Szerelem

  Nekem nem való a napfény és szerelem. Éget a sugár.   Az érzés sebez, de napozom, ölelek, ha úgy akarom.   Aztán jönnek majd, különféle utakon, árnyékok, fények.   Én meg hazudom, ott sem voltam akkortájt, csak látni vélted.

    Vereckéig ér a hazám, széjjel hogy szakadna, ha egy jelöletlen apám nyerge alá kapta.   Alig több, mint ezer éve toppantunk e földre, dúlta viszály, szítta béke, szülte is, meg ölte.   Most is gyötrik, gúzsba kötik, még [… Tovább]

Boldogtalanságod kínja  feszült lopott napjaink fölé, szívemben lélekharang szólt, tántorgó szavak megbocsátását szögeztem keresztedre, s elnémult bennem a  fájdalom.   Kivasaltam   gyászruhámat, csokorba szedtem kertem utolsó virágait, mire  meggyóntad  végre: nem tudtál  elhagyni mégsem.     Kép: Google  

szonettkoszorú A SZERELEM KAPUI 1. Helyet kaptál lüktető szívemben,  te vagy a hajnal és az alkonyat.  Csillagok messzi fénye a csended,  átölel hűen évszázadokat. Onnan jöttél, ahol az ég ragyog,  a remény szivárványíve feszül.  Benned láthatom végre, ki vagyok,  tükrödben [… Tovább]

  Leszek-e mondd a szerelem lektora,kutathatom-e lángját olyan mélyen,mint engem kutat ősi szenvedélyem,s lesz-e sorsom hozzákötve… örökre?Leszek-e óh, a szerelem írnoka,vajon magába nyel, vagy eltaszít,és ha le merném jegyezni arcait,elbolondít, vagy inkább megvadít?Tudom-e majd, ha emésztő lángjaihamuvá égették kiaszott lelkem,vagy [… Tovább]

    Fagyott halál, jégvarázslatpöndöríti tűzszoknyámat,örökkön a foglya vagyok,többé sosem ragyoghatok. Arcul csapott metsző szele,a hidegség lehelete,derűlátó kedvem repedt,sziromlevem keseredett. Könnycseppek, mint üvegszilánk,szelték széjjel hitem szirmát,szólni félek, hogy nem tudok,szívem hideg, dermedt burok. Olvaszd fel a szenvedélyem,tőled kedves csak ezt [… Tovább]

  Mélyet sóhajt, s fölröppen a szerelemmadár, sérültek a szárnyai: csak fáról fára száll. Nem repülhet messzire, a közelben marad, ha sebei hegednek: újra szárnyra kap. Lassan múlik az idő: szenved a madár, várja már a gyógyulást, akkor visszaszáll. Egyre [… Tovább]

Percy Bysshe Shelley – A Szerelem Filozófiája Evokáció      Szerelemre hív…Harmatot csókol a hajnal,fényt ölel a reggel,bújócskát játszik az árnnyalévődő jókedvvel.Nárcisz és tulipán párba’, illatot hint a korán érkező nyárba. Szerelemre hív az élet…lelkemben a magány,zúzmarával bérelt fészketdidergő éjszakán.Elhagyottság csendje [… Tovább]

    Elrepült az idő velem:él még bennem a szerelem,határtalan, szívből fakad,míg jó a szív, el nem apad. Rozsda az ősz, havas a tél, új kikelet tavaszt ígér, melegével köszönt a nyár, ifjú és vén szerelmet vár. Illatot szór körülöttünk, életre kel [… Tovább]

pásztorpercek sodra-habja buta bátor spontán magja repeszthető és szelíd-sebes várhatnékom is égig repes bújhatnék de kíván dalom leguggol bennem irgalom száz játékos kacér jelem végigszaladsz a szívemen jelen vagy te te légy jelen  

    éke rajtunk, kik nyugalmat merítünk, amikor a boldogságot már nem szükséges elsietnünk; csókunk, vetkezésünk, testünk tánca lassan kibomló lótuszvirág. Minden drámán és elfolyt könnyeken túl én várlak és te vársz. Arcod két tenyerem madárfészkében, fájdalmaink már megrendült madárfióka-csipogás. [… Tovább]

      A szerelem tízsoros, még ha nem is ildomos, Erényesen felém pislog, mint egy öreg bíboros.   A szerelem rabmadár, vagy épp lükealadár, Mellényzsebben antik óra, örök mutatója jár.   A szerelem Dúr és Moll, fekete tintában toll, [… Tovább]

Az igazi szerelem lábujjhegyen jár, sohasem tolakszik  csak megül csendesen szívedben, lelkedben.   Megbúvik szerényen, közben pánsíp hangján szól hozzád az éjen át, idézve múltat, jövőt, örökkévalóságot.   Nem apró szobádat látja, s foszló függönyeidet, csak kék szemed csodálja, melyben [… Tovább]

Éjszínű a haja, vállgödre hívogat( szívem minden imájára ő a válasz ) nyakán ajkam rajzol hajnalpír – csíkokat,miközben suttogása vágyamnak ágyaz.  Törődő(tt) homlokán viseli a Holdat,szemében csitítja a rohanó időt– annyi arca van – ‘s benne mind egybeolvad.Képtelenség teljesen megismerni [… Tovább]

Már nem neki írok, hanem róla.A két lélek már nem beszél,asztrál-testünk egymástól eltávolodott. Vége van. Vagyis rég vége volt, de most végleg elmetszettük közös sorsunkarany-szálát.Jobb így.  Azt hisszük. Már nem írok neki buta kis üzeneteket,hogy tudja, épp rá gondolok.Többé nem akarom, hogy tudja.  Nagy, meleg kezével [… Tovább]

    Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt, hajtod ki belőlem a jajt és a nemet? Miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet?   Hogyan foghatnám vágyaidat vissza, koppantsak ujjaidra, mikor ezeket a szavakat hozzám írja?   Hogyan intsek vigyázzt, [… Tovább]

Két hasíték él egyetlenegy sebben, így összeforrni sosem lehetetlen, csak az idő köt szándékunkra hurkot, de oldja is, mint diója a burkot, hát ki akarna boldog-eszelősen elhervadni az istenverte őszben, ki állna ellen permetező ködnek, mikor a csöppök csöppjeidhez kötnek, csak [… Tovább]

    Csöndes szerelem hullámzik beteg szívemben: megnyugtat a remény. Áll az idő. Fehér békével szórja be álmunk, kék ragyogással kezdődik a nap. Ketten vagyunk. Te vagy a remény- a teljes élet: beteg szívemben szerelemmel őrizlek téged.      

  …egyik szemem sírt,a másik könnyezett… E selyemfényű ősz kitúrt magányomból, Elmém testemen kívülbolyong, egyre közelebb hozzád.Jövőm kitágul,új távlatok nyílnak.A görbülő térbőlifjúságom százszínű cserepei sosem látott mozaikká nemesülvebukkannak újra fel.Vágyaim élednek,vérem forrón száguldszívemben, miközbenízületeim megsúgják, a lányok kergetése már nem [… Tovább]

Szóljon ma erről a szív, míg kenyeret szel a kéz, vajba mártózik a kés. Míg lobog a víz, duruzsolása hozzám beszélő ajkad, törtzöld jázmin ficánkol, úgy lóg zsinóron, bennem rajtam kívül: teámból ki-be száll a halál, miközben fátyolosan hull le [… Tovább]

Mikor két fűszál egymásba szeret,kitakarják a felhők az eget,s míg puha, meleg ágyat vet a föld,egy fuvallattól föllibben a zöld.

Köztemetés lájkmenettel…                   Mindig ugyanaz a                 Bombasztikus nóta                 De egy kicsit mindig                  Hangosabbra fogva                   Sokan körülállnak                 Érted hullnak könnyek                 Így ha mást szeret Ő                 Elhantolni könnyebb      

“Zene és szerelem:a két legszebb dolog a világon” Most írom, most hallom Szerelmunk dallamat, Elvétett mosolyon Megbúvó lant hadát.   Most látom,most érzem Sok-sok madár dalát, S eddig észrevetlen Szívemben orgonát.   Most hívom,most kérem Lelkembe a derűt l Csókoddal [… Tovább]

“Zene és szerelem:a két legszebb dolog a világon” Most írom, most hallom Szerelmunk dallamat, Elvétett mosolyon Megbúvó lant hadát.   Most látom,most érzem Sok-sok madár dalát, S eddig észrevetlen Szívemben orgonát.   Most hívom,most kérem Lelkembe a derűt l Csókoddal [… Tovább]

Lilák, lilák, lilák a fák. Fehér, fehér, fehér a csend. Anyám te föld, beszélj, beszélj, beszélj, apám te szél, szeress, szeress, szeress! Világoszöld fohászkodás szorult belém. Eressz, eressz te görcsös ér, a fák ma, mind jövendölés! Ha még ölelsz, szoríts, szoríts, ha bírsz, erőm anyám a föld, [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

  Ajkaid számomra dombok, miken Legeltetném báránycsókjaim, Mint juhpásztor, játszva-furulyázva A zengő szerelem húrjain. Út vezet e dombból a szívedhez, Felhágok járatlan bércein, Ott lakozik csengő rejtély-másom, Legmagasabb-legmélyebbjein. Bensődben fészkelő magányomnak Gyógyszere vörös örök csönded, Nesztelen, tiszta mint a levegő, [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, neked lehet menedék,nekem könyv melyben a következő írva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is [… Tovább]

  Hát nem veszed észre, hogy csak üres szavak? Elkábítanak, elzsongítanak, Hogy: „mennyire szeretlek téged…” Neked már nem is kell szeretned magadat.   Simogatlak, ölellek – „érzed?” „Carpe diem!” – ne gondolj semmi másra. „Feltételek nélkül add át az életed, [… Tovább]

Szerelmemet annyiféleképpenElmondhatom neked:Ha akarom dús rózsát tűzökAblakodba, s kezedLopva megérintem míg utánanyúlsz,És tartom amíg elhullszKét karomban tétován,félénken,Szemed fényét békésenRajtam tartod egy csók ízéíg,S ott hagyod feledésíg.Én nem teszek semmit,csak állok,Érzem,hogy illatodSzétárad mindenhol,megéget,Kábán nézek elébedMiközben te reámdőlsz enyhén,Szívszorítva,gyengénÚjra számhoz ér bódító [… Tovább]

    A szerelem olyan princípium mint a lélegzet vagy egy kiskanál, másnak lehet menedék,nekem könyv, melyben a következőírva áll: porból vagyok,porból van mindenem, és még a szerelem is abból áll, olyanformán,hogy úgy vagyok vele, már-már innom is,ennem is ezt [… Tovább]

    Szeretnék szirmot,ajkamon mézet,testemre szállózümmögő méhet.Hűs hajnali esőt,utána földszagot,majd kedvesen ölelőfelkelő Napot.Soha el nem múlóédes illatot,melyet ágyambanszerelmed hagyott.

Idilli megvallás Szerelmemet annyiféleképpenElmondhatom neked:Ha akarom dús rózsát tűzökAblakodba, s kezedLopva megérintem míg utánanyúlsz,És tartom amíg elhullszKét karomban tétován,félénken,Szemed fényét békésenRajtam tartod egy csók ízéíg,S ott hagyod feledésíg.Én nem teszek semmit,csak állok,Érzem,hogy illatodSzétárad mindenhol,megéget,Kábán nézek elébedMiközben te reámdőlsz enyhén,Szívszorítva,gyengénÚjra számhoz [… Tovább]

    Kész  volt.  Ennyi.  Egy  apró  szóváltásból  indult, majd  csomagolt,  összeszorított  ajakkal. Arcom  a  lelkéből  egy  perc  alatt  kimúlt: kerülve  engem,  búcsúpillantást  váltott  a  falakkal.   Nem  volt  semmi  különösebb  faxni, hidegen  hallgatva  bőröndjén  ült az  ajtóban,  míg  megjött  [… Tovább]

    Egy pad feszült a végtelenbeGörnyedten, jégbe fagyva, nézett.Ott élte halálát elesve,Tűrte, mit kimért rá a végzet.   Egy erdő susogott a télben,Ijesztő hajtása a fagynak,Csak hallgatott a téli szélben:Mit holtak maguk után hagynak.   A szeretet dalolt odakinnÉs [… Tovább]

ZENGŐ Evokáció: Liszt azonos című zeneművére   E dallamokra újra visszatérneka holtig vágyott, szép, szerelmes álmok.Ha meglelhetem dalban, verszenében,ez álomban már végleg maradok. A zene az, a vers ritmusa nékem,ami álmodásból élni visszahoz.E vágyódásban néha kínnal égek,mely sok más földi vágyat [… Tovább]

  Csak magamra, senki másranem haragszom, miért is tenném.Szerelem volt. Első látásra.Kelő hajnal, harmat-költemény.   Őrült vágyban egymásra találtálomnyi ősrobbanás. Föld-ég,ledöntött, most meg vergődni lát,nem értem magam se, mi történt.   Ne is kérdezd, ki volt ostobább.Aki a nőn átlát, [… Tovább]

Szivárványból nőtt fájdalom, ez, a leggyilkosabb ártalom! Szerelemnek hívják, íme ő itt áll előtted a lélektörő! Hazug rozsával ölel, szép szóval meglel, Majd hitet és használ Aztán mit sem tudva továbbáll! —————————————– Mert … akár lehetne szerelem is, de ebben [… Tovább]

minden zengő zuhatag Szárba szökkent szerelem bennem valahol itt kereng, kívül-belül simogat, csak a csend biccent nagyokat, minden zengő zuhatag, ha benne cseppként csendülnek a szavak.

  A céljaimhoz új esély a léted – Amerre jársz, a rét virágot ád, A tó felett ha száll az angyalének, Te vagy ki érti biztató szavát.   És én – ki vágyom zárszavát a télnek, Amint aszály után a [… Tovább]

2012. július Emberbőr-dob vagyok, s a dallamod, rajtad ütem a lelkem, s láttam-od, feszülő csontjaink el nem törnek, slágert ad a szerelembe menőknek. – Gyuri, akárhogy forgatom, keresem… nem jövök rá, mit is jelentenek azok a „képek” … Emberbőr-dob vagyok, [… Tovább]

Találtam valamit…     Találtam valamit.Nem tudom elmondani,valamit.Már itt van, érzem a szívemben,beköltözött oda.Olyan volt e szív,mint egy kiszáradt fa odva,de most találtam egy hajtást,egy zsenge zöldet,gyönyörű szépet.Felfutott a fára,be az odvába,belefurakodott mélyen,nagyon erősen.Most itt tombol bennem,szétszakítva szívem,de ez a [… Tovább]

    Hé, te kutya! A lábamra vizelsz… Minden reggel. Undorodom tőled. Szólok a vadásznak, agyon lőhet, akkor majd kóbor-nyugalomra lelsz. Hé, te fiú! Ráncos szoknyámra hánysz,minden héten részeg dalt hallgatok.Ahogy újrakezdi, majd felnyihog:feleségül vegyelek, arra vársz, akkor tán megszólalnál? [… Tovább]

    Arcomon a mosoly: fojtott sírás, Szent Mihály lova a kapuban nyerít, alig asztallapnyi sírdarabka vár rám, göröngyök dörögnek s a föld beterít.  

    Zöldhátú cseresznyék lapultak bennem, értetlen keveredtem csended zajába. Ugye — nincs se kár, se fáj (?) „csupán” belénk szagolt a nyár.  

Éjszaka mászik a hűvös házfalon, távolban fahíd körvonala látszik, párocska csókolózik kint a padon, amíg az éj a vágyaikkal játszik.   Kuvik sivítoz, mocsárban lét-iszony, románc parázslik a parkban mégis, kőtömbökön már túlfűtött a viszony, közös sorsuk nem tudományos tézis. [… Tovább]

(Újsághír: Szerelemből ölta féltékeny férj…)   “Szerelemből ölt…”hozták a hírlapok…   Szerelemből, mely örökké ég, míg üvegrostélyán a kristályfény belekarcolja névjegyét a szívbe, áthatol, karjában tart s nem enged el többé.   Szerelemből,ahogy rátalál, s egybeköt érte néhány szótagot egyetlen egy [… Tovább]

nem akar telni az id?arrább toltam pediga kesernyés hullapercekközöny-feneketlen mélyét rám adtad legjobb ingemetén hagyom magam ápolnia várótermek csendje ítéletcsapzott arcom vigyorítom a koravén gyerek elmerengs túlsó partig révészt rendelsarkig feszül minden kínkár volt hinni bármiben is kései órák fedetlen [… Tovább]

Saját fotó     Kövek árválkodnak egy távoli parton, egyikük még őrzi testem melegét.    *   Most ébred a tenger, sós ízét mégegyszer érezni akarom; mint szeretkezés után rámragadt illatot ugyanúgy kutatom magamon.  

az id? ráncokat firkálarcunkra márde szívünk síma és szelíd– lángokban áll – hajunkban csillan ?sz szálfújja széléjünkben még vágy bújkálb?bájt zenél szívünknek édes dobbanása oly hevesszerelmünk kortalan – szeretniérdemes

* http://youtu.be/-G9dg-ehtug *     Rét rejtette a nagy titkot, fűszál hegyén magam ringok, harmatcseppben észrevettél, szomjas széllel ölre mentél.   Nem oltottad rögvest szomjad, egy csepp kincsed meg ne fojtsad, elszáradnál, minthogy éltem miattad rút véget érjen.   Megláttam, [… Tovább]

  Vedd jussod -tiéd- kit megérintő vágyad szült s szökkent virágba kinek jussa lettél mikor rátalált a szerelem fénylombos ága  s többé nem menekülhettél   Nincs kötelék csak a szerelem mi feloldhatatlan benne szövi szálait az örökkévalóság kitartóan önzőn hogy [… Tovább]

* másodpercekbe sűrített szerelem, mikor idegesen, félve néhány szó csak, aztán oszd be, „voltál velem” hát nem elég az és nem volt jó,  hogy ennyi is jutott? emlékezz és álmodj, kavard össze a kettőt, várd újra, hogy megint velem vétkezz, [… Tovább]

* mondd, szép szerelem, fog-e még csókunk égni ott, a falu közepén, mikor rosszalló tekintetek között karod rám fonod, és mosolyodon folynak végig könnyeid, mikor kék szemed rám nevet –   mondd, szép szerelem, óvjuk-e még a pillanatokat, zsugorin, mert [… Tovább]

*   Az igaz szerelem nem kér, csak ad, nem követel, de mindent elfogad, ha Tőle várja, kapja szeretettel, mert befogadja Őt kegyelemmel.   Az igaz szerelem nem követel, nem is kér, nem létezik kivétel, ha két szív együtt dobban, [… Tovább]

  Korhű keretbe metszett korhely agapé, kecs nélkül, hajlott térddel nyílik Istar borostás kapuja, nyűtt orcák heves veresén a jó szemantika dolgozik fehér pamaccsal: önjelölt jelek jelentésterhes egymáskövetése, így érik be rendre a vetés, ’mi után senki senkit nem követ, [… Tovább]

    Élt egy lány aki bohó s vidám volt,Kerek arca mindig csak mosolygott.Szemei fényesek, akár a csillagok,Hosszú barna haja vállára omlott. Szerelmes volt, úgy mint mások, Eljárt táncolni, bálba s szórakozott,Oly sokan epekedtek szíve után,Csak egyet szeretett, de h?n [… Tovább]

Menj szerelem megyek utánad csend vagyok szótlanférfi bánat   parányi pont sok közt a körön ki origó nélkül tündököl tükörképként visszavert fényben   Becsukom elhalt szívverésed szívemben zengő zongoráját s hagyom-míg a tűz és jég átjár s megcsillapul ölünkben a [… Tovább]

* Zene ajánlás: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw***   Szememmel nem látlak, te drága, de pórusaimban anyám keze, ahogy remegő ujjait vezette arcomon, s a tárgyakat sorra adta: Legyen szemed a kezed!   A megismerés fegyverét ujjredőimbe karcolva így ismertem meg a világ felét. [… Tovább]

Ha leírnálak, hogy titok voltál, mint a beporzás   Valamit szeretek benned, de nem tudom megfogni. Mint acseresznyevirág és a szell?. Ha leírnálak, hogy titok voltál, mint a beporzás, és egy másik fejezetben hivatalos, joger?s pecsét. Végrehajtható. És végrehajtó bakó.Az [… Tovább]

* Doktor Zsivágó–Lara dala http://youtu.be/xQXtH83mplI       Rezdülő, halk cirpelés bújt meg a fűben, alig hallhatón lombok közé furakodott a szél. Lábikrán átfutó finom bizsergés simult sötétbe, szempillán ringatta magát álomba az éj. Az Esthajnalcsillag tavakat csókolt. Mennybolt alá [… Tovább]

2011 December 21. A lágy bársonyos vonalak étek a szemnek, sz?rtüsz? erd?ben tévelyg? csiklandó kezek,————>A sz?rtüsz?-erd?? A sz?rtüsz?b?l n?nek ki a sz?rszálak… aljzó gondolatok, mikor mindkett? vezet. Szerelem oltárának adunk izzasztó imát,——————–>Izzasztó ima? üregekre járó pózok közt nyílik a világ, [… Tovább]

* Két tündér-bájos gyermek lépdel, kéz a kézben s közben kémlel, üres utca vakablaka nem les-e a mozdulatra.   Nem érzik még, élet mit rejt, szemükben az éden, zöld kert, tátikák közt búvó méhvel, fecskefarkú lepkeröpttel.   Csókot lopni most [… Tovább]