29. Reggel korán ébredt, úgy érezte, kialvatlan. Mégsem maradt az ágyban, mert minél hamarabb meg akarta tudni, mi az igazság abból, amit a szállodás mesélt. A hangulatos ebédlőben éppen akkor kezdtek reggelihez teríteni. Maga a tulajdonos szolgálta ki Robertet. [… Tovább]
24. Robert még 1916-ban elkezdett foglalkozni fogságba esett katonák kiszabadításával. Gyűjtéseket szervezett. Nem csupán a csomagok eljuttatása volt a gond, hanem az is, hogy el tud-e jutni Szibériába. Már lassan a megvalósítás felé terelte a dolgokat, amikor kitört a [… Tovább]
19. Robert a kezdeti időszakban, nehezen boldogult. Ám a rendkívüli nyelvtanulási készsége segítette. Alig egy év alatt sikerült úgy elsajátítani a nyelvet, hogy tolmács, illetve más segítsége nélkül is képes volt szabadon kommunikálni magyarul. Szimony is nagyon meg volt [… Tovább]
18. Katyerina rábeszélte férjét, hogy hallgasson a szüleire, és tanulja ki náluk az ékszerész szakmát. A beszélgetés után el is határozta, hogy visszatér, ha megvették a házukat Franciaországban, ahová gyerek nélkül utaztak, a nagyszülők örömére. Robertnek megtetszett egy ház, [… Tovább]
21. Robertnek megvoltak a maga informátorai. Ugyanúgy ahogy, mindenkinek a szakmában. Éppen azon gondolkozott, hogy melyikhez menjen először, de végül úgy határozott, először a családot látogatja meg. Valami belső hang azt sejtette vele, hogy friss hírek várják ott. Jó [… Tovább]
17. A Tolsztoj és felesége, Szofja közti, már-már véres vitákat egyre nehezebben viselte el Katyerina. Robert minden útjára elkísérte Tolsztojt, sokféle emberrel ismerkedett meg, olyanokkal is, akik a gazdag tehetős urat játszották, ám a valóságban óriási kártyaadósságokat halmoztak [… Tovább]
22. Robert ezután visszatért arra a környékre, ahol a Bárczy villa is állt. Szerette volna megtalálni a gombostűt a szalmakazalban. Vagyis azt az embert, aki a levelet küldte a családnak. Feltételezte, hogy az illető, akár mint megbízott, vagy tényleges [… Tovább]
23. A Bárczy lány megmentése megalapozta Robert hírnevét. Az újságok is cikket közöltek róla, és egyre több munkája akadt. Maga köré gyűjtött néhány általa kiválasztott embert, akiket elküldött maga helyett azokhoz a tehetős családokhoz, ahol számítani lehetett valami jelentősebb [… Tovább]
14. — Már azt gondoltam, sohasem érnek ide. Nincs szerencsém Moszkvában. Nem éppen a cár miatt, de maga a cár is elnézi, hogy kutakodjanak utánam. Igaz, mostani beszélgetésünk során biztosított arról, ha valakit rajtakapok, hogy indokolatlan követ, illetve zaklat, [… Tovább]
Már dél is elmúlott, amikor kifordultak, a Tizenkét Apostol templomából. Rövid töprengés után Katyerina a Néva folyóhoz irányította a kocsist. A rakparton kiszálltak és kerestek egy csendesebb helyet, hogy a magukkal hozott élelemből egyenek. Közben Katyerina mindenféléről mesélt, [… Tovább]
15. Robert — Katyerina figyelmeztetése ellenére — elegánsan öltözött a vacsorához. Az ebédlő nélkülözött minden pompát és luxust. Szofja, ha nem is egyedül, de maga is felszolgált, a népes gyerekhadtól körülvéve. Lev, a férje is igen egyszerű öltözéket hordott. [… Tovább]
Németországon és Ukrajnán átutazva érkeztek meg Moszkvába. Robert nem tudta élvezni az utazást, ahogy magában elképzelte. Naivan azt gondolta, több idejük lesz egy-egy városban. Ám ez nem valósult meg. Szinte állandó jelleggel vonaton tartózkodtak. Az úgynevezett „városnézés” abból [… Tovább]
13. Robertnek sokat nem kellett már csomagolnia. Még előző este összepakolt. Csak a piperéket tette még a pakkba, meg kicsit összekapta magát. Mire leért az előcsarnokba Katyerina is ott volt. A személyzet, valamint a közben megérkezett kocsis [… Tovább]
A vacsora kissé elhúzódott, mert ennyi gyerekkel egyszerre foglalkozni nem bizonyult egyszerű feladatnak. Ám Szofja mindig a helyzet magaslatán tudott állni. Amikor asztalt bontottak, Robert és Katyerina még egy kis sétát tettek a parkban. — Mondd, Robert — kezdte [… Tovább]
10. A kezdés előtt észrevette, hogy a nézők nem az előadás kezdetére koncentrálnak, hanem egymást figyelik. Két férfi, katonatiszti ruhában meg mit sem törődve Roberttel, szinte kihívóan fixirozta Katyerinát. Robert oda is súgta a lánynak: — Ismeri azt a [… Tovább]
Ha eddig egyetértés volt az utazás terén Katyerina és Robert közt, Hollandiában ez kicsit megváltozott. Az útjuk további folytatásáról beszélgettek. Katyerina Németországon keresztül tervezett utazni Oroszországba. Ám Robert azt szerette volna, ha Lengyelországon keresztül mennek. — Én még nem jártam [… Tovább]
6. Valószínű, hogy hamar híre ment a sakkmérkőzésnek, mert egyre többen érdeklődtek Roberttől, hogy mikor fognak játszani. Főleg azokat érdekelte, akik fogadásokat szerettek volna kötni. Robert a reggeli után egyenesen a fedélzetre ment. Nem akart senkit sem látni. Rettenetesen [… Tovább]
5. Mit volt mit tenni, Róbert kénytelen volt a társasággal tartani. A hölgyek elvonultak egy külön asztalhoz tereferélni, Robert és John pedig egy félreeső sarokba húzódott sakkozni. Már a harmadik játszmát játszották, amit Robert nyert meg játszi könnyedséggel. Hat [… Tovább]
7. Robert ezen események után nem nagyon akart érintkezni a többi utassal. A reggelit, ebédet és vacsorát a kabinjába kérette. Csak Katyerinának volt hajlandó engedni, és esténként, amikor a fedélzet elnéptelenedett, sétálgatott vele kettesben. — Mondja meg [… Tovább]
2. Telt múlt az idő. A két ügyes kezű fiatal ékszerészmesterré fejlődött Goldstein mester kezei alatt. A kisfiú a Robert nevet kapta. Szépen cseperedett és mindent megkapott, amire csak szüksége volt, sőt még azon felül is. Goldstein úgy kezelte, [… Tovább]
Miss. Rossetti f?m?ve és az egész angol irodalom egyik legismertebb és legtöbbet magyarázott elbeszél? költeménye 1862-ben látott napvilágot. Az 566 soros verset részletekben közöljük az olvasó megértését és türelmét kérve. A koboldok piaca 1. Reggel, este [… Tovább]
A m? eredeti illusztrációját a szerz? fivére, Dante Gabriel Rossetti készítette 1862-ben. 81. Laura a nyakát nyújtogatta, 82. Mint hattyú; rohamra indulván, 83. Mint liliom, félig merülve tóba, 84. Mint holdsütötte nyárfa ága, 85. Mint vízre bocsátott bárka, [… Tovább]
illusztráció: Arthur Rackham festménye 1933 141. A kapuban már várta Lizzie, 142. Mélyen aggódva dorgálta: 143. „Ily soká nem maradhatsz ki; 144. Alkony-éj nem lányok hona, 145. Nem lézenghetsz völgy ölén, 146. Éji koboldok törzshelyén. 147. Hát nem [… Tovább]
Gondok, líra, költözés Tizenkettedikén Kupás Eszti kíséretével a pontos útleírás szerint megkerestem a VIII. kerületi Leonardo da Vinci utca 18-at, a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Tanműhelyét. Rengeteget kellett gyalogolni a hatosig is, meg arról leszállva a műhelyig [… Tovább]
Embertelen sorsok Az ébredés az el?z? naphoz hasonlóan békés volt. A nap még nem járt a fejünk fölött, amikor megint távolból érkez? autózajokra lettünk figyelmesek. Egyre közeledtek felénk. Ablakunkból figyeltük az érkez?ket. Világos, régi típusú, krémszín? platóskocsi és [… Tovább]
A média rémségei Teltek múltak a napok. Élveztem a langyos napsütést, kerti virágok illatát. Figyeltem a f?ben hancúrozó macskákat. Családom nagyon ügyelt arra, hogy sohase maradjak egyedül. Attól féltek, hogy el?törnek az emlékeim. Mindenek ellenére mégis [… Tovább]
Farsang után kórház a Szécher úton Hiábavaló beutalóval — amit a gondozónők őriztek, nem az én zsebem — tovább gyötört az alattomos betegség. Nyúzottan, az éjszakai fájdalmak után szorongva vártam egy vizsgázó csoport közepén, hogy beszólítsanak az egyetemi [… Tovább]
Ezt a valós és elképzelt alapokon íródott elbeszélő történet sorozatot, Közel-Keleten fogságba esettek és kivégzettek elmékére készítettem. Elraboltak Álmosan nyújtózkodom a takaróm alatt. Óvatosan keresem az ébresztőóra kapcsológombját. Örömömre szolgált hogy megtaláltam, mert így nem veri fel [… Tovább]
“Pipikékkel” a mélyvízben Fáradtan érkeztem a hálóba, ahol szokatlanul nagy csend fogadott, mintha ők is velem akartak volna szolidárisak lenni. Aztán ráéreztem, itt valami új esemény okozhat ekkora változást. Hirtelen az új, idegen világ készült nyakon önteni a [… Tovább]
Utóirat egy hosszabb amerikai úti beszámolóhoz – inkább csak önmagamnak. A képen látható hölgy a barátnőm, Klári…* UTÓIRAT — Inkább csak magamnak Húsz éve már, hogy eltemettünk, kisfiam. Minden és mindenki igyekezett vigasztalni, pedig nem is sírtam. [… Tovább]
A család fontossága (A lányokra, és Verő Laci kommentjére, ajánlására emlékezve hoztam előre… immár másodszor. Csak remélni tudom, hogy az archív kommenteket az olvasók is elő tudják hívni.) A karácsonyi szünidő és Árpinak — a kérelem miatt halasztott — [… Tovább]
Beindulnak a hétköznapok Kezdetben minden újdonság a felfedezés izgalmával is járt. Az első kimenőre már jött értem az öcsém, aki ezekben a hetekben lépett elő Árpivá. Úgy mégse mutathattam be, hogy — ő a testvérem, az Öcsi! Büszke [… Tovább]
Az elszakadás… (meghallgatom) http://www.7torony.hu/media/Mondom%20a%20versem,%20mondják%20a%20versem/Pápay%20Aranka/Összefércelt%20sorsok%20-%205..mp3 … biztos háttérrel mégsem teljes… a Marczibányi tér és Ozora között jöttek-mentek a hosszú levelek, reményt adott, hogy nem is olyan nagy a félelmetesnek hitt távolság sem. ~*~ A vonaton úgy zuhantunk le a [… Tovább]
Szeretettel ajánlom ismét… Előszó a memoárhoz Születésünkkor hozzuk magunkkal úti tarisznyánkat, ami az előttük járó nemzedékektől kapott örökségtől súlyos. Ezt aztán jó esetben szüleink gondosan gazdagítják, a sors pedig kegyesen hozzáadja a maga jutalmát, vagy kegyetlenül kiveszi belőle a [… Tovább]
Azok a békebeli szép idők … Befejezés A fáradt arcú asszony megdermedt, mikor Lehocki úr bekopogott az ajtón. Miután hellyel kínálta a háziurat, ő is visszaült a kopott kanapéra a párhónapos baba mellé. Olyan roskadtan gunnyasztott ott, mint egy idős [… Tovább]
Az úton, tűsarkújában Medgyes Piri tipegett feléjük. Szabadon hagyott szőkésbarna haját hetykén lengette a szél, arcán virító kaján mosolya szavak nélkül adta tudtukra: – Tudom, hogy bámultok taknyosok. Legeltessétek csak a szemeteket! Úgysincs esélyetek másra. * A szeptember [… Tovább]
* — Jó estét, Szerémi úr — köszönt Szalkai alezredes, Dióssi csak biccentett egyet. Ne haragudjon, hogy zavarjuk önöket. Bemutatna bennünket a hölgynek? — Izé, hogyne, — kapott el a már ilyen kínos helyzetekben megszokott zavartság — persze, természetesen. [… Tovább]
– Voltak konfliktusok közöttünk, hiszen melyik kapcsolatban nincsenek, de ezeket nem éreztem veszekedésnek, holott Gabi így fogta fel a legártatlanabb vitánkat is. Bizonyára a korkülönbség, az a húsz év, ami okozhatta a súrlódásokat.* — Most már belátom, többet [… Tovább]
Második szereplő: ERIKA – Hansi felesége * II. ERIKA Ha az emberi fájdalmat vályoggá gyúrná valaki, felépíthetné belőle a világ leghatalmasabb templomát. Olyan magasra nyúlna, hogy kiszúrná véle az Úristen szemét. Lássa, hogy mit csinál. Nézd, ülök az [… Tovább]
Reggel Robert beszűrődő zajokra ébredt. Emlékezete nem akarta visszapergetni a képeket. Arra még tisztán emlékezett, hogy szinte megszöktek a Bolsojból. A többi esemény mind összemosódott benne. Éppen kikászálódott az ágyból, amikor kopogtak az ajtaján. — Ébren van már, Robert? [… Tovább]
Harmadik szereplő: MADÁRKA – Második rész * Legjobb úton voltam a teljes önállósodás felé, s akkor megint elkövettem egy marhaságot. Pedig megmondta Kati néni, csak nem hallgattam rá: — Az jó lesz, lányom, ha hazamész a faludba [… Tovább]
* Azzal kezdem, hogy nem volt könnyű. Este fél kilenckor indultunk a vonattal a Ben Gurion reptérre, felkészülve arra, hogy az utóbbi terrorcselekmény eredményeképpen, agyon fognak minket kutatni, de legnagyobb meglepetésünkre semmi különöst nem tapasztaltunk azon kívül, [… Tovább]
Negyedik szereplő: RÁDULY, Gizella és Madárka egykori férje.* A kárhozatot is vállalom érte, ha kell… nahát! Azt hiszik, hogy a börtönnel engem össze-vissza ijesztgetnek? Legalább pihenni fogok, egyszer életemben, úgy, mint tegnap és ma. Enni muszáj adjanak valamit, ha [… Tovább]
* Sétálni akartunk, de ez lehetetlen egy kiadós eső után. A délutáni 29 fokot 33-nak érezni. Kész gőzfürdő, így aztán annak dacára, hogy ma már nem akartam kinyitni a computert, mégis leültem, hogy beszámoljak a hétvégéről: [… Tovább]
Első szereplő, GÁBOR – vadonatúj garzonlakó és alkoholista – Harmadik rész * Így, tisztába tevés után, amikor a nap besüt az ablakon, a méhecske ott zümmög a pletykavirág körül, még jól is érezném magam, ha nem lennék egyfolytában éhes. [… Tovább]
Végzősök utcájában Szeptemberben újra kezdődött a tanulás is, befordultunk a végzősök utcájába. Hétvégeken megint a rajztábla előtt ültem, gondosan szerkesztettem a szakrajzokat (olyan szépek lettek!). Icu évfolyama is szabadulásra készült már. Szabásminta szerkesztés, jelölőöltések, mintadarabok, rejtett gombolás… Röpködtek a szakmai [… Tovább]
Két változatban megírt két kisregényről van szó. A els Változat alcíme: – Garzon a negyediken. A második Változat címe: – Valódi ház vesztakályhával * ELŐSZÓ Egészében is túl rövid, kicsi és kicsinyes életünk álmainak netovábbja, egy valamirevaló [… Tovább]
26. Igazi tél. Az égbolt alján halvány derengés. Az sz-i klinika szülészetén az orvos nekitámasztja homlokát az ablak üvegének. Nézi az üres várost, a lélektelen fehérséget. Fáradt, nem tudja, hol járnak gondolatai. Tizenhat órája van talpon. A [… Tovább]
30. Belehuppanok a fotelba. Az íróasztalomon újságok, levelek, felbontatlan küldemények. Bekapcsolom a tévét. Teletext. Hírek. Hírek külföldr?l. Kék hírek. Kis hírek a nagyvilágból. „Nézzük csak!” Érdekes, siketvonatkozású hír: SIKETEKNEK SZÁNT [… Tovább]
10. Angyal Mihály f?törzs Homokfalva polgármesterét hívja mobiltelefonján. – Igen, én. Szervusz, Jen?! Kellemetlen hír, kérlek… Nem hagy nyugodni. Bejelentést kaptam. Ruganyosné azt mondja: egy napja és két éjszakája nem látta fogyatékos szomszédját. – Kir?l beszélsz? Nincs [… Tovább]
14. Ajánlott levél – nyilván tévedésb?l, simán, ugyanúgy megkapom. Rozi a feladó. Emlékszem, els? levelében köszönetét fejezte ki irodalmi munkásságommal kapcsolatosan, mellékelve egy novelláját,” néha írogat” megjegyzéssel. Válaszomban megköszöntem – személyesen máig – ismeretlen „rajongóm” figyelmét, dicsértem írását, mert [… Tovább]
fotó: Sztojka Zsolt: Bels? hang c. festménye “Mikor a sors valamilyen formában közvetlenül személyiségünkhöz fordul, mintegy néven szólít meg, a szorongás és a félelem alján mindig sugárzik egyfajta vonzás, mert az ember nemcsak élni akar, mindenáron, nem, az ember [… Tovább]
Eredetileg másról akartam írni. Aztán a novella autonóm lett, s ezt íratta meg velem, így íratta meg magát. A folytatásban kitolok vele, s csak megírom eredeti ötletem is, de nem lesz kész holnapra… Ne üssetek agyon. – Váradi doktorn? – [… Tovább]
Üres napok Kintről kocsizörgést hallott, kinézett a függöny résén. A kies udvar vigasztalanul nyújtózkodott a házak között. Sehol egy fa, nemhogy szál virág, de egy árva bokor se enyhítette a kopárságot. Pista ugrott le a kétkerekű [… Tovább]
6. A matek írásbeli napjára János szabadnapot szeretett volna kérni, de nem kapott. Cserélni tudott az egyik kollegával, így reggeli műszakba került. A beosztása alapján három műtéten kellett részt vennie. Kicsit bosszankodott, de sikerült megnéznie a feladatokat, és azokat [… Tovább]
Látjátuk feleim szümtükhel A Bot végül Kucsma bácsinál maradt. Kicsit csalódottan baktattunk haza az úton, hiába voltunk úgy-ahogy együtt, a bot nélkül magányosan poroszkáltunk hazafelé. Éppen szombat volt. Nyár végi szombat, amikor apáink a húslevest kanalazzák, anyáink az [… Tovább]
* 9. A végre jó, és ízletes ebédünket nagy étvággyal tüntettük el. Puha és omlós volt a máj, és jól is volt fűszerezve. Persze rendeltünk még egy adagot, és hozzá még egy korsó sört. – Na, ez jól [… Tovább]
* 10. Mintha nem ugyanabban az országban volnánk. Nagyon megleptek a dolgok. Autóbahn, amin volt forgalom, és el sem volt sötétítve minden, mint Bukarestben. Amint beértünk a városba, szinte egy új világ képei tárultak fel. Mozgalmas utcák, éttermek, bárok, [… Tovább]
* 1. Pocsékul éreztem magamat. Nem segített rajtam semmi. Bevettem már nyugtatót, egy félüveg konyakot is beszoptam, ami eléggé szokatlan volt tőlem, hiszen nagyon ritkán ittam töményet. Alig két napja, hogy anyám meghalt és hiába vagyok [… Tovább]
Képhiszosz folyó felesége, Leiriopé nümpha a gyermekér?l, Narkisszosz fel?l érdekl?dött: vajon meg fogja-e érni az öregkort. – Ha nem fogja saját magát megismerni – válaszolta a ráncoskebl? agg, Teiresziász. Tizenhat éves korától tudjuk tovább a [… Tovább]
Pogyebrád Kunigunda módfelett örült a v?legényjelöltnek. Nem feledkezett meg a fiatalember kedvességér?l, és a közös táncról. Eldöntetett, így gyorsan elkezd?dött az eljegyzési lakoma szervezése. Pár nap múlva, dermeszt?en hideg szobájában olvasott, amikor belépett Ábris. – Uram! Hírnök jött a [… Tovább]
Alapja egy megtörtént eset. A két hadnagy névsort olvasott. Alig fejez?dött be a társaság két szakaszra felosztása, felharsant a parancs. – Század vigyázz! Hatvanöt civilbe öltözött fiatalember próbált megfelelni az elvárásnak. Az ?rnagy megvet? tekintettel nézett végig az újoncokon. – [… Tovább]
4. Már nagy volt a nyüzsgés, amikor megérkeztek a reggelihez. Az asztaluknál is mindenki ott ült. — Jó reggelt! — üdvözölték egymást. — Merre jártak? — kérdezte őket a házaspár férfi tagja. — Nem láttuk magukat sehol sem. — [… Tovább]
Kincsem 2. Enik? kutyája, Fickó volt a másik Kincsem. Mindig szerettem a kutyákat, ezt ?k megérezték, azonnal befogadtak, kifejezték szeretetüket. Bármilyen fajta kutyával találkoztam, én mélységes szeretetet éreztem irántuk. Úgy éreztem, ?k is így viszonyultak hozzám. Teljesen [… Tovább]
De nem lehet, mert itt a feladat. Az utóbbi id?ben, ahogy gy?ltek a Hunyadiak ellenségei, egyre többet kellett szót fordítania. Hiába esküdött h?séget az új királynak, Lászlónak, egyre több lett a rosszakarója. Így az úr lassan nem [… Tovább]
Amikor a Nap elkezdte lassú útját felfelé az égen, a Neander-völgyben él? emberek dermeszt? hideg reggelre ébredtek. A négy vezet? állatb?rökkel körbetekerve, gondokkal sújtottan indult a varázslóhoz. Tá sötét gondolataiba merülve már várta ?ket. Tudta, hogy amit ma reggel hall, [… Tovább]
Első munkahelyünk elfoglalása után mi azt hittük, hogy majd mi megmutatjuk…* … Gyenge vagyok és ezért fizetnem kell. Gyenge vagyok, mert innom kell. Gyenge vagyok, mert nincs erőm megköszönni azt, hogy itt lehettem, de most el kell mennem. Gyenge [… Tovább]
Szabó mama csodás virágoskertjét még csodálatosabbá tette azzal, hogy telerakta különböző színű, görögdinnye nagyságú üveggömbökkel. * * A ködös novemberi történések kapcsán az előzőekben már megismert Szabó mamáról három dolgot kell tudni. Először is azt, hogy ő volt az édesanyja [… Tovább]
* …Addig volt jó, amíg zuhanyoztál, Péterffykém. Már megint cudarul vagy. Igen, a gyomrom. Auú, de vacak. Persze hogy vacak, mert innom kell valamit, különben meghalok. Na és, azt akarod, nem? Már nem is tudom. Túl könnyű lenne most feladni, [… Tovább]
1. Teleki utca hatvan, Debrecen egyik régi múltú utcájában amolyan civisház hat lakással. Itt lakott a mama és gyakran én is. Ebből az időből Tót bácsira emlékszem, rá is csak azért, mert nagydarab volt sötét színekkel, szúrós tekintettel, jóízűen lehetett [… Tovább]
(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]
(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]
(4) Éva elég későn ért haza. Az apja húzta az időt, beszélni akart vele az örökségérő, de nem jó híreket hallott. A legnagyobb része jelzálog, és sajnos, a szülők halála esetén, Éva nem sokat fog örökölni. A lányt nem nyugtalanította [… Tovább]
Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]
2019.06.24.Lovasz Evi Alex ollója (11./11) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Harmadnapon aztán én is bevallottam magamnak, hogy a halál mégis, igenis a vég. A reggeli fénnyel élezem képzeletem (csak el innen, csak el innen): a tükör rövid hajúnak mutat, az ollót ezután hegyesen tűzöm a sercenő szövetekbe. Occam szöveteibe. Én [… Tovább]
2019.06.24.Lovasz Evi Alex ollója (10./11) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
És mégis a holtak látnak többet… Én önként hulltam hamvaimra, amikor érte imádkoztam. Fenébe a boncasztallal! A holtakat többé már nem vagdoshatja semmi, a lelkek túlélik a halált. Vakon hittem, hogy oka volt elvesztenem a színlátásom, de mekkora egy kretén [… Tovább]
2019.06.23.Avi Ben Giora. Rigó Jancsi, a prímás 9. rész bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Mariska a szíve mélyén gondolta, hogy Jancsi ismét faképnél fogja hagyni. De nem bánta sem a pénzt, amit adott neki, sem pedig azt, hogy ismét rászedte. Valami azt súgta neki, jobb ez így. Talán egyszer, ha megnyugszik, és elér egy [… Tovább]
2019.06.24.Lovasz Evi Alex ollója (9./11) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Péntek. Szemet nem boncolok. Occam miatt. Úgy simítja sötétlátóvá a határt átlépők szemét – öt finom ujjbeggyel, olyan lágysággal, ahogy tó tükrét fodrozza mély sóhajával a köd –, hogy kedvem lenne meghalni. Azelőtt gondolkozás nélkül kikanalaztam a golyókat is, célba [… Tovább]
2019.06.23.Lovasz Evi Alex ollója (8./11) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Jó ideje nem kel már fel a Nap. A napszakok levedlett kígyóbőrbe bújva vonaglanak a nihil felrepedezett kövezetén: túlvilági a hang. Csak az öbölre tudok gondolni. Occam jó ideje nem ébred már fel, leszámítva azt a néhány másodpercet, amikor sírva [… Tovább]
2019.06.21.Lovasz Evi Alex ollója (6./11) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában [… Tovább]
Apró szúrás. Meghatározhatatlan mélységben, detektálhatatlan időben. Csak a szín az, amit sosem felejtek már el. Egy angyal, akinek méregzöld íriszcseppek pettyezik a tekintetét. Volt már holt merev a pupillám, akkor vesztettem el a színlátásom. Occam szeme sosem lesz szürke, akkor [… Tovább]