Tavasz

    elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot elrejtem magam hogy megtalálhass szavaimból vetek neked ágyat metaforákkal üzenek érted [… Tovább]

Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék. Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.   Finoman nyit virágszirmokat, harmatot lehel kelyhükbe, szemembe. Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.   Csak lábnyomodat söpri a szél, itt-ott, amerre mentél…

… voltunk és vagyunk sosem véletlenül vagy céltalanul csodákra várunk megszeppenve mosolygunk amikor tavaszi rügyeket ringat az almafa ága s mi angyalokat látunk rózsaszín ruhában nem félek remélek kertemben ma szabadon szállnak a madarak   ——————————— voltunk, vagyunk, várunk, mosolygunk, [… Tovább]

M.Laurens  A HÓEMBER HALÁLA ( Az elfeledettekért )       Szeretetben született egy boldog, tisztalelkű, s hófehér világba, hófehér álomként kezdte létét, hó pihékből, Hóemberré válva.  Kis kezek bábáskodtak körötte, Őt paskolva boldog kacagással, a szánkózó domb apraja nagyja [… Tovább]

                   botrány evilág repedés                                        falfehér vértelen makogás                                                                                     csupa seb                                                                                    csupa kín                                                                                    csupa szó elbújik az Isten csalogatod                                                 ne ordíts                                                 ne nevess                                                 ne beszélj                                                              gügyögő halaink dala száll: ne [… Tovább]

Ha dallam lennék, tavaszi hajnalon madárdallal keltenélek. Körültáncolnám kócos fejed s tudnád, hogy én ébresztelek.     Ha fény lennék, ott lennék veled bármerre mész, utat mutatnék, csillognék szemed tükrében, ha magányra vágysz, eltűnnék, hiányomból éreznéd, fény vagyok.     [… Tovább]

tavasszal újra minden feléled       Még vacog a februári nap, érzékeny műszere fagyot mutat, de tünékeny a tél, a csattanó szél vív zord   csatát a kopár fákkal, várja a csodát, a fényt, a szép, sudár holnapot, tavaszi [… Tovább]

Szeretettel…       Nézem a tavaszi felleget, mögötte – hitem szerint – a kék ég… Látom a szemed, gondolatot rejteget.   Felhők vonulnak, szempillád csukódik, napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon. Oda – vissza lépeget a képzelet.   Pillanat [… Tovább]

(születésnap)     Szeretném, ha ujjaid történeteket írnának hajamba. Csókokat hátamra, majd ajkamra kívánok. Összebújást. A legnyersebb igazságot mondd, vagy a még hihetetlenebb hazugságot, például azt, hogy a világ legszebb asszonya vagyok, hogy határtalanul szeretsz, ilyen egyszerű dolgokat, monoton, másnak [… Tovább]

Hóeséssel érkezett el az ünnep, csillogó tükörképbe bámul a Hold, jégcsipkés ágak között a szél dalol, egy születéssel hitek teljesülnek.   Karácsony-álmot őriz az emberagy, vágyakozva tárul szíve kapuja, majd halkan felcsendül a halleluja, lélekzugban csipetnyi örömet hagy.   Kint [… Tovább]

Egy illatozó, mély-lila csoda, ahogy csokrokat köt az orgona, friss zöld pamacsot simogat a fény a magasodó fenyők ághegyén, a fű a földből visszaköltözött, a meggyfa fehér blúzba öltözött, és úgy örül az öreg almafa, hogy törzse szinte földig hajlana, [… Tovább]

Elindítva a világ peremének, ha puha szó érint, túlcsordulok és lefolyok oldalán e cserépedénynek. Lent eltaposnak vagy szétáradok. Bús kalapácsok kopognak bennem, itt voltam köztük és szolgáltam telemig, egynek sem kellettem magam verg?döm a k?fallal körbezárt hangtalan veremig. Félszárnyú madarim [… Tovább]

*       Akár egy fa, ős földdel, kóbor szellő mély völggyel, tavaszi lomb napfénnyel, patak régi medrével. Árkádba zárt kő-kővel, apa a gyermekével, ím, erősödtem újra, hitben, szívben, Krisztusba’.    

Két kos futkos, gyapjuk lucskos, valaki  tavaszi szellőn jár.   Harmat  gyöngye  csöppen rögre, ahol az ibolya nyílik már.   Támad  zápor felhővárból, Jupiter ereje döngve száll,   rétek selymén,  tündérkelmén aranyát szövi a  napsugár.

Páros csillag vízi zenét hallgat, búvó szellő kavicsokat altat. Holdas úton lámpás bogarak ébresztgetnek szárnyas lovakat.   Bíbor hajnal teregeti fátylát, tündérkéz óvja Katica álmát. Harmat csillan kelyhen, karimán, sóhaj röppen szöcske-paripán.   Bimbó nyílik, tiszafa virágzik, hegy-völgy mélyén süni [… Tovább]

József Attila nyomán Szellő, hogyha volnék, megcirógatnálak, szoknyádat libbentvén suhannék utánad… Majd mint tünde napfény megcsókolnám vállad, szárítgatnám arcod, mikor könnybe lábad.   Felhő, hogyha volnék, rád adnám subámat,  tarlókat áztatnék, ne törje a lábad, aztán forrás lennék… megitatgatnálak, sebeid [… Tovább]

  Kielo   Kielo – ki él?? Világunk mit ér?? Hamis gyémánt fénye világít az éjben, a nagy sötétségben. Hazugok mesélnek.   Erdeink halottak, fáinkat lopkodják, földjeink szikkadtak, a semmit aratják. Fiút utca nevel, gaz n? virág helyett.   Telehold, [… Tovább]

Illusztráció: negis art képe, facebookról Lassan összeállt a kép mozaikból az egész. Látom: régi kapuk, utak, állomások.   Mát nem zavar itt-ott a festett rajz mindig volt sötét folt gondolataim lélek-házában.   Álom-tükörbe nézek múltat idézek… Számtalan a kopott foncsor [… Tovább]

Bár alkalomra született – megosztom Veletek!   tudom utolsó nap a harsonákat hinném bár alszol itt a bánat es?tlen tavaszban szomjas kerted itt hagytad kis karok öleltek angyalok siessetek a harsonákkal talán még eléritek sebes szárnnyal hogy halandó szívünk nyitott [… Tovább]

kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot   vadgesztenyék alatt ahol az árnyékon  parányi ablakokat nyit a fény a mezsgye az él?k közt s akik anyák apák s mind valakinek a gyermekei voltak amit felvert a gyom buján telepszik a feledésre [… Tovább]

mennyi pitypangot hord a szél   amikor hazafelé tartunk s elfogyott kezünkb?l az utolsó temet?virág milyen más  a tavaszi temet? illata harsognak a zöldek levelek félénken bomlanak az óvó rügy öléb?l siet?sen szirmokat hullatnak a fák türelmetlenül huppantunk játékaink mellé [… Tovább]

apró semmiségek…   Látom most, hogy olvasol, ajkad szögletén a kis mosoly. Papíromon játszi fény szalad, fut előttem a gondolat.   Mennyi szépet takar e szívdobbanásnyi pillanat. Most lélegzet visszafojtva vár, addig…   Napra nap halad, apró semmiségek, tavaszi illattár, [… Tovább]

Halványkék csendet görget a hajnal, lábam elé térdel a tavaszi táj, f?zfák bólintgatnak kibontott hajjal, bokrok integetnek lépteim nyomán. Korán indultam, nem ér utol álmom, fények sarjadnak csupasz ág hegyén, andalogva lépek, talán megtalálom, merre csavarog a smaragdzöld remény. Csokorba [… Tovább]

    Bámulok, próbálom ajkadról olvasni le a hatás-ellenhatástalanság bosszantó mechanizmusát, s ha lejjebb siklik olykor a suta gondolat, előjönnek még egyéb izmusok. Tekintetem rőttarany szőrszálon inog, egy a néhányból, mi lapul az ing alatt.   Lenni vagy meglenni, ez [… Tovább]

Az illusztráció – Constantin Brancusi: Femme Se Regardant Dans Un Miroir *       Az öröm burkában érik, lám a remény, Magvak csiráznak a lomb alatt, Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél, Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! [… Tovább]

      Kapcsold le a csillagokat, kezeiddel simogasd végig a testem köré nyújtózkodó meztelen éjszaka árnyékát. érezd, ahogy lassú mozdulattal előhívom szívem sötétkamrájából a holnapba szeretkezett álmaink fényben forgó sziluett táncát. Pihenj meg lelkembe fáradt lelkeddel, fészkelj illatomba, érintésembe. [… Tovább]

…jelen- pillanat… *   Vagyok, aki voltam, /s/óhajokért nem hajoltam. Cifra köntösbe öltözött múltam előled titkoltam. A jövő… tán’ fel se villant, jelen-pillanat kitakart. Tudom, nem érdem a vétek, hasztalan szavak, miértek, nincs rá semmi válasz…   Tavaszi szél pörget [… Tovább]

  Az apátia lassú trombitái ülnek fülemben, hangjuk síró-rezes, messzir?l hangzó. Az éjszaka nagy, fekete haja szálldos, simogatja arcom, pupilláim a semmibe exponálnak. Valami ?si, férfi – béke ez, mégsincs senki, kinek megadnám magam: vicsorgó vadállat, önmagát kerget?. A dúlt, [… Tovább]

Elkopnak végleg       …a bézsszín? ruhát mint újat viseltem, anyám régi tavaszikabátja volt, kitelt bel?le, alul nagy felhajtással; leengedik, ha kell, kitart a hossza jöv?re, /csupán a kopott rész lett félredobva;/ viselheted- mondták- ünnepnapokra! bal oldalt, szívem fölött, [… Tovább]

  Mikor gyerek voltam, mijn blog nagyanyám mesélt nekem mély, sejtelmes hangján. Én voltam az erdei fák tündérkirályának, és tündérkirályn?jének lánya a sötét rengetegben. A Szelek temploma volt ?si faimádó vallásunk követ?inek, a szent hely.  Felé sötét vérvirágok övezte út [… Tovább]

*       Mikor a szörnyetegek igazabbak az embereknél és fenevad tekintetükből kandallómeleg árad, és siralmas hervadása a pillanatnak ragyogja be a primitív kiskocsmákat, akkor válik ketté a Vörös-tenger vízhegyek szurdokában az Úttal, akkor rendeződik Eggyé az Egész könnyed [… Tovább]

*   szél zizzen halkan a kopár parkban két száraz levélen ‘hogy megpihen erezett utak pókhálójában lépteim nyomán enyészet liheg   fáradtan kúsznak emlékfalakra dérlepte percek árnyékai pillanat-örvény ringlispíljében félve fogódznak vágyálmaim   tavaszi felhő oszlatja gondját Nap ölén nyíló [… Tovább]

Szempillám hajlékony függönye mögé zárva, shogun dúl szeretetháborút,  falak közé szorított szívem háza, el?tte délibábként változó  vándorút.         Vörösagyag falak, alacsony zsúptet?re tapadó moha, bambusztemplom  homályba vesz? mélyén,  kígyóként szorító  isteni dal hatalma.   Régi id?k küldetése, tétlen h?s, téged [… Tovább]

…született: a 2011-es tavaszi debreceni Toronytalálkozó okán…* Ott fogsz majd sírni – BENKO DIXIELAND http://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4     …kezemből hidegen pereg az idő őrült is lennék szívesen hogy megteremthessem a meg nem születőt   a többit már nem keresem elveszett két [… Tovább]

A pásztorok már nyugvóra terelnek. Év évre múlik. Átmenti a lelket. Az árnyék megpihen a fénye mellett, s a fák tavaszig őrzik a szerelmet.  

szél olvaszt meg ág-lelkemen minden jeget,  elég volt fázni, jobbra és másra várni, élni   élni akarok újra, ölelésbe burkolózva hívni a lepkét kerget? tavaszi eget, hancúrozva patak partján keresni a szemed sugarában perzsel? varázst, s hinni, hogy az égben [… Tovább]

    Lassan múló napok, fények, árnyak, tavaszi dalt muzsikálnak. Kertben fény-tiszta hó virága, összehajló fűszálak tánca, változást hirdet… Nézd, a szél messze kerget telet, engem, Téged…      

feszes inakkal itt maraszt csend idegen vak szigeten már lépni fáj ha nem vagy a célnál nem félsz hogy elszakad a cérnám ahogy a fák a vízre ahogy feláll a nagyerd? és símogat a pengés már szinte borotvál lekophat a [… Tovább]

*       1.   Tudsz e Földön örök csodákról, szépségről, rétről, égi világról… Tavaszi szellők, selymes kék ernyők, bujkáló felhők örök daláról, az azúrosan fényes  lalaláról…   2.   Kacag a rét, téged hív, szeress nagyon, így szólít, [… Tovább]

*   Bordáim alá döfött tűrt csönded, kicsit megült ebben a fészekben, és nem a boldogság rostjait gomolyítja tovább, hanem olyanná vált, akár a tölgyek ökölbe szorult tenyere bensőm raktárában, nem más már, csak az emberi mulandóság mozdulatlan szfinxe.   [… Tovább]

… hallgatlak…     Tavaszi szelek lassú susogása hallik,     árnyak rajza a vízen, hallgatlak.  Szavaid s  gyűrt szirmok hullanak.   Apró csillogás, csendes remény,    fák közt suhanó emlék… 

  Szelíd tavaszi nap kísérti meg lényem, szélsebesen fúj, serény fordulattal bekebelez, kitaposott pázsitra léptem, a nagyság a tátongó gödör mélyén semmissé lesz, földigiliszta féregmozgást végez, a fény ereje gyenge, testem fázik, zaklatottság lávája megkörnyékez. Nem minden az, aminek látszik! [… Tovább]

Anno 1988.       fakó fák a szeptemberi szélben ne sírjatok, ha jő az ősz koronátokra köd költözik lombotok színessé lesz fekete törzsetek mozdíthatatlan gyökeretek nyugszik a fáradt földben készüljetek a hideg télre hosszú lesz a fehér, fagyos évszak [… Tovább]

cseppen a porbalangyos tavaszi zápor– angyalok könnye – *** es? fürdeti portalanítja arcát– zöld mosoly a táj – *** szurokfelh?kb?lszemerkél, kés?bb zuhog– komor ?szid? –

  hatvanhét tavasza volt bebörtönözték Manolisz Glezoszt vonultunk az úttest közepén hajunkba túrt a tavaszi szél elmaradt a pol.gazd.óra tüntetni  mentünk parancsszóra transzparenst nyomtak kezünkbe „szolidaritást” eszünkbe szabadságot követeltünk gúzsba kötve másért tettük „márciusi ifjak” voltunk s elhittük, hogy ez [… Tovább]

2011. január 11. (14.) Ma tavaszi eső hullt: remény szele lengette a fákat, tudtam, új tavasz gyúl’ hol semmi sem fájhat.   Ma szelíd mosolyod ölelt: selymesen cirógattad hajam, éreztem e különleges közelt hallgattad kimondatlan szavam.   Ma téli napsugár [… Tovább]

Kép: Galántai Fekete Teréz Évszakok     Hópehely-varázs, téli szánon utazás, percnyi villanás.   Tavaszi virág, átszálló emlék-felhő, boldog álmodás.   Nyár, esőpermet, békés égen szivárvány, alatta élek.   Aranyló őszben, dér lepte reggeleken már megérkezem.  

Néha az vagyok, amit szeretnél,Csábító fény, fojtó szenvedély.Zöld szem? macskaként simulok testedhez,Fájdalmat nem ismerve marok a b?rödbe. Sokszor az vagyok, amit szeretnél,Borút el?z? tavaszi napsütés.Éget? vágyad, h?sít? szele,Szomjad oltó, tiszta éltet? vized. Néha az vagyok, ami nem szeretnék,Lelkedben kavargó, éjjeli [… Tovább]

                                                      Idejét sem tudom,                                                       mikor fordultam hozzád,                                                       én, a feledékeny szolgád,                                                       járt utamat elhagyom;                                                       búcsúzom a csupasz fáktól,                                                       száraz levelek harsány hadától,                                                       benőtte vastagon a gyom,                                                       bekövetkezett a nagy alakváltás,                                                       hangos ricsaj, [… Tovább]

pipacs virít piros ékes kerete a róna véges     PLEIN-AIR  A KOGARTBAN   színes foltok dúsan égnek teret adnak párás égnek ahol ráesnek az árnyak  testek lassan köddé válnak   árva kontúr alig éles kalap alá arcul béles orra dudor porca  széles [… Tovább]

Áldott légy,tavaszi hangodért,tózöldszín szemedért,tekintetedért,minden lágy csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy, hogy voltál, hogy lettél,jártál énfelém, éstalán szerettél;minden szép csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy,sok, éji duruzsolásért,karod ölel? melegéért,tisztességedért,hajadnak szell?s röptéértlégy áldott!Áldott légy!

Érdekes történet a hatvanas évekb?l. Ázik, s fázik a föld hetek óta, téesztagok tapossák csicsogva a d?l?út jól meglazult sarát. F?nöki parancs, fogadták szavát.   Tengernyi ragacsos pocsolyába belesüppedve esdekl?n várja egy répával megrakott pótkocsi, hogy verméb?l kimentse valaki.   [… Tovább]

állhatatlanok lennék vagy csak értetlenek (Radnai István)    virágzó sárgák rózsaszín jácintokhagymáitok kifogyhatatlan erejévelmert a gyep felujjong lépte nyománminden tavasszal valóban kérdezheted a létünk fölé valóban a fejünk fölött állnak-e megcsak egy pillanatra amíg mi állhatatlanok állhatatlanok lennék vagy csak [… Tovább]

Nézek ki az ablakon csendben merengve az ébred? tavaszi természetre, kezed kezembe temetve s gondolataim szárnyalnak. Tán ez az élet rendje, a szíved adománya hogy itt ülhetünk együtt merengve régvolt id?kr?l, mit?l kezdve lelked lelkemmel egybeforrt, meghazudtolva a kort érzésünk [… Tovább]

…akit két évig korrepetáltam… csönget kett?t, ajtót nyitok nem is kérdem, már meséltessék elképzelni, mi voltnem az iskola, az tré anyu tegnap elköltözöttvolt már rég egy barátjaja hogy apu mit szólt hozzá?az tuti, hogy nem bánta neki is van barátn?jevégül [… Tovább]

* Kora-tavaszi szél varázsolta lággyá arcunkat, simított egyet, majd tovalibbent és megpihent a zsenge-puha faleveleken.   Néztük a kikeletet, a csodát… átitatódtunk a szűrt napfényben, játszottunk régi-szép fűbe rejtett csoki-nyuszis, tojásos reggeleket.   Elmúltak…   Új-húsvét vasárnap köszöntött ránk, Lánykám [… Tovább]

Furcsa álom…     Valami fucsa álom kellene, ami messze visz, új utat mutat, ahol megtalálhatom végre, régen elkószált magamat.   Kézen fognám a kis csavargót, hazavinném arra a régi helyre. Szomorú lelkére orvosság lenne minden tavaszi virág mézédes – [… Tovább]

    Végre itt a tavaszillat, a tócsák színe is tinis, s amíg a szél vizet áraszt, pattanása n? az ágnak, virágruhát ölt a rét, a gólyapár visszatért.   Áprilisi fény melenget, a n?k karcsú kristálykelyhek, kivillan ékszerköldökünk, kontyba szivárványt [… Tovább]

    Vágyom a tornácos régi vályogházat, távolból érzem,  hogy omlik, reped, vágyom sz?z ajkát a tátikavirágnak, a ringó vetést, hullámzó réteket.   Vágyom a tilinkót, feny?fák smaragdját, vágyom a Kárpátok komor láncait, vágyom a májust, a folyót, a forrást, [… Tovább]

        Zakkant vagyok, mindenki látja, és ez lenne a mostani versem tárgya…   Anyám – mesélik – elengedett – de mért pont az üres kád felett?! -, és bár elkapott, pattanni azért kettőt hagyott, igaz, nem nagyot… [… Tovább]

* Emlékszel? …valaha csend-királyt játszottunk, léptünk minden rezzenésit tisztán hallottuk. Reccsent az olajos padló, dermedve megálltunk, a játékszabályt betartottuk.   Emlékszel? …büszkén, méltósággal ültél, egy percig Te voltál a Király, lépésről-lépésre figyeltél, szemedben szemünk voltál. Eggyé váltunk test és lélek, [… Tovább]

  egy tornacip? amilyet 68-ban hordtunk (tudom te is ismered) lábamról állandóan rám nevetett fekete vászon fehér gumiszegéllyel boka zoknit hordtam hozzá farmer szoknyás lófarkas lány   csodás világot éltünk boldogan és gyáván szerettünk táncoltunk énekeltünk   szánkra vettük a [… Tovább]

Miért kérded, Hogy hol tart az álmom, Megvalósult-e, Amire vágyom, Ami egy ideje, Hajt, ?z, és eléget? Én már hagynám az egészet, De mi végre Ez a döbbenet, E nagy tavaszi körmenet, Szélfakasztó révület, Vihar el?tti csend, Ez a kelekótya rend? [… Tovább]

Szemedben egy könnycsepp * Énekelj leánykám! Az öröm burkában érik, lám a remény Magvak csiráznak a lomb alatt Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! A múlt egy röpke percre elmarad, S napfény győz [… Tovább]

Ego sum via, veritas et vita.. A Bazilika homlokzatán is ez áll.     Engem válasszatok! Mindent ígérek és adok! Láthattok. Nem virítok plakáton. Helyem a lét-nemlét határán karóz ki mezsgyét, rátok bízottat, közösen alkotottat, hogy fél lábbal itt, féllel [… Tovább]

  olyan vagyok, mint atávozó vonatbólmessze t?n? ?rtorony. ezerszámpárzik bennemél?sköd?k raja,és szellemek fogcsikorgatvafélelmet ülnek belém. én csakátrajzolni akarom magam,átírni minden káprázatomat −néha árnyék lenni fölötted,ha vállaidat vörösrekönyökölte a nap. tavaszi es?ben hallgatnipattogó pocsolyák suttogását,elmesélni, hogynem félek,és nem siratom meg ?sszela [… Tovább]

Örömérzés úgy járja át simogatva testemet, mint egy langyos szell? a fát, lebegtet sok levelet. Légiesen bennem rezzen, bogárként pók hálójában. Még harmatos szárnya zizzen, álom vár rá valójában.   Egy búcsút int még a létnek, átalakulását érzi, átadja magát [… Tovább]

Mindegyik macska,macskának gyönyör? szép,kutyának csúnya. Kérdezem Ámor –öregv? barátod szól -,hol van a mámor? Hideg szél légy más!Lágy tavaszi szell?véb?völ?djél át! Es? vagy, es?;hirtelen érkez? ésmesszeröppen?. Zápor vagy, zápor;titkaid faggattam énhányszor, de hányszor. Szell? vagy, szell?;simítsd ki homlokom, hogymúljék a [… Tovább]

Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímicsa,/Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa *     (és mondá az embër- népiesen szólok)   Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímiccsa, Esdekëlj a tavaszirt, a jegët fëlolvassza, Esdekëlj azokir, kik igazán szërëtnek, szólald fohászidba [… Tovább]

(Idézett sorok: Kosztolányi Dezső Harsány kiáltások tavaszi reggel)     „Látni a földet, látni, csak egyszer,” mielőtt végül majd betakar, mint langymeleg hajnalon, párás ajakkal, szerelmes csókkal a hitves akar.   Látni a hajnalt, inni, csak egyszer szomjasan, hosszan a [… Tovább]

Illusztráció: Aranyossy György: Emlék a jelenben 1987     Könnyek által párnába rajzolt orca        Valamely ódon, süld? messzeségben, Úrfikorban, az ?si boldogultban, Alig mutáló, hetyke tavaszi éjben, Ceruzátlan skiccelt jámbor álmaimban Láttalak már sokszor, több, mint elégszer [… Tovább]

Ã?Å¡gy született ez a kicsiny versikém, hogy a telkemen pihenve láttam, amint a szél rózsaszín szirmok százait repíti szét…. – csodálatos látvány volt       Tavaszi „hóesés”Cseresznyefa szirmai szállnak a szélbe’Halálos születésElpusztul a virág, de érik gyümölcse…

  Nem vagy már; már nem vagyok. Két elnehezült lélek. Messzi útra indulok, de nem feledlek téged.   Mit gondolsz most, mit nem rólam, oly kevéssé fontos már, mint januári, rideg télben, véletlen, tavaszi napsugár.   Januári percnyi naptól nem [… Tovább]

Májusi orgonaillat, madárdal,édes tavaszi zsongás,illatok, ízei egy más világnak…Fájdalmad téli jege messze már;Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,fenn a Carmel hegyen láttada tengerben: ott élnek vágyaid tovább. Egykoron, mikor felnéztél az égre,a Ferenciek tere felé haladvaa templomban csend és néma [… Tovább]

Miként tavaszi fákon a rügy, s ágaik közt arany napsugár, eredt és ragyogott ajkaidon minden szép szó és ragyogás, mikor fölébem emelted arcocskád. (Nem mostanában volt, de az id? álomlátásban sosem tényez?.) Tudom: lehet profán káromlás, de szinte Santa Mariának [… Tovább]

jaj te szél ne légy ellenség mi történt mi bajod ne fújd ki szememb?l tavaszi mosolyom mert megbánhatod   na jó barna hajamba hullámot fonhatsz rajta napsugárral barátkozhatsz de ha csillogó szemembe porszemet fújsz s könnyezni fogok meglátod mennyire dúlok-fúlok [… Tovább]

Pici fények, kora reggel kicsi kis dalt keltenek: gilingocskák csilingelnek, rigofüttyök kerengnek a finom, tavaszi légben haladó fény fecsereg, elomlasztja üzenését: aki él, nem kesereg! Örök éjb?l naprakél? örökáldott reggelek. Arany árad, el nem fárad csodadolgot itt teremt. Arany árad, [… Tovább]

Anyámnak… Márciusvégi este.Tavaszillat árad, s a leveg?üde, hangos madárdallal tele.Kívülr?l látott önmagamkínlódva poroszkál hazafele.Álmatlan ég? szemekkelvonszolja magát, minthaa világ összes terhe-bajahúzná a nyakát a föld fele. Roskatag porhüvely,húzd ki magadat!Fáradtan cibálodfájó nyomorodat,terhed súlyaválladat nyomja,egyúttal sajgószívedet is szúrja. Apád mit szólna,ha [… Tovább]

Mosolyogva állt elém…*   Feledjem, hogy csalfa, hitszegő, mosolyogva állt elém a remény. Mutatott új tavaszi világot, ingyen adott hitet, kristálygömböt, benne képeket, lásd, ilyen lehetne az életed! Káprázó szemem könnyel futtatta…   Szívem megsúgta az igazat tükröt tartva elém, [… Tovább]

(születésnapra)   Nézd csak…! A tavaszi nap sugarát, akácvirág illatát, pipacs lobogó lángját, (mi ifjúkori szerelmünk idézi) pacsirta vidám hajnali dalát, fák sejtelmes suhogását, kalászba szökkenő gabona semmihez nem hasonlítható ringó látványát, egy élet szép emlékeit… mind-mind csokorba gyűjtve, szeretettel [… Tovább]

„Asszonyt és italt ne utasíts vissza!” Tavaszi férges legyekként hullunk,Életünk délibáb, illanó fény.„Meg kell halnod, hogy örökké élhess.”Ó uram, kérlek: nevetni ér? Kétségbeesve, meghajtott térddel,soroljuk b?neink és ez elég?Rövidke életünk örömmel dobjukaz égb?l lelógó lábad elé. Hát kösz, de én [… Tovább]

* Erd?spuszták: Debrecent?l mintegy tíz kilométerre keletre, félkörívben húzódik. Jellegzetes nyírségi táj, futóhomokdombokkal, homoki tölgyesekkel, rétekkel, erd?kkel, tavakkal. Április és csodák,tó és Erd?spuszták…nézek százfelé, fojtott ujjongástólakad szavam el, szemem könnybe lábad,tüd?m feszül a tavaszi zsongástól… Kerget?z? s repked?madárkák itt-ott, év?d?párjuk [… Tovább]

(a kép Borzika felvétele)   Üldögélek a parton, nézem, ahogy árad a víz… Mindent sodor, magával visz. Az ártéri fák gyökereit nyaldossa habosra a parti fűz tövében, odébb uszadék fákatringat ölében. Ős elem, nagy folyam! Mint nyitott könyv, olyan… Messzi [… Tovább]

Elhalt a világ, s kinyílt a csend. Csak szívem tudja, ez mit jelent. A tavaszi éledés részemr?l csak álom, nem mozdul még testem, ébredésem várom… Messze, elmém mélyén keringek, bolyongok, míg künn a természetben nyílnak a virágok… Én ki nem [… Tovább]

  Reggel még óvatosan, nagykabátban indulsz a napnak, és egész nap karodon  cipeled boldogan. Dolgozni nem tudsz, se nézni unottan, hisz az órák harsogva szaladnak, alig várod már a zsongító illatorgiában, hogy nekiugorhass egy igazi ‘mit bánom, mi lesz’ kalandnak.   [… Tovább]

…látom a tavon a tavalyi hínárt, s egyben a múltat és jelent tisztán fényleni arcodon…   A tó vize gyöngéden reszket,ahogy a tavaszi nap fényeelbotlik a lágy fodrokon,látom a tavon a tavalyi hínárt,s egyben a múltat és jelenttisztán fényleni arcodon…Míg [… Tovább]

  Holdfénytested lassan csak sejtelem, de az apró villanások felsikítják léted, lágy ritmusú tavaszi szél karcolja az alkony végtelen mélyfényű tükrét, hogy esténként millió csillag csorbuljon le a föld sírokkal teli magányos ölébe.   Te is velük zuhansz néha, szavaimhoz [… Tovább]

Csendes, tavaszi éjjelen kutyák jajdulnak fel … Vonításuk közt szirénázó ment?autó suhan sietve a házak el?tt. A kutyák tovább sírnak: már kés?. ———————————- Nem kívánkozik f?lapra, valahogy nem sikerült megfognod a hangulatot, hiányzik az a többlet, amit?l vers lenne. A [… Tovább]

…álmaimban ifjú fává válok   Fa vagyok, várok az ébredésre, ág vagyok, várok zöld levélre, rügy vagyok, várok tavaszi napra, virág vagyok, várok szület? magra, termés vagyok, várok téli álomra, föld vagyok, várok h?s harmatra, élet vagyok, élek, s mindig [… Tovább]