Vers

Későre jár

    Tavaszi szél simogat lombokat, virág nyit, szótlan szirmok, csendes üzenet –   Kikeleti nárcisz keserű illata, szép, napsütés-mosolya, könnyűvé teszi sétámat.              * Későre jár, párás réten át, messze fut a gondolat, sors-fonalat talál, gombolyít.   Százszorszép könnye [… Tovább]

Vers

Évkezdet

  Kihűlt  padot  ráboruló  zúzmara  vígasztal: az  utcasarok  ólomszürke,  csüggedt  végvidék.  Kősúlyos  szárnyait  bontogatná  egy  őrangyal,  de  befedik  csorba  tollait  hűs,  fehér  pihék.    A  folyó  feleselne  még,  jeget hozó  faggyal:  csacsogni  szeretne,  játszani  vizével  egyre,  de  siratóasszonyként  hajol  fölé  [… Tovább]

Vers

ÁLDOTT

Fotó: Delacasse Kriszta – AD       Áldott az ég, a végtelen kék, áldott a föld, a tavaszi zöld, áldott a kéz, mely óvón nyúl feléd, áldott a Test, mely értünk szenvedett, az új kenyér a szakajtó ölén, áldott [… Tovább]

Vers

Ősz simul már

                                                                      Ősz simul már                                                                                                  Koosán [… Tovább]

Vers

Mérgezett tavaszok

Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten. miért álmodunk ma is fegyverekkel már több mint ötven éve torkolattüzek provokált könnyek kinek van erre érve  ha a hó elolvad macskatetem aki elveszett a kertben miért [… Tovább]

Vers

Felülemelkedés

      Sivító hang követi gyatra lépteinket, erősebbé válnak lábnyomaink, még többen járják ismeretlen utunkat, mint azt valaha is mertük volna hinni.   Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják, mi a csendre esküdtünk föl, az éj csendjére, mi [… Tovább]

Vers

Anyák napján

köszöntő felnőtt hangra     Ritka őszbe fordult kontyod, édesanyám, lelkem! E világra való jöttöm’ hogyan is köszönjem? Szíved adtad s drága méhed, lettem a gyümölcse, Mint a két fél piros alma, úgy kötődtünk össze.   Rózsabimbók illatával kaptam langy [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Virágkor

Mező nincsen parlagon, Siess hozzám, angyalom! Sok szép növény, szerény szirmok, Megjegyezni mennyit bírtok? Ez egy virágiskola, Hallgass és figyelj oda! Integet a hóvirág, Tavasz jön már, jó világ, Napfény alig hunyorog, De már bújnak ki a hunyorok, / itt [… Tovább]

Vers

Kortárs festmény

Kortárs festményArt Salon Budapest Keleti Károly 22                                       Koosán Ildikó   fény mögül ernyedten bukkanó félhomály,csipkésre törött síküveg-élek egymásutánja,fekete térbe halmozott visító-zöld törmelék- kupac, elszenesedett fatörzsek ág- bogos összevisszasága elmázolt kékkel esztétikus színorgiába, s itt-ott parányi pajkos citromsága a résekbe hűsülő napfényt imitálja, [… Tovább]

Vers

Utazás

  Utazás               Koosán Ildikó  ezer- zöld tavasz képi világa sorjázik a száguldó vonat  fényfüstös ablakára,spontán tavaszi tárlat; közelről lenne jó látniselyempárába szőttmesszi hazádat;  emberléptékűszépséges vidékede képeken túlrólkéretlen átvilágol csakhogy még egyszer ott járj legalább gondolatba’ kiszakadva egy boldog pillanatra a valóságból.  2014. április 28.  

Vers

REM

    Megígértem, hogy lesz holnap… Látod, álmaid most itt gubbasztanak a tavaszi fákon. Magammal hoztalak a fáradt, hideg tegnapokból, át a vad hullámú éjszakákon, át a lebbenő hajnalokon. Olcsó ponyvaregényekből nagy repüléseket álmodtunk magunknak. Felejtsük el a színpadot, a [… Tovább]

Vers

– A szívemhez –

  Kék égen tavaszi fellegek, tenyeremben fénysugár rajzolta, kis mosoly bujkál.   Mint kibomlott levelekre rásimuló virágszirom, repdes köröttem,   araszol, egyre közelebb – a szívemhez.            

Vers

Csók

A valóság széle megindul feléd, köréd zsugorítja rohanó lélegzetét az Isten, karodra illeszkednek a házak, közeledből erőt gyűjtök, nézlek, ahogy egyetlen embernyivé lesz a zaj,s apró kis villanásaival tűnik, kontúrodba vész a város,mind a dohos pincék, a porpúderes járdák,a virágos [… Tovább]

Vers

Hargitáról

  Hargita hegyláncát hajnal aranyozza, ablakomba’ két szál a pünkösdi rózsa. Tavaszi szél járja, piroslik az orcám, hittem az édesem igaz marad hozzám.   Tudtam a járását, szíve kondúlását, kapualjban vártam lépte fordúlását. Ha nem jő estére, sem a vetett [… Tovább]

Vers

Újra

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919) ÁPRILISI FÉNYEK (TAVASZI VIHAR), 1910 UTÁN   újra tavasz van, szinte nyár is – meglegyintett az elmúlás is – mér’ ne örülnék, hogyha hagynak, város szélén a tavasznak; eddig csak jöttek, voltak, lettek, alig törődtek az emberrel [… Tovább]

Vers

Nem

  Ma nem szeretnék a saját helyemben lenni, elönt a tavaszi fáradtság, a depresszió és ennyi. Te sem vagy itt, nem adsz jelt magadról, és míg a hiány gondolkodik, körbefonja-e a napom, szívem a porban landol, az agyam most nem [… Tovább]

Vers

Óda

Tisztaságot ígértek a percek. Versbe öltöztettek, és mégis a lapoknak fehérségét betűk jószága morzsolta el, becézte könnyűségeit, ismeretlenül. Csak egyetlen feláldozható bárányról feledkeztél meg, Mindenható. Azóta nyájas, göndör fonalú húsbőrére karcoltad az időtlenséget, ujjaid hegyével hosszú úton ódáig fordult a [… Tovább]

Vers

Szabadon

… voltunk és vagyunk sosem véletlenül vagy céltalanul csodákra várunk megszeppenve mosolygunk amikor tavaszi rügyeket ringat az almafa ága s mi angyalokat látunk rózsaszín ruhában nem félek remélek kertemben ma szabadon szállnak a madarak   ——————————— voltunk, vagyunk, várunk, mosolygunk, [… Tovább]

Vers

Ne menj még…

Nem volt ez más, csak egy villanás, sóhaj… évente visszajár, bekopog, s a nap újra ragyog. Félig hunyt szemmel gondolom:   Ne menj! – elviszel mindent – Lebbenő lepkeszárnyon múlik boldogságom. Szálló képzeletem… határát magam szabtam.   Fejem felett nézem [… Tovább]

Vers

… amerre mentél

Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék. Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.   Finoman nyit virágszirmokat, harmatot lehel kelyhükbe, szemembe. Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.   Csak lábnyomodat söpri a szél, itt-ott, amerre mentél…

Vers

Elrejtem magam

    elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot elrejtem magam hogy megtalálhass szavaimból vetek neked ágyat metaforákkal üzenek érted [… Tovább]

Vers

Tavaszvágyó mondóka

Eljön majd a szép tavasz, szép tavasz,kiragyog a fényes nap, fényes nap. Leolvad a nagykabát, nagykabát, fellibben egy lenge sál, lenge sál. Kinyílnak az ablakok,ablakok, tavaszillat beoson, beoson. Víg kedélyem visszatér, visszatér, ha kihajt egy zöld levél, zöld levél.

Vers

Csupa szó (Bpk V.)

                   botrány evilág repedés                                        falfehér vértelen makogás                                                                                     csupa seb                                                                                    csupa kín                                                                                    csupa szó elbújik az Isten csalogatod                                                 ne ordíts                                                 ne nevess                                                 ne beszélj                                                              gügyögő halaink dala száll: ne [… Tovább]

Vers

A HÓEMBER HALÁLA

M.Laurens  A HÓEMBER HALÁLA ( Az elfeledettekért )       Szeretetben született egy boldog, tisztalelkű, s hófehér világba, hófehér álomként kezdte létét, hó pihékből, Hóemberré válva.  Kis kezek bábáskodtak körötte, Őt paskolva boldog kacagással, a szánkózó domb apraja nagyja [… Tovább]

Vers

Február

tavasszal újra minden feléled       Még vacog a februári nap, érzékeny műszere fagyot mutat, de tünékeny a tél, a csattanó szél vív zord   csatát a kopár fákkal, várja a csodát, a fényt, a szép, sudár holnapot, tavaszi [… Tovább]

Vers

Ha dallam lennék …

Ha dallam lennék, tavaszi hajnalon madárdallal keltenélek. Körültáncolnám kócos fejed s tudnád, hogy én ébresztelek.     Ha fény lennék, ott lennék veled bármerre mész, utat mutatnék, csillognék szemed tükrében, ha magányra vágysz, eltűnnék, hiányomból éreznéd, fény vagyok.     [… Tovább]

Vers

Május a kertben

Egy illatozó, mély-lila csoda, ahogy csokrokat köt az orgona, friss zöld pamacsot simogat a fény a magasodó fenyők ághegyén, a fű a földből visszaköltözött, a meggyfa fehér blúzba öltözött, és úgy örül az öreg almafa, hogy törzse szinte földig hajlana, [… Tovább]

Vers

Ünnepvárás

Hóeséssel érkezett el az ünnep, csillogó tükörképbe bámul a Hold, jégcsipkés ágak között a szél dalol, egy születéssel hitek teljesülnek.   Karácsony-álmot őriz az emberagy, vágyakozva tárul szíve kapuja, majd halkan felcsendül a halleluja, lélekzugban csipetnyi örömet hagy.   Kint [… Tovább]

Vers

…valami

        Szemünkben jégmezők, arcunkon mozdulatlan hajnalok. Pocsolyák a reggelekben, alvó csendjeinkben nehéz lábnyomok. Vetkőzzük a reggelt, párnánk alá gyűrjük a megmaradt éjszakát. Hanyatt fekszünk, fordulunk, szárnyalunk. Zuhanunk. Lessük a csupasz eget, s közben valami imát mormolunk, valami [… Tovább]

Vers

Smink nélkül

(születésnap)     Szeretném, ha ujjaid történeteket írnának hajamba. Csókokat hátamra, majd ajkamra kívánok. Összebújást. A legnyersebb igazságot mondd, vagy a még hihetetlenebb hazugságot, például azt, hogy a világ legszebb asszonya vagyok, hogy határtalanul szeretsz, ilyen egyszerű dolgokat, monoton, másnak [… Tovább]

Vers

Születésnapra

Szeretettel…       Nézem a tavaszi felleget, mögötte – hitem szerint – a kék ég… Látom a szemed, gondolatot rejteget.   Felhők vonulnak, szempillád csukódik, napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon. Oda – vissza lépeget a képzelet.   Pillanat [… Tovább]

Vers

Találkozásomban

*       Akár egy fa, ős földdel, kóbor szellő mély völggyel, tavaszi lomb napfénnyel, patak régi medrével. Árkádba zárt kő-kővel, apa a gyermekével, ím, erősödtem újra, hitben, szívben, Krisztusba’.    

Vers

Kielo

  Kielo   Kielo – ki él?? Világunk mit ér?? Hamis gyémánt fénye világít az éjben, a nagy sötétségben. Hazugok mesélnek.   Erdeink halottak, fáinkat lopkodják, földjeink szikkadtak, a semmit aratják. Fiút utca nevel, gaz n? virág helyett.   Telehold, [… Tovább]

Vers

Elindítva…

Elindítva a világ peremének, ha puha szó érint, túlcsordulok és lefolyok oldalán e cserépedénynek. Lent eltaposnak vagy szétáradok. Bús kalapácsok kopognak bennem, itt voltam köztük és szolgáltam telemig, egynek sem kellettem magam verg?döm a k?fallal körbezárt hangtalan veremig. Félszárnyú madarim [… Tovább]

Vers

Nádszál Katica

Páros csillag vízi zenét hallgat, búvó szellő kavicsokat altat. Holdas úton lámpás bogarak ébresztgetnek szárnyas lovakat.   Bíbor hajnal teregeti fátylát, tündérkéz óvja Katica álmát. Harmat csillan kelyhen, karimán, sóhaj röppen szöcske-paripán.   Bimbó nyílik, tiszafa virágzik, hegy-völgy mélyén süni [… Tovább]

Vers

Szellő, hogyha…

József Attila nyomán Szellő, hogyha volnék, megcirógatnálak, szoknyádat libbentvén suhannék utánad… Majd mint tünde napfény megcsókolnám vállad, szárítgatnám arcod, mikor könnybe lábad.   Felhő, hogyha volnék, rád adnám subámat,  tarlókat áztatnék, ne törje a lábad, aztán forrás lennék… megitatgatnálak, sebeid [… Tovább]

Vers

Felhővárból

Két kos futkos, gyapjuk lucskos, valaki  tavaszi szellőn jár.   Harmat  gyöngye  csöppen rögre, ahol az ibolya nyílik már.   Támad  zápor felhővárból, Jupiter ereje döngve száll,   rétek selymén,  tündérkelmén aranyát szövi a  napsugár.

Vers

Új úton

Illusztráció: negis art képe, facebookról Lassan összeállt a kép mozaikból az egész. Látom: régi kapuk, utak, állomások.   Mát nem zavar itt-ott a festett rajz mindig volt sötét folt gondolataim lélek-házában.   Álom-tükörbe nézek múltat idézek… Számtalan a kopott foncsor [… Tovább]

Vers

Évente egyszer

kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot   vadgesztenyék alatt ahol az árnyékon  parányi ablakokat nyit a fény a mezsgye az él?k közt s akik anyák apák s mind valakinek a gyermekei voltak amit felvert a gyom buján telepszik a feledésre [… Tovább]

Vers

Hazafelé

mennyi pitypangot hord a szél   amikor hazafelé tartunk s elfogyott kezünkb?l az utolsó temet?virág milyen más  a tavaszi temet? illata harsognak a zöldek levelek félénken bomlanak az óvó rügy öléb?l siet?sen szirmokat hullatnak a fák türelmetlenül huppantunk játékaink mellé [… Tovább]

Vers

Feltámad

Bár alkalomra született – megosztom Veletek!   tudom utolsó nap a harsonákat hinném bár alszol itt a bánat es?tlen tavaszban szomjas kerted itt hagytad kis karok öleltek angyalok siessetek a harsonákkal talán még eléritek sebes szárnnyal hogy halandó szívünk nyitott [… Tovább]

Vers

Napra nap halad

apró semmiségek…   Látom most, hogy olvasol, ajkad szögletén a kis mosoly. Papíromon játszi fény szalad, fut előttem a gondolat.   Mennyi szépet takar e szívdobbanásnyi pillanat. Most lélegzet visszafojtva vár, addig…   Napra nap halad, apró semmiségek, tavaszi illattár, [… Tovább]

Vers

Hajnali séta

Halványkék csendet görget a hajnal, lábam elé térdel a tavaszi táj, f?zfák bólintgatnak kibontott hajjal, bokrok integetnek lépteim nyomán. Korán indultam, nem ér utol álmom, fények sarjadnak csupasz ág hegyén, andalogva lépek, talán megtalálom, merre csavarog a smaragdzöld remény. Csokorba [… Tovább]

Vers

͍rni kell

Keveset alszom. Az este tavaszi áramoktól  eleven, babonás. Írni kell. A vers egyszerre alkohol, szerelem, ideg-összeroppanás. Más muszáj hajt a papírra borulni, a testi kényszer zihál és zokog. Olyan metaforák, amik délelőtt karcsú nők, éjszaka abortuszok.

Vers

József Attilához

Ezt mondom el a költészet napján felkérésre a költészet napjára / saját fotó/       Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is, könny? a délután, fölém derül az ég is, friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben, tavaszi selymes ár, [… Tovább]

Vers

Lélegzet

      Kapcsold le a csillagokat, kezeiddel simogasd végig a testem köré nyújtózkodó meztelen éjszaka árnyékát. érezd, ahogy lassú mozdulattal előhívom szívem sötétkamrájából a holnapba szeretkezett álmaink fényben forgó sziluett táncát. Pihenj meg lelkembe fáradt lelkeddel, fészkelj illatomba, érintésembe. [… Tovább]

Vers

Énekelj leánykám!

Az illusztráció – Constantin Brancusi: Femme Se Regardant Dans Un Miroir *       Az öröm burkában érik, lám a remény, Magvak csiráznak a lomb alatt, Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél, Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! [… Tovább]

Vers

Forr a tej

2012 március Forr a tej, vidámodik a lusta lét, összepakol s zárja bőröndjét a tél, elalszik a havazás, fel-ocsúd még, hogy aztán nyári álmod aludjék.   Égen néhány madár, próbarepülés, melegíti szárnyát s keresi fészkét, hófehér dunyhától roskad a kötél, [… Tovább]

Vers

Vallomás

…jelen- pillanat… *   Vagyok, aki voltam, /s/óhajokért nem hajoltam. Cifra köntösbe öltözött múltam előled titkoltam. A jövő… tán’ fel se villant, jelen-pillanat kitakart. Tudom, nem érdem a vétek, hasztalan szavak, miértek, nincs rá semmi válasz…   Tavaszi szél pörget [… Tovább]

Vers

Rettenet

*       Mikor a szörnyetegek igazabbak az embereknél és fenevad tekintetükből kandallómeleg árad, és siralmas hervadása a pillanatnak ragyogja be a primitív kiskocsmákat, akkor válik ketté a Vörös-tenger vízhegyek szurdokában az Úttal, akkor rendeződik Eggyé az Egész könnyed [… Tovább]

Vers

Követnélek csendben

Ha simogatlak, összerezzensz, kezeim hó-hidegek. Olyankor nevetve mondom: jön még május, színes szalagjaival, megmelegíteni lusta, h?vös ujjaimat!   A fák is kiszínesednek akkor, lombjuk tömött lesz, nehéz, teli tavaszi szeret?k szenvedélyével. A fák törzse a csonk-feketér?l csoda-barnára gyógyul, mint a [… Tovább]

Vers

Tündérkirálylány

  Mikor gyerek voltam, mijn blog nagyanyám mesélt nekem mély, sejtelmes hangján. Én voltam az erdei fák tündérkirályának, és tündérkirályn?jének lánya a sötét rengetegben. A Szelek temploma volt ?si faimádó vallásunk követ?inek, a szent hely.  Felé sötét vérvirágok övezte út [… Tovább]

Vers

Messzir?l hangzó

  Az apátia lassú trombitái ülnek fülemben, hangjuk síró-rezes, messzir?l hangzó. Az éjszaka nagy, fekete haja szálldos, simogatja arcom, pupilláim a semmibe exponálnak. Valami ?si, férfi – béke ez, mégsincs senki, kinek megadnám magam: vicsorgó vadállat, önmagát kerget?. A dúlt, [… Tovább]

Vers

Elkopnak végleg

Elkopnak végleg       …a bézsszín? ruhát mint újat viseltem, anyám régi tavaszikabátja volt, kitelt bel?le, alul nagy felhajtással; leengedik, ha kell, kitart a hossza jöv?re, /csupán a kopott rész lett félredobva;/ viselheted- mondták- ünnepnapokra! bal oldalt, szívem fölött, [… Tovább]

Vers

Fagylakoma

szél olvaszt meg ág-lelkemen minden jeget,  elég volt fázni, jobbra és másra várni, élni   élni akarok újra, ölelésbe burkolózva hívni a lepkét kerget? tavaszi eget, hancúrozva patak partján keresni a szemed sugarában perzsel? varázst, s hinni, hogy az égben [… Tovább]

Vers

Shogun

Szempillám hajlékony függönye mögé zárva, shogun dúl szeretetháborút,  falak közé szorított szívem háza, el?tte délibábként változó  vándorút.         Vörösagyag falak, alacsony zsúptet?re tapadó moha, bambusztemplom  homályba vesz? mélyén,  kígyóként szorító  isteni dal hatalma.   Régi id?k küldetése, tétlen h?s, téged [… Tovább]

Vers

fogyó idő…

*   szél zizzen halkan a kopár parkban két száraz levélen ‘hogy megpihen erezett utak pókhálójában lépteim nyomán enyészet liheg   fáradtan kúsznak emlékfalakra dérlepte percek árnyékai pillanat-örvény ringlispíljében félve fogódznak vágyálmaim   tavaszi felhő oszlatja gondját Nap ölén nyíló [… Tovább]

Vers

most bújok csendesen…

…született: a 2011-es tavaszi debreceni Toronytalálkozó okán…* Ott fogsz majd sírni – BENKO DIXIELAND http://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4     …kezemből hidegen pereg az idő őrült is lennék szívesen hogy megteremthessem a meg nem születőt   a többit már nem keresem elveszett két [… Tovább]

Vers

Lét-el-emek

feszes inakkal itt maraszt csend idegen vak szigeten már lépni fáj ha nem vagy a célnál nem félsz hogy elszakad a cérnám ahogy a fák a vízre ahogy feláll a nagyerd? és símogat a pengés már szinte borotvál lekophat a [… Tovább]

Vers

Lalázó vers

*       1.   Tudsz e Földön örök csodákról, szépségről, rétről, égi világról… Tavaszi szellők, selymes kék ernyők, bujkáló felhők örök daláról, az azúrosan fényes  lalaláról…   2.   Kacag a rét, téged hív, szeress nagyon, így szólít, [… Tovább]

Vers

A 151. zsoltár

*   Bordáim alá döfött tűrt csönded, kicsit megült ebben a fészekben, és nem a boldogság rostjait gomolyítja tovább, hanem olyanná vált, akár a tölgyek ökölbe szorult tenyere bensőm raktárában, nem más már, csak az emberi mulandóság mozdulatlan szfinxe.   [… Tovább]

Vers

Tavasz

… hallgatlak…     Tavaszi szelek lassú susogása hallik,     árnyak rajza a vízen, hallgatlak.  Szavaid s  gyűrt szirmok hullanak.   Apró csillogás, csendes remény,    fák közt suhanó emlék… 

Vers

Hóvirág

    Lassan múló napok, fények, árnyak, tavaszi dalt muzsikálnak. Kertben fény-tiszta hó virága, összehajló fűszálak tánca, változást hirdet… Nézd, a szél messze kerget telet, engem, Téged…      

Vers

Ma

2011. január 11. (14.) Ma tavaszi eső hullt: remény szele lengette a fákat, tudtam, új tavasz gyúl’ hol semmi sem fájhat.   Ma szelíd mosolyod ölelt: selymesen cirógattad hajam, éreztem e különleges közelt hallgattad kimondatlan szavam.   Ma téli napsugár [… Tovább]

Vers

Életem

Kép: Galántai Fekete Teréz Évszakok     Hópehely-varázs, téli szánon utazás, percnyi villanás.   Tavaszi virág, átszálló emlék-felhő, boldog álmodás.   Nyár, esőpermet, békés égen szivárvány, alatta élek.   Aranyló őszben, dér lepte reggeleken már megérkezem.  

Vers

Megalázottak és megszomorítottak

  Szelíd tavaszi nap kísérti meg lényem, szélsebesen fúj, serény fordulattal bekebelez, kitaposott pázsitra léptem, a nagyság a tátongó gödör mélyén semmissé lesz, földigiliszta féregmozgást végez, a fény ereje gyenge, testem fázik, zaklatottság lávája megkörnyékez. Nem minden az, aminek látszik! [… Tovább]

Vers

Évszakváltás

Anno 1988.       fakó fák a szeptemberi szélben ne sírjatok, ha jő az ősz koronátokra köd költözik lombotok színessé lesz fekete törzsetek mozdíthatatlan gyökeretek nyugszik a fáradt földben készüljetek a hideg télre hosszú lesz a fehér, fagyos évszak [… Tovább]

Vers

Es?s háromsorosok

cseppen a porbalangyos tavaszi zápor– angyalok könnye – *** es? fürdeti portalanítja arcát– zöld mosoly a táj – *** szurokfelh?kb?lszemerkél, kés?bb zuhog– komor ?szid? –

Vers

Tüntettem

  hatvanhét tavasza volt bebörtönözték Manolisz Glezoszt vonultunk az úttest közepén hajunkba túrt a tavaszi szél elmaradt a pol.gazd.óra tüntetni  mentünk parancsszóra transzparenst nyomtak kezünkbe „szolidaritást” eszünkbe szabadságot követeltünk gúzsba kötve másért tettük „márciusi ifjak” voltunk s elhittük, hogy ez [… Tovább]

Vers

Áldó ének

Áldott légy,tavaszi hangodért,tózöldszín szemedért,tekintetedért,minden lágy csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy, hogy voltál, hogy lettél,jártál énfelém, éstalán szerettél;minden szép csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy,sok, éji duruzsolásért,karod ölel? melegéért,tisztességedért,hajadnak szell?s röptéértlégy áldott!Áldott légy!

Vers

A pótkocsi

Érdekes történet a hatvanas évekb?l. Ázik, s fázik a föld hetek óta, téesztagok tapossák csicsogva a d?l?út jól meglazult sarát. F?nöki parancs, fogadták szavát.   Tengernyi ragacsos pocsolyába belesüppedve esdekl?n várja egy répával megrakott pótkocsi, hogy verméb?l kimentse valaki.   [… Tovább]

Vers

Plein-air a Kogartban

pipacs virít piros ékes kerete a róna véges     PLEIN-AIR  A KOGARTBAN   színes foltok dúsan égnek teret adnak párás égnek ahol ráesnek az árnyak  testek lassan köddé válnak   árva kontúr alig éles kalap alá arcul béles orra dudor porca  széles [… Tovább]

Vers

Gondolatban születtem

Néha az vagyok, amit szeretnél,Csábító fény, fojtó szenvedély.Zöld szem? macskaként simulok testedhez,Fájdalmat nem ismerve marok a b?rödbe. Sokszor az vagyok, amit szeretnél,Borút el?z? tavaszi napsütés.Éget? vágyad, h?sít? szele,Szomjad oltó, tiszta éltet? vized. Néha az vagyok, ami nem szeretnék,Lelkedben kavargó, éjjeli [… Tovább]

Vers

Idejét sem tudom…

                                                      Idejét sem tudom,                                                       mikor fordultam hozzád,                                                       én, a feledékeny szolgád,                                                       járt utamat elhagyom;                                                       búcsúzom a csupasz fáktól,                                                       száraz levelek harsány hadától,                                                       benőtte vastagon a gyom,                                                       bekövetkezett a nagy alakváltás,                                                       hangos ricsaj, [… Tovább]

Vers

Szívem háborúja

Nézek ki az ablakon csendben merengve az ébred? tavaszi természetre, kezed kezembe temetve s gondolataim szárnyalnak. Tán ez az élet rendje, a szíved adománya hogy itt ülhetünk együtt merengve régvolt id?kr?l, mit?l kezdve lelked lelkemmel egybeforrt, meghazudtolva a kort érzésünk [… Tovább]

Gyerekvers

Gyerekversek

* Hintaló-város Gyakorlat páros rímre   Hintaló-város híd alól álmos nyáron át lenge tavasszal szende folyón át nyárlány hegyeken hóhát felbukkan ködben rálépsz a szélben széna közt illat felhőkkel illan fénypihe lángja kunyhódban lámpa imbolygó lépte röppen a szélbe csillagos [… Tovább]

Vers

Villon a mennyországban

Hát itt vagyok, Uram!eljöttem hozzád,igaz, nem magamtól –még maradtam volna egy kicsitmeginni pár kupa bort,s írni néhány költeménytcsavarogni, hirdetni s rontani az erényt,meg csinálni minden egyebet,mit a földi mocsokban csak lehet –de forgandó a szerencse,s törékeny az élet,a végzetem is [… Tovább]

Vers

Danika

…akit két évig korrepetáltam… csönget kett?t, ajtót nyitok nem is kérdem, már meséltessék elképzelni, mi voltnem az iskola, az tré anyu tegnap elköltözöttvolt már rég egy barátjaja hogy apu mit szólt hozzá?az tuti, hogy nem bánta neki is van barátn?jevégül [… Tovább]

Vers

Színorgiák szinergiái

állhatatlanok lennék vagy csak értetlenek (Radnai István)    virágzó sárgák rózsaszín jácintokhagymáitok kifogyhatatlan erejévelmert a gyep felujjong lépte nyománminden tavasszal valóban kérdezheted a létünk fölé valóban a fejünk fölött állnak-e megcsak egy pillanatra amíg mi állhatatlanok állhatatlanok lennék vagy csak [… Tovább]

Vers

Áprilisi mámor

    Végre itt a tavaszillat, a tócsák színe is tinis, s amíg a szél vizet áraszt, pattanása n? az ágnak, virágruhát ölt a rét, a gólyapár visszatért.   Áprilisi fény melenget, a n?k karcsú kristálykelyhek, kivillan ékszerköldökünk, kontyba szivárványt [… Tovább]

Vers

Új-húsvét

* Kora-tavaszi szél varázsolta lággyá arcunkat, simított egyet, majd tovalibbent és megpihent a zsenge-puha faleveleken.   Néztük a kikeletet, a csodát… átitatódtunk a szűrt napfényben, játszottunk régi-szép fűbe rejtett csoki-nyuszis, tojásos reggeleket.   Elmúltak…   Új-húsvét vasárnap köszöntött ránk, Lánykám [… Tovább]

Vers

József Attila

a költészet napjára / saját fotó/     Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is, könny? a délután, fölém derül az ég is, friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben, tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben. Egy vén rigó fütyül, [… Tovább]

Vers

Valami

Furcsa álom…     Valami fucsa álom kellene, ami messze visz, új utat mutat, ahol megtalálhatom végre, régen elkószált magamat.   Kézen fognám a kis csavargót, hazavinném arra a régi helyre. Szomorú lelkére orvosság lenne minden tavaszi virág mézédes – [… Tovább]

Vers

CSEND-KIRÁLY

* Emlékszel? …valaha csend-királyt játszottunk, léptünk minden rezzenésit tisztán hallottuk. Reccsent az olajos padló, dermedve megálltunk, a játékszabályt betartottuk.   Emlékszel? …büszkén, méltósággal ültél, egy percig Te voltál a Király, lépésről-lépésre figyeltél, szemedben szemünk voltál. Eggyé váltunk test és lélek, [… Tovább]

Vers

Valeriu Cercel Vágyakozás

    Vágyom a tornácos régi vályogházat, távolból érzem,  hogy omlik, reped, vágyom sz?z ajkát a tátikavirágnak, a ringó vetést, hullámzó réteket.   Vágyom a tilinkót, feny?fák smaragdját, vágyom a Kárpátok komor láncait, vágyom a májust, a folyót, a forrást, [… Tovább]

Vers

Miért kérded

Miért kérded, Hogy hol tart az álmom, Megvalósult-e, Amire vágyom, Ami egy ideje, Hajt, ?z, és eléget? Én már hagynám az egészet, De mi végre Ez a döbbenet, E nagy tavaszi körmenet, Szélfakasztó révület, Vihar el?tti csend, Ez a kelekótya rend? [… Tovább]

Vers

múlni el

  olyan vagyok, mint atávozó vonatbólmessze t?n? ?rtorony. ezerszámpárzik bennemél?sköd?k raja,és szellemek fogcsikorgatvafélelmet ülnek belém. én csakátrajzolni akarom magam,átírni minden káprázatomat −néha árnyék lenni fölötted,ha vállaidat vörösrekönyökölte a nap. tavaszi es?ben hallgatnipattogó pocsolyák suttogását,elmesélni, hogynem félek,és nem siratom meg ?sszela [… Tovább]

Vers

Énekelj leánykám!

Szemedben egy könnycsepp * Énekelj leánykám! Az öröm burkában érik, lám a remény Magvak csiráznak a lomb alatt Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! A múlt egy röpke percre elmarad, S napfény győz [… Tovább]

Vers

Válasszatok!

Ego sum via, veritas et vita.. A Bazilika homlokzatán is ez áll.     Engem válasszatok! Mindent ígérek és adok! Láthattok. Nem virítok plakáton. Helyem a lét-nemlét határán karóz ki mezsgyét, rátok bízottat, közösen alkotottat, hogy fél lábbal itt, féllel [… Tovább]

Vers

Tornacip?sen

  egy tornacip? amilyet 68-ban hordtunk (tudom te is ismered) lábamról állandóan rám nevetett fekete vászon fehér gumiszegéllyel boka zoknit hordtam hozzá farmer szoknyás lófarkas lány   csodás világot éltünk boldogan és gyáván szerettünk táncoltunk énekeltünk   szánkra vettük a [… Tovább]

Vers

Hatan vannak, három sorban

Mindegyik macska,macskának gyönyör? szép,kutyának csúnya. Kérdezem Ámor –öregv? barátod szól -,hol van a mámor? Hideg szél légy más!Lágy tavaszi szell?véb?völ?djél át! Es? vagy, es?;hirtelen érkez? ésmesszeröppen?. Zápor vagy, zápor;titkaid faggattam énhányszor, de hányszor. Szell? vagy, szell?;simítsd ki homlokom, hogymúljék a [… Tovább]

Vers

A szó

Örömérzés úgy járja át simogatva testemet, mint egy langyos szell? a fát, lebegtet sok levelet. Légiesen bennem rezzen, bogárként pók hálójában. Még harmatos szárnya zizzen, álom vár rá valójában.   Egy búcsút int még a létnek, átalakulását érzi, átadja magát [… Tovább]