Elbeszélés

Az aranyifjú 29.

29.   Reggel korán ébredt, úgy érezte, kialvatlan. Mégsem maradt az ágyban, mert minél hamarabb meg akarta tudni, mi az igazság abból, amit a szállodás mesélt. A hangulatos ebédlőben éppen akkor kezdtek reggelihez teríteni. Maga a tulajdonos szolgálta ki Robertet. [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 24.

24.   Robert még 1916-ban elkezdett foglalkozni fogságba esett katonák kiszabadításával. Gyűjtéseket szervezett. Nem csupán a csomagok eljuttatása volt a gond, hanem az is, hogy el tud-e jutni Szibériába. Már lassan a megvalósítás felé terelte a dolgokat, amikor kitört a [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 19.

19.   Robert a kezdeti időszakban, nehezen boldogult. Ám a rendkívüli nyelvtanulási készsége segítette. Alig egy év alatt sikerült úgy elsajátítani a nyelvet, hogy tolmács, illetve más segítsége nélkül is képes volt szabadon kommunikálni magyarul. Szimony is nagyon meg volt [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 18.

18.   Katyerina rábeszélte férjét, hogy hallgasson a szüleire, és tanulja ki náluk az ékszerész szakmát. A beszélgetés után el is határozta, hogy visszatér, ha megvették a házukat Franciaországban, ahová gyerek nélkül utaztak, a nagyszülők örömére. Robertnek megtetszett egy ház, [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 21.

21.   Robertnek megvoltak a maga informátorai. Ugyanúgy ahogy, mindenkinek a szakmában. Éppen azon gondolkozott, hogy melyikhez menjen először, de végül úgy határozott, először a családot látogatja meg. Valami belső hang azt sejtette vele, hogy friss hírek várják ott. Jó [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 17.

  17.   A Tolsztoj és felesége, Szofja közti, már-már véres vitákat egyre nehezebben viselte el Katyerina. Robert minden útjára elkísérte Tolsztojt, sokféle emberrel ismerkedett meg, olyanokkal is, akik a gazdag tehetős urat játszották, ám a valóságban óriási kártyaadósságokat halmoztak [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 22.

22.   Robert ezután visszatért arra a környékre, ahol a Bárczy villa is állt. Szerette volna megtalálni a gombostűt a szalmakazalban. Vagyis azt az embert, aki a levelet küldte a családnak. Feltételezte, hogy az illető, akár mint megbízott, vagy tényleges [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 23.

23.   A Bárczy lány megmentése megalapozta Robert hírnevét. Az újságok is cikket közöltek róla, és egyre több munkája akadt. Maga köré gyűjtött néhány általa kiválasztott embert, akiket elküldött maga helyett azokhoz a tehetős családokhoz, ahol számítani lehetett valami jelentősebb [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 14.

14.   — Már azt gondoltam, sohasem érnek ide. Nincs szerencsém Moszkvában. Nem éppen a cár miatt, de maga a cár is elnézi, hogy kutakodjanak utánam. Igaz, mostani beszélgetésünk során biztosított arról, ha valakit rajtakapok, hogy indokolatlan követ, illetve zaklat, [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 12.

    Már dél is elmúlott, amikor kifordultak, a Tizenkét Apostol templomából. Rövid töprengés után Katyerina a Néva folyóhoz irányította a kocsist. A rakparton kiszálltak és kerestek egy csendesebb helyet, hogy a magukkal hozott élelemből egyenek. Közben Katyerina mindenféléről mesélt, [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 15.

15.   Robert — Katyerina figyelmeztetése ellenére — elegánsan öltözött a vacsorához. Az ebédlő nélkülözött minden pompát és luxust. Szofja, ha nem is egyedül, de maga is felszolgált, a népes gyerekhadtól körülvéve. Lev, a férje is igen egyszerű öltözéket hordott. [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 9.

    Németországon és Ukrajnán átutazva érkeztek meg Moszkvába. Robert nem tudta élvezni az utazást, ahogy magában elképzelte. Naivan azt gondolta, több idejük lesz egy-egy városban. Ám ez nem valósult meg. Szinte állandó jelleggel vonaton tartózkodtak. Az úgynevezett „városnézés” abból [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 13.

  13.     Robertnek sokat nem kellett már csomagolnia. Még előző este összepakolt. Csak a piperéket tette még a pakkba, meg kicsit összekapta magát. Mire leért az előcsarnokba Katyerina is ott volt. A személyzet, valamint a közben megérkezett kocsis [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 16.

  A vacsora kissé elhúzódott, mert ennyi gyerekkel egyszerre foglalkozni nem bizonyult egyszerű feladatnak. Ám Szofja mindig a helyzet magaslatán tudott állni. Amikor asztalt bontottak, Robert és Katyerina még egy kis sétát tettek a parkban.  — Mondd, Robert — kezdte [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 10.

10.   A kezdés előtt észrevette, hogy a nézők nem az előadás kezdetére koncentrálnak, hanem egymást figyelik. Két férfi, katonatiszti ruhában meg mit sem törődve Roberttel, szinte kihívóan fixirozta Katyerinát. Robert oda is súgta a lánynak: — Ismeri azt a [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 8.

Ha eddig egyetértés volt az utazás terén Katyerina és Robert közt, Hollandiában ez kicsit megváltozott. Az útjuk további folytatásáról beszélgettek. Katyerina Németországon keresztül tervezett utazni Oroszországba. Ám Robert azt szerette volna, ha Lengyelországon keresztül mennek. — Én még nem jártam [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 6.

6.   Valószínű, hogy hamar híre ment a sakkmérkőzésnek, mert egyre többen érdeklődtek Roberttől, hogy mikor fognak játszani. Főleg azokat érdekelte, akik fogadásokat szerettek volna kötni. Robert a reggeli után egyenesen a fedélzetre ment. Nem akart senkit sem látni. Rettenetesen [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 5

5.   Mit volt mit tenni, Róbert kénytelen volt a társasággal tartani. A hölgyek elvonultak egy külön asztalhoz tereferélni, Robert és John pedig egy félreeső sarokba húzódott sakkozni. Már a harmadik játszmát játszották, amit Robert nyert meg játszi könnyedséggel. Hat [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 7.

    7.   Robert ezen események után nem nagyon akart érintkezni a többi utassal. A reggelit, ebédet és vacsorát a kabinjába kérette. Csak Katyerinának volt hajlandó engedni, és esténként, amikor a fedélzet elnéptelenedett, sétálgatott vele kettesben. — Mondja meg [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 2.

2.   Telt múlt az idő. A két ügyes kezű fiatal ékszerészmesterré fejlődött Goldstein mester kezei alatt. A kisfiú a Robert nevet kapta. Szépen cseperedett és mindent megkapott, amire csak szüksége volt, sőt még azon felül is. Goldstein úgy kezelte, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 19.

Gondok, líra, költözés     Tizenkettedikén Kupás Eszti kíséretével a pontos útleírás szerint megkerestem a VIII. kerületi Leonardo da Vinci utca 18-at, a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Tanműhelyét. Rengeteget kellett gyalogolni a hatosig is, meg arról leszállva a műhelyig [… Tovább]

Elbeszélés

Irak poklában 3. rész

Embertelen sorsok     Az ébredés az el?z? naphoz hasonlóan békés volt. A nap még nem járt a fejünk fölött, amikor megint távolból érkez? autózajokra lettünk figyelmesek. Egyre közeledtek felénk.     Ablakunkból figyeltük az érkez?ket. Világos, régi típusú, krémszín? platóskocsi és [… Tovább]

Elbeszélés

Irak poklában 6. rész

A média rémségei         Teltek múltak a napok. Élveztem a langyos napsütést, kerti virágok illatát. Figyeltem a f?ben hancúrozó macskákat. Családom nagyon ügyelt arra, hogy sohase maradjak egyedül. Attól féltek, hogy el?törnek az emlékeim. Mindenek ellenére mégis [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 17.

Farsang után kórház a Szécher úton     Hiábavaló beutalóval — amit a gondozónők őriztek, nem az én zsebem — tovább gyötört az alattomos betegség. Nyúzottan, az éjszakai fájdalmak után szorongva vártam egy vizsgázó csoport közepén, hogy beszólítsanak az egyetemi [… Tovább]

Elbeszélés

Irak poklában 1 rész

Ezt a valós és elképzelt alapokon íródott elbeszélő történet sorozatot, Közel-Keleten fogságba esettek és kivégzettek elmékére készítettem.   Elraboltak     Álmosan nyújtózkodom a takaróm alatt. Óvatosan keresem az ébresztőóra kapcsológombját. Örömömre szolgált hogy megtaláltam, mert így nem veri fel [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 9.

“Pipikékkel” a mélyvízben     Fáradtan érkeztem a hálóba, ahol szokatlanul nagy csend fogadott, mintha ők is velem akartak volna szolidárisak lenni. Aztán ráéreztem, itt valami új esemény okozhat ekkora változást. Hirtelen az új, idegen világ készült nyakon önteni a [… Tovább]

Elbeszélés

Útközben – Második rész

Utóirat egy hosszabb amerikai úti beszámolóhoz – inkább csak önmagamnak. A képen látható hölgy a barátnőm, Klári…* UTÓIRAT — Inkább csak magamnak                                                                                        Húsz éve már, hogy eltemettünk, kisfiam. Minden és mindenki igyekezett vigasztalni, pedig nem is sírtam. [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 11.

A család fontossága (A lányokra, és Verő Laci kommentjére, ajánlására emlékezve hoztam előre… immár másodszor. Csak remélni tudom, hogy az archív kommenteket az olvasók is elő tudják hívni.)   A karácsonyi szünidő és Árpinak — a kérelem miatt halasztott — [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 8.

Beindulnak a hétköznapok     Kezdetben minden újdonság a felfedezés izgalmával is járt. Az első kimenőre már jött értem az öcsém, aki ezekben a hetekben lépett elő Árpivá. Úgy mégse mutathattam be, hogy — ő a testvérem, az Öcsi! Büszke [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 5.

Az elszakadás… (meghallgatom) http://www.7torony.hu/media/Mondom%20a%20versem,%20mondják%20a%20versem/Pápay%20Aranka/Összefércelt%20sorsok%20-%205..mp3 … biztos háttérrel mégsem teljes… a Marczibányi tér és Ozora között jöttek-mentek a hosszú levelek, reményt adott, hogy nem is olyan nagy a félelmetesnek hitt távolság sem.     ~*~ A vonaton úgy zuhantunk le a [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – Előszó

Szeretettel ajánlom ismét… Előszó a memoárhoz   Születésünkkor hozzuk magunkkal úti tarisznyánkat, ami az előttük járó nemzedékektől kapott örökségtől súlyos. Ezt aztán jó esetben szüleink gondosan gazdagítják, a sors pedig kegyesen hozzáadja a maga jutalmát,  vagy kegyetlenül kiveszi belőle a [… Tovább]

Elbeszélés

A liba és a Komunista kiáltvány 2.

Azok a békebeli szép idők … Befejezés     A fáradt arcú asszony megdermedt, mikor Lehocki úr bekopogott az ajtón.     Miután hellyel kínálta a háziurat, ő is visszaült a kopott kanapéra a párhónapos baba mellé. Olyan roskadtan gunnyasztott ott, mint egy idős [… Tovább]

Kisregény

Mezítlábas mennyország I.

Az úton, tűsarkújában Medgyes Piri tipegett feléjük. Szabadon hagyott szőkésbarna haját hetykén lengette a szél, arcán virító kaján mosolya szavak nélkül adta tudtukra: – Tudom, hogy bámultok taknyosok. Legeltessétek csak a szemeteket! Úgysincs esélyetek másra. *     A szeptember [… Tovább]

Elbeszélés

Útkereső (befejezés)

– Voltak konfliktusok közöttünk, hiszen melyik kapcsolatban nincsenek, de ezeket nem éreztem veszekedésnek, holott Gabi így fogta fel a legártatlanabb vitánkat is. Bizonyára a korkülönbség, az a húsz év, ami okozhatta a súrlódásokat.*     — Most már belátom, többet [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 11.

  Reggel Robert beszűrődő zajokra ébredt. Emlékezete nem akarta visszapergetni a képeket. Arra még tisztán emlékezett, hogy szinte megszöktek a Bolsojból. A többi esemény mind összemosódott benne. Éppen kikászálódott az ágyból, amikor kopogtak az ajtaján. — Ébren van már, Robert? [… Tovább]

Elbeszélés

Amerikai levelek – folytatás

*       Azzal kezdem, hogy nem volt könnyű. Este fél kilenckor indultunk a vonattal a Ben Gurion reptérre, felkészülve arra, hogy az utóbbi terrorcselekmény eredményeképpen, agyon fognak minket kutatni, de legnagyobb meglepetésünkre semmi különöst nem tapasztaltunk azon kívül, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 26.

Végzősök utcájában Szeptemberben újra kezdődött a tanulás is, befordultunk a végzősök utcájába. Hétvégeken megint a rajztábla előtt ültem, gondosan szerkesztettem a szakrajzokat (olyan szépek lettek!). Icu évfolyama is szabadulásra készült már. Szabásminta szerkesztés, jelölőöltések, mintadarabok, rejtett gombolás… Röpködtek a szakmai [… Tovább]

Kisregény

Búcsú az összkomforttól

Két változatban megírt két kisregényről van szó. A els Változat alcíme: – Garzon a negyediken. A második Változat címe: – Valódi ház vesztakályhával *     ELŐSZÓ   Egészében is túl rövid, kicsi és kicsinyes életünk álmainak netovábbja, egy valamirevaló [… Tovább]

Kisregény

Sorstársak közt 12. rész

26.     Igazi tél. Az égbolt alján halvány derengés.     Az sz-i klinika szülészetén az orvos nekitámasztja homlokát az ablak üvegének. Nézi az üres várost, a lélektelen fehérséget. Fáradt, nem tudja, hol járnak gondolatai. Tizenhat órája van talpon.     A [… Tovább]

Kisregény

Sorstársak közt 13. rész

30.    Belehuppanok a fotelba.    Az íróasztalomon újságok, levelek, felbontatlan küldemények.    Bekapcsolom a tévét.    Teletext.    Hírek.    Hírek külföldr?l.    Kék hírek.    Kis hírek a nagyvilágból. „Nézzük csak!”    Érdekes, siketvonatkozású hír:         SIKETEKNEK SZÁNT [… Tovább]

Kisregény

Sorstársak közt 5.

10.   Angyal Mihály f?törzs Homokfalva polgármesterét hívja mobiltelefonján.     – Igen, én. Szervusz, Jen?! Kellemetlen hír, kérlek… Nem hagy nyugodni. Bejelentést kaptam. Ruganyosné azt mondja: egy napja és két éjszakája nem látta fogyatékos szomszédját.     – Kir?l beszélsz? Nincs [… Tovább]

Kisregény

Sorstársak közt 7.rész

  14. Ajánlott levél – nyilván tévedésb?l, simán, ugyanúgy megkapom. Rozi a feladó.    Emlékszem, els? levelében köszönetét fejezte ki irodalmi munkásságommal kapcsolatosan, mellékelve egy novelláját,” néha írogat” megjegyzéssel.    Válaszomban megköszöntem – személyesen máig – ismeretlen „rajongóm” figyelmét, dicsértem írását, mert [… Tovább]

Kisregény

Sorstársak közt

fotó: Sztojka Zsolt: Bels? hang c. festménye    “Mikor a sors valamilyen formában közvetlenül személyiségünkhöz fordul, mintegy néven szólít meg, a  szorongás és a félelem alján mindig sugárzik egyfajta vonzás, mert az ember nemcsak élni akar, mindenáron, nem, az ember [… Tovább]

Kisregény

Isten malmai – III.

Üres napok         Kintről kocsizörgést hallott, kinézett a függöny résén. A kies udvar vigasztalanul nyújtózkodott a házak között. Sehol egy fa, nemhogy szál virág, de egy árva bokor se enyhítette a kopárságot.  Pista ugrott le a kétkerekű [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 6

6.   A matek írásbeli napjára János szabadnapot szeretett volna kérni, de nem kapott. Cserélni tudott az egyik kollegával, így reggeli műszakba került. A beosztása alapján három műtéten kellett részt vennie. Kicsit bosszankodott, de sikerült megnéznie a feladatokat, és azokat [… Tovább]

Elbeszélés

Boldva (befejező rész)

Látjátuk feleim szümtükhel A Bot végül Kucsma bácsinál maradt.         Kicsit csalódottan baktattunk haza az úton, hiába voltunk úgy-ahogy együtt, a bot nélkül magányosan poroszkáltunk hazafelé.         Éppen szombat volt. Nyár végi szombat, amikor apáink a húslevest kanalazzák, anyáink az [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 10.

* 10.   Mintha nem ugyanabban az országban volnánk. Nagyon megleptek a dolgok. Autóbahn, amin volt forgalom, és el sem volt sötétítve minden, mint Bukarestben. Amint beértünk a városba, szinte egy új világ képei tárultak fel. Mozgalmas utcák, éttermek, bárok, [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár

*   1.   Pocsékul éreztem magamat. Nem segített rajtam semmi. Bevettem már nyugtatót, egy félüveg konyakot is beszoptam, ami eléggé szokatlan volt tőlem, hiszen nagyon ritkán ittam töményet.       Alig két napja, hogy anyám meghalt és hiába vagyok [… Tovább]

Esszé

Teiresziász első jóslata

                Képhiszosz folyó felesége, Leiriopé nümpha a gyermekér?l, Narkisszosz fel?l érdekl?dött: vajon meg fogja-e érni az öregkort.             – Ha nem fogja saját magát megismerni – válaszolta a ráncoskebl? agg, Teiresziász.             Tizenhat éves korától tudjuk tovább a [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 4.

4.   Már nagy volt a nyüzsgés, amikor megérkeztek a reggelihez. Az asztaluknál is mindenki ott ült. — Jó reggelt! — üdvözölték egymást. — Merre jártak? — kérdezte őket a házaspár férfi tagja. — Nem láttuk magukat sehol sem. — [… Tovább]

Elbeszélés

Kincsem 2.

Kincsem 2.       Enik? kutyája, Fickó volt a másik Kincsem. Mindig szerettem a kutyákat, ezt ?k megérezték, azonnal befogadtak, kifejezték szeretetüket. Bármilyen fajta kutyával találkoztam, én mélységes szeretetet éreztem irántuk. Úgy éreztem, ?k is így viszonyultak hozzám. Teljesen [… Tovább]

Novella

A szemek (2)

(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]

Novella

A szemek (3)

(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]

Novella

A szemek (4)

(4) Éva elég későn ért haza. Az apja húzta az időt, beszélni akart vele az örökségérő, de nem jó híreket hallott. A legnagyobb része jelzálog, és sajnos, a szülők halála esetén, Éva nem sokat fog örökölni. A lányt nem nyugtalanította [… Tovább]

Novella

A szemek (1)

Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (11./11)

Harmadnapon aztán én is bevallottam magamnak, hogy a halál mégis, igenis a vég. A reggeli fénnyel élezem képzeletem (csak el innen, csak el innen): a tükör rövid hajúnak mutat, az ollót ezután hegyesen tűzöm a sercenő szövetekbe. Occam szöveteibe. Én [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (10./11)

És mégis a holtak látnak többet… Én önként hulltam hamvaimra, amikor érte imádkoztam. Fenébe a boncasztallal! A holtakat többé már nem vagdoshatja semmi, a lelkek túlélik a halált. Vakon hittem, hogy oka volt elvesztenem a színlátásom, de mekkora egy kretén [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 9. rész

Mariska a szíve mélyén gondolta, hogy Jancsi ismét faképnél fogja hagyni. De nem bánta sem a pénzt, amit adott neki, sem pedig azt, hogy ismét rászedte. Valami azt súgta neki, jobb ez így. Talán egyszer, ha megnyugszik, és elér egy [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (9./11)

Péntek. Szemet nem boncolok. Occam miatt. Úgy simítja sötétlátóvá a határt átlépők szemét – öt finom ujjbeggyel, olyan lágysággal, ahogy tó tükrét fodrozza mély sóhajával a köd –, hogy kedvem lenne meghalni. Azelőtt gondolkozás nélkül kikanalaztam a golyókat is, célba [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (8./11)

Jó ideje nem kel már fel a Nap. A napszakok levedlett kígyóbőrbe bújva vonaglanak a nihil felrepedezett kövezetén: túlvilági a hang. Csak az öbölre tudok gondolni. Occam jó ideje nem ébred már fel, leszámítva azt a néhány másodpercet, amikor sírva [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (6./11)

Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (4./11)

Apró szúrás. Meghatározhatatlan mélységben, detektálhatatlan időben. Csak a szín az, amit sosem felejtek már el. Egy angyal, akinek méregzöld íriszcseppek pettyezik a tekintetét. Volt már holt merev a pupillám, akkor vesztettem el a színlátásom. Occam szeme sosem lesz szürke, akkor [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (5./11)

Töretlenül megkövet a tükör. Törött. Ám itt van velem Occam most már minden reggelen. Én fésülködöm, ő borotválkozik, épp annyival magasabb nálam, amennyivel lealacsonyít hozzá a tükör homorúvá mozdult fele. Utálja. Én meg imádom, hogy meztelen. Dacolva a tökéletlenséggel hátat [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (1./11)

Magam vágom a hajam, és ez nálam elvi kérdés. Az ollóm épp úgy csattog a saját fürdőszobámban, mint a boncteremben. Naponta több halottban is megmártom, na, nehogy már egy fodrász csonkolja az én hajamat… Öntömjénezés volna, magamutogató hedonizmus. Bár a [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (2./11)

Gyakorlott ujjai voltak a vénaszúráshoz. Ott álltam a terem félfájához dőlve, úgy, mint aki szemtelenül lazán szexi. A vékony csövek körbedorombolták puha kézfejét. Gyengéd volt. Pedig megszokta, hogy a töltésnél nincs tovább. Feltölt, mint az az érdes kezű, foghíjas tájszólású [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (3./11)

Minden vágható. Az időt óramutató darabolja, a napfényt árnyvilággá szabdalják a felhők – vonszolódva kúsznak a horizont felé. Semmi sem állandó. Fényvisszaverődésekben a lét, addig, míg meg nem szakad a harang. A mamutfenyő csúcsa szakadt rá. Negyven méter magasból is [… Tovább]

Sci-fi

A HARMADIK INTERJÚ II. rész

Robert egy ideje nagyon hallgatott. Amennyire ki tudtam venni, agyában ilyen mondatok kavarogtak: „Már megint a dimetil-szulfoxid! Azt már hányszor próbáltuk!” „Glicerol? Még mindig itt tartanak?” „Na, még a kénhidrogén is? Ezek tényleg megbolondultak!” Nem mintha túl sokat értettem volna [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 8. rész

Jancsi még sokáig viaskodott a gondolataival. A kapott pénz nagyon fickándozott a zsebében, de a kalandvágy is rájátszott éppen eleget, hogy döntsön. Volt némi lelkiismeret furdalása, hogy Mariskát ismét cserbenhagyja, de azzal nyugtatta magát, hogy van még félretett pénze, és [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 7. rész

hetedik rész Jancsi az állomásról egyenesen Kaposvár akkori legrangosabb szállodájába vitette magát. Noha a pénze nagyon megfogyatkozott, bízott a jó szerencsében, hogy valahogy ismét pénz áll a házhoz.          A nagy kérdés továbbra is az volt számára, hogy letelepedjen-e ismét [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 4. rész

Negyedik rész A szájról szájra szálló pletykáknak már akkor is nagyon nagy piaca volt az írott sajtóban. Nehéz megmondani ennyi idő után, ám egészen bizonyos, hogy Jancsi illetve a megbízottai gondoskodtak arról, hogy a hírekre éhes sajtó minél több információt, [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 1. rész

1858 nyarán szokatlan meleg volt. Idősebb Rigó János izgatottan toporgott a háza udvarán. Második gyermekét várta. Felesége, Kovács Mária nehezen bírta a meleget, na meg a hasában mocorgó második gyermeket. Szent Istvánkor férje még elment egy mulatságba zenélni. Másnap hajnalban [… Tovább]

Elbeszélés

Kisasszonyok 11. rész

Borbála nagyasszony   Boriska negyedik gyerekként érkezett a Péterfy Vass Gerzson és Szekeres Sára házasságába. Négy gyerek, és mind lány. Pedig Gerzson a harminc holdra végre már nagyon fiút szeretett volna, az asszonyt és a lányokat mégse foghatta kemény munkára. [… Tovább]