Tavasz

életre lobbantak lopakodó vágyak …     Egymásba fonódtunk mint tavaszi árnyak, életre lobbantak lopakodó vágyak, úgy tanultuk egymást, mint kisgyerekek az anatómiát, felfedezve minden aprócska hibát, doktor szerepet játszva, imát morzsolgatva ujjaink között.   Feltártuk testünknek kalandvágyó kincseit – [… Tovább]

pirosló hunyor tavaszi bódulatban gyökeret ereszt 

Lépésre szív dobban… *   Mintha ezer éve élném a semmit… Nem lehettem, aki akartam, fontos – Neked. Elsuhansz mellettem, mint tavaszi szellő, a ki nem mondott szóban egész létem ott van, némán viszed tova, rám vetül árnyéka, kezem mozdult [… Tovább]

Ha nem ölel körül becézgető szó, megszürkül a világ… Nem szűzi fehér a hó, lágy szellő bársonyát nem érzed, a tavaszi bimbó is fakó, nem bódít akác illata.   Ha nem ölel körül becézgető szó, bántóan éles a napsugár, esti [… Tovább]

A Tavasz varázsujja megérintett…*       Tavaszi kék ég alatt felleg nézi az ágakat, napsugár melegén moccan az ág, lassan rügyet bont, titokban lestem a tavasz varázsujját, megérintett minden füvet, fát. Szemem hunyorog a reggeli fényben, repít a képzelet, [… Tovább]

     *  tavaszi zsongás   maszatos hókupacon   buzgó erecske     *  csipkét öltöget   langy-bonzáj zsendülésre   zeng? ébredés     *  ezüst halakon   patak vize ficánkol   zajló csattogás       muzsikál a tél   pityerg? jégcsapokon   hangol a tavasz     *  evoét suttog   tél áztatta kerteken   sarjadó illat                     * köménymag illat  a sutba  fészkel?d?tt   ebéd békéje

…felh? vagyok éppen saját homlokomon… Látod, felh? vagyok éppen saját homlokomon,felh?ként kísérem léptemszürke árnyékomon.Magamnak kell megküzdenemvihar-útjaimon,magamat kell szelídítsemzaklatott napokon.Hogyha egyszer felkap a szélhetedhét határon,tavaszi zápor gyöngyekéntpergek le orcádon.

…tavaszi homokvihar…   messzire látok bolygómagányom pereg vak homokszemek

  Hangos volt már az ég a nyitnikék daltól, nyíló hóvirágunk féltettük a fagytól.   Arcunkat fürdettük lágy tavaszi fényben, kikelet illat szállt simogató szélben.   Szívünket kitártuk ébredő varázsnak, hittünk a természet újuló szavának.   De történt valami… hirtelen [… Tovább]

Még hallod tavaszi énekem…     Kis madárka a lelkem, tavasszal, s a nyárban még dalolt… Tolla borzas, hangja semmi, szeretném menteni szavát, röptét lesni újra. Melegítem, halkan piheg, a téli szélben majd’ fagyott, szárnyát szegték, elvágták röptét, – földre [… Tovább]

Hittem…*   A kora tavaszi nap arany bűvkörében élek, köröttem táncolnak a fények.. Hittem, minden sugár belőlem árad, pedig csak tükre az arany Nap örök sugarának.  

felcsillan a tavaszi verőfény. *     Ha mosoly terül el arcodon, más lesz a világ, Az ablak alatt kivirágzik a tavalyi száraz ág, Elolvad a hó, és megcsurran az eszterhéj, A fagyos télben is felcsillan a tavaszi verőfény.   [… Tovább]

/Molnár Irén képei mögé/   Valami összekötlila-zöld árnyékaz eresz alattahogy nézedcsíp?re tettkézzel vagyrajtam keresztülhuszonéve szemembeötvözött tekinteteddel – az élet ábrázolásanem azonosaz élet képével –az akril hajlik ahogy a délután kommersz tavaszi virágok helyett kinyíló falak hisz ott sétálok felismerem a [… Tovább]

napok. lehullnak érintetlenül   napok. lehullnak érintetlenül ma megint tél lesz a csontjaimban érzem a fény élesen törik a hideg szélben apró árnyékot vet minden f?szál kaszálatlan remeg a rét kopár zizegéssel   suttog a néma víz ezer éve mint [… Tovább]

Megbékülés   Sikongó szívvel csodákat lestem, Álmodva jártam sugaras estben; Néztem a vágytól ittasult szembe, Könnyes szemekkel, zord sírverembe; Igét kerestem: fájdalmas-lágyat, Mellyel a holt szó él?vé válhat, Dereng? ködben láthatárt, mélyet, Hová a lelkem sohasem érhet.   Fáknak odvában [… Tovább]

Megbékülés   Sikongó szívvel csodákat lestem,Álmodva jártam sugaras estben,Néztem a vágytól ittasult szembe,Könnyes szemekkel, zord sírverembe,Igét kerestem: fájdalmas-lágyat,Mellyel a holt szó él?vé válhat,Dereng? ködben láthatárt, mélyet,Hová a lelkem sohasem érhet. Fáknak odvában elrejtett kincset,Melyb?l szeretet gyémántja inthet,Megújult fénnyel, csiszoltan, tisztán,Vérvörös [… Tovább]

…     Néztem,ahogyan gyors léptekkel elmész.Nem is néztél hátra,pedig vártam,hogy visszanézz ,még egyszer ,még utoljára szólj hozzám.Elvesztettelek a tömegben.Fejem lehajtottam,hogy senki sem lássa,senkit sem lássak.Szemem homályábaeltévedtek apéntek délutánemlékei… Álltam ott,magamhoz szorítottam kabátom.Lila sálammal a szél játszadozott.Kezeim mélyen azsebembe rejtettem,ujjaimmal [… Tovább]

áradt, – áradt a fény… Azon a tavaszi reggelenszivárványt bont a Nap a tengerkék égen.Közel Galilea…hol ma is apostolok árnyai élnek.K?be vésve Jézus és Péter,mit megérinthet remeg? kezem…S ha egy percre is, de elt?nik a szenny,s a világ b?ne. Ott [… Tovább]

Nevemen szólít a réti rigó,miattam dalol a ég.Csak értem olvad a tavaszi hó.Nekem nyílik az éji sötét. Bel?lem ébred reggel a nap.T?lem és bennem a cél.Bennem van otthon az erdei vadHa megszünök, te sem lennél. Mert tükör által homályosan látunk.De [… Tovább]

(Üldögéltem a Duna partján.)   Csendes még a Duna, ballag méltósággal, hátán farönkök sodródnak az árral. a part csöndburka, szinte tapintható bennem békesség van.. Én is megnyugodtam. Csendes még a Duna… Csak egy rigó fütyüli az „élni jó” üzenetit a [… Tovább]

…merre jársz?     Légy létem legbelül- láthatatlan lángmelyéletem életrekeltené. Leszek még lángoló- ha Te felém fordítodarcodatha a Teszemedbenlátom mosolyomatha fogodkét kezems hallom hangodat. Leszek lázadó- nemhalvány fénysugárnemcsendes tavaszies?nem meseszépdélután- csakTe légylétem legbelüls ne hagydéletem reménytelenül… Liliomfehér lét-… most Te [… Tovább]

  Tavaszillat száll a légben, Csábít, biztat, hiteget. Tópartján a nyugalmamat Nemhiába keresem.   Körülölel, ringat, dajkál. Lelkem, fülem megpihen, Ebben a nagy némaságban Apró, pici neszeken.   Mindennapi rohanásban Szinte észre sem veszem. Felt?nik a f? zenéje, Amint táncol, [… Tovább]

…       tavaszi széllágyan simogatkezed érintésétérzemha becsukom két szememmost is itt vagyitt vagy velem ölelésedbenelbújokmint a barackvirág szirmamikor hajamba téved    itt vagy velems ahogyanrám nézelszemeidbenújjá születek… … mint a barckvirág amikor tavaszal felébred…  

…Aicha, Aicha, écoute-moi! Aicha, Aicha, t’en vas pas… Aicha, Aicha, regarde-moi! Aicha, Aicha, reponds-moi!… Hajamba fontamkezed melegét,ha kibontja aztpajkos tavaszi szél,szelíd simogatásodhullik vállamra,s Aisha dala lelkembenszárnyra kél.

…     kezedbe fogtad kezemets éreztemszívdobogásunkeggyé lettmosolyodbannyugtalan szívemmegpihentkerestedmélyen elrejtettlelkemetgondráncos homlokodkisimultnedves pilláimraheves csókjaid leheltedérintéseddélutáni homálybancsipkehálot fonts tavaszi vágyódásunkmár többé nem bolyong…  

…     figyeltelek… mintha már álom kereste volna két szemed s homlokod mögött kékhomályban eltévedt gondolat végre nyugalomra lelt úgy vártad érintésemet úgy kérted szívemet úgy vágytad testemet   figyeltelek… éreztem minden rezzenésedet hallottam szíved halk dallamát vártam vágyad [… Tovább]

…a gondfelh?k is megjuhászodnak… béke van, otthon és nyugalom… Megszelídült kavicsokmorcognak talpam alatt,ahogy haladok óvatosan.Utamon tavaszi szell?frissíti langyosanmegviselt tudatomat,szemem tükrén a gondfelh?kis megjuhászodnak…béke van, otthon és nyugalom…vége a hétköznapoknak.

…     úgy jöttélmintegy csendes tavaszi záporkorülsimogattadtestemethajamraa péntek illata szállotts feltártadpusztaságombanrejtve rejtetttitkokat  

(Pilis) (1) sziklagörgeteg: labilis stabilitás a talpam alatt   (2) csak léptem zajos felhagyott erdei út messze tovafut   (3) romos házfalak körben burjánzó vad gaz nyílik egy rózsa   (4) tavaszi zajok madárdal, lágy zúgó szél csendje a hegynek [… Tovább]

…       hívjál   és megjövök…   hiányzik   kék szemed mosolya   homlokod rejtett   gondolata..   szemedre csókoltam   életem vágyait…   látod most   Te is       hívjál   szél hangjával   tavaszi [… Tovább]

csendesebb a hajnal mint úgy általában benn rekedt a dallam lelkemnek zugában   lelkemnek zugában mardosó félelem tavaszi varázsba jön-e a tél velem   jön-e a tél velem mi hideg szelével görgeti éveim fogyó reményével   fogyó reményével hiú ábrándjával hogy újra jön [… Tovább]

Az illusztráció Czeglédi Gizella festményének részlete (Tavaszi vrágözön a Pilisben) * Gyerünk, gyerünk! Kifutunk az időből, De itt van még ez az alkalom! Ölelj, érezzem óvó két karod, Legyél nekem az utolsó védett öböl…   Fussunk, mint régen fel a [… Tovább]

Sziszim,elhiszed?     az éjszaka szerettem volna angyal lenninyugtató álmot rejteniszemhéjad alámely reszketettmint hársfalevélha tavaszi szél libbenaz ágak alatt szobád falán a holdfényreménycseppeketkergetetfogtam a kezedmely remegett vártam a reggelttudtam a lázas álmod messze szálvéd?n takartamtested s lelkedminden pillanatát tudod mindig [… Tovább]

    Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj, amikor újra és újra feltör a mélyből. Árnyékként követ , oly sok éve már s nem enged repülnöm… Nem maradt semmim sem , csak száraz faleveleket gyűjtögetett a lélek… kezedhez érnék, de [… Tovább]

…     ölelésed   olyan   mint a tavaszi fuvallat   ölelésed parazsa   éget   mint a nyári nap   ölelésedben   elbujdosok   mint   árva falevél a pad alatt   ölelésed   körbefon   mint   [… Tovább]

  fiam szeméb?l – tengerkék reám tekint a messzeség kacag a víg tavaszi ég   fiam hajáról – óarany ?szi nap süt bársonyosan meleg fénybe rejt szótalan      fiam ajkáról – cseresznye pici hang-pillék lebbennek angyal-mosollyal nevetve   fiam kezér?l [… Tovább]

Betűk I-II. Kora tavaszi ég, folyókat tükrözöl. Lázrózsák nyílnak arcod bíborán – sebeid lidérclángja vihar után. Belédszülettem időtlenül. Feltámaszt. Megöl.   Burkába zár a száraz világ. Szakrális. Profán. Magzatpózba görnyedek. Édes anyaöl. Olyan hazug, ahogy egymásnak két utcalámpa dől. És [… Tovább]

Távolból, délr?l, északról, bagoly kiállt. Itt gerle dalol. A gerle ének, az esti néma fények, tél, vagy tavasz már? Hómez?k felett, holló pár kering. Daluk tavaszi ének.

Ma is hajadba bújt üde illatod, és elpihen benne ártatlanul…     Ma is hajadba bújt üde illatod,és elpihen benne ártatlanul,megkerül a szél, majd visszafordul,hogy kiélvezze a pillanatot; a hosszú pillanatot, vagy akár percet,mikor puha tengerként hullámzik,csendesen suttogó vízesést játszik– [… Tovább]

2003 Talán soha nem is volt esélyünk Azon a holdfényes sors-éjszakán Egymás mellett pihentünk némán Száz harc után És ezer harc előtt Tudtuk: élünk Az utca különös-nyugodtan fénylett Előttünk, amint a domb tövében Álltunk A fagyott lámpák borították Földöntúli, magányos [… Tovább]

… ?zött vad várja mármikor jön a vég…hiszen életemár mit sem érnem látjaa fényl? kék egets nem érzia zsenge f?tavaszi zamatátnem érzimár az ibolyákillatátnem szomjazzaa patak édes vízét…csak megy megy egyre továbbaz erd?mélyébeés aztán fut ha kijut a rétrefut szembe a [… Tovább]

Megköszönöm, ha a tavaszi Nap el?csalogatja a hírnök-virágokat… Megköszönöm,ha a tavaszi Napel?csalogatjaa hírnök-virágokat,cinkosan súgja –csak én hallom szavát –„tedd el máskorra,nem kell már kabát”… Megköszönöm,ha a nyári Napszáz kézzel szórjaa lángsugarakat,de azért megérzi ?,hogy saját feje is f?s visszafogja magát,ha [… Tovább]

Tegnap délután eleredt az es?,S ahogy ültem bent a félhomályban,Látom, ablakomig ereszkedett egy felh?.Tavaszi illatokkal lett tele a ház,Májusi ízek friss zamatával,S rájöttem, a felh? rám vigyáz:Ne lopjam el az égr?l a napot,Mez?kr?l a fesl?, új búzát,S a szell?t, amit [… Tovább]

Itt vagy Anyám – a feltámadásban -, emlékeink relikviái csillannak éjfekete csillagokban Ma már nem lázadok,olvadt lávaként zuhan a mélybesorsom megkövült titka.Lelkem kérges szikláit gyémánttá csiszoljaa tenger süvölt? szele.Végtelenjében elt?nnek szörnyei az éjnek,b?nök, ha nem jól szerettem.? Itt vagy Anyám [… Tovább]

„#1 Verő László, 2007 május 21, hétfő, 18:10 Áldjon meg az énistenem Ádám, és minden Toronylakót az idők végezetéig!” A Naplóba, a Héttorony 1. éves születésnapjára írt versemhez írta. Úgy hangzik, mint egy utolsó, elköszönő üzenet… Döbbenetes….       [… Tovább]

  "Templom a természet, él? oszlopai" néha titokzatos hangon énekelnek, az ember jelképek sötét erdejében kutatja a végtelen örök titkait.   Amint összefolynak a távoli hangok valamely ?s, mély egység-esszenciában, melyben égi fény s pokoli félhomály van dalolnak színek, illatok, [… Tovább]

  Elhaló szép szavakban érzed, mégis múltad maradtam, elmaradok, mint az utolsó vallomás.   Csak vágyunk az, mi ránk talál, elsuhant  id?nk, mint forgószél, nevetve, egyedül ölel át a tavaszi este.   Leroskadva önmagamban, érzem, mégiscsak múltad marattam, s j? [… Tovább]

Frissít? illatokat sodor az utcákon az áprilisi szél. Szemem az égboltot fürkészve járja, majd rávetül az irányra, melyen egy felh? gomolygó útjára kél…   Frissít? illatokat sodor az utcákon az áprilisi szél. Szemem az égboltot fürkészve járja, majd rávetül az [… Tovább]