Természet

… Noé kellene, de nincsen, vannak mégis napi hősök…*     Bánatos a felhők arca, könnyeső hull a világra, széltépett fák jajongása összeolvad fájdalommá, mintha átok kísérgetne, sanyargató baj baj után, összeszorult szívdobbanás, félő lélek, reszkető test, kérő ima, átkozódás, [… Tovább]

      Nyarat nem álmodsz, az ősz jobban áll, és úgysem arathat senki már, lábon rothad a búza, repedt hegyek búját fújja minden kerge szél.   Még csak részeg patakok beszéltek félre, s nincs többé gát. Homokzsák oldalát taposod, [… Tovább]

Ott vagy velem mindenhol A mellemen nyugvó kezem alatt, A tájon vadul nyargaló szélben. Az alvó hegyek aranyló lábánál, S a Naptól, fényben úszó Égben. A párnámon száradó könnyben, A kimondatlan szavakban, Az erd? suttogó s?r?jében, S a lehullott avarban. [… Tovább]

    Bárcsak lennék szikla, meredély, megmászhatatlan hegytet?, kevély messzire néző kilátó.   Nem ily szétmálló, széllel birkózó, sanyarú sorsú mostoha, lenézett út pora.    

  Eleven tűztenger borul a tájra, mikor a nyár a forró szambát járja. Sistergő levegő, felhő sincs az égen, izzó napkoronggal tekéz most az Isten.  

ablakokbanmuskátlik könyököltek,szell?szökdécseltgizgaz között – majdaz úttestre szökött – ujjaivalport kavart,s r?t avart,hirtelen felkaptapördített is rajta,kés?bb ráunvasorsára hagyta – nyargalt tovább – a muskátlikcsak néztékhogy t?nik a meleg – sziromkönnyük pereg –

          Némán botorkál az est talpig feketében, könnyezik a remény széparcú csillagok szemében. Fény búvik a sarokban, a falon árnyként kúszik az idő, kérlek, ne üvöltsd szét a csöndet, hagyj most hallgatásomban.   Ma temetetlen haltam. [… Tovább]

Szívforma tenyere zöld, kamrája feketeföld, virága nevet a világra, hívsága egyetlen hibája.   Fészkében nem lakik madár. Csalfán a Nap után tekereg míg szára engedi, magját melengeti utoljára, cinkéket vár télen vacsorára.                                               (napraforgó)                             *   Irulok-pirulok mákonyos [… Tovább]

Kép: Horváth Piroska Mottó: Egy szó csak, mégis           sokszor fáj önmagunknak            kimondani.   Vértelenül és könnyek nélkül nem vezet hozzád járható út ostromlott csigaház vagy megbúvó titok csapda rejtélyből szőtt erény míg ösztönöd vágyad verőfényre ér hogy lássanak [… Tovább]

Nehéz léptű nappalok egébebeszakad az éjszaka,rendet kéne tenni,test, szív, lélek vonítporos kuszaságban.A leltár hiányos.Mindig indul valaki,s van, aki érkezik,az út hosszú,a nap rozsdás fényea hajnal szemébecéda világok lángjait égeti. Fals dalba fulladnakvirtuóz zongoradallamok,mélyülő lábnyomokat követvetűnő árnyékok után az élet kapkod,halált [… Tovább]

  kigombolom ingem dolgos délutánok nyugalma vár hátára veszi a nyarat egy piros papucsbogár papucsomnak nincs talpa elkopik alattam a föld néha jó megállni és megragasztani mi összetört  

Ma is eljött e nap, mint mindig 53 éve, sápadt koszorúba vonva a nyarat. Kezem imára kulcsolom, szemem lehunyom, s álmodni vágyom világodat Anyám. Hol járhatsz, s lehetsz-e a titkok tudója a holtak világában, ahol nagy udvara van a Holdnak, [… Tovább]

Én vagyok (Tükör-vers) Én egy férfi vagyok Férfi, maszk nélkül Egyenesen a szívvel Azt mondom, amit gondolok Farkasok hatalmával T?zzel és karddal Nekem csak séta a világ De mond és én beszélek A senki szájába Én vagyok a bíró Irgalom [… Tovább]

*   Tüzet gyújtottunk, fénye eget festette, lángunk ellobbant    pernyét kavar már csak a szél az elhamvadt tűz kiégett helyén, szikrák marta ágak takarják a fényt parázs haldoklik a szürke hamuban és csak a fanyar füst maró íze szóródik [… Tovább]

Ó, nagyon itt vagy még.—————–nem kell az Ó, túl pátoszos…Ki vagy Te,hogy bens?mben égveutat törsz magadnak?Meleg vérem vagy.Pirosan nyargalsz bennem,—————ez a “pirosan nyargalsz” enyhe képzavardübörögsz csontjaim között,s mégis békét,s nyugalmat hozol.Nem vártalak, csak jöttél.—————-jöttélJó hogy jöttél, s most már——————jöttélitt maradsz…– [… Tovább]

    Érintésre vágyom, Elmúlt nyarak hevére, Lángra, mely égessen hamuvá, ha kell, Hogy katarzisomban újjá lehessek! Ó, Élet Teremtő, add meg nekem!             Csatolmány: H.Piroska alkotása, Vágy  

*     Elmesélném, milyen izgalmas, mikor a barokk oltár mögül kikukkant az ember- ahogy keressük a kopott felületen  három évszázad távlatából a korabeli kéz nyomait, az ecset mozgását, a húzásirányt, rekonstruáljuk a festői gesztust, milyen lendületesen húzta meg a [… Tovább]

  Minden, ami örök: maga az átmenet, erre nincs orvosság, túl trehány a látlelet. A fene se tudja, meddig nyaralunk és hány telet enged még. Ott hányt veletek nemrég a Dohány utca elején, ész nélkül kér?dzve a kérdés szürke velején, [… Tovább]

Elég a daktilusokból! Anapesztusaimra cserélem a ritmust… 🙂 Iramodnak a kis patakok lefelé a hegyekb?lhomokos kavicságyra zuhogva a sziklaperemr?lKanyarogva visz útjuk – a tervüket így is elérik,s az erek mohazöld kövein tarajoznak a célig –Hova ívni siet föl a síma [… Tovább]

  kék mintás boxerben vagy feszül a víz a kanyarban elvonulnak a felh?k hogy lebarníthasson a nap   lábadra borulnak a féltékeny sugarak árnyékot sz?nek hasadra mert nem láthatják b?röd a karóra alatt     boldog a szemüveg végre eltakarja [… Tovább]

    Ősi hegygerinc ráncai húzódnak messzi tájon már csak egy emlékkép talán elhervadt nyarak avarán   Könny a vízforrások szívéből zuhog a sós ínyű talajra amint fölötte sötét fenyves suhog a magas égen a naparanyba   Rád gondolok bálványok [… Tovább]

  hogy semmivé sötétítelek,már csak a sejtemlékezet szintjénrezegsz bennem, ahogyan lopva,fogkrémet eszem, ahogyan te iskamaszkorodban.Játszom,hogy nem te hagytál el,csak a szavak, ha rólad vallanak,s mégis lódul az akarat,hogy néhány pillanatroncsota jelenvaló felszínére hozzon,csöndradar pásztázmúltmélyben hínáros hajót,egy volt kapcsolat élménytestét.A Maros [… Tovább]

pen drive-ra töltött álmokhoz nem férsz Senki csak énhiányarcú monitoronvetk?znek a kurva mondatokde lehúzza cip?jét a gondolat write woman!

  Mi ez a csend, mi ez a mély,mi ez a szaggató, fénytelen üresség.Te előttem mész. én eléd futok.Gyermekéveim meztelen talpa alatt sírnak az álmok.Feléd dobom a labdátszéttárod kezeid,arcod a felhők felé fordítod.Csattogó lepkeszárnyakba kapaszkodom.Zuhanok. Te még repülni akarszpille könnyű [… Tovább]

Te hozz igazságot kiről álmodom de nem tudom ki vagy tűzittas hajnalokon szétfolyó lávaként bennem élő örök vibráló égi fény kőszirtek ölén búvó izzó magma mozduló test ébredő melege képzetem csapongó éji fenevadja szavak álomfoszlányok derengő vágyak felhő csacsogása kit [… Tovább]

illusztráció: Molnár C. Pál: Akt       ….avec plaisir…       Kanális-ajkú reggelén a nyár Enervált arccal pongyolát virít S kitárja pállott, gyarló halmait Hol únt suhancok lomha vágya jár   Ágyéka dudva, r?t szaftját a gúny S [… Tovább]

(Ihlette Holló László Parasztfiú című grafikája) Nyárfa testű paraszt fiú, a nap koldulni járt hozzá, megpihent vállán, majd elbújt kulcscsontjánál. Álmok horpadtak mellkasán, megtámasztotta derekát, nevetve elpirult ágyékkötőjén a nyár. A sugarak megszámlálták lábán az izomrostokat, feszült alatta a föld, [… Tovább]

*     Rohantak a fák s az útjelző oszlopok, elől egy nyárfa, hátul egy tölgy kullogott, kajla sorompó bóbiskolt álmosan, a bakter engedte le ráérős komótosan. Versenyt futunk a kanyargó szerpentinnel, völgynek le, hegynek fel, lendülettel, velünk rohan az [… Tovább]

Rétegvers Nem szándékozom indulni a Holló pályázaton, ezért csak így akadémikusan *   Lásson, aki él! Zsongó színek éke keresztre feszít. Kínt ez, mit nem enyhít sem b?nbánat, sem hit… A tervet elnyeli mélyen ott a Nagyerdő szívében a hallgatag [… Tovább]

Kincseket őrzünk a lemenő nap szélén,csak ülünk, nem szólunk, ma nem mozdul bennünk a lélegzet.Lábaink az őrült mélybe lógnak,síró fák csupasz ághegyein széthull a fény az utolsó dalban.Körülöttünk lombtalan éjeketváltják a zöldillatú nappalok,együtt féljük az idegen holnapot. Alattunk a világ [… Tovább]

Te perverz játékkal a nyárba Mented mindened!   Újra itt vagy, te kéjenc frivol…? Nincs költő, mely rád nem tékozol Kincseket. Jöttöd merész, Fény, pompa, melyből nem kevés, A balga lélek hevülten issza Lényedet, De mi haszna?!  Te perverz játékkal [… Tovább]

Hosszúlt nyaranta harcoltunk a porral egy zsíroskenyér-harapás vigyorral, s hogy a világot önfeledten játsszuk, a legegyszerűbbet is kitaláltuk, még emlékszem a legelső kerékre, mi jókedvemtől fölgurult az égbe, egy rossz bicikli gurigára leltem, a küllőit nagy gonddal kiszereltem, majd mint [… Tovább]

    Csak egy kicsit szétnézni jöttem ide a kapuhoz. Balról a kanyarnál elt?n? utcát befogni szemmel: jár-e valaki erre, ülnek-e kinn a lócákon fejkend?s pletykafészkek?   Nem kíváncsiság hozott, a délutáni langyos fénynek megfelel?, méla hangulat.   Semmi ilyesmi, [… Tovább]

Allen Ginsberg-nek       Majális-király Allen Ginsberg-nek I. Látlak,hiába próbálsz elbújni zörg? csontpalotádsokszobás rejtekén;önnön koponyád csak az,s hajnali, izzadságszagú gondolataid sikítva szaladnakegy eldugott zúgot keresvea Nagy Feledés-Rend?rség el?l.Látlak,hiába menekülsz Közép-Nyugat végtelen rétjein,a Whitman-megénekelte sárgára aszott mez?kön,hiába száguldasz a “nyílt [… Tovább]

      Összeszedtük a múltba hajló fák vadhajtásait, készültünk a napra. Csokrot kötöttünk, soha hervadót. Magunkra kaptuk legszebb ruhánk, csupasz álmainkat jó anyánk méhébe ágyaztuk, de a poros lámpafényben csak a csend dúdolt altatót.   A zubogó éjfény szélnek [… Tovább]

Talán még kaphatunkFanyar vigaszt nyújtó Féktelen zendülést is.Rég látott bokros adatokAlatt megingó,Részeges ?gyelgést.Képekre szépen mered?,Ereszalj födémgerendát,Mely fehér vigyorral mered rád, Hogy rajtad hagyhassa nyomát. Látva az int? lebbenést,Mi szájt táttat bajszok alatt,Éretlen tacskós köszönést,Mely kócokból köt fonalat,Rádöbbenünk, talán az érvek [… Tovább]

  Versenyt fut velem a párhuzam-idő, vagy én követem, mint jelent a jövő? Visszanézek, mögöttem kanyargó múlt, előttem  ismeretlen kötéltánc-út.   Készültem, és ünnepelni akartam: mulandóságot sirat a naptáram. Januári döbbent csendben a hitem, s fényezetlen életmesém keresem.   Szentélyemben, [… Tovább]

(A szerkesztő előszava: Biztatásul, szeretettel, a jó rímekért és tökéletes ritmusért)   Az ajtó alatt most is húz a cúg,  Hiába van pokróc a küszöbön,  Örül a gázóra, boldogan zúg,   És pára csapódik le a kövön.     Várom [… Tovább]

Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Kegyelmi állapot. Az internet virtuális világa új dimenziók felé nyit kaput. Zsidai Erzsébettől olvastam egy történetet: világa, szellemisége, embersége az enyém is.*       Tizennegyedik napja kanyarog az út katonák gyűrűjében anyám arca [… Tovább]

Jobb később mint soha…   Lúdmellű Ludmilla Túllát a kanyaron, Kifelé beszalad, Lerámol hanyagon.   Bőzöngeti bizony, Botladozva bezzeg, Bizonyítja bátran, Bizergője berreg.   Kirin-kikeringi, Kökörcsin kukacát, Kaktuszok és kekszet, Kokszolja a kuktát.   Rátarti-rátóti Csikónak tojást fest. Lózörgő kenderkóc, [… Tovább]

Ha mondanád, hogy merre,miért ez a sok lidérces álom,fényeket szaggató látomása pokol felett dühöngő szélben.Ha mutatnád az utata felhőkig érő hegyre,hol tiszta fényű dal szól abús sziklákat életre keltő ringatásban.Akkor talán egy pillanatramegfordulnék, és hinném,ha széttárom kezeim,szirmokat bont tenyeremre a [… Tovább]

Szépen prédikált. Pápista. Nyaranta értünk hagyta ott a Balaton-felvidéket. Homokos déli partra cserélt Bakonyban, Istenhez közelebb tör? tölgyet, kápolnát, csendeset, megszokott, nagy fekete kend?ben misére járó varjú-népet, térdepl?, egyenes derekú férfit, n?t, fiatalt, magasztosan szépet, malaszttal els?t áldozó süld? gyermeket. [… Tovább]

foto: a Maros-ártér   A természet ágyrajárói                                                     Ádáz id?ket sebbel-lobbal merítünk Magunk mögé könny? déli szélben, Örvény sem kapdos lapátunk után, Habok taraján kigyúlt szívünk ébren.   Kanyart kanyarra, hisz megdermed, Ki zabla-tépten maga mögé tekint, Vérem [… Tovább]

Rendbesárgult szerdákra óvakodik homályunk. Hangulatelemekre szakad a lét,    csendünk tét nélkül követ,  kopogtat szüntelen.   Célzott, álcamérték szabályoz, /többnyire veszít/  hibáztatható a szebb… gondolatai fölött időzz!   Csonka szavakkal szeretlek, alattam hártyányi jég visong,  s a feszített száraz kong… itt. [… Tovább]

Lobog a találkozás vágya,ahogy gy?jtöd megpakolttáskáddal a lépcs?fokokatfelfelé..   Talán méze múltak csókjainake nyaraknak szánt alkalomszülte b?n, hogy látni remélsz;s látni már, miként csap ölelésbe az út.   Tér-e vissza még akácillatotígért gyönge vállad..?Csak szemedbe nézve,férk?zve testednek elbújt zugába:hol méze [… Tovább]

                   Körmendi Lajosra emlékezve                   Új ajtó nyílt az id?n, új év,                 tested elhagyott a küszöbén.                 (Tizenhat óra, perc: huszonhét,                 most tudtam meg halálod hírét.)                                 *                   Színhely: Szolnok, Megyeháza.                 Körmendivel egy [… Tovább]

  Egy doboz hal ott… Sírás ó Te könnyed könny Cseppet sem zavar A kopós koporsó De rühre a bor hú Hogy mennyi komor Küllemtelen átlátszó Láz adó legyint?s Halált hozó Feladott mindent Feladatlan levelek ott bent Szürke félkész Révész [… Tovább]

  Nyírfán új barka bomlik tavaszra, hímporzó, gyöngybibe, zöldül az ág, hó alá iszkol fagyok göröngye, dalát egy cinkepár hangolja át.   Szunnyadó árnyék, napfényre vár még, felh?vel szél nyargal, hajtja tovább. Kertek alatt –hahó!- kitakarta, szirmait csipkézi a hóvirág. [… Tovább]

A Tatonka Sherpa Dome Plus – ebben alszunk majd a kenutúrán. Jövőre. Nyolc év után az első szabad nyarunkon.       A holtak nyugta   Ez éjjel, nádsikátor körletén, Midőn a vaksi Hold ajnároz bűnt, S a bújt, rémült [… Tovább]

    Összegyűlünk, mint nyál a szájban, egybe halni,  ahogyan porzók is egyetlen virágban. Nyelünk és hervadunk, bimbó korunkról álmodunk, miközben alig múlt tavasz, s képzelhetetlen hit-varrta rendszerekben várnak ránk békétől szelídült szép nyarak.

                                                    Fényképen lányarc.                                                 Háttérben tenger,                                                 a megtörténtek                                                 hullámzanak.                                                   Végleges,                                                 keretezhet?.                                                   Kedvesem volt                                                 a lány,                                                 titka-bontott                                                 a mosolya, érthet?,                                                 értelmezhet?.                                                   A homlok mögött                                                 percórák, [… Tovább]

Talán még a szavak, mik összetartanak, bár a hiány előzhetetlen, leírhatatlan lábnyomomba lép, követi árnyékom, a reggelekből kiszakadó lepkeszárnyakon oda búvik mellém, s reszketve súgja. …ne hagyj el, fázom hiányod… Hold véste fénysínekre hajtja fejét, mert halni készül, mert mindennap [… Tovább]

Rég láttalak. Annyi éve már nem tapodtam gerinced ívén, nem láttam vonalad. Most jól megnézlek; -utoljára tán’-. Valaha ringó csipej? Anyám suhant hátadon, mára már csupasszá lettél. Elfonnyadtak mell?led a büszke nyárfák, kiknek árnyékában álmodtam ücsörögve. Hűsöltem valami csodára várván. [… Tovább]

Kopp kopp- ki az?                     Kopp kopp- ki az? Senki, csak egy álom.                Egy varjú az ablak el?tt A nyarat várom.                       Dióval vei szét a tet?t Beállok az ablakhoz                  Aztán elszáll a ködbe A szél havat hoz.                      És itthagy [… Tovább]

      fanyar kökényb?l a sánta             s boronafák öl magányban          ablak felett sukk magasan          pislákoló lámpa lankad   boróka a másik lába           havasszépe volt a társa          gyalogfeny? zeg zugában          tobozpárlat mámorában   harmadnapra jávor támja           kerekedik pentalfája                  boszorkányok károgása          szaporább az éjszakákban   s ha j? a reggel körtefából           formálható még egy ága          s cserszegeknek karavánja   az eljövetel [… Tovább]

                                                                                                          Lelkét, fényt,                                                     meleget vesztve,                                                     összébb húzódik a táj.                                                       Aranysárgán                                                     keringenek alá                                                     a levelek.                                                       Vándormadaraknak                                                     behívóparancs.                                                       Nyarat sirató                                                     felh?k könnyét                                                     issza szomjas homok.                                                       [… Tovább]

Nem kellett más,Csak égre tör? vágyak,?rült szerelmek,Pörgött a Jöv?d –– születtek álnok álmok –Tombolt Jelened,Most foszló ÁrnyakBattyognak veled. Tegnap még táncra kért,Füledbe dúdolt csáb-dallamot,S mint tüzes szeret? – a forró nász után –Álnokul kifosztott,S hátra se nézve,Nevetve otthagyott. Mily hamar [… Tovább]

  Lelkembe lopakszik az ?sz, ellopja bel?lem a nyarat… Ameddig pénzem póráza  enged, addig vagyok szabad. Sarokba állít az id?, csendem csillagtalan, árva… Fejemre számol forintot, percet és megtanít köpni a világra.

Csak a kereszt meg a zászlók. A gondolataimra vigyázók, visszatér?k. Vadrózsa szirma elszelelt szelekre tetten, tettenért összekacsintások, ráncos asszonyarcok, kés? ?szben. ?szirózsa dömping. Csokorja kétszáz forintért, kel el, ha elkel.   Ünnepély, ünnep el?tt. Lélek és pénztárca kitárulkozások, a sarki [… Tovább]

  Sa’meg! Ritkára jó napom van! Postán kaptam az értesítést, törvény-rendelkezés megszeg?je voltam, aludtam gázpedál mögött, és nyomtam-nyomtam, ezerrel…. A radar százvatvaneggyel lemért. Ezért, jószándékú kormányrendelet etet velem most kefét! Megírja Kócián Éva, hogy fellebbezésnek, méltányosságnak nincs helye. Igaza van.   [… Tovább]

Semmi sem köt, nincs ami old – súgtad. Szárnyaid lábam elé hajítottad. Szent ígéretek szád sarkába húzódtak, ajkaid karcolták hitetetlen imák, verseimben a fájdalommal némultál. Hová lettek az emberek, hol vannak a fehér testű szüzek, merre bolyongnak a bús arcú [… Tovább]

Hol jöttem, láttam, mentem, keltem, tettem, vettem, adtam, ettem, Budát, Budán, Pestet, Pesten *       Micsoda idők voltak azok, mikor a falat vertem, Budán álltam, Pesten keltem.   A Blahán sietve mentem, mert rám szólt egy hölgy, Budán [… Tovább]

         …kétségeim a bizonyosság földjébe taposom… míg a pillanat suhintásától térdre zuhan nyaram, nem kérhetik számon                               óvott boldogságom.  

A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga, így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta, vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe az átló hosszabb száraira vetve, a fastokedli kopott nyergén ültem, hogy szétszórjam a szép szót ingerülten, s úgy izzott-kínzott tetemre hívásom, hogy [… Tovább]

Meghajlítasz, még tartasz,csenddé rajzolod bennemaz utolsó előtti perceket.Még bírom, súgom,vállad gödrébe maszatolom a lezuhanó könnyeket.Menedéket keresek nálad-benned,mint ázott, éhes madár,kinek lelkét síró szél fújja át,tenyeredbe teszem fáradt szívem. Vidd, mondanám,de még akarom, ezeket az öleléseket,mert kell a fény, a levegő.Érints [… Tovább]

    Égig nyúló fenyőfák között  az óceán égbe költözött, lusta felhők füstje imbolyog, részeg lépcsők szédülnek a csúcson, arcot rajzol a bazalt, barlanglakás ajtajába kövült az őslakó, kaktusz szőre tenyerembe vérzik, szélhez szokott pálma lába tűztől kormozott, eukaliptusz-út kanyarog, [… Tovább]

1.alkalom Angyali kéjjel szólítottál magadhoz s mentem csábos éjszakába hozzád , kebledbe.   Feküdtünk tágas magányban síkon terpeszkedve, hol formás csillag sereg hódol az újholdnak, s hol a nyugati tájak a Göncöl alatt elnyúlnak.   Mezítelen nyak formád igéz? peremére [… Tovább]

Apám mondta talán, de lehet,hogy csak elejtett félszavak voltak, egy egyszemélyes dialóg.ő volt a hang és Isten tátogott…nézd tenyerem, ahol a vonalakösszeérnek, az lesz majd a te életed, utak, dombok, hegyek, völgyekmind, mind a tiéd lehet,s ez a gömbölyű, semmibe [… Tovább]

Kis unokámnak     Kicsike lányka koromban tudod-e, mivel játszottam? Nem bolti babám volt nekem Barbit még nem is ismertem.   Még emlékszem…   Az én babáim kukorica erd?ben kínálták magukat, játszi szél kócolta szép, hosszú hajukat. Választhattam, volt ott [… Tovább]

Az Akiknek nincs ünnepük ünnepén Virágot kapok tõlem idén az Akiknek nincs ünnepük ünnepén. Magamnak adom át – magam, e szép ünnep reggelén. Akik nem remélnek karácsonyt, születésnapot, húsvét estelét, azoknak adom szedett virágom, az Akiknek nincs ünnepük ünnepén.   [… Tovább]

A nap fénye beszakadt, résnyire megnyílott a föld.Mezítelen táj felett szökik a csend,illan a lét, nyárba tapos az ősz.Törd át ezt a végtelenné fagyott álmot,mely elzárja előlem a világot.Nézd, a napnak mindig sikerül,mondd, nekem miért nem? Fák karcos ágairapuha fészket rak az [… Tovább]

    Emlék felett görnyed az éj. Az ég sötétjét csillagok szelik. Vánszorgó id?m ablakán fények: álmodó tiszta szemeid.   A hang mely végtelen fonál  dallamot fércel a pirkadathoz, s ha csendül az els? madár érzem – a hajnal újra [… Tovább]

Nyári túrám emléke * Barangoltam idegen tájakon Csodáltam ion oszlopot, S mögöttem tengerbe zuhantak Bukott héroszok.     Tikkasztott sivatagi szél Felettem ezredekkel dacoltak Mának üzenő mégis porladó Sziklába vésett meredek falak     Ódon kapu a zavaros múltba néz, [… Tovább]

József Attila parafrázis (József Attila: Amióta megláttalak… c. versre)   Mióta megismertelek, fényesebb a nap korongja, s a fák közti kis madár is szebben énekel azóta. Csak szavad repült el, hangod, azóta is csended, magányból ért szívem szerelmedért eped.   [… Tovább]

és egyszer újra rám találsz tán… az ölelés az élet végtelen alkotni vágytam hát kitaláltalak fekszel a párnán ajkad vértelen elringatom az álmos vén nyarat esedezem hogy eltemesselek (ablakom előtt megint a vadlovak) mint koszos göncöt levethesselek és egyszer újra [… Tovább]

  A párnák párásak valamitől, csipkéjük rózsaszín, haj terül, mint egy szemérmetlen, kibomló virág, ebben a sötétben szemhéjakhoz nő a világ. Olyan ízléses mindenkor a kép, mint egy paplanon felejtett mese buta kis ábrája. Ideülnek a tündérek, mintha tolakodnának, hely [… Tovább]

  Frida-versek   Gyerek-vers Az Istennek este mondanak-e mesét, hogyha türelmetlen, fogják-e a kezét? Vagy az a magasság, ahol fenn ? trónol, nem t?r szelídséget angyal légiótól. Nincsen is ott este, ahol fennen trónol, mivel a fényesség uralkodik akkor. Estétlen, [… Tovább]

  harsány hangodra ébredt a napfény harmatos álmukból somolyogva néztek a téli kert oszlopain kúszó tengerzöld borostyán levelek nyújtózkodó nyárfák karjai magasban nyargaló széllel ölekeztek a f?szálak közt megbúvó harangvirágok összesúgtak nevetgélve nézted merre fut az út a szarvasbogár is [… Tovább]

ma unokák, holnap orvos…     Veletek voltam tegnap, mint tavaly, soroltuk régi dolgunk, ki munka nélkül volt, az most is így, nem jó, de kifogy az irigy, – elvagyunk, mint a befőtt – szögezte le a bölcs Karesz, még [… Tovább]

        Ébredek   Köztünk éjpuha csend, sóhajos álom a csókunk, nézd, idebent, hol mi vagyunk csak, oly lágyan ring az idő.   Hiszen vagy   Érintés, falakon túli világ szegi rendem, még eleven sajdul a szíved itt [… Tovább]

A CSÖND KOSZORÚJA                  Tisztelgés a 100 éves Nyugat el?tt,                  Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád hangján.                 Dal a Rokkantakhoz Rokkantjai egy vélt életnek,Akad „ép” s ért? társatok?Teremt? Isten szép világánNehéz az Emberlét rajtatok. Sújtó szánalom, g?g, megvetés,Ájult [… Tovább]

Minden Forma1 versenyt megörökítek – ez a hobbym 🙂 Kavarg a szél, hol így, hol úgy süvít a pályánDobálja kaszniját a Forma1-eseknekA h?s beton se jó a lágy gumiknak – úgy ám!A mért id? el?re így vajon kit enged?   [… Tovább]

Anyám, nagyra nyisd az erny?d:dézsákkal öntik kisarjadt magod.Ha körüljárnád értem a rámsötétl? erd?ta rengetegbe törj be: ott vagyok. Anyám, ne higgy a kék nyaraknak.Csak összevissza színek, füstnyomok.Vasalj te újra fényruhát a napnak ha sugarához engedsz: visszaolvadok. Anyám, hasogasd a rönköt.Fekete indulókkal [… Tovább]

Tavasz a nyárban……. Újból nyíl’ az akác, dús lila fürtje él,Illat-fellege száll, bódul a zöld levél,Méhek kórusa zeng, zümmög az esti szél,Szívem még örömöt remél…

Küszöbön billeg a maradni akarás, kilincsbe markol a zúgó szél, ajtót nyit, szemet zár az indulásba torpanó érkezés. A nap rongyokba tekeri az időt, dajka fények ringatják az ég és föld közé préselt szelíd naplementét. Vesztőhely csendje ül körém, ebben [… Tovább]

Gyerekzet     Álmosak a csigabigák, kora reggel keltek, fényezik a csigaházat, hosszú útra mennek.   Csiga Sanyi hozta a hírt, –  ki postás itt  régen – csiga asszony csigabébit   pesztrál már a héten.   Ötven láb a Csigamez?, [… Tovább]

BMZ: Akciós önarckép (A mű magántulajdonban van) Baji Miklós Zoltán békéscsabai képzőművész festménye A kép Váradi Zoltán reprodukciója Az egyik szemed véres golyó, a másik fekete masni. Gyász? Lefelé görbül orcáid között a szád… Fogd meg a kezem, lépj velem [… Tovább]