

csak azt adtam neked mi úgyis tied szentjánosbogár-szerelmedet visszatükröződnöm is csak szépen fénytengelyünkön át érdemes

amit adsz egy meglepődésbe belerejtett apró titok amit belelátsz ahol üresség van nem hozzábutulás amit valaki mond nem sírsz rajta ezt is kedvelem nagyon amit képeken bebarangolunk a képzeletet amit nézel burokban vagy velem egy a személyes tered amit elsietsz [… Tovább]

álmodtalak szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak megújuló arcod követi a rendet megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű bonyolultságod nem éri fel ésszel senki fia mert csodával határtalanul értesz az egészhez és lekedveltebb bolondságod éppen [… Tovább]

kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú régmúltba vágy’ haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint újra felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús makacs féltékeny ezernyi [… Tovább]