Vallás

  Forrásod akarok lenni. Zeng? kút. Kezeid közé szorult virág. Lábaid alá út. Minden és semmi. Aki nyugtot kínál. Feledést. A fény erejét.   

Szólnak hozzánk a kavicsok. Azt mondod, egy kavics nem tud beszélni, s mégis, mily beszédesek a kavicsok.       Szólnak hozzánk a kavicsok. Azt mondod, egy kavics nem tud beszélni, s mégis, mily beszédesek a kavicsok.   Ősszavai vannak [… Tovább]

…túl kéne élni, de mit is? – talán össze tudunk tarhálni két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve…   Kökin, a huzatos metrókijáratnál álltunk, mikor így szóltam társamhoz, mert ha iszom, bizony b?beszéd?bb vagyok, mint általában – Jocó – mondtam, úgy [… Tovább]

Látod, itt lakik e külvárosi nyomortanyán…   Látod, itt lakik e külvárosi nyomortanyán. Látod az eldobott injekciós t?ket, az üres borosüvegeket, és azokat a mocskos pornográf újságokat? Nézd csak meg jól, öreg, itt lakik, de most nincs itt, elment valahová. [… Tovább]

térdepelek a hegyen…     térdepelek a hegyen közel a megnyílt egekhez s a világ lármája lecsendesül köröttem és bennem ott térdepelek a hegyen egyedül árnyékomhoz szegezves nézem az Istent és az Isten is néz engempásztorbotjára d?lve hang nélkül beszélgetünk [… Tovább]

Összekulcsolt kezek. A hajnali napsugár viola-könnyekkel beharmatozza a verandát. Nesztelen remeteként térdeplek, csodálatos ez a magány, a szív rejtekén szenderg? emberi beszéd. Ilyenkor minden elcsitul, s a tegnapok vérz?, tövises sebeit jelenléted bekötözi. Olyan ember vagyok, ki titokzatos utakra indult, [… Tovább]

Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide… Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide,mécsest gyújtasz, az éj összepakoljaés elnapolja a világot, hozzád tartozónak,mégis idegennek érzel itt mindent,a fejfákat, a koszorúkat, a hervadó virágokat,az öröklét titkait feszegetnéd, perceketkérsz, hogy az isteni t?zben megmerítkezzél,ám, [… Tovább]

Barabásnak neked és nekem…             Barabásnak neked és nekem – szabadulás s megmenekedés Megváltónknak kereszt, megfeszítés, széttárt-karú emelked? ölelés        

Porban éljük napjaink…     Porban éljük napjaink, gyékényünk nyílt koporsó, bevalljuk félünk, s?r? siralmaink közt szánk éhségt?l kinyíltan tátong, gyülevész had, arcunk árkaiban napfény-tályog, a titkot, a kimenekedést keressük, de csak néhány csenevész bokor tanúsítja, hogy ahol létezünk, minden [… Tovább]

És egyszer csak, magától – felragyog…     És egyszer csak, magától – felragyog, éppen az ég felé ránduló magányunktól. Megtörtek a szavak, s nem maradt más nekünk, csak a kigyomlált lelkünk, rongyos szerelmünk. Amott túl – borosták, pofák és [… Tovább]

Szegénységben élsz, de te így szólsz asszonyodhoz:Nézd, nem vagyunk egyedül,Valaki ?rködik életünk felett, Ã??mindennyomorúságunk ellenére csordultig vagyunk örömmelÃ??.Így van ez.Mert, akik átadták szívüket Istennek, azok már hitb?l élnek,hajszálfinoman, pókhálószer?en szöv?dnek Ã??beléje.Életük magasra hág, s életjellé lesznek az emberek közt,Ã??mint szegények, [… Tovább]

…sziklás hegyre kell felkapaszkodnom… Vissza kell térnem az emberek közé.Tüsténkednek az ágak, zöld balladárafakadnak s az északi jeges szélmarkából kiszabadult a madárdal.Az id? pörögve távozik a nem-láthatóba,szabályosan; de irgalmasságot nyertem véredáltal, lelkembe szöv?dött mosolyod fénye; s miel?tt elindulnék szakadt-bocskorosan,rengetegek vándora: [… Tovább]

Miként sejted meg… Miként sejted meg kicsi mag – lent a föld mélyében,hol nem er?sít hajnali harmat,sugaras napfény, hol a fagykarma még fogva tart, és az egetszél-cibálta várfalak uralják – mondd: honnan van kicsi magtévedhetetlen bizonyosságod,hogy itt a tavasz? Honnan?

Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsg? vizek,ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volta dolgok áttetsz?ségén, az emberi lét számtalanarcának egyike. Egy váratlanul megszólítottnyoma-vesztett, kolduló kisgyermek nézett vissza,könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befeléa falnak. Nem volt más, mint a gyermekisorstalanság felriasztott tovaszökken? madara,az aszfaltdzsungel [… Tovább]

…ajándék ez a pillanat… Rézsútos májusi napsugár.A hegynek megyek,tempósan fölfele.Énekesmadár szól a fán,s lent a völgyben,egy patak.Megpihenek.Szétnézek.Lassul az élet szívverése,kincseit tárja a természet:az ösvény közelében,az opálos párában,ezüst zölden villóznakszemembe,az olajfalevelek.Nyúlánk levelük tövénapró sárgás kelyhek,mind más,üzenetek ezek,gyermektekintetek, csodás ígéretvirágok.Ajándék e pillanat,s [… Tovább]

Van fülünk hallani… Amikor elcsitult a remegés, halk szerelmes sóhajkelt útra az id?n át, az ölelésen túli világba. A hajnal lustán macskamód osont az ?szi avaron. A leylandiciprusok közt egy megriad ?zgida, míg a távolban kinyílt egy aranyes?. Ekkor így [… Tovább]

…pontosan látni… életre kelnek…       A hegyen magasodva egy Ember szegekre feszítvemozdulatlan szárnyakat bont egekbe-emelve a keresztet nem egyet megszámlálhatatlants hirtelen maguk a szálkák a farostok az erek: pontosan látni életre kelnek

Mert menni, menni kell, a vihar-szaggatta ifjúságon át… Mert menni, menni kell,a vihar-szaggatta ifjúságon át,el egészen Isten csöndjéig,menni, míg ránk nem esteledik,a kertkaput lassan kinyitni,szerszámokat a helyére rakni,a kiskutyát megsimogatni,virágágyásokat megszemlélni,vissza a kavicsos úton,a kút, az árnyak táncán át,aztán bekopogni [… Tovább]

Eljöttem érted kedvesem, virágot…     Eljöttem érted kedvesem, virágot és madarat találsz a tenyeremben,úgy mint régen a gazdag vándorkeresked?k, akik messzi tájakról    érkeztekés ritka virágokat, beszél? madarakat rejtettek iszákjukba.Nos kérlek, engedj be, régmúlt emlékeket ?rzök a szívemben,kibújtam most a [… Tovább]

Az égi titok szeretetajtajának reteszét…   Az égi titok szeretetajtajának reteszét, úgy gondolod, hogy nehéz kinyitni. Épp ellenkez?leg – bezárni nehéz.

Az éjgyűrűk vedlő ideje… Az éjgyűrűk vedlő ideje. Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak. Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen       vén arc, jelenembe zárkózva. Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem,       vergődő gondolat. Tehát – halk hang legyek csupán, névtelen. Döntéseim, [… Tovább]

Angyalok mozdulatlanok…     Angyalok mozdulatlanok. Szélcsend. Kövek zárt tere. Elveszettnek hitt forrásvízek szökkennek fel szemedben.

A napfény elbódít az árnyék betakar fekete kend?vel… A napfény elbódít az árnyék betakar fekete kend?vel tekinteted attól a madártól függ aki kalitkája mögött más éghajlatra vágyik és attól a csontváztól amely mellemben senyved mondd meg tudod-e zabolázni azt a [… Tovább]

Egy fehérre meszelt falusi ház Egy fehérre meszelt falusi ház hajnaltájt életre kel, harangoznak, konyhában a mosogató fölötti porcelán kislámpa kigyullad, kávé friss illata, cseréppoharaknak koccanó kiskanalak, a résnyire tárt ajtón beárad a rózsák, a nyári orgonák illata és a [… Tovább]

„És a nép b?zös sikátoraiból el?vánszrogva…” És a nép b?zös sikátoraiból el?vánszorogva, az olajfák h?vösében vigyorogva így kiáltozott:"Ha valóban az Isten fia vagy, akkor adj hát égi jelet minékünk, és szállj le arról a keresztr?l!" Nem tudták, és nem is [… Tovább]

Mert mindig is sejtettem én, hogy ha teliholdidején ujjamat felnyújtom a vízesésfelé, ekkor mennydörgés közepette hirtelenfelragyog az éjszakai szivárvány.Fények és vízcseppek becézgetések t?zijátékaiíme, ez az én testem, dajkáld lüktet?nágaskodó kábulatcsillagszemcsék a szemek mécseseibenszilaj-ösztönös emelked? zuhanása száj, a vér, a leveg? [… Tovább]

Bekerített a szorongattatás…   Elfonnyadt a virág a tenyeremben K?szálak zárták le az ösvényt a hegygerinc felé Biztonságosnak hittem a tengert és jégtömböknek ütköztem a vizek közepén Bekerített a szorongattatás… És Te ébren várakoztál lelkem ölén!