A kínai alkímiai analógia szerint a természet nagy laboratóriumában az égi szelek által fújtatott föld az átalakuló anyag. azonban ezen jóval túllépve a mindenség ábrázolása, ahogy a természet része a változó világ és vele a változtató események sora. A képek sora főleg a versekben kimeríthetetlen, megújuló és szinte ismételhetetlen, mint ahogy minden egyedi, a természet éppen élő, vagy elmúló részeinek sokasága. A természet állapota mindig a főhős, vagy a költői én állapotát tükrözi és visszatérő motívuma a szél. A II. Világháború utáni magyar történelemben az ún. „fényes szelek” nemzedéke elnevezés is egy új korszak lendületének, ígéretének reményét fejezte ki.
(Petőfi Sándor: Mint felhők a nyári égen; Ady Endre: A magyar Ugaron; Kosztolányi Dezső: Szellők zenéje;)
Pergető
hol van a nyár vihar előttünneplőbe öltözöttszél szaggattavirágágyaősz kertjébe költözött hol van az ősz nyarat vágyottmost keblében őrzi őtmelengetiúgy akarjamegmenteni a szép főt hol van a tél ősz fejéretelepedett földön s lentfagyos veremmélyén nézijégkorong lett a hold fent [… Tovább]
Nők talpig szégyenben
ha már annyira féltek mint az űzött vad és nektek csak a szégyen marad csendben mélyen lehajtjátok a fejetek mert már mindent lehet veletek ha már annyira féltek mint az űzött vadés nektek csak a szégyen maradcsendben mélyen lehajtjátok a [… Tovább]
HAZÁM
U N I O Bontott tégla s tetőcserép közöttSzellőrózsa hajt és vadmimóza,Kátrányos hordón döng a lódarázs,Kőporát az orkán szertesózza,Ajtó nélkül lebzsel a garázs. Kibelezett Moszkvics ajtaján átMenekül az ég felé a gyom,Vakolatlan házra fut a repkény,Michelin-kaspóban nő a liliom,Macskazug a [… Tovább]
Kicsit másként
Őszbe kanyarodó úton rőt színeket kutatok a hulló lombok alatt. Még nincs itt a nap, hogy mint levél fonák redőit tapintottam úgy simítsam ébredéskor arcomat. Nem, még nem szabad, forgasd csak zúgó szél az avart. Majd úgyis eljön [… Tovább]
Még nem
Ősz.Mondhatnám szebben,csodaként jelezve színeit, de átkozottul zavar a barnán-zörgő rőt. Nem tudom értékelni azt,ami megölte a nyarat,inkább kiabálni lenne jó,Teremtővel pörölni, hogy miért vette el az élettől sugár-színeket?Miért nem zavarja a torkomban sínylő,légbe mégsem vágyó hang,s elmém kamrájábana [… Tovább]
MÉZÉDES SÓHAJ
Zengő/ Delibes: Lakmé – Virágduett Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: TÁNC- akril A szelíd hajlású dombon pázsitos út kanyarog a szent völgybe, lenn árnyas folyó vár. Elnézem csendesen, hogy ring a víz. két evezőm – hű szeretőm –csapdos csónakom [… Tovább]
Virágzás
http://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0 Hallgatózó vágy Radnai István virágok kettesben fűszeres éj csalogány visszatérő dalát legyezi lengeti a szél merre van az odaát pillangók a bibén virágok kettesben fűszeres éj összehajolnak félve forró a nappal salakja éget kertész jön-e nála [… Tovább]
Ha menni, menni
már nem számolom ki van velem s nem érdekel hány ellenem nem akarok csak jó lenni minden i-re pontot tenni nem érdekel rím sem strófa csak az számít miről szólna az se fontos néha érzem ha menni kéne vagy [… Tovább]
Feletted
Zengő/Vincent van Gogh Varjak a búzamezőn Múlt szeretők felettünk a varjak,rajtuk fekete konfekcióruha.Kárörvendő, bús fejüket nézem,szemük kopogó, fagyott jégszem.Én meztelen maradtam és halvány,túlcsordult nyarunkonegy irracionális hatvány.Sejtjeim sorban meghajolnak érted,s míg kalászok fénykévéjében fürdünk,feletted minden ítéletet összetépek.
Ha menni, menni
már nem számolom ki van velem s nem érdekel hány ellenem nem akarok csak jó lenni minden i-re pontot tenni nem érdekel rím sem strófa csak az számít miről szólna az se fontos néha érzem ha menni kéne vagy [… Tovább]
Szüretelés
a nyári termésből antológia virággyűjtemény lenne – olykor hervatag végy a gyümölcsből mindentudás fája az – kígyóravaszság kezében kenyér ki árnyékot vetett rá kőhajtásnyira mint szétfútt pitypang szállnak el a rongy évek csak a mag marad virágot viszek ferde szemmel [… Tovább]
Őszutó
Zúgolódó hársfakoronák búcsúznak a haldokló napfénytől – zöldezüst gyásszal s bezárt ajtók elé rőt szőnyegek úsznak, mikor az elmenekülő ősz levélszeméttel házal. Élelmes mókusok jólelkű szatócsa a ruhátlan fák alatt didergő avar, út melletti árkokba költözött tócsa vizébe [… Tovább]
Petúniák
Zengő, http://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0 Petúniák a kertben, fehérek, lila és kék szegéllyel, trombita-formás alakjukba szél fúj, azt hiszi vissza riadózhatja a szökni messze készülő nyarat. Fehér petúniák széjjel a kerten, vadméhek szállnak rájuk, birkóznak bibékkel, zümmögésük egyenetlen csendet igazgat, [… Tovább]
Egyperces
A ráncos föld felett üveggömb a nap, mögöttünk mezítelen délutánok csukódnak. Megrajzolt világunkban megfejthetetlen várakozások, csupasz percek zsibongása szádon, számon. Szédület. Valóság. A szív és az idő káoszán át, nádsuhogás, mohafinom nyár… Hátam mögött állsz. Körbejárlak. [… Tovább]
Dalol az erdő
Hullámzó dombok illeszkednek talpam alá, odébb az erdősuttogva hív, és én eljutokhozzá bolondosan kanyargóútjaimon. Megyek, lombos erdő a tanyám,zengő, zöld énekét hallgatom,öreg fák csöndes árnyékábanfeltöltődik fáradt lelkem, ottmegpihenek.
Földön, égen
Úgy bodorodnak a felhők, szöknek a végtelen égbe,sárgul a kék, belereszket körben a rét meg a boglya,messze a hegy szekeréről nyögve csikorg a saroglya,sistereg, omlik a zápor, mossa az őszt feketébbre. Pont az az illata most is, [… Tovább]
Szeptember
Szeptember Koosán Ildikó elért az ősz, a sár, ma köd szitál,kabát kell; mi mást tehet, elkopott nyári szlengeket kínál hitelbe még a szél; cseppfolyós szürke hangulat mint bogáncs ragad belénk; mély-repülés; nyarunk nyakába állt a kés így vérzik el, szétfröcskölt foltjaitvilágnak, [… Tovább]
Álomban, ébren
Zengő Ujjad játszott kezemen, finom mozdulattal, kedvesen. Pergő levél, tovafutó akkord, mondhatod, akkor volt. Most van, s lesz mindig, álomban, ébren, velem. Nem veheted el, ajkamon hagyott, meleg sóhajod. Nézem a kanyargó utat, az idő [… Tovább]
Verscsokor Rahmanyinov elé
Sonkoly Éva – finoman érinti – Nyári Szellő táncolna még. Szerte tekint, keresi párját. Szélfiú, a bohó messze sietett, várják új szerelmek, színek, őszi levelek. Szellő könnye pereg, haját festi, finoman érinti a rőt-szín fürtöket. [… Tovább]
Álmok nyomában
verscsokor … https://www.youtube.com/watch?v=QIxiXte1j-Y Hideg hajnalok Bakos Erika Ahogy az éjszaka omlik a tájra megjelensz előttem. Újra s újra mellém álmodlak és megteremtelek, mint Isten az eget. Végtelen vagy, éteri lágy zene, körülötted felsejlik a kép, a vágy, [… Tovább]
Iszol a véremből
… az 51. árnyalat 😉 Ahogy felém nézel, sokat mondó némán, hívogató pillantásod bánat tükörtermében, a könnyed mind gyémánt. Bár záporozva, de cseppenként oltod velük, szomjazó lelked lángolva lehelt, parázslón hervadó csókját. Szívem völgyzáró gátjára hirtelen nagy [… Tovább]
Időrab – Én –
/Illusztráció: Tompos Opra Agota/ a belém vésett nyomgyorsan és könnyen kopikmás az idei lángos sorban állás után és az úvékencével gátolt nap ereje múló barnán lélegző bőrönde a hossz is körmön mert be-be törik és el-el hajlik és nem csak [… Tovább]
LÉLEKHÚROKON
“Zengő” – jeligére A zene tartalmas függönye mögött elhalnak a szavak… Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Bíborfényben- üvegfestmény Lassan lepergeti ritmusát a nyár, narancsszegélyú felhőkön nyugszik, szelíd hangon búg, mint gordonkán a húr, valamit súg még, aztán tovább [… Tovább]
A fény felé
Voltam már gazdag. Kertemben kazlak közt pávák jártak táncot. Álomnak látszott, nem vetett ráncot, Isten köpenyeként terült fölénk a nyári ég, alá gyűlt minden, de nem volt elég. Még, még! Belülről jött a hang. A lég már [… Tovább]
Fut az út
Fut az út sántán Billegnek a fák Űzi a sátán A szarvas csordát Szellők ölébe Hajlik a barka Selymes szíve hull Vérzőn az avarba Lángol a tarló Füstölög kéken Cigánykereket Vet fenn az égen Tavasz se volt [… Tovább]
Talján hommage
Toszkán domb, völgy, autó fut, kétszáz kanyar,templom, szőlő, friss olajbogyó, fanyarízével csalogat minden faluvég,nyüzsgő forgatag ez, színes falikép. És kockás abroszokon táncol a bor,omlik a forró dél, mint úton a por.Siena vár kopott sikátorokkal,Firenze is kiált [… Tovább]
tizenhárom
tizenhárom évig más hazában éltem tizenhárom évesen először csókoltam apám papíron tizenharmadikán jött világra péntek tizenhárom itt van babonának tizenhárman választottak hiába engem társnak tizenhárom nyarán fiút hoztam a világra tizenhárom bő szoknyát bizton elkoptattam tizenhárom év van köztünk a [… Tovább]
Bivalytehenek álma
Fiatal bivalyok ordítását hallom, vágtáznak, megbotlik lábukon a föld; rugdaló patákról szállnak a göröngyök, s a mély csend is dadogva felüvölt. Távolról figyeljük a bőszült nyargalást; mindannyiunk teste egy ütemre rezdül, szemünk bármily fáradt, lenyűgözve nézzük, [… Tovább]
Áramszünet
Fürödni készültünk, amikor elment a villany ( odakint izgága szélvihar tépte a fákat ) páros mécsest gyújtottunk a kis fürdőkabinban, langy illatú habokkal immár megtelt a kádad és hirtelen ránk szállott az az idilli béke, ahogy rafináltan a [… Tovább]
Lennék neked…
Ha lehetnék, lennék neked Pillanatnyi időd, tered, Agyadban egy gyors mozzanat, Illúziódból a smaragd, Pupilláidra lágy szemhéj, Kedvenc csillagodnak ez éj, Arcodon a mosoly ránca, Kedvedre a derű tánca. Puha párna lennék neked, Hogy majd este rám hajtsd [… Tovább]
Csend vagy kiáltás
“Látom, amint Ginsberg az Üvöltésről áttér tehénbőgésre a brooklyni egyetem professzori pulpitusán.” (Bukowski: This Dirty, Valiant Game) Kanyarodj magadba S ha benn meghal a fény Szoríts Sion szikláiból kifaragott csendet Füledhez Vagy visszhangzó Mezőkön vágtass Szédülj izzásba De [… Tovább]
A nagy aszfalt
Még emlékszem, egy hosszú nyáridőben, nagy hír vert izgalmat a gyerekfőmben, hogy zökkenőmentesre flaszterozták a szomszéd falu főútjának hosszát, a nap a nyarat izzasztotta éppen, egy nyűtt kerékpár volt a segítségem, bősz jó kedvemben titkon vettem rajtot, jaj, messzi volt, [… Tovább]
Úton vagyunk
Egy úton járunk mind, (t)örvény kanyarog.Drótszamárt teker, fúj, köp, botorkál,kit pokoltűz hevít, s szédült angyaloköle óv. Leguríthat szomjas torkánnéhány krigli sört is, ha erre vágyik,-önmagunk ellen vétójog nincsen-mérték, a pohár. Kitart. Mind. Halálig.Csak a józant bünteti az isten. [… Tovább]
Lélegző
Azt mondtad sok a felhő, hogy unalmasan billeg rajta a maradni akarás. Rendben. Ma se felhőt, se napot nem írok, és a hold arcát se rajzolom tovább. Marad a fehér, marad a fekete. Körülöttünk aranykalitka helyett szögesdrót. Csak [… Tovább]
Ember és vihar az úton
(nyáréji vihar Neszmély-Süttő között, a 10-es úton) Mintha életfa ága törne darabokra, úgy reccsen rám a mindenható ég, majd távolodva gurul el a hangja. Villámok varrnak fénytetoválást, világosságot evő sötétség lovagokra. Bugyborékolva nyújtózik az úttest, kerekek által barázdált arcán [… Tovább]
Épp mikor fagy II.
Elszáradt tarka virágok, megdermedve állnak, szomorúság nincs arcukon, elhalt öröm, bánat. Megsérült lelkük csak lengén ellibben a szélben, vidám tavaszt, meleg nyarat, álmodnak a réten. Őszderekán tekeredve sápadt holdfény alatt, ezüst gyöngyöt gyűjtögettek, amíg felkelt a [… Tovább]
Szárnyalj !
Miért nem szárnyalsz, élsz a mának, Hogyha szíve elragad, S lelked mélyén sodródni kél Minden apró mozzanat? Éden kertje hívó szavát Hadd betörni énedbe, Ne sanyargasd éned, véred, Engedd el, hogy érezze, Megölelje, átkarolja szabadságnak mámorát, Beszívhassa tüdejébe a [… Tovább]
Ma, tegnap, holnap
Fújt a szél tegnap is,tudtam letörnek ágaim,reccsenő derekam gyűrűinkalapált a fakopáncs,keresett bennem életet,de már nem talált. Fújt a szél tegnap is,leverte álmaim vackor gyümölcsét,most tapossa lázas ifjúságérett éveim jó borát,nem bánom legyen az övék,akad még ágam s gyümölcsöm. [… Tovább]
incs pincs lőrinc
Te rangoktól mentes rám szabott ruha, napon száradó, ha ott feledtelek, megvert eső, pàràllottál, gyapjas g yolcs igem, hónaljillatom birtokosa. Szagos, zöld füves, bámésza tavasznak, ősznek, nyarak belőled kergetőztek. Majd ugróiskolát bontott a fagypont. Komorodtál [… Tovább]
ÓDA EGY PUSZTAARANYOSI LÁNYHOZ
Te mosószappan szagú, lándzsás útifű, Semmi és balsors véletlen ivadéka! Ülj csak ide! Hátad mögé itt van egy párna. Ketten maradtunk. Bóbiskolhatsz akár, én nem haragszom. Hajad köré most koszorút fonok Illatos szóvirágból, de csak ha tetszik. Cssssss! [… Tovább]
Hold volt, hold nem volt…
Egyetlen mézbarna pillantásába foglalva, hőn vágyott otthon melegével sütött reám a szemeiből életünk minden jövendő nyara ‘s a teliholdas éjekbe sűrűsödött vágya. Mikor a testünket halványkék fényébe vonta a felhők paplanja alól leskelődő Luna, oly sejtelmesen, [… Tovább]
Csoda
Láttam már mindent, mit ember láthatott: Sáros Földgolyónak sok-sok hajnalát, Éljenző arénát, s gladiátort halni, Három rézgarasért kolduló anyát, Csillagászt az égen üstököst kutatni, Tépett, ócska tollal verset író költőt, Láttam a szivárvány tetején a létrát, És megéltem közben számos emberöltőt. Hallottam a reggel lusta [… Tovább]
Ének a Donról
Idegen föld a Don-kanyar, de fagyos, a magyarnak hont védeni de bajos, ha csizmája papírtalpa elázik, s a kenyerén barna penész virágzik. Csillog a rög, szépen süt a holdvilág, a bakákra nincsen erre jó világ. Az őrnagy úr, ha [… Tovább]
Papíron
svéd gyerekvers Mi szegények voltunk, Eszterék gazdagok. Meghívtak nyaralni, hogy nekem is jó legyen pár napig. Eszter öccse épp papírsárkányt csinált. Kértem, egyszer hadd röptessem én. Jól nevelt volt, ezért csak seggbe rúgott – a szétszakadt sárkány miatt. Kérdeztem [… Tovább]
Azúrkékben
Röpülj fecskeszárnyon jegenyékre fel, a nap sugarával hosszan énekelj! Készülj a tavaszra múlt-panasz helyett, álmaim közt sétálj, hogyha ébredek. Vöröslik a hajnal, felhőt kanyarít, cserepes mezőket záporral borít. Nádasokba bújik kavargó szele, békanyálat lyuggat, hullik a jege. Röpülj [… Tovább]
Lepedőbe merülő papírlapok
Szívesen leülnék veled egy kártyapartira a mennyben. Mégis jó élnünk, odafent miért is sürgetnének ezzel? Nem éppen apró kívánság a növekvő távolság miatt. Megfontolt szomorúsággal terelgetett bicegő betűk, ágyban fekszel, lepedőbe merülő papírlapokon, felgöngyölt, szurok vérű töltőtollal, versekké hízlalnád az [… Tovább]
Kiáltó
Közbe-közbe nehéz rongyokon hál, siketcsöndű jégvermek hidegén, a közöny fanyar nótát komponál, s tüdejéből felszisszen az örök twistigen. Cseppre bontott Óceán a lelke, gyönyörkertbe tévedő vadmadár, csapdos, verdes tökéletessége, ráncolatlan ösztöne még vasalt szóra vár. * Szapora ujja [… Tovább]
Szegedszerelem
Szeged nekem a Tisza – part itthoni Párizsa; de levegője mégsem gall romlottságtól fanyar ’s míg beírja örökét a porló feledésbe, édes fájdalma ezerszer, újra szívembe mar. Mert, Szeged nekem a nyári szerelmek városa, hol [… Tovább]
Híradó
éjjel verte a berendezést kék foltot csinált a kredencen jesszuska lelkifurdalás a NAGY alföld nem volt se sírva síkabb se vígan mulatóbb mint valaha és újra nem készült látlelet mivel erősen fogyott a hold a vak tyúk ilyenkor talál hozzáillő szemet az övé nem ilyen ketyegett a félnyolcas híradó– a parlamentben [… Tovább]
Úrhatnám
Töltik a zsákot, mentik a népet, zúg a folyó és reccsen a gát, ne féljetek, emberek, helyt áll a kormány, védi fején a szent koronát; ezt is megússzuk, ha hisztek az Úrban, lesz az idén is bő aratás. Nyargal [… Tovább]
HAJNALI MÚZSA
Nem hálhatsz velem! Édesanyád csupa kerti virág közt szült meg a kertben, Combjai közt a fehérlő nagyfejű íriszek álltak. Esküt tettem az évről-évre kihajtó virágra Mint a saját gyerekem, cseperedsz fel itt szeretetben. Illatos [… Tovább]
…éjfolyó
Rendetlen, gyűrött ma minden szó. Hangtalan virrasztunk a hanyagul szétdobált érzések közt. Édesen. Mostohán. Vergődve, csóktalan. Éjmadár surran át. Felettünk. Napnyarak kócos illata, holdtelek csendzaja. Lélegzik. Bennünk. Lakatlan templomok érnek az égig. Az ima csak halvány [… Tovább]
Állóképek
1.Tegnap szembe jöttél a kórházfolyosónvelem. Tenyereden hordozod a méhem.Sírsz. Én sikoltok. Menekülnék egy résen,hogy ne szakadjak a föld alá. Apollón merre bujkálsz, négykézláb állatod ha hív?Most egymás előtt megállunk. Állóképek.Ujjbegyedre rászáradt magzatmáz-réteg,és én, “a vákumosbéerhánegatív”. Ennyit tudsz rólam.Tenyereden a [… Tovább]
futale
Futottál-e szárnyas kezekkel virágos mezőnek adva talpad ütemes érintéseit? Persze – belealudtam. Kinőtt egy púpos álmom. Játszottam a szavakkal, ahogy gyerekként szerettem felnövésem titkait, álmomból úgy riadtam, karom utánad nyúlt, már lemondón aludtad legszebb álmodat, hogy gyümölcsöt [… Tovább]
Cariño
Elzsibbadt nyelvemen maradtál, mint sóhajtó szavak. Kebeltelen fogyatékosság mögött elbújtattam szívem, de bordaközi korlátokon ugranak meg hős dobbanásai. A szokottnál búsabb letargiát vetkőzök mint szennyest. Elmarasztalom tehetetlenségbe fulladó, gyötrelmet élő mondataim. Igen, kivirágzó a csipke, hideget ért arcon, okosan kérdez [… Tovább]
matekházi
Nullát osztani felesleges,S mióta az érzelmi életem nulla lettNem is igen próbálkozom ilyesmivel,Nem gyötröm magam műveletekkel.mert fájna, bárhogy szorozgatokAz életem is, én is csak nulla vagyokÉs nincsen aki hozzáadna, kivonta magátItthagyta nekem ezt a kövér nullát,Nulla, és mégis létezik,Nulla, és [… Tovább]
Triumvirátus
Egy hokedli, egy kötél, egy szálfa, riadt szemed láva villanása, ennyi elég döntésedhez éppen, hogy velem se legyél engedékeny. Kis hokedlin az öledbe ültem,néztem, ahogy szavam rád derűt csen,lógtam rajtad akár egy rongybaba,s hajtogattam: én szeretlek apa. Köteledből [… Tovább]
Abszurd vers
földre hullnak mind az imák őrült szavak kelnek szárnyra egy tenyérjós névsort olvas teringettét szór ma széjjel mert a holdon nincsen tanga sőt mi több egy reklámrobot a háttérben Hom(o)érosztól lángra kap zárt osztályon hollók ülnek tükör által homályosan [… Tovább]
Hazavágyom
Messze vágyom, mint a földönkívüli, kinek ki tudja, hol van otthona. Hó-arcomra fanyar mosolyát szüli a bánat. Csak állok, én ostoba. Mások tekintetét nézem, és arragondolok, hogy hajlékukba érveelhiszik; ők ide indultak haza.Nekem kelepce lett földi létem. Álmaim [… Tovább]
Itthon vagy otthon
Jöttem a messze sík mezőiről,Hol a város felnevelt,Túl a Tisza kanyargásin,Merre éltem fele telt.A delet lestük ottA templom tornyain,S ahogy a verőfény kúszottA házak ormain. Itt zöldsipkás hegyek húznakFejükre párából takarót,A görbe Gerecse int este,Álomba ringatva a nyugtot [… Tovább]
Papírhajók
ahogy felsír a csend, mikor a szemérmetlen éj levetkőzik bennünk. Szívem lüktető sziget. Ázott fények hintáznak felettünk. Még nem múlhatsz, még hallak a hullámcsendek mögött, még nincs kész a rajz, még nem írtalak meg, még nem nőttem fel szívedig, [… Tovább]
Mézet teremnek a csillagok
Engedelmesen ránk csordogál az éjjel. Mézet teremnek a csillagok, amikor térdemet csókolod. Lassan tucatnyiszor kérdezed, hogy bennünk még hány tavaszt érlel a régen elmúlt csitriség. Én nem tudom, miféle asszony lettem. Szeretőd vagyok, esztelenségem inged alatt kanyarog. Még [… Tovább]
Az utolsó virág
Hallgasd meg! Elhagyott csillag az égen, Sötét felhők sűrűjében, Se Nap, se Hold nem vigyázza, Fényét folytja önmagába. Magányos levél a szélben, Hatalmas hegyek ölében, Viharnak énekli dalát, Esőnek mondja bánatát. Tavasszal én még elhittem, Hogy [… Tovább]
…csillagkorom
Kopogj hármat. Ma üres a ház, csak a dadogó szél járja át, és néha a vékony falakon átfáj valami hiány. Az éjszaka felfalta az álmokat, kezeimben fáradt, megmaradt tegnapok. Ringatom. Csitítom. De most minden mozdulat, hang valami ügyetlen emlékezés. [… Tovább]
Az idei télről
Nyilvánvalóan valaki megette, de ki, a telet? Én nem láttam, ő se látta, de rá mutatnak a jelek. Hökkenten nézük egymásra, hogy is mernénk bevallani, mit nem értünk, pár szó röppen, de inkább csendet hallani. Emlékekbe kapaszkodunk, hol [… Tovább]
közhelyfölde
Minden világnak más arca van. Jobban hiszünk a másvilágban? Illúziók bukkannak fel, közben Atlantisz lent maradt. Mennyországgá tágulunk mint tudat. Éber szótárral elérhető alapfokú elfojtással, rokonértelem. Anna, és egy újabb vers, amiben ott vannak az egyedi, nagyon [… Tovább]
Rally
Az ördög sem törődik mostanában velem ( nem titok: talán, mert megvoltam neki párszor ) ’s ahogy elvárható volt – nem egy trendi chaten, de – a naiv őrangyalom néha még rám szól; nem fogom bevenni [… Tovább]
Őszutó
Hagyod, hogy melletted feküdjek. Hajadról múló évek havát törlöm. Még nem félek, olyan fehér lettél, mint a nyírfakéreg. Téged féltelek. Hallod? Most is harang szól. Zárd be az ablakot, magunkra a csendet húzzuk takarónak. Ősszel elvetélem a [… Tovább]
JÁTÉK(ON KÍVÜL)
Valahogyan el kell majd kezdened ezt averset is; felütni valahol, mint a könyvet,amit csukott szemmel leemelsz a polcról;hagyni, hogy magától kinyíljon, rábökni alegelső szóra, ami szembeötlik, miért,és már olvasni is tovább, hiszen ez az,amit te is tudni szeretnél, hogy miértépül [… Tovább]
PARASZTSONKA
A legnagyobb darab volt az az áldott, és egész évben, ha volt is, hiányzott, még emlékszem pár óriás darabra, a disznóvágáskor született nagyra, még langy volt és még párállott a lelke, mikor a böllér tűrhetősre szelte, a [… Tovább]
Ölelésnyi csönd
Csöndben szendereg egy álmos párna, békénket zavarhatja szédült világ láza, akkor is, mindig visszavárlak, s ölelésnyi csönddel melengetem ágyad. Testmeleg reggelben didereg a Nap, bájosan kacsint egy éji pillanat, minden nap, minden éj sudár öröm, mit [… Tovább]
Mondd miért?
Mondd, miért is gömbölyű a Föld, érzed-e, hogy nyugtató a zöld? Mondd, miért is göröngyös az út? Mért van az, hogy kiszárad a kút? Hová vezet a kanyargós út? Meddig kísért még engem a múlt? Hegyek csúcsán [… Tovább]
Papírhajó
szemeimből sorsom gyöngyözik fanyar patakokban szám barlang szél fúj nincs hang ujjaim mint kőhidak karjaim bazalt tömbök huzatos sóbánya szívem helyén vízfüggöny mögül nézem mikor hajóra szállsz nem integetsz én intenék karjaim bazalt tömbök szemeimből sorsom gyöngyözik fanyar patakokban [… Tovább]
Szembeszélben ’56
paplegenda Porka havat zúdít a szél, utcát súrol, nyakszirtet ér. Karma arcomra csikordul, sarkig fut, majd visszafordul. Szisszenek, száz hideg átok ráz – jégikrás tűzszilánkok Szúrnak -, gallérom is fogva kapaszkodom kalapomba. Farkas-idő. Számba ordít, kabátból lelket kifordít, [… Tovább]
Hosszú utazás
szerettünk a nyáron szerettünk ősszel mennek a vonatok forognak a kerekek útközben köd elhagyjuk a fákat bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak mint görbe kútgémek s minden marad zsákmánya a télnek nyaralások lábnyomai egy-egy strandpapucs pohár félig borral [… Tovább]
Másképpen
kiabál a pirkadatkünn a kertek alattmásképpen szeresdgyermekedne úgy mint azizzadó nyarakamely a sorsunknyomábana szükségüszkös romjai közthaladhittel és imávalfogjada kicsiny kezetmeg kell védenimeg kell váltanikezét sohael ne ereszdelőbb legyen imautána jöhet a falatmint ahogyana fákona rügyből levél fakada levelek utánjönnek a [… Tovább]
Türelmetlen táj
2013 április Nevet, kacag a türelmetlen táj, részeg szellő száradó ruhát dobál, kavargó illata, illó bájos bánat, itt az öröm kiált hosszút, hármat. Ocsúdik a nyírfa bomló kérge, vetkőzik mintha készülne nászéjre, erőszakot tesz ágakon a tavasz, [… Tovább]
Veled
Veled akarok lenni Veled nézni a kék eget Veled nevetni sírni Veled megélni az örömöket Veled sétálni az árnyat adó fák alatt Veled tölteni a nyarat Veled várni a hűvös őszt Veled túlélni a fagyos telet Veled gondolni a [… Tovább]
Monodráma nyolc felvonásban
( színTerek… utcák, emberek… szerelmek ) (szerelem) Szeretlek. Önző, gyermeki konoksággal. Nézlek, ahogy az ablak előtt állsz. Az életet leltározod az őszben. Valami idegen imát mormolsz, szerelmet súgsz a számra, míg az éjszaka hangjai [… Tovább]
Jégesővel koppanó
lélekbe zárt napfény a nyárba belezeng Jégesővel koppanó márciusi tél, a néma hallgatás is elvetél, halványan dereng egy mély kikelet, zenét zuborog esti tengeren, fények gyúlnak, hitből fegyelem, lélekbe zárt napfény a nyárba belezeng. Egyedül ballag a zajos [… Tovább]
Vadhajtás
Bárhol jársz, pusztulás… a földek ugaron, gyáron kivert ablakok, gépeken rozsda csorog. Mégis: Sárga mezőt ringat a vadrepce, egységét töri ligetek zöldje, s ahol az út kanyarog, újra hallik a bányászok éneke.
…amíg van erdő
…amíg van erdő Koosán Ildikó Szentélyedbe ma hozzád jöttem. Az évek vándorútjain száz vihar cikázott fölöttem; hiábavaló álmok után futottam meggondolatlan, sikert hajszolva, az ünneplésből mégis kimaradtam. Maholnap éjszín baldachin takar, mert [… Tovább]