Címe:– körforgalom –
Talán valóban igaz, hogy amit a szív érez,
azt szólja a száj, és akkor hamis a hang, ha
valami fáj. Csökönyös haragom, ha néha
küldeném tova, olykor-olykor visszaszáll,
mert máskülönben fél az ostoba. Legjobb
talán titokként kezelve táplálatlan hagyni,
vagy Istent kérve -együtt- végleg elzavarni.
Megosztani mással sosem lenne szabad, félő,
hogy egy része másban megmarad, s miután
már elfeledve visszatérne életemnek kedve,
az ő szájából újra rám nevetne.
Címe:– legszebbség –
Szép vagy asszony! Dicsérhetném most fejtetődtől
talpaid nyomát is, de a legszebb benned mégis az,
ahogyan mellettem mindened nekem változik.
Szép vagy Sorsom, szép vagy Istenadta nőm, s
ahogyan ráncainkat egymás mellett szövi az idő,
egyre inkább látom, jóságodat csodálom benned,
s legszebbé az varázsol, hogy nagyon szeretlek.
Címe:Ez normális?
Most őszintén,
Mi a normális?
Állok a szakadó
Esőben s élvezem,
Hogy bőrig ázok.
Nyári zápor után
Az eső lágy illatát,
Beszívom, mélyen.
Szeretem a felhős
Eget. Ha kapok,
Tűröm a pofont,
S nem adom vissza,
De a mosolyom nem
Mindig őszinte, tiszta.
Borotválkozás közben
Ha figyelmetlen vagyok
S elvágom magam,
Nem káromkodok,
Csak egy mosollyal
Lazán beletörődök:
„Hát sikerült megint”.
Néha az autóban talán
Túlontúl rálépek a gázra.
S bevallom láttam
Már sárgát, zöldnek.
Én azok közé tartozok,
Akik hiszik, vallják
Szebb a város este.
Hallgattam már zenét
Túlságosan hangosan,
Késő este, éjfél után.
S utaztam már úgy buszon,
Hogy nem volt jegyem.
S volt, hogy maradtam
Pedig tudtam, jobb
Lett volna mennem.
Régen a filmekben
Azt láttam, hogy
A felnőttek mindig
Erősek kell, hogy legyenek,
De én van, amikor gyenge
Vagyok. Főleg, ha
Valami fáj nagyon.
Ez akkor normális?