Média

Megzenésített vers (meghallgatom)   Ma nem tudom miért, de rossz a kedvem Ma két karral ölel a fagy Nem tudom miért, miért csak fázom mikor tüzével simogat a Nap.   Ma nem tudom miért, de csöndre vágyok Ma belém hasít [… Tovább]

  (meghallgatom) Fáradtan szuszog az óra, a pizza kifutó már régesrég rosszakat álmodik… mélysötétbe fullad a bugyuta csend …szekrényekre némult morál fakul. s a függöny szövőnőjének jaja lett  az egyetlen értékelhető pont. Zöldül a Nap, torkos fák alatt veszít pásztát a [… Tovább]

* (meghallgatom) Együtt táncolok a fákkal, tűzben, ím lángokban állva, megbarnult, rongyos földköpenyt, magamon, vállamra hányva, és dúdolva, motyogva, felkiáltva, odakint a szélben szállva, a Holdat hívogatom.   ő jön, s tányérból, tányérba megy, a mozdulatlansága szeretőm, csak ezüstös csillogás [… Tovább]

kép ef.Zámbó István: A csend megérintése   (meghallgatom) jóllakott  szemeidben kuckóm a csend az utca vérszegény vörös alkony csak az égbolt keskeny szája szivarízű fellegbe vegyül nyálad puszta kezedben gyújtod a szálat   mondd jó lenne vélem de csak hallgat [… Tovább]

Őri István és Péter Erika – közös vers   (meghallgatom) Tapsifüles vajon mit les? répaföldön ő mit keres? Éhes nagyon, korog gyomra, vágyik egy kis répa-torra. Két lábra áll, körbetekint, répasereg feléje int. Hívják táncra, lakomára, csurog már a nyuszi [… Tovább]

(meghallgatom) Visszakérem minden „hozzádírtam”, s a születendőket is,  súlytalansággal sújtottjaimat,  az egymást kölcsönösen feltételezőket, hisz’ anyjukat vesztik… ha nem szeretsz. – Cserebere fényekre nem vált az odaát, a jog feltételezi igazát, s ha ringó bölcsőre lel, mint elhangolt gitár, hamisan [… Tovább]

módosult változat * (meghallgatom) Mr Tramens Ne kérdezd, hol voltam este, és ne kérdezd, mikor, kivel, ha rám nézel, szerintem látszik, a haverom Jack Daniel. Hagyj békin, ne keress drága, belőlem ma a whisky beszél, és ne várj a hitvesi [… Tovább]

(meghallgatom)                                         Falon egy festmény függeszkedik.                                       Neve homályos illúzió,                                       Rámerevedve él és mozog a kép,                                       Kizártnak tűnik a kitaláció,                                       Olyan megnyerően szép!                                       Zöld fény függönyébe burkol téged.                                       A sárga napfény smaragdzöld,                                       Az [… Tovább]

   (meghallgatom)   Mandolinját pengetve koslat bennem, ártatlan maszkom feszegetve horgolja álmaim.     Piszmogó csendje odvas ágamra hull, mint enyvedző télvégi hó, illatától áll helyre a status quo.   –   Ropogós lepedőre tért az est, bogas szürkére szivárványt [… Tovább]

(meghallgatom) Bolhaasszony boldogan  pattogott a porban, tervezte, hogy inget vesz az új ruhaboltban. Bolhaférje meghozta a bolhafizetést, asszonya meg vállalta a csomag cipelést. A bolhabolt nyitva volt, roskadozott minden polc. – Most érkeztek  bolhaszoknyák, ezt csak csinos  hölgyek hordják!– ugrándozta [… Tovább]

(meghallgatom)   *„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:                                                           így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.”                                                                                       A levelek anyja vagyok,                                                  Faként elhullatom,                                                  Az én kicsikéimet                                                  Elbocsátom.                                                    [… Tovább]

*saját fotó (meghallgatom) Kicsit fáradtan ébredtem reggel, majd a Nap sem köszönt nekem, a kávém hideg volt, cukor nélkül, és erősen fájt az egész fejem. Dühösen csaptam be az ajtót, mint éhes oroszlán néztem körül és a Holdat letéptem az [… Tovább]

(javított kiadásban) (meghallgatom)                                                Felkavartál, mint egy forró levest,                                            És a benne úszkáló tésztát,                                            Az azt megérintő sárgarépát,                                            A húsra fektetett borsószemeket.                                              Felkavartál, mint egy nyugvó tavat,                                            Melynek felszíne mozdulatlan maradt volna, [… Tovább]

… hangtalanul imádkozik hogy a mindennapi kenyér megtalálja. (meghallgatom) A jólét árnyéka ő megroggyant lábaival az utcát járja rácsap a maradékra mindenki eldobott feleslegére a kenyér már száraz mégis kelendő gondolatban most veszi ki a pék a kemencéből mint ahogyan [… Tovább]

…lássa, milyen vót a papiros…*   (meghallgatom) A papíros, szóga, tőr, nem szóla, hogy kínzom, összegyűröm, rátapotok, tisztaságát mëgmocskolom.   …mert szóga a papiros…   Éhesën kortyolja bé a penna vigirül a tintát, pacalt hagyva lapít nékëm, hadd szántsam az [… Tovább]

(meghallgatom)   Emberöltő hajol fölénk,  -látod? És reszket a szája. Kutyákat küld szaggatni csendünk, túl messzire mentünk – törvényt ordít a veszett világ, s míg nyála fröccsen, árnyékodba bújok nem szólva semmit az összetartozásról. – Ki értené, a zajtalan csodaváró [… Tovább]

Vágyaink néha a végtelenbe futnak.   (meghallgatom) Voltam felkiáltójel a múlton,                           és kérdőjel a jövőn. Voltam elmosódó árnyékhomály életvíz-tó színén jéggé fagyott tükrön. Voltam félig lejátszott lemez, mely megfakult hangulatot szerez. Voltam kitörésbe fagyott vulkán kinek a szürke élet [… Tovább]

(meghallgatom)   Előre nyúlt és elmaszatolta arcom az este. S míg ő békén aludni tért, felgyújtottam az összes templomot. Talán most énekelni kéne a néma fel-alá járkálás helyett, valami zajt csapni, zengjen az épület, hogy ne halljam magam, amint hallgatok, [… Tovább]

(meghallgatom) rigmusaim megroggyantak s a korhadt rakoncán kötélen vonszolom a szót magam után vonszolt a szó nem húzó ló a féktelen csak poroszkáló kulcsom a rag alatt rejtve marad rag rag után a fáradt rakomány eb ura a fakó ám [… Tovább]

Mi is a szomorúság? Ha ránk tör, küzdhetünk-e ellene.   (meghallgatom) Ha a szomorúság megül lelkeden, nem létezik erő, mely megmentsen. Nyílt seb, métely ez, mi lassan terjed, s ilyenkor nem találsz boldog percet. És könnyek szöknek szemedbe, ok nélkül [… Tovább]

  (meghallgatom) Közben ölelt a Nap. Panaszod sem hallottam dehogy csitítottál vakmerő perceinknek adtuk testtelenségünk üzenetét. Nézz szét Fojtott színekre eszmélünk hogy lássuk a valót.  

* (meghallgatom)   Nem Érted? Ember! Halálra ítéltél, megvonva tőlem az utolsó szó jogát, a harangot már előre húztátok, pedig ki sem jártam a rühes óvodát. Gyermeteg lélekkel kerestem helyem s nem volt egy kéz, ki kezet adott, legörbült szájjal [… Tovább]

  (meghallgatom)  A ház falairól csatornák némaságába csorog az est, egy árny torzképet fest, a másik valamivel élesebbet.  Lámpán elsercenő rovarok szárnyai muzsikálnak … megszűnik a lét, tétté váló okok paráználkodnak a csend tövében. Hamarosan helyükre kerülő reklámlapok, holnapot koldul [… Tovább]

*saját fotó   (meghallgatom) Oh Lord, kérlek, nézz reám, ma nagy titkok tudója leszel, szerepet cserélünk néhány percre, s remélem, addig sem vétkezel. Ülj szépen ide, mesélek neked, de kérlek, figyelj most reám. Elmondom neked a bánatom, s megesszük utolsó [… Tovább]

(meghallgatom) Úgy indulnék,  körül vesz magányod. Alkonyodba szűrt  fény oson, hívj, és melléd szállok! Szapora szavakkal viszem a Világot eléd. Csönddel válaszolgatsz. Lüktető, mély hallgatással. Örök gondolat vagy, bennem születsz mindig újra, mosolyra éleszted pojáca lelkem, puha csókodra, válasszal feleltem.

*saját fotó (meghallgatom) Az ördögnek adtam pár méter előnyt, mikor az utolsó párbajra szólított. Kicsit idegesen néztem az öreget, hisz volt már rá példa, hogy lódított. A pokol kapujában álltunk a rajthoz, de ez az út a mennybe vezet, a [… Tovább]

“verses képnovella” * – a fényképeket Gyuri készítette –   (meghallgatom) Hajnalok hajnalán az erdei kuckóban manócska ücsörgött és kávét ivott, álmos szemeit kezével dörzsölte, kávéja mellé egy cigit szívott. Minden reggel, mikor a napocska kel mogyorós zacskóval az erkélyen [… Tovább]

Megint kínzott a tehetség… Ne fütyüljetek túlságosan (meghallgatom) A folyókat megfordíthatom, És sorsokkal játszhatom. Nem kell énnekem engedély, Mindössze egy alkalom.   Megszeghetem a törvényt A fizikait s az emberét, Nem kell írnom soha kérvényt Panaszomért vagy vágyamért.   Széttaposom [… Tovább]

(meghallgatom) A meztelen Földre suhant szikár árnya, gyökerét már nem találta, vette kalapját,  egy másik veteményébe rándult át… Bordái mögött a jövő mozgott, agyában csalódás fészkelt, romlott hitet hagyott, freskóra meszelt falat, orgonaillatú Telet, mélyébe hengerelt bús emlékeket.

Michelangelo: Rondanini Pietá, részlet, 1564 (Milánó)  (meghallgatom) Szép voltál – mondta Méri. Én, részt vettem a temetésen. Nem szedtem be rám tukmált nyugtatókat. Siralomházad visszhangozta magányom, s jajom. Én, hallgattam a szókat, a papot, s zenét, láttam íriszekkel beburkolt helyed, [… Tovább]

  (meghallgatom) Riadt szememre csókod simul. Nem számít hová,  csak repüljünk bármi áron e súlyokkal könnyített, testetlen világon. Várj ott, még ne mozdulj el! Csendünk maradtál,  mellemet égető jel. Ma is… halkan beléd fúlok, boldog közönnyel reszketem gyönyöröm. Kóborgok hátadon, [… Tovább]

  (meghallgatom) Kegyetlen játszma, mondta a Dáma, majd a futónak pajkosan odakacsint, a francia király a bástyán állva méla undorral kegyesen int. Az összes parasztnak vegyétek fejét, a sakktáblának elég a negyede, de senki nem mondta: az ország ég, és elveszett [… Tovább]

(meghallgatom)   …nem tudom hány aranyló lombfény csillogott, hány aranytó-tükör temette az alkonyba süppedő Napot, balzsamos esőillatot kavart a szél, s az elhagyott utcák titkait, amerre lompos lépte végigballagott.   Majd táncra perdült, tombolt hajnalig, nekifeszítve izmait, széles jókedvvel, harsogó [… Tovább]

“Elefánt voltam…” (Medáliák – J.A.)   (meghallgatom) A nagy rendszerre gondoltál: fölnéztél a csillagok fogaskerekére, a cellarácsok… – na, ez azért durva, meg relatív is minden, mint ez a fölnézés – lehet, hogy lenéznek. Mi dolgom ezekkel – világegyetemmel, jó [… Tovább]

  (meghallgatom)   Bálos táncmulatság van a mi UrunkPalotájában, fönt, fönt égi világban, Magas Egekben. Elhívatott vendége én is vagyok. Huszadik sorban a helyem. Angyalifjak, angyallányok nyitják a mulatságot: legelső sorban táncolsz te. Szép arcod ragyog és lelkes szemed. Állok [… Tovább]

  (meghallgatom) Csupán a titkot, a többi nem érdekel, azt bárki odabiggyeszti, vagy belenő a korral; de a titokra születni kell, az nincs minden bokorban; ahhoz szem kell, meg szív és képzelet, mert a titok az, hogy ki mered-e, ki [… Tovább]

  (meghallgatom) Álmosan csoszogva kelő Nap osont meztelen válla hófehér hajlatába. Ébresztő – szólt halk szelíden – ünnepelni jöttem. Életünkért kergetőző kedves sugár,  idegenből szoptató Anyánk, könyörgöm, hosszan simogasd!

  (meghallgatom) Csöndes szellők reszketnek a roppant táj felett. Ékes, szilaj színekre bontva  könnyed földi álmainkat.  Tépett horizontom háta mögül dühös zápor közeleg, nem zörget, lomhán lelkemre sötétül. Fürtökbe szabaduló Égi foglyok áztatják makacs könnyeimet.

  (meghallgatom) (meghallgatom, 2. változat) (meghallgatom, 3. változat) Mellőled ütött el a tegnap, hozzám osont nyálkás talpán, átvirrasztott éjszakákat emlegetve kapaszkodott rám. Sunyi ablakrácsán morogva lesett, szörcsögve tápászkodott, ha épp’  tarlómra esett, vézna lelke fullánkokkal vert. Nem kértem. Miért hívtál? [… Tovább]

(meghallgatom) Tíz inspiráció. Kilencven transpiráció. Titok.  Mesterség.  Írás.  Bűvöl, hanyagol klisét, elcsépelt közhelyeket. Illúziókat kelt,  csendesít, hevít, hűt, csábít, szenderít… repít is, hogy szabadon ess a kies talajra, Ég felé bontsd ágaid…

  (meghallgatom) Amikor jöttél, fénnyel fogadtak, és sírást vártak tőled, te sem gondoltál a fulladás hátulütőire, üvöltöttél. Jó ez így, így szokás, amióta ez a köldökös zsinórzat köti az emberiséget, nehogy ellibegjen a magzatvíz után. Örvendtek neked, és elvárták, te [… Tovább]

(meghallgatom) Rád gondolok kedves, magányos tükrök között, mosolyba öltözött, gyűrött tapéták nádmintáiban szeretném szembelátni magam, magammal, hisz májusban, a halak csillogni akarnak, és mert megszülettél.

(meghallgatom) Ha nem vagy, a titkot kire bízzam? Milyen hazába, kinek írjam? Milyen motetta szent hevére, Milyen ezüstbe fürdő éjre, Milyen barbár, durva szavakra, Lódobogásra, lélekharangra, Milyen vajúdó állati testre, Milyen villámra, fergetegre, Milyen ugarba vetett magra, Milyen vulkáni tűz-salakra, [… Tovább]

(meghallgatom) Csöndes hamudba rajzolom nevemet,  szellőktől féltve erődöt emelek köré. Könnyekkel tapasztok falakat, ha jössz, érezd, mennyire vártalak. Kelő Napunk felé, lassú léptekkel siess!

…de útjába gyertya nyúlt, (meghallgatom) Csupán molypille szállt gyapjúkardigánra, – pillanatnyi éhét csillapítani – sötét felé röppent, útjába gyertya nyúlt, s kamikázé-tánccal tűzhalálba hullt.

…szomjunk szilánkra hull (meghallgatom)   A Feltámadás csodája rohan. Csak bolond ordibál búgóhangú széllel, a film pereg, egy pohár víz feldől, s szomjunk szilánkra hull – szirénazenével.

(meghallgatom) Kapaszkodom,  engedd! Színehagyott lelkektől, gyönyörűséges titkaidba menekülök. Pillantásod meztelenít. Mozdulatod szít, egy másik hangra buzdít. Kitakarva énekelj velem!

(meghallgatom)  Felhők mögé látok. Nem zavar homály, sem átok, sem koppanásaim. Vendég voltam, kiegyenesedtem, fáradt léptek maradtak csak bennem, fölém hajló pesszimista órák, kísérleti egyezségek… a kimerült csend. * Érintetlenséged enyhe illata, szemlesütve megáld.

Tisztelet Rilkének (meghallgatom)   Meglátod az idillt másban – a pillanatot látod. Észreveszed kőtöredéken a templomot, a szentségtartó hol lehetett – tudod, nem látod, ha ott volna most – hiába bámulnád, nem érted. Pedig neked húzták föl az épületet, te, [… Tovább]

(meghallgatom) Kortyonként veszem tested ékszerét.  – cserbenhagy a dermedt agy – Már csak te vagy meg én. Kelepcédben zihálok, világom zárt peremén…

(meghallgatom) Blúzom alatt, dombjaim hegyén Izgalom bizsereg… A levegőben áramló vétség Annyira, de annyira hideg, S mégis forrón lüktet, Akár testemben a vér, Izzó lávaként csap fel csóktalanul. Hámozott ruháim Szerte-szét ölelik a sötét teret, Egymagamban a kéj Szertelen vet [… Tovább]

Némileg enigmatikus, úgy a 18. század tájékán. (meghallgatom) Rejtőzni hívlak, megtalálj, a búcsúzás nem búcsúzás, csak szó a szó után talán. Mondd, merre éltél, földi lány, míg eget jártam hajdanán, és megkevertem odaát az eget és a földanyát, s már [… Tovább]

*saját fotó (meghallgatom) Milyen mágneses fények, s tengerek habjából lép elő az élet? Csillag-por felhőkből miért születnek ősidők óta e furcsa lények, az emberek? Miért éppen én, miért éppen ő? Leélni létünkre szánt időt, a folyton előre kergetőt, ki rendeli? [… Tovább]

  (meghallgatom)   Tálcán teszik szívük eléd, bőségszaru az asztalon, ínyenc falat vár, s küldenéd, turkálsz, bőszít az unalom…   Asztalod holnap, ha üres, -lásd, a reflex mily emberi- leszel kivert eb, s oly kezes, ki a morzsát is felszedi! [… Tovább]

(meghallgatom) Húzódj rejtekembe, óvni vágylak. Tőlem védelek, hogy magamnak maradj. Szárnyalj, ne légy’ birtokom! Mindened veszem, s bőkézzel visszaadom. * A száraz avart gyűjtő est, sejlő alakodra ásít…

ellenvers lenne? (meghallgatom) Anyám, veled kezdtem a szerelmet, amikor betegen vártalak, és te hűsen jöttél ágyamhoz, odaültél, hogy mesélj. rajtad volt az egész nap rohanása, a féltés, bennem meg a düh, hogy miért nem vagy itt, amikor másoknak juttatod magad [… Tovább]

(meghallgatom) Anyám… Illatodba rejtezem, Messzeséget körbeszelő, Féltőn gondoskodó, Végtelen szeretetedbe, Hol megnyugszom, Ha bánatom gyúl… S lelkedben pihenve, Fájdalmam fakul. Anyám… Rózsák nyílnak Minden lépted után. Minden lázongás, Mi úgy öl, némán, Szerteszóródik… Az öreg parkettán… S Te finoman simogatsz, [… Tovább]

(meghallgatom) Anyámban a gyermek; nem a kettő, aki fölnőtt, de a hetvenötévesben a gyermek, aki eltévedt, azt hitte, korral jár ész és tekintély, s a felnőttség úgy adódik, ahogy a sejtek öregednek. Téblábol a gyermek, elesik olykor anyám, félhetek, rá [… Tovább]

(meghallgatom) Anyám, hol hagytad magadból a szépséget, az erőt, a holnapot; mítoszod lesz-e így, ha vagy? És ha nem leszel, mit öltesz föl újra a cigarettafüst felhőjében szöszmötölve. Öcsémmel beszéltük gyerekkorunk, a nagy bújócskát, amiben főszerep volt a tiéd, mert [… Tovább]

(meghallgatom) Az úti kő testté simult, hangrezgést csontom vezetett. Szívveréssé vált a távol, mikor Anyám karjára vett. A nemlétből ragadott ki, T?le fénylettél fel, Világ! Ha szorongtam, meséiben tündérkedtek az éjszakák.   Gondolatok mélyén zene, a zenében szarvas üget. Ha [… Tovább]

  (meghallgatom) Álmodban, ha majd nálam jársz tudod, merre kell menned. Ajtóm kinyitva vár, idetalálsz, a vágy kövezte út csillámporát szégyellés nélkül itt kell levetned. Hozz jó erőt, biztató, tüzes mosolyt, hozz almavirágú álmodást. Szőnyegem buja mintái fölé heverjünk együtt, [… Tovább]

saját fotó * Előadó: Wéber Ferenc (meghallgatom)   Csak azt az estét tudnám feledni, mikor a kopott macskakövön fekve láttalak, amikor utoljára éreztem, hogy együtt vagyunk. Ahol döbbenten álltam és bizakodva vártam a jótékony ébredést, ahol távozó lelked már szelíden [… Tovább]

  (meghallgatom) Elhagyatottságban vergődő percekből áramoltál ide, hozzám, e hunyorgó semmibe. Reszketegségemet lélegzeted takarta …már nem fázom, nem félek. hisz’ az Ég is ezt akarta.

(meghallgatom) Minden szótag mögé farkcsóválva érkezett a csend. Pisszegett, ha csilingeltél bennem, bár suttogtam neved, kérges tenyerét szómra nyomta. * Leszakított gombjaim között tű nélkül élek, eljátszom naponta rapszódiáját a kéknek…

(meghallgatom) ha már kezed van, köszönöm, hogy megfogtad a kezemet, tudod, mostanában errefelé olyan arcok hullnak a sárba el?ttem, amikr?l régebben úgy véltem, fenn tündökölnek valami égen, de se ég, se ég. arcokból áll össze, mi fölöttem van, és még [… Tovább]

  (meghallgatom) Te dalolsz, én hörgök, kitépett torok vagyok, minden korok istenbarma.   pofon   a nap   hogy felkel   hogy lemegy   hogy van   Nem a szívem, de a lelkem szakad, szinte hallom ahogy elpattannak sorra a [… Tovább]