Népek olvasztótégelye most a tó
Tombol a tűzsugarú nyár
Barátságot szül, még ha idegen is a szó
Mosollyá olvad minden távolság.
Opálos égen fehér felhőpamacs
Búcsúzó fénybe von mindent a Nap
Párafüggönybe burkolózik a túlpart
S az ég a földdel összeér.
Szemközt fölsejlik Tihany dupla tornya
Míg szemem a mindenen túlra néz.
Tudom, nekem is sorsom e tó
A gondolat, ha mégoly csapongó
Mindig hozzá húz vissza egyre
Legyen bár hegy-völgy szívemnek vonzó.
Ősködök titkait kutatnám
Míg agyam képernyőjén rögzül a kép
Pillanatonként változik zöldre a kék
Hullámok hátán táncol a fény
S míg égi hídján fellegekbe tér
Szívembe bánat bánatot ér.
Kövekre futva hullám ha csobban
Búcsúzom tőled lebukó nappal.
Lágy szellő kél a habok felett
S a tóba mossa fájó emlékedet.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.29. @ 23:21 :: Lázár-Horváth Zsuzsa