Nyár

Saját fotó     lehull minden szépségnyomukban árnyak suhannakmi egykor telten ragyogottmozdulatlanságba dermed most   szobám falán fennakadtsóhajokban telelnek a nyarak jéggé szilárdult szavaksebeimbe zárt tegnapok   megkondul a lélekharang egy hópihe szállt ablakomra –      

  ” A tea az álmodók bora.” – Kosztolányi Dezső –     Aranyló csészében forró teám, benne tört kép az emlék. Látom a tűzzel játszol, vigyázz most kezdere ég a láng, ha fáj is sose bánd, van kinek rég [… Tovább]

Velük szököm, megszököm az ?zekkel, szökkenéseim tükröket törnek. Elfogysz bel?lem, minden lehelettel téged vallak tompa, téli ködnek. Éneket fagyok fújnak, furulyáznak, reszket ringó regimentje a fáknak, minden lépés távolabb visz t?led.   Millió puskadörrenés a szívem, úgy hajt, mint hajtók [… Tovább]

Eljött a Tél, és te nem vagy velem. Lábad nyomát belepte már a hó, de… Juhász Magda Téli nyár   Eljött a Tél, és te nem vagy velem.Lábad nyomát belepte már a hó,de emléket idéz minden hópehely,mely arcomra hullva simogató.Eljött [… Tovább]

  Éppen annyit engedett Isten látnom a világból, hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak. Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így [… Tovább]

Bíborszínű pillangókon lépkedek. Arcomon álom Megkaptam minden vágyam, amit elérhetek. Kifolyik a számon a méz Fülemből szavak csorganak, illatuk autószagos fenyő Hitehagyott hosszú csöcsű kóbor kutya lelkemet Kajánul kacagva lóbálja a lenge nyári szellő. Hová bújhatnék én a koldus, aki [… Tovább]

    Anyám már régtől messzi akar menni, bepólyálgatják, mint a csecsemőket, bár lábtól főig befödi a semmi, az életösztön szusszanást erősebb.   Ravasz motorok állítják az ágyát, de elnyűtt keze öreg, engedetlen, rossz füle messzire űzi a lármát, s [… Tovább]

Dermeszt a hideg, csont-vézna fákon holtak lelkét himbálja a szél. Árnya lóg csak bíbor fénykötélen, fagyba burkolt síron táncra kél. Elmosódott lábnyomok a hóban, a fájdalom könnyet eresztett. Összesüpped sírok, márványkövek, térdre hullott korhadt keresztek. Befelé les, aki ide téved, [… Tovább]

  Elfáradt a meleg, kábultan szendereg, igyekvődik, habár piheg, szuszog a nyár.   A zsákja emberi örömmel van teli, s békésen hömpölyög két sugár rés között.   Örömnyi víz az ágy, ott kelleti magát, száz hullám lágy ölén. száz ringó [… Tovább]

                                                                      1.) Azóta üzen     [… Tovább]

    Sugárutak, fasor. A többholdas kertben szökőkutak, szobrok adnak díszt a csendnek. Zúgó vízesésnél a herceg megállva, hosszan néz a kastély egyik ablakára. Azaz, nézett egykor. Ma már Isten tudja, mi lehetett annak az ablaknak titka. Báli vigasságok. Frakkos [… Tovább]

                                                                            Jeleket küld [… Tovább]

öregkor             Koosán Ildikó   hajnalbanilyenkor úgy terem az új napmint réten a gomba égi harmat  után indulhatbegyűjtögetnifélig teli  vagyfélig üres kosárral aszerint, a múltnak élne inkábbvagy a jövőbetörne utat aki mégfelszedegetheti ezt afélédes – fél-fanyarkései terméstmagának  2016. június 14.

X.   Pesti szikrakép: a forgóajtó oldalra fordított mókuskerekében az előttünk araszolók háttal,  az utánunk  tipegőknek hátunk. Célunk eszelős, ők hova, merre, fel sem sejlik. Igyekezetünkben magunk miatt vigyázunk mások sarkára.   XI.   Majd írok, ha Széphalmon leszünk, Kazinczy [… Tovább]

Filléres édesség volt, semmi kétség, nagy, hosszú csíkját bakancsszíjnak nézték, és itt van újra, kanyargós egészben, mert gyerekraktáramból visszakértem, s míg szűk darabját végigjárja nyelvem, a nagyja pihen ujjamra tekerten, ma már tudom, de mégiscsak bolondság, hogy gép préseli, szeleteli [… Tovább]

az 51. árnyalat     Hallom, épp lejárt az idő mosógép, s én tüstént leszbikus csókok titkait teregetem ki, szerte-széjjel a szélbe, hogy mindenki tudja, de senki se értse. A titkok kapuját kitárva senki kipirult múltját fel ne sértse, kényes [… Tovább]

  Provence vihar előtt Radnai István     az okker érik az útszegély zöld poros az út haragos az ég mintha viharos esőre várna a föld a fény nem aludt ki még   lám, a festő agyából szállnak madarak éhes [… Tovább]