Média

kopjafavers      (meghallgatom)     kaput vájnék ódon falon fény után kutatva rálátni zord világra viselem kevély megvetéssel mint buggyant ráolvasást s ha majd felgyújtom a várost fényében hogy lássam sikátora mélyét s hamujába rójam kusza jeleim hát légy tanúm [… Tovább]

(meghallgatom)  Árva közhellyel intettünk, – majd hívj, meg ilyesmi… Felszálltál, s repültél …már nem bírtam tovább. Most torkomban lüktetsz, lengén, érintetlenül, melled rózsája halkan, nyílóajkamra feszül. Sóvárgom a tegnapot,  a holnap csalfa fényét, korholom a mát …rémiszt az egyedüllét.

  (meghallgatom) … fülcimpám bizsergett, majd ajkamon lüktetett neved, nyakizmom feszült a párnára, tudatom idézte lépted. Cammogó percek vonszoltak magukkal, de lelkem már  feléd sietett, szendergő létem felderült, vérem rótt  ismert köröket. Agyból a szívbe, szívből vadul pulzálva, futott a [… Tovább]

(meghallgatom) A vágy egy mozdulattal letépte rongyaid mely tétova markomban árván hevert halvány sikolyod meztelenségbe fojtva rózsaszín álmokból mérget kevert. A kósza félhomályban lebegő érzelem az örvénylő indulatok sáros mezején a holdsárga arcon a márvány mosoly s nem volt ott [… Tovább]

A fotó is a szerző műve * (meghallgatom)   Soha ne nézd, hogy milyen vagyok,   soha ne nézd, hogy mit adhatok.   Csak tágranyílt szememet figyeld   s mit benne látsz, azt sose irigyeld.   Én megdolgoztam minden ráncomért,   évekkel fizettem minden láncomért,   [… Tovább]

(meghallgatom) adjatok rám gyolcsgatyát hetyke kéket és oldjatok pálinkámba kancalépet addig oldjátok míg van e ménes teli vérem s-hagy-a (z) arab nem hócip?m a lefetyel? teli véle észt kerget? koponyákkal hess minden félszem ha remeg a gatyám a gyolcs a [… Tovább]

– gondolatok egy gyászos nap árnyékából –   (meghallgatom)   kiszáradt folyómedrek kúsznak döbbenten el?re lobogót cserélve érkeznek mint tépett kurír hozzák a hírt kiapadtak büszke hegyek száraz szemek már nem könnyeznek a borókák felett kurtán hadak jól dolgoztak s [… Tovább]

megjelenés ideje a toronyban : 2015 március 17 Hallgasd meg!   Búcsúzó hópelyhek között, Nyílik ki egy kis virág, Szirmain ezüstös gyöngyök, Napfényben simogatják, Mint a szívben a szeretet, Elolvasztja a jeget, Azt kívánom mindenkinek, Ölelje át kit szeret. Dideregne [… Tovább]

Hallgasd meg!     Állandó lázadó, Mindig itt él bennem, Voltam gonosz és jó, ebben az életben. Azt kérded barátom,   mi a kedvenc színem? Magam előtt állok, kiönteném a szívem.   (Nincs olyan szín, nincs olyan szó, ami tönkreteheti, az [… Tovább]

Hallgasd meg!   Van egy varjú a határba, Messze hallik károgása, Hírem viszi erdőn, mezőn, Elhagyott a szép szeretőm.   Ki mondja el, ki súgja meg? Merre járhat, merre lehet? Ki mondja el, ki súgja meg? Emlegeti még nevemet?   [… Tovább]

Hallgasd meg!     A szívem az ócskán vettem, Egy könnycsepp volt csak az ára, Használták többen előttem, Hangosan ketyeg órája. Divatja múlt, (?) hozzám illik, Bár hiányzik pár csavarja, Tisztán tettem be helyére, Érzelmeim felkavarja. Másodkézből van a szívem, [… Tovább]

Hallgasd meg!     Az első zsebpénzen kiflit vettem, a forintos nagy kifli volt a divat, majd sóvárgó szemekkel néztem az uzsonnára csomagolt csokidat. A kiflicsücsök volt a csere tárgya, te boldogan nyújtottad érte a csokit. Önfeledten tömtem magamba, s [… Tovább]

Hallgasd meg!       Van egy kapu a szívemben, Kinyílik, ha ölelsz engem, Nem zárom be neked soha, Amíg hazug szél nem fújja.   Az én kapum lelke ékes, Faragott két karja díszes, Tárva nyitva téged vár ma, Virágokkal [… Tovább]

(apám emlékére) Hallgasd meg!   Csak az a hegedű húzza el nótámat, amely elkísérte drága jó apámat, játszott néki búsan, játszott örömében, s ma is ott van véle fenn a magas égen.   Csillagúton jár most az én édesapám, nem [… Tovább]

saját fotó – YouTube változat: Kováts Péter Hallgasd meg!     Felnőttünk ott, hol felnőttek mások. Voltunk mi csórók, hűtlen vagányok. Jártunk a mennyben, a pokolban lent, nem lett közülünk senki sem szent. Néha futottunk, majd álltunk a sarkon, vagy [… Tovább]

a dalhoz készült változat Hallgasd meg!   Megsárgult kotta, sarokba dobva, elfáradt szürke hangjegyek, De nem mozdulnak, ma is dúdolnak, bennem örökzöld éneket. Emlékeimben, reflektor fényben, visszatapsolt boldog percek, De aki írta, és eldalolta, már a mennyben ad koncertet. A [… Tovább]

saját fotó, + 2 YouTube Hallgasd meg!       Az első pofont az orvos adta, a zsinórt elvágták durva kezek, a pólyát a nővér hóna alá kapva kiszólt az ajtón: – Na itt a gyerek! Kíváncsi szemek, és oh [… Tovább]

Hallgasd meg!       Megsárgult a rózsa szára, Lehullott a levele, A virága merre lehet, Szívem hozzá vezet-e? Száz út viszi a lábamat, Ki a világvégére, Rózsám, rózsám, szirmod szórd rám,(?) Nem találok békére. Volt egy virág… van egy [… Tovább]

Hallgasd meg!       Nagypénteken eső esik, Szívem útját megkövezik, Megkövezik, kifeszítik, Gyászmenet nélkül temetik. Megfeszítik, elföldelik, Jelöletlen sírba teszik, jaj. Fekete felhők kísérnek, Az utam végére érek, Oda érek, itt születtem, Feljajgató szülőföldben. Hol születtem, oda érek, Kik [… Tovább]

E vers eredetileg három versszakkal született, mi olvasható és hallható is itt a toronyban, de kérésre kibővítettem. (Feldolgozta és megjelentette 2012 augusztusában Kathona Mónika népdalénekes, és 2013 augusztusában a Kárpátia zenekar ) Hallgasd meg! Hej tulipán, tulipán, hervadsz Erdély kapuján, [… Tovább]

Hallgasd meg!     Az én szívem olyan ország, Hol a fák a hegyet járják,                Kárpát koszorúba szőve, Bús virágot terem földje. – ó, én bujdosó…   Nincsen nékem kedves dalom, Csak sirató, bú sóhajom,                       Világ útja százfelé [… Tovább]

* Hallgasd meg!   Elhagyott könyvesbolt,  mi bennem néha vár, Dohos könyvek között  nyitva a szívbazár, Nincstelen sémákat  bordázva kirakok, Szavakban fájdalom,  a költő én vagyok.   Harminchárom évem,  részben boldog koszban, Mindennap polcain  meggyűrődök sorban, Táncos huzat kedve  felingerli [… Tovább]

Hallgasd meg!     Mottó:”jobb oldalamon fiúk, bal oldalamon fiúk, középen is fiúk, csak Te nem vagy itt” Napodat hozhatod arcom elébe ám fényességed éget távolról is miféle tükör lehetsz az égből? Benned virágzanak isten álmai angyalok ülnek árny szemeidben [… Tovább]

saját fotók A hangos vers Kováts Péter előadásában hangzik el. Hallgasd meg!   Csak estefelé jutott megint eszembe a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány, majd rozsdás emlékekből idéztem fel az érzelmektől fűtött, buja délutánt, mikor fogtad a [… Tovább]

saját fotó * Hallgasd meg!     Hol állsz?   Anyátlan gyermek a homokozó szélén legörbült szájjal – eszetlen rombolás. A könnyekből épült homokvár ledőlt, s nem maradt utána semmi más, csak dac – és az őszinte gyűlölet, a percenkét [… Tovább]

saját fotó * Hallgasd meg!   A porból     A tarkón lőtt angyalok utolsó rezdülése, majd levágott csirke a konyhakövön, a megdöbbent szemlélő háborgó lelke intő szavak a könyöködön. A templomi szolga a perselyt rázza, utolsó filléred is Istennek [… Tovább]

Hallgasd meg!     Rég jártam nálad, földig hajló fűz alatt. Hervadó szirmok h?s halmodon, kertem ékét itt hagyom. Hideg fuvallat érint, esőcseppen nem mozdulok. Megfakult kép mosolyog suttogva kérdezlek a csendben, szívemben őrzöm válaszod.

Hallgasd meg!   Uram, én kritizálni jöttem, hisz teremtésed a földi pokol, amíg fent az angyalok cicáznak, addig itt lent, az ördög szónokol. Hagyjuk a magasztos szép szavakat, én azt hiszem, ezt elszúrtad nagyon, és ha nem vigyázok balga szavaimra, [… Tovább]

* (meghallgatom) Régi padokon A Szent István parkban, a Zsákhordó mögött a bokroknál állnak azok a padok, hol szerelmes csókcsaták gyönyörét lesve a bronzszobor állva, csendben hallgatott. Néha elpirult, de sosem mozdult, Esőben, hóban csak állt a helyén, minden tavasszal [… Tovább]

(meghallgatom) Egy mocsokkal teli füstös szobában pőrére vetkőzve heverek az ágyban üvegek jobbról és üvegek balról csak a cigifüst nyála csorog a falról   Magamra zártam az életem kapuját az ördög is kijátssza végső aduját csendesen várom az utolsó percet [… Tovább]

* (meghallgatom) Öreg néni fekszik a kórházi ágyon, túl van az életen, túl minden vágyon, az orvosok hada már lemondott róla, szeme is fáradt – s térne nyugovóra. A család meg eljött körbe állják éppen fogják a kezét s kérnek [… Tovább]

*(meghallgatom)     Mint magányos farkas a kies hómezőn, hol szikrázó fényben csak a szél süvít, egómtól megfosztva ott állok egyedül s lelkem a farkasokkal együtt nyüszít.   Néha úgy érezem, félek önmagamtól s magamban hordozom a pusztítást, hidd el [… Tovább]

magamba szeretek, úgy, ahogy sokan.   (meghallgatom) Kitárt ujjam közt beszökött a fény, – végre rátaláltam – Arcom közepén nézte önmagát és fakó szemem. Más színre számított – tudtam, hogy meglepem – Fénye fonákjában látom most magam, s magamba szeretek, [… Tovább]

  (meghallgatom) Védekezem, olykor beszippant önimádó lelkem. Tükörszoba, hamis vélelem, fals szavak. Megjöttél… üvegszilánk vakul kedves talpad alatt.  

  (meghallgatom) Akarom, ha nem, beléd feledkezem. Fotós, ki pillanatot markol, ezüstporba időtlent éget. A múlt életlen képfolt, s érzem, tökéletessé formálódsz bennem. Nem hittem… kaptam, vágyat… a kiolthatatlant.    

(meghallgatom) Levetkőzik  alakod, mint éjből zuhanó örök értelem, édes mosolyod felém sugárul… ácsorgásod fénye mögött lelem. Belőlem tépett fecnikből rakod jövőnk zálogát, megszólalsz bennem, s oly’ mélyen hallgatsz odaát. * Egy utazó állomásra ért, kiszállna, de nincs kiért… vagy mégis, [… Tovább]

– saját fotó –   (meghallgatom)   Megkonduló sínek, az eső szemerkél néha villámok cikáznak  az égen, egy pislákoló lámpa sir árnyékot a falra és a hold elfordul sápadt szégyenében. Csak a kocsmából szűrődnek halvány fények csak az alkoholtól zsibbadt [… Tovább]

Oldozz fel Uram…*   (meghallgatom) Istenem, segíts nekem, vezesd a kezem, szép szavakat írjak, senkit ne káromoljak, hisz ünnep lesz holnap. A nemzetnek kell az ünnep, emlékezzenek, hallgattunk, oly sok bűnt elkövettek. Istenem, emelt fővel kell majd egyszer állnunk, hogy [… Tovább]

  (meghallgatom)   haldoklik csakrája küllői elpattannak sorra vonaglik ez a nép árja feneklik meg a pusztán szerét vesztve tán eszét is mint ejtett isten nagy kegyéből kiejtett hogy csipegetett valamikor nagy kegyéből tenyeréből segíts magadon suttog a hang és [… Tovább]

  (meghallgatom) Indulsz — ízed bőrömbe égett, párnámat  fogva tartja illatod. Takarom a gyönyört, óvom idolod, kapzsi szemek elől szerelmedbe bújok. Elmentél — csak néhány nap, tudom… nélküliséged remeg csókfosztott ajkamon.

Születésnapomra… (meghallgatom)  Hallom, ahogy halad  az idő. Felsebzi a lábam  az elfáradt cipő. Futok. Hervadt hajam fodrozza a szél. Röpül, s megelőz egy száraz falevél. Rohanok. Csüng rajtam a bánat. A vadóc vadhajtások szaggatják ruhámat. Ezüst harmat hullik, alkonyul. A [… Tovább]

(meghallgatom) Fényedből merítenek a csillagok, parányok osztoznak lélegzeteden, veszkődnek zsibbasztó állomásokon, hol simogatva hever a félelem. Oldja a testem pár roskatag dallam, legyint, majd suhan. Mindened akartam…

(meghallgatom) Didergő árva időtlenségbe fordul, a csupasz csendesség, haldoklik, örökös álma után sóhajt. Egyszerre  megtorpan a tér, sátrat bont az idő, már jöhet a másik, egy következő…

– Kelebi Kiss István képe –   (meghallgatom)   Mikor fölkelek, nem értem az ágyat, a tétlenség álmodó helyét, kezdet és vég kerítését. Föld alatt, föld felett elfeledett száguldás minden ágy, ahol a sejtek nyújtóznak kilesni titkokat, férfiak, nők és [… Tovább]

(meghallgatom) Liliomod bűvébe merülök, dalom már lázongó rabmadár, – imám is veszkődve félrelök – meleged fűszere tündöklőn vár. Jóságodat ide mossa hangod, hozzám repít e félkegyelmű óra, titkainknak ne adj gyanús rangot, gyönyörödet engedd kifutóra. Ereimet melegítse ajkad, nedvesítsen vágytól [… Tovább]

(meghallgatom) Lappangtál őszi homályomban, omló zátonyok között, ott, hol csendekből fűztek álmot, lelked belém költözött. Nézd! Vágyam ragyog, csörömpöl, zörgetek nálad…  hogy vagyok, hömpölygök meztelen tükrömből, még nem várok csodát, de adok.

(meghallgatom) Megágyazott csupasz lüktetésed, – bár unottan, véznán érkezett – húztam széket, hajad bontottam, tar mondatodon lettem ékezet. Elosont a leselkedő magány, jó szagú zenéje visszhang, lombok mögül integető talány, torpanó ránc, mézlelő harang. Későre jár, ébredezz, szerelmem!

Mimo barátom fotójára   (meghallgatom) Segíts nekem! Félelmeim elborítanak, Megszökött ágaim Védtelenné tették törzsemet, Csupasz testem gyűrői Az éveim múlását jelzik, A hasadt kéreg alatt. Ketten vagyunk. Egy tőről indulunk szárba, Mégis magányosan. Így végződünk, Egymás törzsébe zárva.

  (meghallgatom) nem értem nyírfám levelét suttogó neszét bárcsak megfejthetném feszülten lesvén vén vén kifulladt érzelmek tekeregnek még hámló kérgén megkopott tenyerén hasadoznak rég rég elillant tavaszok s omló ágak kupolája alatt kuporog a nap dereng még még fehéren diderg? [… Tovább]

Messze a pillanat… * (meghallgatom) Kereslek még, de magam sem vagyok, és nélküled nincsenek hétköznapi csillagok. Keskeny ösvény, elágazás. Hideg fényű Hold nevet. Megleltem hitemet. Fogd a kezem, ne engedd, hogy idegen útra tévedjek…

+ YouTube videó Kováts Péterrel Hallgasd meg!     Te csak ültél mozdulatlanul és nem érdekelt, hogy megfogtam a vállad és láttam a könnycseppet is a szemed sarkából amint méltóságteljesen elérte az állad. A remegő száj, mely néma szóra nyílt [… Tovább]

A vers/dal az alábbi linken Benko Fruzsina Borbála, a Fölszállott a páva- 2018 döntők döntőjének fellépője előadásában meghallgatható. Hallgasd meg!     Szilágyságnak közepébe’, Berettyónak rejtekébe’, Magába száll egy madárka, Fájó minden szárnycsapása.   Madár, madár, kicsi madár, Valaki téged [… Tovább]

(meghallgatom) Féltékeny vagyok a Szélre, amikor fúj és csókol Téged. Féltékeny vagyok a Napra, hogy ragyog, s hajad simogatja. Féltékeny vagyok a Holdra, hogy körbefonja álmaid egét. Féltékeny vagyok az Éjre, mikor lágyan betakar Téged. Féltékeny vagyok…, s mégis: A [… Tovább]

( A festmény ihlette, és akkor még nem tudtam, hogy a címe Pilinszky egyik verssora. )  (meghallgatom) vetkőzöl … mintha véletlen lenne fordulsz a félhomályba, építesz falat életem s közéd, taszítva rút magányba nézlek csendesen sírva, ám lelkem értünk már [… Tovább]

  (meghallgatom) a bolond lány ki nem t?rt magán ruhát csak kis hetyke kalapot egy düledező romos tanyán a gyümölcsöskert szélén lakott kölykök voltunk kíméletlenek de arcán megjelent valami szelíd mosoly ha az eretnek gyerekhad próbálta bántani szabadon élt lelke [… Tovább]