Címe:Nagyapám és a fák
A fák
nem ismernek félelmet.
Átkarolnék minden ágat,
ölelném, mint nagyapámat,
mintha gyermek volnék
s kezem virágszirom-tenyér.
Hozzábújnék,
mint riadt bogár
a levelekhez,
de eltűnt, nem tudni hova,
végtelenbe vezet
óriás-lábnyoma,
árnyéka előtt
tisztelegnek a fák
és ő kitárja
az idő titkos
kapuját.
Címe:– szerethető –
Késő délután a hegygerincre, mint egy macska
rágörbült a Nap, vagy inkább olyan volt, akár
egy félbevágott narancssárga pamutgombolyag.
Hosszan nézegettem, már amíg a naplementét
bámulni lehet, és újra rájöttem, hogy szeretem
az estiségeket.
Van valami egyedülálló bája az estnek, különös
szépsége, amire szüksége van a szemnek, s akarja
illatát az orr, érintését test, valahogy esténként
a csendességbe még a lelkem is szerelmesebb.
Címe:előzmény
egyszerűen megtörtént
innentől kezdve folytatás vagy
és csakis ebből a pontból tájékozódhatsz
áthághatod ám megmarad keretnek
eldobhatatlan agresszív iránytű
le kell takarnod hogy eltévedhess
innentől
élesre állított ösztönökkel
kell járnod elaknásított terepen
minek feszegetni ami lezárult
ha egyszer eljutottál a felismerésig
hogy már nem bánt a bélyeg „elutasítva”
